Mianmar
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Himnusz: Kaba Ma Kjei | |||||
 |
|||||
| Főváros | Nepjida |
||||
| Államforma | katonai diktatúra | ||||
| - Államfő a | Than Shwe | ||||
| - Miniszterelnök | Thein Sein
|
||||
| Hivatalos nyelv | burmai | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 676 578 km² (40.) | ||||
| - Víz (%) | 3,06 | ||||
| Népesség | |||||
| - 2005. évi becslés | 55 390 000 (24.) | ||||
| - 1983. évi népszámlálás | 33 234 000 | ||||
| - Népsűrűség | 75 fő/km² (119.) | ||||
| GDP | 2008. | ||||
| - Összes | 13,704 milliárd dollár (79.) PPP: 62,511 milliárd dollár |
||||
| - Egy főre jutó | 233 dollár (162.) PPP: 1063 dollár |
||||
| HDI (2007.) | 0,583 (132.) – közepes | ||||
| Pénznem | mianmari kjap (MMK) |
||||
| Időzóna | Mianmari idő (UTC+6:30) | ||||
| Internet TLD | .mm |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | MYA | ||||
| Hívószám | ++95 |
||||
|
a az Állami Béke és Fejlődés Tanácsának elnöke |
|||||
.png&filetimestamp=20090414152157)
Mianmar (hiv.: Mianmari Államszövetség, korábban Burma) állam Délkelet-Ázsiában, az indiai szubkontinens és az Indokínai-félsziget közötti területen.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének kiejtése és átírása
Az ország nevének eredeti kiejtése /ˈmjɑnˌmɑː/[1] (megközelítőleg „Mjanmá”), amelyre a Keleti nevek magyar helyesírása a Mjanma alakot javasolta (382. o.), ezt azonban (feltehetőleg a latin betűs transzkripciók hatására) felülírta a Földrajzinév-bizottság döntése (1991. május 27.), mely szerint a rövid név Mianmar, a hosszú államnév pedig Mianmari Államszövetség.
[szerkesztés] Szóhasználat: Burma vagy Mianmar?
Az ország nevét 1989-ben változtatta meg a katonai junta Burmáról Mianmarra, de a demokratikusan megválasztott parlament soha nem ülhetett össze, és nem hagyhatta jóvá a módosítást. Az ellenzék azóta is a Burma alakot használja, s a Mianmar alak megmaradt a totalitárius katonai rezsim szóhasználatának.
Az amerikai kormányzat képviselője, Tony Fratto elnöki szóvivő azonban a következő nyilatkozatot tette 2007. szeptember 27-én, az újabb összecsapások[2] apropóján: „Szándékos, hogy a Fehér Ház Burmáról, és nem Mianmarról beszél, mert nem hajlandó alkalmazni a népét elnyomó totalitárius, diktatórikus rezsim szótárát”. Ezt az álláspontot a külügyminisztérium is megerősítette.[3]
[szerkesztés] Elhelyezkedése, földrajza
A korábban Burmának nevezett ország Délkelet-Ázsiában, Banglades és Thaiföld között helyezkedik el, délre az Andamán-tengerrel és a Bengál-öböllel határos. Területének nagy része hegyekkel borított, déli része termékeny síkság. Éghajlatára a trópusi monszun a jellemző (esős és forró nyár, télen kevésbé esős, de közepesen meleg hőmérsékletű). A páratartalom általában igen magas. Legmagasabb pontja: Hkakabo Razi, 5881 m. Főbb folyók: Iravádi, Szalven, Mekong.
[szerkesztés] Domborzat
[szerkesztés] Vízrajz
[szerkesztés] Éghajlat
Burma a trópusi monszunövezethez tartozik. A délnyugati monszun esős időszaka (az Arakan-hegységben és Tenasserimben évente több mint 5000 mm csapadék hullik) május közepétől október közepéig, a hűvösebb, száraz időszak decembertől márciusig tart. Ezek között két rövid időtartamú forró átmeneti időszak van - április-májusban és október-novemberben. A Shan-fennsík nyugati peremén 2000mm, a központi síkságon csak 400-1000mm csapadék hullik évente. A havi átlaghőmérséklet évszakonkénti eltérése Mandalayban nagyobb (áprilisban 32 °C, januárban 20,5 °C), mint a tengerparthoz közeli Rangoonban (áprilisban 30,5 °C, januárban 25 °C) Forrás:Czeiner Nándorné
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
Az ország közel felét sűrű dzsungel borítja. Jelentős fája a tikfa, mellette bambusz, mangrove, kókuszpálma, vasfa, gumifa. Magasabb területeken a tölgy és fenyőfélék, valamint a rododendron fajok borítják a tájat.
