Hongkong

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hongkong
中華人民共和國香港特別行政區.
Hong Kong Special Administrative Region of the People’s Republic of China
Hongkong, a Kínai Népköztársaság Különleges Közigazgatású Régiója
Hongkong zászlaja
Hongkong zászlaja
Hongkong címere
Hongkong címere
Nemzeti himnusz: Az önkéntesek indulója
(a Kínai Népköztársaság himnusza)
Hong Kong Location.svg

é. sz. 22° 17′, k. h. 114° 08′
Vezetők
Főminiszter Lőng Can-jing
Hivatalos nyelv kínai, angol[1]
Beszélt nyelvek mandarin, kantoni, angol
Történelme főbb eseményei:
Brit megszállás 1841. január 25.
Brit gyarmat 1842. augusztus 29.
Visszacsatolás Kínához 1997. július 1.
Népesség
Népszámlálás szerint 7 071 576 fő (2011)
Rangsorban 101
Becsült 7 219 700 [2] fő (2013. december)
Rangsorban 101
Népsűrűség 6480[3] fő/km²
GDP 2011 (becsült)
Összes 350,4 milliárd USD[4] (37)
Egy főre jutó 49 300 USD[4]
HDI (2011) 0,898[5] (13) – magas
Földrajzi adatok
Terület 1104[4] km²
Víz 4,6%
Időzóna HKT (UTC+8)
Egyéb adatok
Pénznem hongkongi dollár (HKD)
Nemzetközi gépkocsijel HK
Hívószám 852 (Makaóról 01)
Internet TLD .hk
Átírási segédlet
Hong Kong in Chinese 2.svg Hongkong

Hiv. nemzetközi formája: Hong Kong Special Administrative Region of the People's Republic of China
Kínai átírás
Hagyományos kínai 中華人民共和國香港特別行政區
Egyszerűsített kínai 中华人民共和国香港特别行政区
Mandarin pinjin Csunghua zsenmin kunghokuo Hsziangkang töpie hszingcsengcsüSound hallgat
Kantoni jűtphing Cungvá janman kungvókvók Hőngkóng thakbít hangcingkhöüSound hallgat

Hongkong Különleges Igazgatású Terület, röviden Hongkong a Kínai Népköztársaság két különleges igazgatású területének egyike (a másik Makaó), 263[6] szigetből álló városállam[7], bár a köznyelvben gyakran egyszerű városként értelmezik. Hongkongot a Dél-kínai-tenger határolja.[8]

Területe Budapest kétszeresét teszi ki, míg lakossága Magyarország népességének körülbelül kétharmada. A Föld egyik legsűrűbben lakott területe,[9] lakóinak 93,6%-a kínai nemzetiségű,[10] akiknek nagy része a szomszédos Kuangtung tartományból származik.[11]

Hongkong az első ópiumháború (1839–1842) után a Brit Birodalom fennhatósága alá került, először csak a Hongkong-sziget, majd 1860-ban a Kaulung-félsziget és 1898-ban az Új területek is. A második világháborúban japán megszállás alá került. A háború után ismét a Brit Birodalom részét képezte, 1997-ben csatolták vissza Kínához.[12][13] Az 1970-es évektől 2006-ig Hongkongban a „pozitív be nem avatkozás” elnevezésű gazdasági politikát követték.[14][15] A gyarmati időszak jelentősen befolyásolta Hongkong kultúráját, melyről gyakran állítják, hogy benne „találkozik Kelet és Nyugat”.[16] Ugyancsak a gyarmati befolyásnak köszönhetően Hongkong oktatási rendszere egészen 2009-ig a britekét követte.[17]

Hongkongnak a kínaitól eltérő, saját jogrendszere van – Alaptörvénynek (Basic Law) nevezett alkotmánnyal – saját pénzneme és bevándorlási törvényei, továbbá saját közúti forgalmi szabályai (továbbra is a bal oldalon vezetnek). Csak a honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik szorosan a Kínai Népköztársasághoz.[18][19][20][21]

Hongkong egyike a világ kereskedelmi és gazdasági központjainak, kapitalista gazdasági rendszerrel. A hongkongi dollár 2010-ben a világ 8. legtöbbet kereskedett devizája volt.[22] Az egy főre jutó jövedelem tekintetében Hongkong a világ élvonalába tartozik.[4]

Hongkong híres többek között a filmművészetéről, a harcművészetekről, a kantopop zenéről, a kínai és nyugati elemeket változatosan ötvöző konyhájáról és felhőkarcolóiról.

Nevének eredete és jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hongkong név a kantoni nyelvű, „illatos kikötő” jelentésű 香港 (hőng kóng) szóösszetétel megközelítő ejtésének fonetikus átírásából származik.[23] 1842 előtt a név a mai Ápléjcau-öbölre utalt, ami az Ápléjcau-sziget és a Hongkong-sziget déli része között található. Ez volt az első helyszínek egyike, ahol az angol hajósok helybéli halászokkal találkoztak.[24] Az öböl illatos elnevezésének egyik oka lehetett például, hogy itt torkollik a tengerbe az édesvizű Gyöngy-folyó, de elképzelhető, hogy a kikötő menti gyárak exportra várakozó tömjénszállítmányai miatt kapta a nevét.[23] Az 1842-ben megkötött nankingi szerződés volt az első hivatalos dokumentum, ahol a Hongkong név már az egész szigetet jelölte.[25]

Földrajza és klímája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A help category.png Kapcsolódó lista: Hongkong szigeteinek listája

Hongkong Kína déli partvidékén helyezkedik el, 60 km-rel keletre Makaótól, a Gyöngy-folyó deltájának túloldalán. Keleten, délen, nyugaton a Dél-kínai-tenger, északon Sencsen határolja. Hongkong teljes területe 1104 km², amely magába foglalja az Új területeket, a Hongkong-szigetet, Kaulungot, valamint több mint 200 tengeri szigetet, melyek közül Lánthau a legnagyobb. A déli körzetben található Ápléjcau a világ egyik legsűrűbben lakott szigete.[26]

A terület nagy része dombokból, erdős hegyvonulatokból és nagyon meredek lejtőkből áll, 40%-a állami park, vagy természetvédelmi terület, a beépíthető terület mindössze 25%.[27][28][29] Legmagasabb pontja a 957 méter magas Tájmouszán.[30] Annak ellenére, hogy Hongkong erősen urbanizálódott terület, több programot is működtetnek a természet értékeinek megőrzésére, és megfelelő mennyiségű zöld terület kialakítására.[27][28][31] A környezettudatosság egyre inkább meghatározó a növekvő légszennyezés miatt. A városi szmog 80%-a Hongkongon kívülről, a Gyöngy-folyó deltájának másik feléről származik.[32]

A Ráktérítőtől kissé délre fekvő Hongkong éghajlata nedves szubtrópusi éghajlat. A nyár forró és nyirkos, időnként előfordulhatnak záporok és nagyobb viharok is, ilyenkor meleg levegő érkezik a térségbe délnyugatról. Ilyenkor csaphatnak le legnagyobb valószínűséggel tájfunok, melyek áradásokat és földcsuszamlásokat okozhatnak. A tél általában napos, február felé kezd felhősödni. Ilyenkor jöhetnek északról hidegfrontok, amelyek erős, hideg szelet hoznak magukkal. A legkellemesebb évszak a változékony időjárású tavasz, illetve az ősz, amikor a napos időhöz kevés csapadék társul.[33] Hongkongban az évi napsütéses órák száma 1948 óra évente,[34] 2006-ig a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 36,1 °C, míg a legalacsonyabb 0,0 °C volt.[35]

Hongkong (1981–2010) éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 18,6 18,9 21,4 25,0 28,4 30,2 31,4 31,1 30,1 27,8 24,1 20,2 25,6
Átlaghőmérséklet (°C) 16,3 16,8 19,1 22,6 25,9 27,9 28,9 28,6 27,7 25,5 21,8 17,9
Rekord min. hőmérséklet (°C) 14,5 15,0 17,2 20,8 24,1 26,2 26,8 26,6 25,8 23,7 19,8 15,9 21,4
Átl. csapadékmennyiség (mm) 25 54 82 175 305 456 377 432 328 101 38 27 200
Havi napsütéses órák száma 143 94 91 102 140 146 212 189 172 194 180 172
Forrás: Hong Kong Observatory[36]


Hongkong látképe a Hongkong-szigetről

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hongkong a gyarmatosítás előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Han-kori Léjcengnguk sírmúzeum Kaulungban; 1955-ben fedezték fel.[37]

Régészeti kutatások szerint a Cheklápkok-sziget környékén már 35 000–39 000 évvel ezelőtt is éltek emberek, a Szajkung-félszigeten pedig mintegy hatezer évvel ezelőtt jelentek meg.[38][39][40] Az őskőkorszak legkorábbi települései Vóngtéjtung és a Khéjlenghá barlang. A régészek úgy vélik, a Khéjlenghá barlang valaha folyó menti település része lehetett, míg Vóngtéjtungban kőeszközök készítésével foglalkoztak. Az újkőkorszakból származó leletek tanúsága szerint az itteni kultúra különbözött az észak-kínai Lungsan-kultúrától, valamint arra is utalnak, hogy az első betelepülők között volt a Che nép, még a Pajjüe nép érkezése előtt.[41][42] A környező szigeteken a Sang-dinasztia (Kr. e. 1600– Kr. e. 1046) idejéből származó nyolc sziklarajzot tártak fel.[43]

Kr. e. 214-ben Csin Si Huang-ti, Kína első császára meghódította a mai Liangkuang (Kuangtung és Kuanghszi) területén élő Pajjüe törzseket és beolvasztotta a területet a császárságba. A mai Hongkong területe régen Nanhaj prefektúrához tartozott, nem messze Nanjüe királyság fővárosától, Punjüétől.[44][45] A Csin-dinasztia összeomlása után a terület a Nanjüe királyság uralma alá került.[46] Amikor Kr. e. 111-ben Vu császár meghódította a királyságot, Hongkong területét a Csiaocse prefektúrához csatolták. Valószínűleg ebből a korszakból származik a Kaulung-félszigeten található Léjcengnguk sírmúzeum (李鄭屋古) is.[47]

A Tang-dinasztia időszakában Kuangtung a régió virágzó kereskedelmi központja volt. 736-ban Tang Hszüen-cung császár helyőrséget hozott létre Thűn Múnban (ma az Új területek kerületben található), a régió partvidékének védelmére.[48] Az első hongkongi iskolát, a könyvtáráról híres Lik Jing Iskolát (力瀛書院) 1075 körül alapították a mai Új területek kerületben.[49] 1276-ban, a mongol invázió idején a Déli Szung-dinasztia udvara először Fucsienbe, majd Lánthau szigetére menekült.[50][51][52]

