Lagúna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lagúna a tenger homokszigetek vagy homokturzások által egészen vagy részben elzárt sekély vizű part menti öble. A lagúnák sós- vagy brakkvíziek, amennyiben teljesen elzáródnak a tengertől, idővel kiédesednek és tengerparti tavakká alakulnak át.

Hasonló képződmények a Balti-tenger partján a haffok, a Fekete-tenger mentén a félig sós vizű limánok. Lagúnáknak nevezik az atollok korallzátonyától körülzárt vízfelületet is. Magyar neve az olasz laguna szóból ered, melyek jelentése tavacska, pocsolya; végső forrása az azonos jelentésű latin LACŪNA. Eredetileg Velence környékének megnevezésére használták (16. század). Első tudományos alkalmazása 1769-ből származik egy csendes-óceáni atoll belső öblének leírására.[1][2][3][4][5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Online Etimology Dictionary (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  2. My Etimology (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  3. Etymos (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  4. Merriam-Webster Online (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  5. DEX-online (román nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 18.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]