A tigris és a leopárd elterjedtek a dzsungelekben. Az északi részeken megtalálható az orrszarvú, szarvas, vad bölény, vaddisznó, és az elefánt, melyet sok munkában hasznosítanak. Kisebb emlősök a tapír, gibbon, többféle majom. 800-nál több jelentősebb madárfaj él a területen, köztük sok papagáj. A hüllők közül megtalálható a krokodil, kobra, gekkó, és teknősök.
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Korai történelem
Régészeti bizonyítékok vannak arra, hogy a mai Burma területén nagyon régi a civilizáció története. A legrégibb régészeti emlékek barlangfestmények. A holocén idején már gyűjtögető-vadász csoport élt a mai Shan államban, Padah Lin barlangban. A mon nép volt az első, amelyik az Ayeryarwady folyó völgyének mélyebb részein letelepedett, és az i.e. 900-as évek közepéig ők domináltak Dél-Burmában. A monok voltak az elsők Délkelet-Ázsiában, akik felvették a théraváda buddhizmust.
A tibeti-burmai nyelvű pyu nép az 1. század után érkezett, és több városállamot alapított az Ayeayrwady völgyének középső részén. A monok és a pyuk távolsági kereskedelme Indiáig és Kínáig terjedt. A pyu királyságok hirtelen hanyatlottak le a 9. század elején, amikor a mai Jünnan területéről az erős Nanzhao királyság többször betört az Ayeryarwady völgyébe. 835-ben Nanzhao a foglyul ejtett pyukat besorozta és elvezényelte őket hazájukból.
[szerkesztés] Bagan (1044-1287)
A tibeti-burmai nyelvű burmaiak, vagy más néven bamarok a mai Jünnanból, Nanzhao királyságból a 7. századtól kezdve vándoroltak be az Ayeryarwady völgyébe. Kitöltötték a pyuk utáni hatalmi űrt, és kis királyságot alapítottak Bagan környékén 849-ben. Anawratha király (1044-1077) uralkodása idején befolyásuk kiterjedt a mai Burma egészére.
Amikor Anawratha elfoglalta a monok fővárosát, Thatont 1057-ben, a burmaiak átvették a monoktól a théraváda buddhizmust. A mon írás alapján kidolgozták a burmai írást. Virágzott a kereskedelem, és Bagan királyságban országszerte nagyszerű templomok és pagodák épültek - a legtöbbjük ma is áll.
Bagan ereje lassan hanyatlott a 13. században. Kubilaj kán mongol csapatai 1277-ben behatoltak Észak-Burmába. Magát Bagant 1287-ben rabolták ki. Bagan két évszádon át uralkodott az Ayeryarwadi völgyén és a határos vidékeken.
[szerkesztés] Kis királyságok (1287-1531)
A mongolok nem maradtak tartósan a felperzselt Ayeyarwady völgyben. A mongolok idején Jünnanból érkezett thai és shan népeket kiszorították az Ayeryarwady völgyből. Délkelet-Ázsia legerősebb hatalmai a shan államok, Laosz, Sziám és Asszam lettek.
A Bagan állam helyrehozhatatlanul szétaprózódott. Utódállamai:
- Ava vagy Innwa burmai királyság (1364-1555). Utódállama három kisebb királyságnak, amelyet burmaizált shan nemzetiségű királyok alapítottak. Felső-Burmát ellenőrizte, kivéve a shan államokat.
- Pegu vagy Bago mon királyság (1287-1540). Egy monizált shan király, Wareru (1287-1306) alapította és Alsó-Burmára terjedt ki.