Az első feljegyzett európai utazó, aki Hongkongba érkezett, a portugál Jorge Álvares volt 1513-ban.[53][54] A portugálok hamarosan kereskedni kezdtek Dél-Kínában és letelepedtek Thűn Múnban is, ahonnan 1521-ben távozni kényszerültek, és végül Makaóban építettek bázist.[55][56] 1661–69-ben Kanghszi császár parancsára elrendelték Kuangtung partvidékének kitelepítését a Csing-ellenes mozgalom felszámolása érdekében. Körülbelül 16 000 embernek kellett az ország belsőbb vidékeire költöznie, ezek közül feljegyzések szerint mintegy 1648 tért vissza később.[57] A rendelet ideje alatt a mai Hongkong területe gyakorlatilag elnéptelenedett.[51] 1685-ben Kanghszi korlátozott kereskedelmet engedélyezett a külföldiekkel, a kereskedés Kantonban indult meg. A külföldi kereskedők csak bizonyos városrészekben lakhattak, csak a kereskedelmi időszakban.[58]

Brit gyarmatként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „Királynő-móló” a városháza előtt, Központi kerület, 1925
Victoria az 1890-as években

1893-ban, miután a Csing-dinasztia betiltotta az ópiumimportot, kirobbant az ópiumháború. A britek 1841. január 20-án elfoglalták Hongkong-szigetet, melyet először a Charles Elliot kapitány és Csisan kormányzó között létrejött fegyverszüneti egyezmény alapján a britek fennhatósága alá helyeztek volna. Az egyezményt hivatalosan sosem ratifikálták, a két kormány magas rangú tisztviselőinek vitája miatt.[59] Hongkong hivatalosan 1842. augusztus 29-én, a nankingi szerződés alapján került a Brit Birodalomhoz. A britek Victoria alapításával a következő évben koronagyarmatot hoztak létre.[60] A brit uralom kezdetekor Hongkong-szigeten 7450 kínai élt, 1870-re Hongkong-sziget és Kaulung lakossága 115 000 kínai lakosra duzzadt, a városban ekkor 8754 európai élt.[61]

Miután Kína a második ópiumháborút is elveszítette, a Kaulung-félsziget és a Kővágók-sziget (昂船洲, Ngongszjűn cau) is brit fennhatóság alá került.[56][62]

1894-ben a Kínában dúló bubópestis-járvány elérte Hongkongot is, több mint 50 000 ember halálát okozva.[63]

1898-ban a Brit Birodalom 99 évre bérbe vette Lantau szigetét, illetve a tőle északra lévő kisebb szigeteket (Új területek).[64] A 20. század elején Hongkong szabadkikötő volt, a Brit Birodalom entrepôt (vámszabad) kikötője. Az itt élő külföldiek főképp a Victoria-hegy környékén laktak, a kínai lakosok nemigen érintkeztek velük.[64]

Japán megszállás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iszogai Renszuke, Hongkong kormányzója a japán megszállás idején

A második világháború idején, 1941. december 8-án a Japán Birodalom megszállta Hongkongot.[65] A hongkongi csata eredményeként december 25-én a brit és kanadai haderő feladta a várost.[66] A japán megszállás ideje alatt a civil lakosság élelmiszerhiánnyal küzdött és csak az engedélyezett fejadagokat kapták meg. Továbbá a várost hiperinfláció sújtotta és a japán katonai jent vezették be fizetőeszközként. A japánok statáriumot hírdettek és ezidőben sokan meghaltak az éhinség vagy a terjedő betegségek, például a tuberkulózis miatt.[67]

A megszállók a munkanélkülieket az ország belsejébe telepítették át és Hongkong lakossága ezidőben drasztikusan lecsökkent 1945-re 1,6 millióról 600 000 főre.[67][68] A háború végén 1945-ben az Egyesült Királyság visszaszerezte volt gyarmatát.[69]

Az 1950-es évektől az 1990-es évekig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hongkong Központi kerülete 1955-ben

1949 után a pekingi kormánynak katonai szempontból aligha jelentett volna nehézséget a brit gyarmat megszállása, ám ezt mégsem hajtották végre.[56] Ezt a döntést az is befolyásolta, hogy Anglia – tekintettel elsősorban Hongkongra és kínai gazdasági érdekeltségeire – 1950. január 5–6-án megvonta elismerését a Tajvanra menekült „nemzetiektől”, és jegyzékben erősítette meg már korábban is kifejezett szándékát az új hatalom elismerésére.[70]

Az 1950-es években Hongkong gyors ipari fejlődésnek indult, például az exportra dolgozó textiliparának köszönhetően. A lakosság száma növekedésnek indult, a munkaerő olcsó maradt, de az életszínvonal emelkedni kezdett.[71] 1953-ban Hongkong Szekkípméj városrészének nyomornegyedében tűzvész pusztított, aminek következtében az önkormányzat elindította az lakótelep-programot. Ennek keretében épült fel a város első lakótelepe, a Szekkípméj-lakótelep.[72]

A kereskedelem fejlődéséhez jelentősen hozzájárult, hogy a Hongkonghoz igen közel található Sencsen Különleges Gazdasági Övezet lett, Hongkong pedig a külföldi befektetések fő forrásává vált Kínában.[73] Az 1980-as évek végére a gyáripar Hongkongban hanyatlásnak indult, jórészt a dél-kínai gyárak fejlődésének köszönhetően. Növekedésnek indult azonban a szolgáltatóipar, ami beolvasztotta a bezáró gyárak munkásait.[74]

1983-ban az Egyesült Királyság Hongkong státusát koronagyarmatról „függő területre” változtatta és tárgyalásokat indított Kínával az Új területek lejáró kölcsönszerződése miatt. 1984-ben aláírták egy egyezményt, mely Hongkong Kínához való visszacsatolásának dátumául 1997-et jelölte meg.[64] 1990-ben ratifikálták a hongkongi alaptörvényt, mely a visszacsatolás után volt hivatott biztosítani a város számára a „különleges igazgatású terület” státusával járó autonómiát.[64]

A visszacsatolás után (1997-től napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hongkong éjszakai látképe 2007-ben

Miután a bérlet meghosszabbításáról nem sikerült megegyezni, 1984-ben kétoldalú szerződésben mondták ki, hogy a lejáratkor egész Hongkong visszakerül Peking uralma alá, egyúttal rögzítették az egy ország – két rendszer elvének fenntartását 50 évre. A brit lobogót 1997. június 30-án vonták le, egy nappal később visszacsatolták a várost a Kínai Népköztársasághoz. Ugyanebben az évben Hongkongot két súlyos esemény is érintette, egyrészt az 1997-es ázsiai gazdasági válság, másrészt a H5N1-járvány.[64]

A Hongkong kormányzójává Peking által 1997-ben kinevezett Tung Kin-vá – miután Hu Csin-tao kínai pártfőtitkár-államfő számos vezetési hibájáért nyilvánosan elmarasztalta[75]2005-ben lemondott.[76] Utóda kétéves mandátummal Donald Tsang lett,[77] akit 2007 márciusában öt évre újraválasztottak; a második terminusát július 1-jén kezdte.[78] 2007 novemberében a Peking támogatását élvező Demokratikus Szövetség egy jobb Hongkongért nyerte a helyhatósági választásokat, összesen 115 mandátumot szerezve a 364 képviselőtestületi pozícióból.[79]

2009-ben Hongkongban rendezték meg az ötödik Kelet-ázsiai játékokat, ami a város történelmének első és legnagyobb nemzetközi sportrendezvénye volt.[80]

2012-ben a választásokat Lőng Can-jing nyerte, aki július 1-től vette át a kormányzói széket Tsangtól.[81][82]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hongkong törvényhozó testületének épülete a Központi kerületben

Hongkong 1997 óta Kína különleges igazgatású területe. Alaptörvénye (Basic Law) értelmében nagy fokú autonómiát élvez, csak honvédelmi és külügyi kérdésekben függ a kínai kormánytól. Az Egyesült Királysággal aláírt átadási egyezmény szerint Hongkong 1997 után még legalább ötven évig fenntarthatja kapitalista gazdasági rendszerét, és Kína nem vezethet be szocialista rendszert ez idő alatt.[83][84][85]

A hongkongi kormányzat alappillérei a Végrehajtó Tanács, a közszolgálati kar, a Törvényhozó Tanács és a bíróságok. A Végrehajtó Tanács élén a kormányzó áll, akit egy erre a célra létrehozott, korporatív jellegű Választási Bizottság választ meg és a Kínai Népköztársaság Államtanácsa (kormánya) nevez ki.[86][87] A közszolgálati kar politikailag semleges testület, mely a törvények végrehajtásában segédkezik és kormányzati szolgáltatásokat nyújt. A köztisztviselők kiválasztása a meritokrácia elve alapján, vagyis az érdemek szerint történik.[88][89] A Törvényhozó Tanács 60 főből áll, akiknek egyik felét a hongkongi állandó lakosok öt területi választókerületben választják az általános választójog alapján. A tanács másik felét az úgynevezett korporatív választókerületekben választják jóval szűkebb választójog alapján különböző szakmai csoportok képviseletében. A tanács élén a Törvényhozó Tanács Elnöke áll.[90][91] A bírókat a kormányzó nevezi ki egy független bizottság ajánlása alapján.[19][92]

Hongkong politikai életére a Végrehajtó Tanácsot támogató Peking-párti csoportok és a pándemokrata tábor közötti ellentét a jellemző, utóbbi a gyorsabb demokratizálódás és az „egy ember – egy szavazat” elv pártfogója.[93]

Jogrendszer és igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Legfelsőbb Bíróság épülete

Hongkong jogrendszere teljesen független a kínai jogrendszertől és továbbra is a gyarmati korszakban bevezetett angol jog „common law” gyakorlatát követi.[94] A hongkongi bíróságok korábbi ítéletek alapján, azaz precedensalapon hoznak ítéletet,[19][95] melynek során figyelembe vehetik más, precedensjogot alkalmazó országok bírósági döntéseit is.[19][95] Arra is lehetőség van, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem állandó tagjaként más precedensjogot alkalmazó országbeli bíró is részt vegyen a tárgyalásokon.[19][95]

A Legfelsőbb Bíróság (Court of Final Appeal) alatt a Felsőbíróság (High Court) található, mely két részből áll, a Fellebbviteli Bíróságból (Court of Appeal) és az Elsőfokú Bíróságból (Court of First Instance). Ezek alatt található a Kerületi Bíróság (District Court), amelynek hatáskörébe tartozik a Családjogi Bíróság (Family Court).[96] További ítélethozatali szervek az Ingatlanügyi Döntőbíróság (Lands Tribunal), a Békebíróságok (Magistrates' Courts), a Fiatalkorúak Bírósága (Juvenile Court), a Halottkémi Bíróság (Coroner's Court), a Munkaügyi Döntőbíróság (Labour Tribunal), a Bagatell Ügyek Bírósága (Small Claims Tribunal) valamint az Erkölcsbíróság (Obscene Articles Tribunal).[96] A Legfelsőbb Bíróság tagjait a kormányzó nevezi ki.[19][95]

