Szarvasmarha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szarvasmarha
Közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus)
Közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus)
Zebu (Bos primigenius indicus)
Zebu (Bos primigenius indicus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Nem: Bos
Faj: B. primigenius
Tudományos név
Bos primigenius
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Bos taurus

Alfajok
  • Bos primigenius primigenius
  • Bos primigenius namadicus
  • Bos primigenius taurus
  • Bos primigenius indicus
Elterjedés
Bovine range-2013-14-02.png
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasmarha témájú kategóriát.

Wiktionary.png
Keress rá a szarvasmarha, bika, tehén, borjú és ökör címszavakra a Wikiszótárban!

A szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett "brahman" típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott. A házi szarvasmarhát korábban az őstuloktól eltérő külön fajnak tartották (Bos taurus).

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím állatot bikának, a heréltet fiatalon tinónak, később ökörnek, a nőstényt tehénnek, a még nem ellett nőstényt üszőnek, a nem ivarérett fiatal állatot borjúnak hívják.

Fő típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. A kettőt az őstulok két különböző változatából háziasították (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus), amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól. A zebu főleg Dél- és Kelet-Ázsiában terjedt el.

Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa.

Hasznosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is, ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is.

A Newcastle-i Egyetem munkatársai 516 tejtermelő megkérdezése nyomán kimutatták, hogy a tehén több tejet ad, ha a gazdája a nevén szólítja, mint ha csupán a csorda részeként kezelnék.[1]

Betegségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szarvasmarha egyik legújabb és legismertebb betegsége a BSE (Bovine Spongiform Encephalopathia, vagyis szivacsos agyvelőelfajulás), más néven kergemarha-kór. Valószínűsíthetően kapcsolatban áll a kiskérődzők surlókórjával (scrapie) és az embereknél előforduló Kreuzfeld-Jakob kórral. Prionok okozzák.

Egyéb fontos fertőző betegségek:

2008-ban megjelent Magyarországon is a kéknyelv betegség.

Legfontosabb fajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar fajták:

  • Magyar tarka szarvasmarha
  • Magyar szürke szarvasmarha (Jellegzetes, nagy szarvval, ezüstszürke, a szem, mar, lábtövek sötétek, a borjak viszont narancsszínűen jönnek a világra, amit szaknyelven "pirók" színnek neveznek. Ezt a szőrzetszínt koruk előrehaladtával – az egyed fejlettségétől és a takarmány minőségétől függően – fokozatosan elveszítik, és teljesen „kiszürkülnek”, mire elérik a 2-6 hónapos kort.)
Szimentáli tehén és borja

Tejhasznú fajták:

Húsfajták:

Kettős hasznosításúak:

A szimentáli kitenyésztését a 18. század vége felé a svájci Alpokban kezdték. Erélyes növekedése, jelentős tejtermelése, kiváló ellenállóképessége miatt az egész világon elterjedt. Színe szabálytalan, különböző árnyalatú, piros- illetve sárga-tarka. Marmagassága 138–142 cm. A tehén tehén 650–750 kg, a bika 1100–1300 kg. Tejtermelése 4500–5000 kg. Húsa napi 1200–1300 g-mal gyarapodhat.

  • Pinzgaui
  • Lapály marhák

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hinduizmus szent állata.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Állattenyésztés 1. Szarvasmarha, juh, ló Szerkesztette dr. Horn Péter Mezőgazda kiadó ISBN 963 286 078 0 Budapest 1995