- Nyugaton a rakhine nép királysága.
- A shan hegyvidéken több shan állam és Kachin.
A háborúskodás folyamatos volt Ava és Bago között. Később Ava háborúba került a shanokkal is. Ava rövid időre meghódította Rakhinét (1379-1430). Bago többször a teljes vereség közelébe került, de mindig képes volt helyreállítani hatalmát.
Ugyanakkor ez az időszak a burmai kultúra aranykora. Bago királynője, Shin Saw Bu (1453-1472) emeltette a mai is fennálló Shwedagon pagodát.
A 15. század végére Ava meggyengült a folyamatos háborúskodás miatt. Peremvidékei függetlenedtek. 1486-ban Taungoo városban Minkyinyo király (1486-1531) elszakadt Avától és egy kicsi független királyságot alapított. 1537-ben Mohnyin (shan nyelven Mong Yang) a shanok élén elfoglalta Avát, és felborította a közel két évszázadon át fennállott hatalmi egyensúlyt. 1555-ig a shanok uralták Felső-Burmát.
[szerkesztés] Taungoo (1531-1752)
Egy kisebb burmai királyság, Taunggo fiatal, becsvágyó királya, Tabinshwehti (1531-1551) újjászervezete az Avából menekülő burmaiakat. Vereséget mért Bago jóval erősebb mon csapataira és 1540-ben újra egyesítette Alsó-Burmát. Tabinshwehti utóda, Bayinnaung (1551-1581) meghódította Felső-Burmát (1555), Manipurt (1556), a shan államokat (1557), Chiang Mai-t (1557), Ayutthaya-t (1564, 1569), Lan Xango-t (1571). Ezzel Délkelet-Ázsia egész nyugati részére kiterjesztette uralmát. 1581-ben halt meg, a Rakhine elleni támadás előkészítése közben. Akkoriban Rakhine tengeri hatalom volt, a nyugati tengerpart volt uralma alatt egészen a bengáliai Chittagongig. Ebben az időben jelentek meg az ország az első nyugati kereskedők.
Bayinnaung hatalmas birodalma 1581-ben bekövetkezett halála után felbomlott. A sziámiak Ayutthayából 1593-ban kiszorították a burmaiakat. 1599-ben Rakhine csapatai portugál zsoldosok támogatásával kirabolták a Taungoo-dinasztia fővárosát, Bagot. A portugál zsoldosok vezére, Filipe de Brito e Nicote (burmai nevén Nga Zinga) azonnal fellázadt Rakhine ellen és Thanlyin (Syriam) várost portugál uralom alá vonta. Ez volt Burma legfontosabb tengeri kikötője. Az ország káoszba süllyedt.
A burmaiak Anaukpetlun király (1605-1628) vezetésével újjászervezték magukat és 1611-ben megverték a portugálokat. Anaukpetlun a korábbinál kisebb területen, de újjászervezte a burmaiak királyságát. Része lett Felső-Burmában Ava, Alsó-Burma és a shanok államai (Rakhine és Taninthayi kivételével). Thalun király (1629-1648) ujjáépítette a háború dúlta országot. Utódai idején, a következő 100 évben a királyság lassan hanyatlott. 1740-ben a mon nép francia segítséggel, sziámi biztatásra sikeresen fellázad, így 1747-ben elszakadt Alsó-Burma, és 1752-ben végleg elbukott a Taungoo-dinasztia, amikor kiszorították őket Avából is.
[szerkesztés] Konbaung (1752-1885)
Alaungpaya király (1752-1760) Shwebo városban 1752-ben alapította a Konbaung dinasztiát. 1755-ben alapította Yangon (Rangoon) várost. 1760-ban bekövetkezett haláláig újra egyesítette az országot. 1765 és 1769 között a kínai Csing-dinasztia csapatai négy ízben törtek be Burmába, tartós eredmény nélkül. A kínai behatolás lehetővé tette Bangkok környékén új sziámi királyság megszervezését, amely kiverte a burmaiakat Sziámból az 1770-es évek végén.