Az Igazságügyi Minisztérium felel a kormány jogi ügyeinek intézéséért. Feladatai közé tartozik többek között a jogi tanácsadás és a nemzetközi igazságügyi együttműködés.[94] A minisztérium jogászai a büntetőügyek mellett polgári és közigazgatási perekben is képviselik az államot, amikor az ilyenekben részes.[94] Mivel a minisztérium a közérdek képviselője, bírósági felülvizsgálatot kérhet és beavatkozhat olyan ügyekbe, melyek a közérdeket érintik.[97] Az Alaptörvény a büntetőeljárások tekintetében védelmet biztosít az Igazságügyi Minisztérium számára a kormány befolyása ellen.[98][99]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hongkongban 2000 óta nincsenek helyi önkormányzatok, amikor megszüntették a két települési önkormányzatot, és nincsenek formálisan meghatározott települések sem. Hongkong igazgatási tekintetben 18 kerületre oszlik, ezek mindegyikében kerületi tanács működik, melynek tanácsadó hatásköre van olyan helyi ügyekben, mint a közintézmények, közösségi programok, kulturális tevékenységek vagy a környezet fejlesztése.[100]

A kerületi tanácsoknak összesen 534 tagja van, akik közül 405-öt választanak. A többi tagot a kormányzó nevezi ki, illetve hivatalból tag a vidéki bizottságok 27 vezetője.[100] A kormányzati politikát és terveket a Belügyminisztérium a kerületi tanácsokon keresztül teszi közzé.[101]

Hongkong közigazgatási felosztása
Új területek
# Kerület Népesség[10] Népsűrűség
(fő/km²)[10]
Terület[102]
1. Szigetek 141 327 807 175,03 km²
2. Kvajcheng 511 167 21 901 21,82 km²
3. Északi kerület 304 134 2228 137,31 km²
4. Szajkung 436 627 3368 136,39 km²
5. Száthín 630 273 9173 69,46 km²
6. Tájpou 296 853 2181 147,42 km²
7. Chűnván 304 637 4918 60,7 km²
8. Thűnmún 487 546 5882 84,45 km²
9. Jűnlóng 578 529 4178 138,43 km²
Összesen 3 691 093 3870
Kaulung
# Kerület Népesség Népsűrűség
(fő/km²)
Terület
10. Kowloon City 377 351 37 660 9,97 km²
11. Kúnthóng 622 152 55 204 11,05 km²
12. Szamszöüpou 380 855 40 690 9,48 km²
13. Vóngtájszín 420 183 45 181 9,36 km²
14. Jaucímvóng 307 878 44 045 6,85 km²
Összesen 2 108 419 44 917
Hongkong-sziget
# Kerület Népesség Népsűrűség
(fő/km²)
Terület
15. Központi és nyugati 251 519 20 057 12,52 km²
16. Keleti kerület 588 094 31 686 18,81 km²
17. Déli kerület 278 655 7173 38,95 km²
18. Váncaj 152 608 15 477 10,02 km²
Összesen 1 270 876 15 924
2011-es népességi adatok

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Hongkongi Helyőrségének egyenruhája

Hongkongnak nincs saját hadereje, a gyarmati illetve függő területi korszakban a brit haderő látta el a védelmét. Az 1880-as években helyi lakosokat is elkezdtek felvenni, 1948 januárjában pedig megalakult a Hong Kong Chinese Training Unit, mely hivatalosan hongkongi katonák képzését szolgálta a brit haderő hongkongi egységén belül. 1962-ben az egység a Hong Kong Military Service Corps nevet kapta, a helyőrségben körülbelül 1200 kínai katona szolgált. A helyőrség főparancsnoka a mindenkori kormányzó volt hivatalból.[103][104][105]

1997-ben, Hongkong visszacsatolásakor a brit helyőrség feloszlott, az ott szolgáló brit katonák visszatértek az Egyesült Királyságba, a gurka katonák egy része pedig Nepálba. A hadihajókat eladták a Fülöp-szigeteknek.[106] Hongkong védelmének ellátását a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Hongkongi Helyőrsége vette át, mely 1994. október 25-én alakult meg.[104] 2008 óta a hongkongi helyőrség vezetője Csang Si-po vezérőrnagy.[107] A helyőrség szárazföldi csapatokból, haditengerészeti és légi egységekből áll, összesen körülbelül 6000 főt számlál, melyből körülbelül 3000 tartózkodik Hongkong határain belül. A Helyőrségi Törvény (Garrison Law) alapján a helyőrség nem avatkozhat be Hongkong belügyeibe, feladata a katonai infrastruktúra igazgatása és fenntartása, a külföldi katonai kapcsolatok ápolása, azonban a hongkongi kormány kérésére segítséget nyújthat a rendfenntartásban vagy a katasztrófavédelemben.[104] Az itt állomásoztatott katonák egy évig maradnak Hongkongban.[104] A helyőrség felszereléséhez tartozik 12 darab Harbin Z-9B típusú helikopter és öt 037-II-es típusú rakétahordozó hajó.[104]

A helyőrség minden évben nyílt napokat tart, amikor katonai bemutatót és különféle programokat szerveznek a civil lakosság számára.[104][108]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hongkongi Szent János Székesegyház

Hongkong lakossága 2013-ban becslések szerint 7 219 700 fő,[4] 2006 és 2010 között évente 0,8%-kal nőtt,[109] 2010-ben a férfiak aránya 46,8%, a nőké 53,2% volt.[109] 2010-ben a születési ráta nagyon alacsony volt, mindössze 12,5 újszülött jutott 1000 főre, míg termékenység alapján 1108 újszülöttnek adhatott volna életet 1000 nő.[109] 2010-ben a városban született csecsemők csaknem 45%-ának kínai állampolgárságú nő adott életet, a hongkongi állampolgárság elnyerésének reményében.[110] Hongkongban a várható élettartam átlagosan 82,12 év,[4] amely 2012-ben a világon a 8. legmagasabb volt.[111]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 93,6%-a kínai származású,[10] többségük a szomszédos Kuangtung tartományból származik.[11] Jelentősebb kisebbség a filippínó, az indonéz, a thai, a japán és az indiai.[10] A városban élő nem ázsiaiak a lakosság 0,8%-át tették ki 2011-ben.[10]

Hongkong de facto hivatalos nyelve a kantoni nyelv, amelyet Kuangtung tartományban beszélnek,[112] az alaptörvényben meghatározott hivatalos nyelv „a kínai és az angol”.[1] A 2011-es népszámlálási adatok alapján a lakosság 89,5%-ának a kantoni az anyanyelve, 1,4%-nak a mandarin, 4%-nak pedig más kínai dialektus.[10] Hongkongban a feliratokat általában kínai írásjegyekkel és angolul is kiírják. Az 1997-es visszacsatolás óta egyre több mandarin nyelvű kínai települ Hongkongba, ami nagyrészt a Kína és Hongkong közti gazdasági kapcsolatnak köszönhető.[113]

A hongkongi lakosok nagy része ateista vagy agnosztikus nézetű,[114] az amerikai külügyminisztérium tanulmánya szerint a lakosságnak mindössze 43%-a gyakorol valamilyen vallást.[115] A Gallup felmérése szerint 64% nem vallásos.[116][117] A középfokú oktatásban az evolúció elméletét tanítják, a kreacionizmus és az értelmes tervezettség elmélete nem része a tananyagnak a biológiaoktatásban.[118][119]

A vallásos lakosság nagy része a buddhizmus, a taoizmus és a konfucianizmus hívője, becslések szerint a buddhisták és taoisták száma körülbelül 1,5 millió fő.[115] A keresztények száma 600 000-re tehető.[120][121] A keresztények túlnyomó többsége római katolikus illetve protestáns, vannak azonban például Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához[122] és a Jehova tanúihoz tartozók is.[123] Léteznek szikh, muszlim, zsidó, hindu és bahái közösségek is.[120] A Falun kung gyakorlása megengedett.[124]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mária Királynő Kórház (Queen Mary Hospital) a Hongkong-szigeten. 137 méteres magasságával Kína legmagasabb, a világ ötödik legmagasabb kórháza.[125][126]

Hongkong szociális támogatási rendszeréért a Közjóléti Minisztérium (Social Welfare Department) felelős. Nyugdíjra minden 65 év feletti személy jogosult, a 65–69 év közöttiek 2006-ban havi 625 HKD-t kaptak, míg a 70 év fölöttiek 705 HKD-t.[127] A juttatás feltétele, hogy a kérelem benyújtását megelőzően hét évet Hongkongban kell laknia a kérelmezőnek.[127] A 18 és 65 év közötti munkavállalók keresetük 5%-át kötelesek nyugdíjalapba fizetni, az összeg minimum 30%-ának hongkongi dollárban kell lennie.[127] A munkáltató ugyancsak 5%-ot köteles befizetni.[127] A kötelező nyugdíjhozzájáruláson túl lehetőség van önkéntes nyugdíjhozzájárulás (ORSO: Occupational Retirement Schemes Ordinance) fizetésére is, ezt a munkáltató biztosíthatja bizonyos feltételek mellett.[127] A munkáltatón ezen felül a munkavállaló nyugdíjba vonulásakor, munkaviszonyának felmondásakor vagy halála esetén bizonyos összeget köteles fizetni, melynek feltétele a legalább öt éves munkaviszony.[127]

Hongkong az Amerikai Egyesült Államok után a második legdrágább az egészségügyi ellátás területén, egészségügyi rendszere jónak minősített.[128] Az ellátás díjai eltérőek a hongkongi lakosok és a külföldiek számára.[129] Hongkongnak 41 közkórháza[130] és 12 magánklinikája[131] van, melyek egyaránt az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartoznak.[132] A díjfizetés alól három rászoruló csoport lehet mentesült, azok az alacsony jövedelműek, krónikus betegségben szenvedők és idősek, akik egyébként nem részesülnek szociális ellátásban. A díjfizetés alóli mentesüléshez külön jelentkezni kell a megfelelő hatóságnál, akik a körülmények kivizsgálása után egyszeri vagy bizonyos időszakra szóló mentességet adhatnak. A szociális ellátásban részesülők automatikusan mentesülnek. A jogtalanul juttatáshoz jutók akár 10 év szabadságvesztésre is ítélhetőek.[133] Egy 2008-tól 2014-ig tartó kísérleti program keretében a 70 év fölöttiek évente öt, egyenként 50 HKD értékű utalványt kapnak, melyet magánrendelőkben használhatnak fel.[134] Hongkongban nincs klasszikus értelemben vett, kötelező egészségbiztosítási hozzájárulás.[135] A munkáltató adhat ilyen jellegű juttatást, nagyrészt biztosítókon keresztül, másoknak az életbiztosításukkal jár ilyen szolgáltatás.[135] 2006-ban önkéntes egészségbiztosítással csupán a lakosság 5%-a rendelkezett.[135] A köztisztviselők egészségügyi ellátása ingyenes.[135]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az International Finance Centre Kettes tornya Hongkong második legmagasabb felhőkarcolója[136]

