Gaur

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gaur
Bika
Bika
Tehén borjával
Tehén borjával
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Alnemzetség: Bovina
Nem: Tulok (Bos)
Linnaeus, 1758
Faj: B. gaurus
Tudományos név
Bos gaurus
(Smith, 1827)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gaur témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gaur témájú kategóriát.

A gaur (Bos gaurus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

India, Nepál, Banglades, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Dél-Vietnám, Jünnan és Malajzia magasabban fekvő (1800 méterig) dzsungeleiben, szavannáin élnek. Mianmar területéről mára kihalt. A víz közelségét kedveli, de abba nem szokott belemenni (szemben a vad vízibivallyal), sőt dagonyázni sem szokott a sárban.

Alfajai[szerkesztés]

  • Bos gaurus gaurus (Smith, 1827) – India, Nepál és Banglades, a jelenlegi gaurállomány 90%-a tartozik ide
  • Bos gaurus hubbacki Lydekker, 1907 – Thaiföld és Malajzia területén él, a legkisebb méretű alfaj
  • Bos gaurus readei Lydekker, 1903 – Kambodzsa, Laosz, Dél-Vietnam és Jünnan. A legveszélyeztetettebb, Mianmaran már ki is pusztult

A gayalt (Bos frontalis) korábban a gaur háziasított alakjának vagy alfajának tartották Bos gaurus frontalis név alatt, azonban 2003 óta a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúrabizottság (ICZN) úgy döntött, hogy ezt az állatot külön fajként, a Bos frontalis binomiális névvel kell illetni. A döntés azután született meg, hogy vadonélő gayal állományra bukkantak a kutatók; azonban még nem lehet tudni, hogy ez az állomány tényleg eredetileg vad vagy csak elvadult, illetve elkóborolt egyedek leszármazottai.[1] A legfrissebb törzsfejlődéses (philogenesis) vizsgálatok szerint a gayal anyai ágon, a gaur, a zebu és a szarvasmarha leszármazottja; így tehát nem tisztán a gaur alfaja. Emiatt önálló Bos-faji rangra emelhető.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

A legnagyobb vadon élő tülkösszarvú, testhossza 250-330 centiméter, marmagassága 165-220 centiméter, tömege átlagosan 650-1000 kilogramm, de a legnagyobb hímek akár az 1500 kilogrammot is elérhetik. Az indiai szafariturizmust hirdető kiadványok indiai bivalyként is említik, amely természetesen nem helyes, bár szemtől szemben valóban emlékeztet a bivalyokra. Régen a bölényekkel rokonították, a genetikai vizsgálatok a szarvasmarhákkal hozták közeli rokonságba. Különösen a szintén hatalmas bantenghez áll közel, még szaporodóképes hibridek is születhetnek a keresztezésükből.

Sötét színű (amely lehet sötétvörös és fekete) állat. Legfeltűnőbb jellegzetessége S alakú, hatalmas szarva, amely 60-115 centiméteres. A bikák jóval nagyobbak a teheneknél, szarvuk is erőteljesebb. A feltételezések szerint képesek olyan szagot kibocsátani, amely a vérszívó rovarokat elriasztja.

Életmódja[szerkesztés]

Az emberi zavarásnak kevésbé kitett területeken nappali állat, a reggel és késő délután a legaktívabb (a nappali forróságot árnyékban pihenve vészeli át). A sűrűbben lakott területeken azonban éjszakai életmódra tért át. A száraz évszakban a csordák egyesülhetnek, míg a monszun beköszöntével nagyobb területen szóródnak szét. A csordáik így 3-40 fősek lehetnek. Időnként más növényevőkkel, például számbárszarvasokkal is összeállnak.

Elsősorban fűféléket, leveleket, fiatal hajtásokat legelnek, de a terméseket is szívesen fogyasztják. Thaiföldön a fiatal bambuszhajtásokat kedvelik leginkább.

Természetes ellenségük kevés van, a leopárdok, ázsiai vadkutyák, óriáskígyók és krokodilok elsősorban a borjakra veszélyesek. Az egyetlen állat, amely meg mer támadni egy kifejlett gaurt, a tigris, bár a harc az ő esetében is kétesélyes.

Szaporodása[szerkesztés]

A szociális csoportjainak élén egy kifejlett bika áll. Az elsőbbséget harccal döntik el, amely azonban ritkán vezet súlyos sérüléshez, a termetbeli különbségek hamar eldöntik a vitát. Más hímek magányosan járják az erdőt. A bikák „éneke”, vagyis mély bőgése akár 1,6 kilométerre is elhallatszik.

Bár egész évben pározhatnak, két szaporodási csúcsot sikerült megfigyelni: decemberben és júniusban. A tehenek vemhessége átlagosan 275 napig tart, miután 1, ritkán 2 borjat ellenek. A fiatalokat 7-12 hónap múlva választják el. A gaurok 2-3 évesen válnak ivaréretté, és körülbelül 30 évig élnek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a gaur sebezhető faj. Jelenlegi összegyedszámát 20 000 példányra becsülik. Megritkulásának okai a vadászat és az élőhelyeinek pusztítása. Elterjedési területén nem egyenletesen oszlik meg a faj. Indiában egyedszáma jelentősen nőtt az utóbbi időben, az összes gaur 90%-a itt él. Főleg nemzeti parkokban és rezervátumokban fordul elő a faj. A nepáli Royal Chitwan Nemzeti Parkban is előfordul. Ezzel szemben Délkelet-Ázsiában a gaur helyzete elkeserítő. Itt mindenütt nagyon kis populációk vannak (Malajziában például már csak 300 példány él), amelyek a teljes kipusztulás határán állnak.

Egyéb[szerkesztés]

Egyes területeken félénk, visszahúzódó állat, kerüli az emberrel való összeütközést. Máshol azonban kifejezetten veszélyesnek és agresszívnek ismerik a helyiek. Gyakran még a házi marhákat is megtámadják és megölik.

A gaur név a hindi nyelvből származik, és világszerte így ismerik a fajt. Indiában a gauron kívül szeladang néven is ismert. Mianmarban pyaung-nak hívják, Kambodzsában a kiting, míg Vietnámban a kratie néven ismerik.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645–651. o. [2011. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006. (Hozzáférés: 2021. január 18.)  
  2. (2007) „Phylogenetic Relationships and Status Quo of Colonies for Gayal Based on Analysis of Cytochrome b Gene Partial Sequences”. Journal of Genetics and Genomics 34 (5), 413–419. o. DOI:10.1016/S1673-8527(07)60045-9. PMID 17560527.  

Források[szerkesztés]

  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
  • Helmut Lingen Großes Lexikon der Tiere. Lingen Verlag, 1989, Köln
  • K K Gurung & Raj Singh: Field Guide to the Mammals of the Indian Subcontinent, Academic Press, San Diego, ISBN 0-12-309350-3

További információk[szerkesztés]