Bodawpaya király (1782-1819) sikertelenül próbálta meg visszahódítani Sziámot az 1780-as és az 1790-es években. 1784-ben Bodawpaya személyesen vezette a nyugati Rakhine királyság elfoglalását, amely Bagan bukása óta jelentős függetlenséget élvezett. 1813-ban formálisan bekebelezte Manipurt, a lázadó védnökséget.
Bagyidaw király (1819-1837) tábornoka, Maha Bandula 1819-ben leverte a manipuri lázadást és 1819-ben elfoglalta Asszam független királyságát. Ezek az új burmai hódítások fenyegették Brit-Indiát. Az első angol-burmai háborúban (1824-1826) a britek legyőzték a burmaikat. Burmától elcsatolták Asszamot, Manipurt, Rahkinét (Arakan) és Tanintharyi-t (Tenasserim).
1852-ben a belvillongásokban meggyengült Burmát a britek megtámadták. A második angol-burmai háború csak három hónapig tartott. A britek elfoglaltak minden partvidéki tartományt. Ezt a területet elnevezték Alsó-Burmának.
Mindon király (1853-1878) 1589-ben alapította Mandalay várost, és ide helyezte székhelyét. Jó érzékkel lavírozott az egyre nagyobb veszélyt jelentő, de egymással versengő angol és francia hatalmi érdekek között. Ennek során 1875-ben feladta Kayah (karen) államot. Utódja, Thibaw király (1878-1885) már jóval sikertelenebb volt. 1885-ben a britek, akiket megriasztott a szomszédos Laosz franciák általi elfoglalása, megszállták Felső-Burmát. A harmadik angol-burmai háború (1885) kicsit tovább tartott egy hónapnál. Amikor reális közelségbe került Mandalay főváros eleste, a burmai királyi család Indiába, Ratnagiribe menekült. A következő négy évben a brit csapatok pacifikálták az országot - nem csupán a burmaiak lakta területet, hanem a hegyvidékek shan, csin, és kacsin államait. Kisebb felkelések 1896-ig voltak.
[szerkesztés] Gyarmati időszak (1886-1948)
Az Egyesült Királyság 1824-ben kezdte meg Burma meghódítását és 1886-ban kebelezte be azt Brit Indiába. Burma Brit India tartománya volt 1937-ig, amikor különálló önkormányzó gyarmattá alakították.
A britek elősegítették a kereskedelem és az infrastruktúra fejlődését, indiaiakat és kínaiakat telepítettek be, akik gyorsan kiszorították a városokból a burmaiakat. Ekkoriban keletkezett Yangon és Mandalay indiai lakossága. Vasutak és iskolák épültek, meg sok börtön, köztük a nevezetes Insei Börtön, amit a politikai foglyok számára építettek. A burmai nemzeti érzelem erős maradt. Erősen hanyatlott a hagyományos burmai kultúra tekintélye. A gyarmatosítók elutasították, hogy levegyék cipőjüket, ha belépnek egy buddhista templomba vagy más szent helyre. 1919. októberében Mandalay-ban az Eindawaya pagoda erőszakos jelenetek színhelye volt. Felháborodott buddhista szerzetesek kidobtak onnan egy csoport brit látogatót, akik nem vették le cipőjüket. Az eset felszította az indulatokat. A szerzetesek főnökét életfogytiglanra ítélték gyilkossági kísérlet miatt. Ettől az esettől kezdve a burmai ellenállás a buddhizmust használta eszközként. Buddhista szerzetesek lettek a függetlenségi mozgalom élcsapata, sokan közülük meghaltak tüntetés közben. Egyik mártír szerzetes U Wisara, aki a börtönben 166 napos éhségsztrájk után halt meg. Amiatt tiltakozott, hogy a buddhista szerzetesek nem hordhatták a börtönben jellegzetes ruházatukat.
George Orwell Burmában szolgált öt évig a rendőrség kötelékében. Írt az itteni tapasztalatairól.
A gyarmati időszakban előfordultak vegyes házasságok európai telepesek és burmai nők között, valamint a britekkel érkezett angol nyelvű indiaiak és a burmaiak között. Így született az angol nyelvű burmai közösség. Ez a közösség befolyásos volt a gyarmati uralom idején és azután is az 1960-as évek közepéig.