Hongkong egyike a világ vezető pénzügyi központjainak, fontos kereskedelmi csomópont, szolgáltatóiparra épülő kapitalista gazdasággal, melyet alacsony adóterhek és a szabadkereskedelem jellemez. A hongkongi dollár 2010-ben a világ 8. legtöbbet kereskedett devizája volt.[22] Hongkong gazdaságát Milton Friedman korábban a laissez-faire kapitalizmus legnagyobb kísérletének tekintette.[137] A gazdasági szabadság mértékét (Index of Economic Freedom) vizsgáló Heritage Foundation szerint 2012-ben Hongkong gazdasága a világon a legszabadabb,[138] a város 1995 óta minden évben elnyerte ezt a címet.[139] A régió számos nagyvállalatának központja Hongkongban található.[140] Gazdaságának gyors növekedése miatt az ázsiai tigrisek között tartják számon. 1961 és 1997 között Hongkongban a GDP 180-szorosára emelkedett, az egy főre jutó GDP pedig 87-szeresére.[141][142][143]

A hongkongi értéktőzsde a hetedik legnagyobb a világon, piaci kapitalizációja 2012 áprilisában elérte a 2607 milliárd amerikai dollárt.[144] 2009-ben a világ IPO-tőkéjének 22%-a Hongkongban összpontosult, ezzel megelőzte a New York-i és a sanghaji tőzsdét is,[145] valamint itt lehetett a legkönnyebben tőkét szerezni.[146] A hongkongi dollárt 1983 óta az amerikai dollárhoz kötik.[147]

Teherhajók tartanak Hongkong egyik kikőtője felé

A hongkongi kormányzat jórészt passzív szerepet játszik a gazdaság alakításában, szinte egyáltalán nem avatkozik be a kereskedelem szabályozásába. A gazdaság fejlődését a piaci erők és a magánszektor határozza meg. A „pozitív be nem avatkozás” politikáját Hongkong egészen 2006-ig követte.[14][15] A második világháborút követően a városállam gazdaságát az exportra termelő ipar gyors fejlődése jellemezte, az 1980-as években azonban a szolgáltatóipar vette át a vezető szerepet.[148] Azóta Hongkong többek között a pénzügyi, informatikai, valamint üzleti konzultációs szolgáltatások területén kiemelkedő szerepet tölt be.[146] Bár a kormányzati beavatkozás minimális, 1997 óta növekvő tendenciát mutat, bevezették például az exporthitel-garanciát, a kötelező nyugdíjrendszert, a minimálbért és a jelzálog-támogatást.[137]

Hongkongban meglehetősen kevés a megművelhető földterület és erőforrásokban sem gazdag, így a nyersanyagokat és az élelmiszereket nagyrészt importálni kényszerül. A mezőgazdasági tevékenység elenyésző, a GDP 0,1%-át teszi ki és leginkább minőségi élelmiszerre és virágtermelésre korlátozódik.[146] Kereskedelem szempontjából Hongkong a 11. helyen áll a világon,[149] a világ legnagyobb reexportőre,[150] évről évre növekvő exporttal.[146] Hongkong legfőbb kereskedelmi partnere Kína, az USA és Japán.[4] Szolgáltatóipara a GDP több mint 90%-át adja.[146] Földrajzi elhelyezkedése miatt olyan logisztikai infrastruktúrát tudott kiépíteni, aminek köszönhetően a világ második legforgalmasabb teherkikötőjével rendelkezik, nemzetközi légi teheráru-forgalmát tekintve pedig első a világon.[146]

2011-ben Hongkongban 3,7 millió munkavállalót tartottak számon, a munkanélküliek aránya 3,4% volt, ez a mutató évek óta csökken.[151]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

sárga, emeletes villamos
Hongkong villamoshálózata az egyetlen, amelynek kizárólag emeletes villamosai vannak.

Hongkong közlekedési hálózata nagyon fejlett. A napi utazások több mint 90%-a (11 millió) tömegközlekedési eszközökön zajlik,[152][153] ami a legmagasabb arány a világon.[154] A fizetési eszköz egy multifunkciós intelligens kártya, az Octopus kártya, mely nem csak a tömegközlekedésben használható.[155][156]

A város gyorsvonathálózata, az MTR négymillió embert szolgál ki naponta és 150 állomása van.[157][158] A társaság kilenc vasútvonalat és egy könnyűvasút-hálózatot üzemeltet, ráhordó buszjáratokkal kiegészítve.[157] Ezen felül a környező városokba, valamint Pekingbe és Sanghajba InterCity-járatokat is indít.[157]

A hongkongi villamosrendszert 1904-ben hozták létre; a világon egyedülálló módon kizárólag emeletes villamosokat alkalmaz.[159] Hat vonalon összesen 161 jármű naponta 230 000 utast szolgál ki, a járműparkhoz két antik villamos is tartozik.[160]

Hongkong buszközlekedése magánkézben van, öt magántársaság üzemeltet járatokat, melyek a város egész területét lefedik. A buszokon a kínai mellett angol nyelven is feltüntetik a megállókat. A vonalakon emeletes buszok is közlekednek. A hagyományos buszjáratokon felül iránytaxival (minibuszokkal) is lehet utazni, a zöld jelzésűek meghatározott útvonalon járnak és előre meghatározott árat kérnek, míg a piros jelzésűek esetében nem állandó sem az útvonal, sem az ár.[161]

A városból indulnak kompjáratok mind a szigetekre, mind a külső területekre (például Makaóra és Kína egyes városaiba). A leghíresebb komp a Kaulungot a Hongkong-szigettel összekötő Star Ferry,[162] mely 1888 óta közlekedik és négy vonalon naponta 53 000 utast szolgál ki.[163] A National Geographic Traveler magazin a világ egyik legszebb útvonalának tartja.[163] Hongkong kikötői híresek a part mentén cirkáló dzsunkákról és az eldugottabb településrészeket és apróbb szigeteket összekötő káj-tou-kompokról is.[164][165] Hongkong teherkikötője az egyik legforgalmasabb a világon, évente több mint 24 millió TEU-konténeregységgel.[166][167]

A Hongkong-sziget magaslataira a feljutást korábban hordszékekkel oldották meg.[168] A Viktória-csúcsra 1888 óta a Peak Tram elnevezésű siklóval lehet feljutni, ami a város legelső tömegközlekedési eszköze is volt.[169] A jelentős szintkülönbségekkel rendelkező Központi és nyugati kerületben több mozgólépcső és mozgójárda is segíti a közlekedést, itt található a világ leghosszabb mozgólépcsőrendszere, a Central–Mid Levels mozgólépcső.[170]

A Hongkongi nemzetközi repülőtér a világ egyik vezető légikikötője, 2011-ben 53,9 millió főnyi utas- és mintegy 3,9 millió tonnányi áruforgalmat bonyolított le. Több mint 100 légitársaság naponta több mint 900 járatot indít innen 160 célállomásra. 2013-ban újabb teherforgalmi terminál nyitásával növelik meg a légikikötő kapacitását.[171] 2007-ben és 2011-ben a Skytrax felmérésén a világ legjobb repülőterének szavazták meg az utasok.[172][173]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaulung éjszakai fényei

Hongkongot gyakran nevezik a „Kelet és Nyugat találkozási pontjának”, ami a kínai, valamint a brit gyarmati időszak alatti hatásokat tükröző nyugati szokások keveredésére utal.[16] Hongkong a modern életforma és a kínai hagyományok között egyensúlyozik. Fontos például a fengsuj elvének alkalmazása a mindennapokban, még a drágább építkezési projektekre is külön tanácsadókat szerződtetnek, akiknek a tanácsaitól teszik függővé az üzlet sikerét vagy bukását.[174] A hongkongi lakosok olyan hagyományos babonás tárgyakat is használnak még, mint például a Pakua-tükör, ami a rossz szellemeket hivatott elűzni.[175] Mivel kínaiul a 4-es szám és a halál szó kiejtése nagyon hasonló, ezért az épületek emeleteinek számozásánál kihagyják a 4-est tartalmazó számokat.[176] A Kelet és Nyugat találkozása a gasztronómiában is jelen van, ahol a dim sum és a hot pot mellett jól megférnek a gyorséttermek és az haute cuisine is.[177]

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegyes kínai és angol feliratok. Hongkongban a hagyományos kínai írást alkalmazzák a Kínában elterjedt egyszerűsített írásjegyekkel ellentétben.

Hongkong lakóinak nagy része a kantoni nyelvet beszéli, melyet Kínában a kínai nyelv egy dialektusának tartanak, nyelvészeti szempontból azonban inkább tekinthető önálló nyelvnek, mivel a kínai „dialektusok” beszélői alig vagy egyáltalán nem értik meg egymást.[178][179] Hongkongban a kantoni nyelv egy sajátos változatát beszélik, mely kissé különbözik például a Kantonban beszélttől, jóval több angol jövevényszót tartalmaz, melyeket kínai írásjegyekkel írnak át. A kantoni nyelv hongkongi változatát tartják a leginkább elnyugatiasodottnak, a külföldi jövevényszavak száma miatt.[180] A kantoni nyelv egyik jellegzetessége, hogy a beszélt nyelv egyes szavainak is vannak kiejtést imitáló írásjegyei, az írásjegy és a kiejtett szó jelentése azonban nem egyezik meg, ami a nem kantoni anyanyelvű olvasó számára zavaróvá teszi az olvasást.[178] Előfordul, hogy a kiejtett kantoni szónak nincs megfelelő írásjegye sem.[181] A kantoni nyelvet egyes iskolákban az oktatás nyelveként is használják, együtt az angollal.[178] A televízió- és rádiócsatornák zöme is kantoni nyelvű.[178]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Emporis adatbázisa szerint Hongkongban 1223 felhőkarcoló található, ezzel a legelső a világranglistán.[182] A sűrűn lakottság és a magas épületek kiemelkedő száma annak tulajdonítható, hogy kevés a beépíthető terület, mivel a meredek hegyek átlagosan 1,3 km-re vannak a vízparttól.[183] A beépített terület nagy részét a tengertől nyerték vissza.[184]

Ennek eredményeképp csak néhány régi épület maradt meg a belvárosban, a legtöbb épület modern stílusú. A 484 méter magas International Commerce Centre (Nemzetközi Kereskedelmi Központ) Hongkong legmagasabb, és egyben a világ 5. legmagasabb épülete.[185] A város legmagasabb épületei közé tartozik még az International Finance Centre, a Central Plaza, a HSBC központi épülete, és a Bank of China Tower. Hongkongban nem csak a felhőkarcolók száma ennyire magas, de a 35–100 méter közötti (vagy 12–39 emeletes) toronyházak száma is, több mint 6500 ilyen található a városban.[186] A 35 méternél alacsonyabb emeletes épületek száma mindösszesen 190.[186]