1937. április 1-én Burma külön igazgatott terület lett, az indiai közigazgatástól független. Az 1940-es években az Aung San parancsnoksága alatt megalapították a Burmai Függetlenségi Hadsereget. Az alapítók Japánban kapotak katonai kiképzést.
A II. világháborúban Burmában volt a délkelet-ázsiai hadszíntér fő frontvonala. A brit közigazgatás összeomlott a japán csapatok előrenyomulása következtében, megnyíltak a börtönök, előjöttek a rejtőzködők. Rangoon átállt, kivéve sok angol-burmait és indiait, akik helyükön maradtak. A dzsungelen át nagyjából 300 000 menekült indult Indiába. Közülük csak 30 000 ember érkezett meg. A japánok burmai hadjárata kezdetben sikeres volt és Burma legnagyobb részéből kiszorították a briteket. A britek a Brit Indiai Hadsereg legjobb csapataival ellentámadást indítottak és 1945 júliusára visszafoglalták az országot. Kezdetben sok burmai harcolt a japánok oldalán, de később a Brit Burmai Hadseregben is sok burmai szolgált, különösen a nemzeti kisebbségekhez tartozók. Az Aung San parancsnoksága alatt álló Burmai Függetlenségi Hadsereg és az Arakan Nemzeti Hadsereg 1942-1944-ben a japánok oldalán harcolt, de 1945-ben átállt a szövetségesek oldalára.
1947-ben Aung San lett a Burmai Végrehajtó Tanács, az átmeneti kormány elnökhelyettese. 1947 júliusában politikai riválisai megölték Aung Sant és a kormány több más tagját.
[szerkesztés] Demokratikus Köztársaság (1948-1962)
1948. január 4-én az ország függetlenné vált Burmai Unió néven. Első elnöke Sao Shwe Thaik volt, első miniszterelnöke U Nu. Más korábbi brit gyarmattól és tengerentúli területtől eltérően nem lépett be a Nemzetközösségbe. Kétkamarás parlamentet alakítottak: képviselőházból és a nemzetiségek kamarájából állt.
1961-ben Burma ENSZ képviselője, U Thant lett az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkára; ő volt az első nem európai származású főtitkár, tíz évig szolgált.
[szerkesztés] A katonai junta uralma (1962-től máig)
A demokratikus uralomnak Ne Win tábornok 1962-es katonai puccsa vetett véget. Ő közel 26 éven át maradt hatalmon. Uralkodása idején vezérfonala a Burma útja a szocializmushoz című mű volt. 1962 és 1974 között Burmát az általa vezetett forradalmi tanács irányította. Az üzlet életet, a hírközlést, az ipari termelést államosították, vagy a kormányzat közvetlen irányítása alá rendelték. 1974-től az egypártrendszerű országban szavazásokat tartottak. 1974 és 1988 között Burma tényleges ura továbbra is Ne Win tábornok volt a Burmai Szocialista Program Párt (BSPP) élén, amely 1964-től 1988-ig az egyetlen legális politikai párt volt. Ebben az időszakban Burma a világ egyik legszegényebb országává vált.
Kezdettől fogva voltak szórványos tiltakozások a katonai uralom ellen. Többnyire diákok szervezték őket és a kormány erőszakkal elnyomta. Az 1962. július 7-én a rangooni egyetemen kitört tüntetés során 15 diákot öltek meg. 1974-ben U Thant temetéséhez kapcsolódó kormányellenes tüntetést a katonák erőszakkal verték szét. Az 1975-ben, 1976-ban és 1977-ben kitört kormányellenes tüntetéseket gyorsan elnyomták. 1988-ban a rossz gazdaságirányítás és a politikai elnyomás ellen az egész országban tüntetések kezdődtek, demokráciát követelve. A biztonsági erők tüntetők ezreit ölték meg. Saw Maunk tábornok államcsínyt hajtott végre és megalakította a Jog és Rend Helyreállításának Bizottságát (SLORC). Ez hadiállapotot hírdetett. A katonai kormány a Népi Gyűlés választásait 1989. május 31-re írta ki. A szocialista kísérlet véget ért, de a katonai diktatúra folytatódott.