Hongkong régi épületeinek többsége a 19. és 20. században épült, a műemlékké nyílvánított Központi Rendőrőrs például 1864-ben,[187] a Cimszácöü-óratorony 1915-ben épült,[188] a Kowloon Walled City legrégebbi maradványai pedig az 1840-es évekből valóak.[189]

Hongkongban folyamatosak az új beruházások is, többek között új kormányzati épületeket emelnek.[190]

Hongkong-sziget felhőkarcolói

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A King's College, Hongkong egyik legrégebbi középiskolája
A Hongkongi Egyetem látképe

A hongkongi oktatási rendszer egészen 1997-ig az angol rendszert modellezte, jórészt az 1941-es angol tananyagra épült.[191][192] A város visszacsatolását követően a rendszert többször is változtatták. 2009 óta a hongkongi oktatás inkább közelít a kínai és amerikai, mint a brit normák felé.[193]

Az óvodák és bölcsődék magánintézményként működnek, de minisztériumi felügyelet alatt. Az óvónőknek külön képesítéssel kell rendelkezniük.[194] A tankötelezettség ideje eredetileg kilenc év, ebből hat év általános iskolai és három év junior középiskolai képzés.[195] A szenior középiskolai képzés 2009 óta kötelező[196] és az állami iskolákban tandíjmentesen végezhető.[195] Az állami iskolák mellett működnek magániskolák és az állam által finanszírozott, de jótékonysági szervezetek által működtetett úgynevezett szubvencionált iskolák.[193] A középiskolai tananyagban arra törekednek, hogy a diákok képesek legyenek két nyelven írni és olvasni, valamint három nyelven beszélni.[195] A középiskolai képzés végén a diákok érettségi vizsgát tesznek (Hong Kong Diploma of Secondary Education; HKDSE).[196] A junior középiskolában általános tantárgyakat tanulnak a diákok, a szenior képzésben kifejezetten az érettségire készítik fel őket. Itt a kötelező tantárgyak a matematika, az angol nyelv, a kínai nyelv és az úgynevezett „szabad művészetek”, melyek természettudományos és humán tárgyakat egyaránt felölelnek. Ezeken felül a diákok 2-3 szabadon választott tárgyat tanulhatnak, ezek egyike lehet egy újabb idegen nyelv vagy gyakorlati tárgy is.[193] A nemzetközi iskolák kívül esnek a hongkongi rendszeren, itt általában nemzetközileg elfogadott vizsgát lehet tenni, a legismertebb az ún. „nemzetközi érettségi” (International Baccalaureate).[193]

A 2011/12-es tanévben Hongkongban 568 általános iskolát, 524 középiskolát és 17 felsőoktatási intézményt tartottak számon.[195][197] A város legrégebbi felsőoktatási intézménye a Hongkongi Egyetem,[198] melyet a Quacquarelli Symonds „világszínvonalúnak” ítélt.[199] Az egyetem 2009-ben a 24. volt a világ legjobb egyetemeit felsoroló Time-QS listában,[200] Ázsiában pedig a legelső.[201] A 2011-es összesítés alapján Ázsia öt legjobb egyeteméből három hongkongi.[202]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hongkongi Központi Könyvtár épülete

Hongkongban 67 állandó és 10 mobilkönyvtár található, összesen 12,47 millió darabos állománnyal. A legnagyobb könyvtár a 2001-ben befejezett Központi Könyvtár, mely kétmillió dokumentum tárolására alkalmas és a legmodernebb digitális eszközökkel is rendelkezik. A könyvtárak állományában történő kutatást automatizált, digitális állománykezelő rendszer teszi lehetővé.[203]

A múzeumok közül a hét legjelentősebb a Szépművészeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum, az Űrkutatási Múzeum, a Hongkongi Örökségmúzeum, a Történelmi Múzeum, a Partvédelmi Múzeum és a Dr. Szun Jat-szen Múzeum. A Filmarchívum a hongkongi filmművészet alkotásainak megőrzését szolgálja.[204]

A kulturális élet egyik kiemelkedő központja a Kaulungban található Hongkongi Kulturális Központ, mely koncertteremmel, két színházteremmel és kiállítóteremmel is rendelkezik.[205] A város legnagyobb befogadóképességű csarnoka a Hong Kong Coliseum, ahol a sportrendezvények mellett koncerteket is tartanak.[206]

Hongkongban található Ázsia első igazi stand-up comedy-klubja, a The TakeOut Comedy Club.[207]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kantoniopera-énekesnő készíti a sminkjét előadás előtt

A városban több színház is működik, például az 1977-ben alapított Hong Kong Repertory Színház és az 1979 óta működő Cungjing Színház. Az 1979-ben létehozott Hongkongi Baletttársulat mellett számos kisebb tánctársulat is létezik.[208] Olyan nemzetközi musicalprodukciókat is sikerrel mutatnak be Hongkongban mint Az Operaház Fantomja, A nyomorultak vagy a Grease.[209] Kínaiopera-társulatok is működnek, leginkább kantoni operát adnak elő.[209] A városvezetés nyaranta kínaiopera-fesztivált rendez, ahol kínai és tajvani társulatok is fellépnek, valamint az előadások mellett filmvetítéseket, szemináriumokat és kiállításokat is szerveznek.[210]

A komolyzenei élet vezető zenekara a Hongkongi Filharmonikusok, melynek karmestere a holland Edo de Waart. Hongkong Kínai Zenekara szintén népszerű.[208] A város a kantopop zene fellegvára, legismertebb képviselői sztár státust élveznek és gyakran filmsztárokká is válnak.[211] A legnépszerűbb kantopopsztárok közé tartozik az 1990-es években „Négy mennyei király” néven ismert Jacky Cheung, Andy Lau, Aaron Kwok és Leon Lai. A kantopopénekesek közé tartozik Jackie Chan is, akinek több mint 25 popalbuma jelent meg.[212]

Hongkong képzőművészei a Kelet és Nyugat befolyása alatt egyaránt alkotnak. Az 1900-as évek elején leginkább a Kínából érkező, vagy nyugaton tanult kínai képzőművészek alkottak Hongkongban, az 1970-es években több művészeti társulat is alakult, akik megújult látásmódot próbáltak a hongkongi festészetbe bevezetni.[213] Hongkong a világ harmadik legnagyobb aukciós helyszíne New York és London után.[214]

Hongkongban tartják Ázsia legnagyobb művészeti vásárát, a Hong Kong Art Fairt, minden májusban.[215]

月半彎 (Jűt pún ván)
Részlet Jacky Cheung Félhold című dalából
Nem tudod lejátszani a fájlt?


Filmgyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tsui Hark, a legendás[216] hongkongi vu-hsziarendező

A hongkongi filmgyártás leghíresebb alkotásai a harcművészeti filmek, illetve az 1980-as években megjelent gengszterfilmek. Már az 1920-as években is forgattak Hongkongban úgynevezett vu-hsziákat, azaz kardjátékra épülő filmeket, az 1930-as évek végén pedig a klasszikus harcművészeti filmek is megjelentek, melyekből a hongkongi filmművészet aranykorában akár 140-150-et is forgattak egy évben. A hongkongi harcművészeti filmek nemzetközi hírnevét Bruce Lee alapozta meg, neki köszönhetően Hollywood is felfigyelt a műfajra és saját szájízére alakította, saját sztárokkal (mint például Chuck Norris).[217]

A 2000-es években több olyan hollywoodi színvonalú film is készült itt, ami nemzetközi elismerést is szerzett, például az Oscar-díjas Tigris és sárkány, a Csungking expressz, a Hollywood által is feldolgozott Szigorúan piszkos ügyek, vagy az 1980-as évek egyik legjobb hongkongi filmjének tartott[218] A bérgyilkos.

A hongkongi filmművészet legismertebb alakjai közé tartozik Bruce Lee, Jackie Chan, Sammo Hung, Yuen Biao, Jet Li, Chow Yun-fat, Donnie Yen, Stephen Chow, Michelle Yeoh és Maggie Cheung, de John Woo és Tsui Hark rendezők, valamint Jűn Vó-pheng ismert akciókoreográfus is itt kezdték pályafutásukat.

A hongkongi filmipar legjelentősebb alakjainak kézlenyomatát az Avenue of Stars őrzi, itt áll Bruce Lee szobra is. A legjelentősebb filmművészeti díjátadók a Hong Kong Film Awards és a Hong Kong Film Critics Society Awards.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hongkongi tévéműsor egy helyi buszon

A hongkongi sajtó az 1997-es visszacsatolásig az egyik legszabadabb volt a világon,[219] szabadságának megítélése azonban romlott, 2011-ben a város sajtószabadság-indexe alapján az 54. helyre zuhant vissza, melynek okaként az újságírók növekvő zaklatását, letartóztatását és a munkakörülményeik romlását jelölték meg.[220] Ennek ellenére a kínai médiával ellentétben itt még mindig inkább a szerkesztők felügyelik a tartalmat, mintsem a cenzúra.[221]

Hongkongban székel Ázsia legnagyobb médiaipari cégeinek jelentős része, filmipara az egyik legnagyobb a világon, emellett pedig jelentős a könyvkiadó ágazata is.[221]

A Radio Television Hong Kong (RTHK) 1928-ban jött létre, és a legrégebb óta működő műsorszolgáltató. Hongkongnak két földi sugárzású televíziója van, a TVB és az ATV, ezen felül számos digitális kábelcsatornára lehet előfizetni.[221]

Az első kínai nyelvű napilap 1858-ban jelent meg Csungvaj Sinpao néven.[222] A napilapok és magazinok többsége kínai nyelvű, de angol nyelvű kiadványok is kaphatóak.[221] Becslések szerint naponta mintegy 2,5 millió példányban kelnek el nem bulvár jellegű napilapok és a felnőttek többsége több mint egy napilapot olvas naponta.[222] A népszerű újágok közé tartozik például az angol nyelvű South China Morning Post melynek nagyrész kínai anyanyelvű az olvasótábora.[222] Ugyanakkor rendkívül népszerűek a pletykalapok is, mint az Apple Daily vagy az Oriental Daily. Az újságeladások túlnyomó többsége (95%) újságárusoknál történik, kevés az előfizetés.[223]

2011-ben mintegy 4,9 millió hongkongi rendelkezett internethozzáféréssel, ami a lakosság csaknem 70%-át jelenti.[221]

Hagyományok és szokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chőng phout viselő hongkongi férfiak
A Chőngcau Cipófesztiválon cipótornyokat emelnek

Hongkong, annak ellenére, hogy modern metropolisz, erősen kötődik a kínai szokásokhoz, hagyományokhoz. A városban a felhőkarcolók mellett a hagyományos kínai népművészet is él még. A Ladder Streeten találhatóak a város legrégebbi épületei. A Nyugati kerületben hagyományos kézművesek (jádefaragók, legyezőkészítők, madzsongkészítők, fazekasok), gyógynövényárusok, pékek és cukrászok dolgoznak.[224]