A SLORC az ország hivatalos angol nevét 1989-ben Myanmar Unióra változtatta.
1990 májusában a kormány szabad választásokat szervezett csaknem 30 év után. Aung San Suu Kyi pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) a 489 képviselői helyből 392-t megszerzett. A SLORC semmisnek nyílvánította az eredményt, megtagadta lemondását. A katonai rezsimet 1992 óta Than Shwe vezeti. A legtöbb etnikai gerillacsoporttal tűzszünetet kötött.
1997. június 23-án Burma belépett a Délkelet-Ázsiai Országok Szövetségébe (ASEAN). 2005. novemberében a fővárost elköltöztették Yangonból a közeli Pyinmana-ba, amelyet 2006. március 27-én a katonai junta hivatalosan átnevezett Naypyidaw-nak, "Királyok városának".
A 2007-es burmai kormányellenes tüntetések 2007. augusztus 15-én kezdődtek. Közvetlen kiváltó okuk az volt, hogy a kormány megszüntette az üzemanyag ártámogatását. Ennek következtében az üzemanyag ára a korábbi kétszeresére emelkedett, a palackos gáz ára meg egy hét alatt megötszöröződött. A tüntetéseket először a junta megpróbálta gyorsan, keményen elnyomni, tüntetők tucatjait börtönözték be és ítélték el. Szeptember 18-tól kezdve a tüntetésekhez buddhista szerzetesek ezrei csatlakoztak. Az újjászervezett kormány szeptember 26-án szétverte a tüntetéseket. Híresztelések szerint a tüntetések szétverése megosztotta a burmai katonai vezetőket is. Az eseményeket az újságok gyakran említik "sáfrányszínű forradalom" néven.
2008. február 7-én a kormány alkotmányról tartott népszavazást írt ki 2008. május 10-re, és választásokat 2010-re. A népszavazáson elfogadott alkotmány virágzó demokráciát ígér az országnak a jövőben.
2008. május 3-án a Nargis hurrikán pusztított az országban. Irrawaddy divízióban, a sűrűn lakott, rizstermelő deltában a széllökések elérték a 215 km/órát. Beszámolók szerint ezen a vidéken 130 000 ember halt meg, vagy tűnt el. Az anyagi kár 10 milliárd amerikai dollár. Ez volt a burmai történelem legsúlyosabb természeti katasztrófája. A katasztrófa napjaiban Burma izolacionista rezsimje nehezen teljesíthető követelmények elé állította az Egyesült Nemzetek Szervezete repülőgépeit. Ezek a délkelet-ázsiai országokba gyógyszert, élelmiszert és más ellátmányt szállítottak. A kormány nehézkes engedély kiadási gyakorlata széleskörű nemzetközi visszhangot váltott ki.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Mianmart 7 állam és 7 körzet alkotja.
A hét állam (1–7) és a 7 körzet (8–14):
- Rakhaing
- Chin
- Kachin
- Shan
- Kayah
- Kayin
- Mon
- Sagaing
- Tanintharyi
- Irawadi
- Yangon
- Bago
- Magwe
- Mandalay
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Bővebben: Mianmar hadereje[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Bővebben: Mianmar városai[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A népesség 68%-a burmai, 9%-a san, 7%-a karen, 4%-a rakin, 3%-a kínai, 2%-a indiai, 2%-a mon, 2%-a csin, 3%-a egyéb nemzetiséghez tartozik. A lakosság 89%-a buddhista, 4%-a mohamedán, 3%-a baptista, 1%-a római katolikus, 1%-a törzsi vallású, 2%-a pedig egyéb felekezetekhez tartozik.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Általános adatok
Igen eladósodott, külkereskedelmi bevételeinek 70%-át kénytelen a kamatok visszafizetésére fordítani. Földje gazdag ásványkincsekben (színesércek), de kitermelésük még nem nagyarányú, viszont a kőolaj- és földgázbányászat már az 1900-as évek elején megkezdődött. Az ipar a hagyományos kézműiparra és az élelmiszeriparra korlátozódik.