Hongkongban az esküvői tortát a szerencsés kínai színekben készítik, ezek a sárga (gazdagság), a piros (boldogság) és a rózsaszín (hatalom), és a nyugati szokásokkal ellentétben nem az esküvőre készítik, hanem a házasság bejelentésének jelképeként: ha tortát kap a rokonság, azt jelenti, hogy a lány férjhez menni készül.[224]

A jáde fontos szerepet tölt be a kínai hagyományokban, a belőle készült tárgyak távol tartják a gonosz szellemeket. A hongkongi Chinese Arts & Crafts üzleteiben például külön jádeosztály is található, minél zöldebb és minél egyenletesebb színű a jáde, annál értékesebb és annál nagyobb védelmet nyújt a szellemekkel szemben.[224]

A hongkongiak egyik kedvenc időtöltése a gyakran pénzben játszott madzsong, melynek nem csak szórakoztató szerepe van. Használják arra is, hogy felmérjék például egy új munkatárs, vőlegény vagy üzleti partner eszességét, ügyességét.[224]

A hagyományos öltözék a chőngszám (長衫, népszerű átírással cheongsam; mandarin: csipao), amelyet különleges alkalmakkor (például esküvőkön) ma is viselni szoktak a nők.[225] A férfi változata a chőng phou (长袍, mandarin: csangpao).[226]

Hongkongban minden évben több hagyományos fesztivált is tartanak, mint például a Thínhau-fesztivál (天后), ami Mazu istennő születésének ünnepe. Ilyenkor az istennő szobrát hajóra emelik és feldíszített hajók kíséretében körbeviszik, majd amikor a szobor visszatér a templomba, vegetáriánus vacsorát rendeznek.[227] Jellegzetes hongkongi fesztivál a Chőngcau Cipófesztivál (長洲太平清醮, Chőngcau tháj pheng cheng cíu), ahol kenyércipókból emelnek hatalmas tornyokat.[228] Ugyancsak Hongkongra jellemző a Thám Kung Fesztivál, amikor a kivételesen bölcsnek és az örök fiatalság ismerőjének vélt, gyermekként betegeket gyógyítani képes legendás mitológiai alakról, Thám Kungról emlékeznek meg.[229]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hongkongi stílusú bundás kenyér vajjal és mézzel
A legismertebb hongkongi jellegzetesség, a dim sum

Hongkongban a kínai, ázsiai és nemzetközi konyha egyaránt megtalálható, a városban több mint 11 000 étterem üzemel,[230] amivel az egy főre eső éttermek számát tekintve a legelső a világon.[224] Mivel a város igen zsúfolt és a lakások többsége kis méretű, a hongkongiak az otthoni főzés helyett gyakran az éttermeket választják.[231] Hongkongban Michelin-csillagos éttermek is találhatóak, mégis sokkal híresebb az olcsóbb, kisebb éttermeiről és az utcai ételárusairól.[232] A 21. századi Hongkongban egyre elterjedtebbek az úgynevezett magánkonyhák, melyek egyszerre csupán 20-30 főt szolgálnak ki, előre kell helyet foglaltatni. Ezek a konyhák az egyre dráguló üzlethelyiségek és az éttermekre kivetett különféle szabályozások és adók miatt lakóházak emeletein, felhőkarcolókban vagy akár ipari telephelyeken nyílnak és rendkívül népszerűek a magas minőségű ételeik miatt. Vannak köztük olyanok, melyek kínai vagy valamely nyugati konyhára specializálódtak, de olyanok is, amelyek csak bizonyos típusú ételeket szolgálnak fel.[233]

A kínai konyha többféle változata is megtalálható Hongkongban, azonban a kantoni konyha a legelterjedtebb. Hongkong kozmopolita életmódjából adódóan a hagyományos kantoni konyhához új elemeket társítanak a hongkongi szakácsok.[231] A kantoni konyha jellegzetessége, hogy a hozzávalóknak mindig frissnek kell lenniük és az ételeket közvetlenül tálalás előtt készítik el.[234] Népszerűek a tenger gyümölcsei és a halételek.[234] A legismertebb hongkongi étel a dim sum, mely különféle, kis adagokban felszolgált ételt jelent. Az ételek egy részét bambuszból készült gőzölőkosárkákban tálalják.[234] A tipikus dim sum étterem zajos és forgalmas, az ételeket guruló kocsikon viszik körbe a pincérnők, minden vendég azt választ a kocsiról, amit szeretne. Az elvett ételeket pecséttel jelzik a pincérek az asztalon található kártyákon, ez alapján számolják ki a fizetendő összeget. Minél később érkezik a vendég, annál kevesebb étel közül választhat.[224] A különlegesebb dim sum-ételek egyike a chá szíu páu (叉燒包), mely kínai barbecue ízesítésű sertéshússal töltött gőzön főtt gombóc.[235] Ugyancsak népszerűek a hot pot éttermek.[235] Az utcai árusoknál kapható a rózsavízzel és rizsborral ízesített szárított kantoni kolbász, a láp chőng (臘腸).[235] Az egyik legnépszerűbb péksütemény az „ananászzsemle” (菠蘿包, pólópáu), amiben a nevével ellentétben nincs ananász, a zsemle alakja miatt kapta a nevét.[236] Jellegzetes hongkongi ital a jínjőng (鴛鴦), ami az angol eredetű tejes tea és a kávé keveréke.[237]

A hongkongi konyha egyik jellegzetessége, hogy a nyugati ételeket a helyi ízvilághoz igazítják, például a bundás kenyér hongkongi változatát úgy készítik, hogy két szelet kenyér közé édes tölteléket (mogyoróvajat vagy kókuszdzsemet) kennek, majd az összeragasztott szeleteket felvert tojásban megforgatják és kisütik, tetejére vaj és méz vagy édes szirup kerül.[235]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jumbo Kingdom: a háromszintes lebegő étterem az Aberdeen-kikötőben
Noé bárkája Hongkongban

2011-ben 42 millió turista látogatott Hongkongba, ami a város történelmének legnagyobb turisztikai forgalmát jelenti, ez 2010-hez képest 16,4%-os növekedés. A látogatók túlnyomó többsége (67%) Kínából érkezett. Szinte minden érkező állomásról növekedést regisztráltak.[238] A turizmusban a lakosság mintegy 5,5%-a dolgozik.[239]

A Hong Kong Tourism Board (HKTB) felelős a turizmus növeléséért, az országimázs kialakításáért. 2011 óta Hongkong az Asia's World City („Ázsia világvárosa”) szlogennel reklámozza magát.[239]

Hongkong bővelkedik a látnivalókban, Hongkong-szigeten található például Madame Tussaud panoptikuma helyi és nemzetközi hírességek (például Jackie Chan, Jay Chou, Bruce Lee, Jet Li, Szun Jat-szen vagy éppen Jao Ming) viasszobraival. Az 1906-ban épült Western Market Edward-korabeli stílusú épületében számos helybéli üzlet és étterem kapott helyet.[240] Az Ocean Park (Ócenárium) 870 000 m²-en, 1977 óta működik.[241] A sziget egyik fő látványossága az Aberdeen-kikötő, ahol egy három szintes, kínai motívumokkal díszített úszó étterem is horgonyoz.[242] A Hongkong park nyolc hektáron terül el és több mint 150 féle madárfajnak ad otthont.[243][244]

Kaulung ad otthont a Csillagok sétányának, ahol filmsztárok kézlenyomatai mellett Bruce Lee szobrát is meg lehet tekinteni. Ugyancsak itt található a Kowloon Walled City Park, amit a lebontott Kowloon Walled City, Hongkong hírhedt egykori nyomornegyedének helyén építettek.[245][246] Cimszácöü városrész tengerpartján a Guinness-rekorder A Symphony of Lights („Fények szimfóniája”) tekinthető meg, ami egy összehangolt éjszakai fény- és tűzijátékparádé.[247] A negyed egyik legnépszerűbb utcai piaca a Ladies’ Market („Hölgyek piaca”).[248]

Az Új területek városrészben található többek között a Máván Park (馬灣公園), ahol Noé bárkájának élethű mása áll. Ebben a városrészben találhatóak a város legrégebbi települései és templomai is.[249] A Hong Kong Wetland Park a ökoturizmus központja,[250] az északkeleti részen pedig a National Geoparkban Hongkong sziklás-hegyes területeit lehet bejárni.[251] A Száthín Lóversenypálya 83 000 néző befogadására alkalmas, a versenyszezon szeptembertől júniusig tart.[252]

A kisebb szigetek is számos látnivalót kínálnak, Lánthau szigetének egyik legnagyobb attrakciója a 26,5 méter (a pódiummal együtt 34 méter) magas óriás bronz Buddha-szobor, mely 202 tonnát nyom és Kína egyes részeiről is jól látható.[253][254] Ugyancsak ezen a szigeten található Disneyland, a nemzetközi repülőtérhez kapcsolódó SkyCity óriáspláza és az AsiaWorld Expo.[255]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hong Kong Sevens bajnokság megnyitója 2008-ban
Tajcsicsuan-bemutató Hongkongban

Hongkong a Hong Kong, China név alatt, a Kínai Népköztársaságtól függetlenül vesz részt az olimpiai játékokon és egyéb nemzetközi sportrendezvényeken.[256]

Hongkong első sportklubját 1849-ben hozták létre, Victoria Recreation Club néven, és főképp vízisportokat kínált, mint például az evezés.[257] Az angol befolyásnak köszönhetően az egyik legnépszerűbb sport a labdarúgás, 1910-ben alakult meg az első hivatalos focicsapat, a South China Athletic Club.[257] A lóverseny szintén régi hagyomány Hongkongban, a Hong Kong Jockey Club 1884-ben alakult és két lóversenypályát is üzemeltet.[258]

A város nemzetközi sporteseményeket is szervez, a Hong Kong Sevens például a nemzetközi IRB Sevens World Series rögbibajnokság egyik állomása,[259] de minden évben szerveznek maratont is.[260]

Hongkong a kínai harcművészetek egyik fontos központja, Bruce Lee hírnevének köszönhetően sokan látogatnak ide tanulni, de a helyiek is szívesen gyakorolják testedzés illetve egészségmegőrzés gyanánt.[261] Az egyik legnépszerűbb, és a szabadban, ingyen is gyakorolható harcművészetek egyike a tajcsicsuan, amit reggelente sokan gyakorolnak a város parkjaiban és terein.[262]

Különleges hongkongi sport a sárkányhajó-verseny, melyet minden évben a Sárkányhajó-fesztivál idején tartanak.[263]

Ugyancsak népszerű még a tenisz, a golf, a fallabda, a krikett és a tollaslabda.[264]

Hongkong fő stadionja a 40 000 férőhelyes Hongkong Stadion.[265]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kínai újévi dekoráció Harbour Cityben
Az Őszközép ünnep elengedhetetlen kellékei a lámpások
Tűzijáték Hongkong Különleges Igazgatású Terület létrejöttének 10. évfordulója alkalmából
Ünnepek Hongkongban[266]
Megnevezés Kínaiul Átírással kantoniból Dátum Megjegyzés
minden vasárnap 星期日 szen kéj jat vasárnap
január első napja 元旦新年 jűn tán szan nín január 1.
a kínai újév első napja 農曆年初一 nung lik nín chó jat holdnaptár szerint változó, 2013-ban február 10.
a kínai újév második napja 農曆年初二 nung lik nín chó jí
a kínai újév harmadik napja 農曆年初三 nung lik nín chó szám
nagypéntek 耶穌受難節 je szou szau nén cít változó, 2013-ban március 29.
nagyszombat 耶穌受難節翌日 je szou szau nén cít jik jat változó, 2013-ban március 30.
húsvéthétfő 復活節星期一 fau vút cít szeng kéj jat változó, 2013-ban április 1.
Csingming ünnep 清明節 cheng ming cít minden évben április 4-6 közé esik, 2013-ban április 4. az ősök előtti tisztelgés ünnepe, „halottak napja[267]
a munka ünnepe 勞動節 loutung cít május 1.
Buddha születésnapja 佛誕 pat tán a negyedik holdhónap nyolcadik napja,[268] 2013-ban május 17.
Sárkányhajó-fesztivál 端午節 tjűn ng cít az ötödik holdhónap ötödik napja,[269] 2013-ban június 12.
Hongkong Különleges Igazgatású Terület alapító napja 香港特別行政區成立紀念日 Hőngkóng takbít hángcíng au cíng láp kéj ním jat július 1.
az Őszközép ünnep másnapja 中秋節翌日 cung chau cít jik jat a nyolcadik holdhónap 16. napja,[270] 2013-ban szeptember 20.
Nemzeti nap 中華人民共和國國慶日 cung fá jan man kung vó kvok kvok hing jat október 1. a Kínai Népköztársaság alapításának ünnepe[271]
Chungjőng ünnep 重陽節 chung jőng cít a kilencedik holdhónap kilencedik napja,[272] 2013-ban október 13., mivel ez vasárnapra esik, a következő nap is szabadnap az ősök tiszteletének napja, Hongkongban nemzeti pikniknap[272]
karácsony vagy a téli napforduló ünnepe 聖誕節 / 冬至或 szing tán cít / tung cí vák december 25. / változó, 2013-ban december 21. a munkáltató dönti el, melyiket adja ki
karácsony másnapja 聖誕節翌日 szing tán cít jik jat december 26.

     törvényileg előírt fizetett szabadnapok[273]

Ha a kínai újév első, második vagy harmadik napja vasárnapra esik, a negyedik napot jelölik ki fizetett ünnepnapnak.[266] A törvényileg előírt fizetett szabadnapon dolgozóknak a munkáltató 60 napon belül köteles szabadnapot kiadni.[273]