Néhány fontosabb adat:
- Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 60%, ipar 9%, szolgáltatások 31%
- Munkaerő: 23 700 000 fő
- Munkanélküliség: 5,1%
Mianmar egyik nagy gondja a vágtató infláció. A jelenleg is 50% (2002-ben: 53,7%) körüli infláció csődközeli helyzetbe juttatja a gazdaságot.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
Monszun éghajlatú síkságain rizst termesztenek, amelyből exportra is bőven jut. Az agrárország fő terményei a rizs mellett a kukorica, a tea, a gyapot és a cukornád. Az ország legfontosabb exportterméke a gömbfa.
[szerkesztés] Ipar
[szerkesztés] Kereskedelem
- Exporttermékek: földgáz, ruházat, élelmiszerek, faipari termékek, drágakövek, hal, rizs
- Importtermékek: gépek, járművek, építőanyagok, nyersolaj, élelmiszerek, textil, műanyag, olajtermékek
- Főbb kereskedelmi partnerek: Thaiföld, Kína, Szingapúr, USA, India, Malajzia
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
Az országban a közúthálózat hossza 28 200 km, a vasúthálózaté 3955 km. Ezenkívül még 8 repülőtér és 9 kikötő van, melyek közül a legfontosabb Rangoon kikötője és nemzetközi repülőtere.
[szerkesztés] Kultúra
Kultúrában központi szerepet tölt be a buddhizmus. Burma történelmének első évszázadaiban a monok ismertették meg az indiai kultúrával, valamint a hinduizmus és a buddhizmus tanaival a szomszédos népcsoportokat. A 3-9 századból származó építészeti emlékek egyértelműen indiai hatásról tanúskodnak. Két típusuk van: a sztupák (buddhista egyházi építmények az ereklyék megőrzésére), és a templomok. A legrégibb sztupák (Promenál) a késői Gupta-periódus (300-500) indiai megfelelőire emlékeztetnek. A burmai építőművészet a buddhizmus által meghatározott Pagan-periódusban (1044-1287) érte el virágkorát. A sztupákat és a templomokat gyakran fallal vették körül. A Pagan Birodalom széthullása után a művészetek is elsorvadtak. Reneszánszuk csak a l6. század folyamán következett be. Avában, Amarapurában és Mandalayban, - a három királyi székvárosban - sok kő- és faház épült. Az aranyműves munkák és az elefántcsonttal, tükörüveggel berakott, aranyozott fafaragványok tanúskodnak arról, hogy a burmaiak ma is mesterei a kézművességnek. A burmai irodalom és színház jobbára vallásos jellegű. A tulajdonképpeni burmai irodalom a Pagan-dinasztia idején kezdődött és csak kőbe vésett feliratok formájában maradt fenn. A leginkább természettudományi, történeti és jogi írásokból álló prózai művek irodalmi értéke meg sem közelíti a líráét. A 14. századtól kezdve a burmai irodalmi nyelv egyre inkább teret hódított a tudomány nyelve, a páli ellenében. Az operaszerű színházi előadások egyesítik magukban a színjátszást, a zenét, a táncot és az éneket. Ezerarcú világunk Ázsia-Ausztrália, Myanmar 318-319 old.
Forrás:Czeiner Nándorné,Burma útinapló
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Ünnepek
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Merriam-Webster's Collegiate Dictionary, Eleventh, Springfield, Massachusetts, USA: Merriam-Webster. ISBN 0-87779-807-5.
- ^ Kilenc halálos áldozat, sok száz letartóztatott szerzetes (Index, 2007. szeptember 27.)
- ^ Nem mindegy: A demokratikus ellenzék Burmát mond, a katonai junta Mianmart (Hírszerző, 2007. szeptember 27.)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Hivatalos oldal
- Daw Aung San Su Kyi
- The Chin Forum
- Democratic Voice of Burma – hírek az országról
- Myanmar (Burma)
- Myanmar.lap.hu (linkgyűjtemény)]
- Kitekintő.hu Mianmarral foglalkozó cikkgyűjteménye
- Burma/Mianmar – Tájfun csata után (Mancs, 2008. május 15.)
- Myanmar (cikk a Matula Magazinban)
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||
|
||||||||