Híres hongkongiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hong Kong című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Official Languages (angol nyelven). Hong Kong Constitution and Administration, 2006. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
  2. hivatalos (becslés)
  3. Population Density by Area (angol nyelven). Census and Statistics Department, Hong Kong Government, 2009. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
  4. ^ a b c d e f g Hong Kong (angol nyelven). CIA World Factbook, 2012. március 29. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
  5. Human Development Report 2011 (angol nyelven). United Nations. (Hozzáférés: 2011. november 2.)
  6. Hong Kong Geographic Data (angol nyelven) (PDF). Survey & Mapping Office, lands Department, Government of Hongkong, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 12.)
  7. Specials: Hong Kong”, New York Times (Hozzáférés ideje: 2011. október 26.) (angol nyelvű) 
  8. Geography and Climate, Hong Kong (angol nyelven). Census and Statistics Department, Hong Kong Government. (Hozzáférés: 2007. január 10.)
  9. Ash, Russell. The Top 10 of Everything 2007 (angol nyelven). Hamlyn (2006). ISBN 0-600-61532-4 
  10. ^ a b c d e f g 2011 Population Census: Summary Results (angol és kínai nyelven). Census and Statistics Department, Hong Kong Government, 2011. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  11. ^ a b Fan Shuh Ching (1974.). „The Population of Hong Kong” (angol nyelven), 18–20. o, Kiadó: Committee for International Coordination of National Research in Demography. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 25.  
  12. Joint Declaration of the Government of the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland and the Government of the People's Republic of China on the Question of Hong Kong (angol nyelven). Constitutional and Mainland Affairs Bureau, Hong Kong Government, 1984. december 19. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
  13. On This Day: 1997: Hong Kong handed over to Chinese control”, BBC News, 1997. július 1. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 9.) (angol nyelvű) 
  14. ^ a b Hong Kong 10 Years Later (angol nyelven). The Lion Rock Institute, 2007. (Hozzáférés: 2012. április 27.)
  15. ^ a b The World's Most Competitive Financial Centers (angol nyelven). CNBC. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  16. ^ a b 24 hours in Hong Kong: Urban thrills where East meets West”, CNN, 2009. március 8. (Hozzáférés ideje: 2009. május 27.) (angol nyelvű) 
  17. Programme Highlights (angol nyelven). Hong Kong Government. (Hozzáférés: 2010. október 20.)
  18. So, Dudley L.. The Chinese Triangle of Mainland China, Taiwan and Hong Kong (angol nyelven). Greenwood Publishing, 13–29. o (2001). ISBN 0-313-30869-1 
  19. ^ a b c d e f Basic Law, Chapter IV, Section 4 (angol nyelven). Basic Law Promotion Steering Committee. (Hozzáférés: 2009. november 10.)
  20. Russell, Peter H.. Judicial Independence in the Age of Democracy: Critical Perspectives from around the World (angol nyelven). University of Virginia Press (2001). ISBN 978-0-8139-2016-0 
  21. Ghai, Yash P.. Autonomy and Ethnicity: Negotiating Competing Claims in Multi-ethnic States (angol nyelven). Cambridge University Press, 92–97. o (2000). ISBN 978-0-521-78642-3 
  22. ^ a b (2010.) „Triennial Central Bank Survey: Report on global foreign exchange market activity in 2010” (angol nyelven), 12. o, Kiadó: Nemzetközi Fizetések Bankja. Hozzáférés ideje: 2011. október 15.  
  23. ^ a b Room, Adrian. Placenames of the World (angol nyelven). McFarland & Company (2005). ISBN 0-7864-2248-3. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 1. 
  24. Bishop, Kevin. China's Imperial Way (angol nyelven). China Books and Periodicals (1997). ISBN 962-217-511-2. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 1. 
  25. Fairbank, John King. Trade and Diplomacy on the China Coast: The Opening of the Treaty Ports, 1842–1854, 2nd (angol nyelven), Harvard University Press, 123–128. o (1953). ISBN 978-0-8047-0648-3 
  26. Ap Lei Chau (angol nyelven). Lonely Planet. (Hozzáférés: 2012. május 25.)
  27. ^ a b Discover Hong Kong: Location (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. március 3. (Hozzáférés: 2012. május 25.)
  28. ^ a b Country Parks and Conservation (angol nyelven). Agriculture, Fisheries and Conservation Department, Government of Hong Kong, 2010. december 31. (Hozzáférés: 2012. május 25.)
  29. Hong Kong – the Facts (angol nyelven). Government of Hong Kong, 2012
  30. Tai Mo Shan Country Park (angol nyelven). Agriculture, Fisheries and Conservation Department, Hong Kong Government, 2006. március 17. (Hozzáférés: 0200. november 8.)
  31. Chief Executive pledges a clean, green, world-class city (angol nyelven). Hong Kong Trade Development Council, 2001. (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
  32. Bradsher, Keith. „Dirty Air Becomes Divisive Issue in Hong Kong Vote”, The New York Times, 2006. november 5. (Hozzáférés ideje: 2008. február 1.) (angol nyelvű) 
  33. Climate of Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong Observatory, 2012. január 3. (Hozzáférés: 2012. május 25.)
  34. Hong Kong in Figures 2008 Edition (angol nyelven). Census and Statistics Department, Hong Kong Government, 2008. február 27. (Hozzáférés: 2008. május 7.)
  35. Extreme Values and Dates of Occurrence of Extremes of Meteorological Elements between 1884–1939 and 1947–2006 for Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong Observatory. (Hozzáférés: 2008. február 1.)
  36. Monthly Meteorological Normals for Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong Observatory. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  37. Lei Cheng Uk Han Tomb Museum (angol nyelven). Hong Kong Leisure and Cultural Services Department. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
  38. The Trial Excavation at the Archaeological Site of Wong Tei Tung, Sham Chung, Hong Kong SAR (angol nyelven). Hong Kong Archaeological Society, 2006. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.)
  39. 港現舊石器制造場 嶺南或為我發源地”, 2006. február 17. (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 21.) (kínai nyelvű) 
  40. Tang, Chung (2005.). „考古與香港尋根” (kínai nyelven). New Asia Monthly 32 (6), 6–8. o, Kiadó: New Asia College. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 21.  
  41. Li, Hui (2002.). „百越遗传结构的一元二分迹象” (kínai nyelven). Guangxi Ethnic Group Research 70 (4), 26–31. o. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 21.  
  42. 2005 Field Archaeology on Sham Chung Site (angol nyelven). Hong Kong Archaeological Society, 2006. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.)
  43. Declared Monuments in Hong Kong – New Territories (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department, Hong Kong Government, 2010. január 13. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.)
  44. Ban Biao. 地理志, Book of Han (kínai nyelven). Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 26. 
  45. Peng, Quanmin (2001.). „从考古材料看汉代深港社会” (kínai nyelven). Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 26.  
  46. Keat, Gin Ooi. Southeast Asia: A Historical Encyclopedia (angol nyelven). ABC-CLIO (2004). ISBN 1-57607-770-5. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 1. 
  47. (2005.) „Archaeological Background” (angol nyelven) 21, Kiadó: Hong Kong Government. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 27.  
  48. Siu Kwok-kin. „唐代及五代時期屯門在軍事及中外交通上的重要性 (The importance of Tuen Mun during Tang and Five Dynasties period for foreign traffic and military)” (kínai nyelven). From Sui to Ming, 40–45. o, Kiadó: Education Bureau, Hong Kong Government. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 29.  
  49. Sweeting, Anthony. Education in Hong Kong, Pre-1841 to 1941: Fact and Opinion (angol nyelven). Hong Kong University Press (1990). ISBN 962-209-258-6 
  50. Southern Song Dynasty (angol nyelven). Chinaculture.org. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  51. ^ a b “The Hong Kong Story” Exhibition Materials (angol nyelven). Hong Kong Museum of History. [2011. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  52. Emperor Duanzong of Song - Emperor of Song Dynasty (angol nyelven). Cultural China. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
  53. Porter, Jonathan. Macau, the Imaginary City: Culture and Society, 1557 to the Present (angol nyelven). Westview Press (1996). ISBN 978-0-8133-2836-2 
  54. Edmonds, Richard L.. China and Europe Since 1978: A European Perspective (angol nyelven). Cambridge University Press (2002). ISBN 978-0-521-52403-2 
  55. History of Hong Kong: Arrival of the Europeans (angol nyelven). Metropolasia. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  56. ^ a b c Hong Kong History (angol nyelven). Lonely Planet. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
  57. Hayes, James (1974.). „The Hong Kong Region: Its Place in Traditional Chinese Historiography and Principal Events Since the Establishment of Hsin-an County in 1573” (angol nyelven) 14, 108–135. o. [2011. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. Hozzáférés ideje: 2012. május 10.  
  58. Discovery Channel guide, Insight Guide Hong Kong (angol nyelven). American Psychological Association Publications [1980] (2005). ISBN 981-258-246-0 
  59. Courtauld, Caroline. The Hong Kong Story (angol nyelven). Oxford University Press, 38–58. o (1997). ISBN 978-0-19-590353-9 
  60. Hoe, Susanna. The Taking of Hong Kong: Charles and Clara Elliot in China Waters (angol nyelven). Routledge (1999). ISBN 978-0-7007-1145-1 
  61. Pomerantz-Zhang, Linda. Wu Tingfang (1842-1922): reform and modernization in modern Chinese history (angol nyelven). Hong Kong University Press, 8. o (1992). ISBN 962-209-287-X 
  62. Convention of Peking (Beijing) (1860) (angol nyelven). chinaforeignrelations.net. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  63. Byrne, Joseph Patrick. Encyclopedia of Pestilence, Pandemics, and Plagues: A-M (angol nyelven). ABC-CLIO (2008). ISBN 0-313-34102-8 
  64. ^ a b c d e Wiltshire, Trea. Old Hong Kong, 5th (angol nyelven), FormAsia Books (1997). ISBN 962-7283-13-4 
  65. L, Klemen: Chronology of the Dutch East Indies, 7 December 1941 – 11 December 1941 (angol nyelven). Forgotten Campaign: The Dutch East Indies Campaign 1941–1942, 1999-2000. (Hozzáférés: 2012. május 15.)
  66. L, Klemen: Chronology of the Dutch East Indies, 25 December 1941 – 31 December 1941 (angol nyelven). Forgotten Campaign: The Dutch East Indies Campaign 1941–1942, 1999-2000. (Hozzáférés: 2012. május 15.)
  67. ^ a b Hong Kong 1941-1945 (angol nyelven). World History at KMLA, 2008. június 17. (Hozzáférés: 2012. május 15.)
  68. Bradsher, Keith. „Thousands March in Anti-Japan Protest in Hong Kong”, 2005. április 17. (Hozzáférés ideje: 2010. október 20.) (angol nyelvű) 
  69. Hong Kong 1945-1949 (angol nyelven). World History at KMLA, 2008. június 17. (Hozzáférés: 2012. május 15.)
  70. Foreign Office Files for China (Section I: 1949-1976) (angol nyelven). Institute of Historical Research, University of London, 2009. (Hozzáférés: 2012. május 16.)
  71. Moore, Lynden. The growth and structure of international trade since the Second World War (angol nyelven). Cambridge University Press (1985). ISBN 978-0-521-46979-1. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 1. 
  72. Transformation of Shek Kip Mei Estate (angol nyelven). Hong Kong Housing Authority, 2009. július 31. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  73. Wei, Shang-Jin: Why Does China Attract So Little Foreign Direct Investment? (angol nyelven) (PDF) pp. 6–8. National Bureau of Economic Research, 2000. January. (Hozzáférés: 2009. november 10.)
  74. Dodsworth, John, Dubravko, Mihaljek. Hong Kong, China: Growth, Structural Change, and Economic Stability During the Transition (angol nyelven). International Monetary Fund, 7. o (1997). ISBN 1-55775-672-4 
  75. Yau, Cannix: Hu reprimands Tung (angol nyelven). The Standard, 2004. december 21. (Hozzáférés: 2012. május 21.)
  76. Yau, Cannix: Tung's gone. What next? (angol nyelven). The Standard, 2005. március 11. (Hozzáférés: 2012. május 21.)
  77. (2005. június 21.) „Appointment of Chief Executive” (angol nyelven), Kiadó: Hong Kong Government. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 17.  
  78. Donald Tsang wins Chief Executive election”, Hong Kong Government, 2007. március 25.. [2008. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 17.) (angol nyelvű) 
  79. Peking-párti győzelem a hongkongi választásokon. (magyar nyelven). Origo, 2007. november 19. (Hozzáférés: 2012. május 21.)
  80. Chinese Taipei Wins God Medal in Men’s 400-Meter Relay”, Kuomintang, 2009. december 14. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 17.) (angol nyelvű) 
  81. Leung Chun-Ying Wins Hong Kong Election. online.wsj.com. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  82. Leung Wins Hong Kong Leader Contest With Double Tang’s Votes (angol nyelven). Bloomberg. (Hozzáférés: 2012. szeptember 4.)
  83. Basic Law, Chapter VIII (angol nyelven). Basic Law Promotion Steering Committee. (Hozzáférés: 2009. november 10.)
  84. Chen, Wenmin. Hong Kong's Constitutional Debate: Conflict Over Interpretation (angol nyelven). Hong Kong University Press, 235–236. o (2000). ISBN 978-962-209-509-0 
  85. Some Facts about the Basic Law (angol nyelven). Basic Law Promotion Steering Committee. (Hozzáférés: 2012. május 25.)
  86. Basic Law, Chapter IV, Section 6 (angol nyelven). Basic Law Promotion Steering Committee. (Hozzáférés: 2009. november 10.)
  87. Civil Service (angol nyelven). Information Services Department, Hong Kong Government, 2009. (Hozzáférés: 2000. szeptember 6.)
  88. Basic Law, Chapter IV, Section 1 (angol nyelven). Basic Law Promotion Steering Committee. (Hozzáférés: 2009. november 10.)
  89. Burns, John P.. Government Capacity and the Hong Kong Civil Service (angol nyelven). Oxford University Press (2004). ISBN 978-0-19-590597-7 
  90. Basic Law, Chapter IV, Section 3 (angol nyelven). Basic Law Promotion Steering Committee. (Hozzáférés: 2009. november 10.)
  91. Madden, Frederick. The End of Empire: Dependencies since 1948. Pt. 1: The West Indies, British Honduras, Hong Kong, Fiji, Cyprus, Gibralter, and the Falklands (angol nyelven). Greenwood Publishing, 188–196. o (2000). ISBN 978-0-313-29072-5 
  92. Gaylord, Mark S.. Introduction to Crime, Law and Justice in Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong University Press (2009). ISBN 978-962-209-978-4 
  93. Cohen, Warren I.. Hong Kong Under Chinese Rule: The Economic and Political Implications of Reversion (angol nyelven). Cambridge University Press, 220–235. o (1997). ISBN 978-0-521-62761-0 
  94. ^ a b c The Legal System in Hong Kong (angol nyelven). Department of Justice, Hong Kong Government. (Hozzáférés: 2008. szeptember 20.)
  95. ^ a b c d Ash, Robert F.. Hong Kong in Transition: One Country, Two Systems (angol nyelven). Psychology Press, 161–188. o (2003). ISBN 978-0-415-29954-1 
  96. ^ a b Introduction (angol nyelven). Hong Kong Judiciary. (Hozzáférés: 2012. szeptember 4.)
  97. About Us: Organisation chart of the Secretary for Justice's Office (angol nyelven). Department of Justice, Hong Kong Government. (Hozzáférés: 2008. szeptember 5.)
  98. Basic Law, Chapter IV, Section 2 (angol nyelven). Basic Law Promotion Steering Committee. (Hozzáférés: 2009. november 10.)
  99. Weisenhaus, Doreen. Hong Kong Media Law: A Guide for Journalists and Media Professionals (angol nyelven). Hong Kong University Press (2007). ISBN 978-962-209-808-4 
  100. ^ a b Hong Kong – The Facts: District Administration (angol nyelven). Hong Kong Government. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.)
  101. Mission (angol nyelven). Home Affairs Department, Hong Kong Government, 2009. június 30. (Hozzáférés: 2009. november 10.)
  102. Hong Kong: Population, Area & Density by District Board District: 1999 (angol nyelven). Demographia, 2000. (Hozzáférés: 2008. augusztus 30.)
  103. Huque, Ahmed Shafiqul. The Civil Service in Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong University Press (1998). ISBN 962-209-458-9. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 1. 
  104. ^ a b c d e f PLA Hong Kong Garrison (angol nyelven). sinodefence.com, 2008. augusztus 4. (Hozzáférés: 2012. június 7.)
  105. Association Details (angol nyelven). The Hong Kong Ex-Servicemen's Association. (Hozzáférés: 2012. június 7.)
  106. British Era Military Heritage is Woven into Hong Kong's Rich Tapestry of Life (angol nyelven). Journalism and Media Studies Centre, University of Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. június 7.)
  107. New commander for PLA Hong Kong Garrison appointed (angol nyelven). china.org.cn, 2008. január 8. (Hozzáférés: 2012. június 7.)
  108. Kids playing with guns: Open day at PLA Hong Kong garrison (angol nyelven). BBC, 2012. április 30. (Hozzáférés: 2012. június 7.)
  109. ^ a b c Hong Kong: The Facts – Population (angol nyelven). Hong Kong Government, 2012. October. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  110. Birth rights battle: China vs. Hong Kong (angol nyelven). NBC News Behind The Wall, 2012. február 13. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  111. Country Comparison: Life Expectancy at Birth (angol nyelven). CIA Factbook, 2012. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  112. Westra, Nick: Hong Kong as a Cantonese speaking city (angol nyelven). Journalism and Media Studies Centre, University of Hong Kong, 2007. június 5. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  113. Yum, Cherry (2007.). „Which Chinese? Dialect Choice in Philadelphia’s Chinatown” (angol nyelven), Kiadó: Haverford College. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 25.  
  114. Hong Kong (angol nyelven). Bmm.org, 1997. július 1. (Hozzáférés: 2011. november 2.)
  115. ^ a b China (Includes Tibet, Hong Kong, Macau) (angol nyelven). State.gov. (Hozzáférés: 2011. november 2.)
  116. Carballo, Marita: RELIGION IN THE WORLD AT THE END OF THE MILLENNIUM (angol nyelven). Gallup International Association. [2011. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 11.)
  117. Apostasy (angol nyelven). Countdown.org. (Hozzáférés: 2011. november 2.)
  118. Evolution wins out in Hong Kong curriculum dispute (angol nyelven). Nature.com. (Hozzáférés: 2011. november 2.)
  119. Victory for Darwin – Creationism rejected in new guidelines on the biology curriculum (kínai nyelven). Inmediahk.net, 2009. június 29. (Hozzáférés: 2011. november 2.)
  120. ^ a b International Religious Freedom Report 2007 – Hong Kong (angol nyelven). United States Department of State, 2007. (Hozzáférés: 2009. május 16.)
  121. Hong Kong Year Book (2006):Chapter 18 – Religion and Custom: Christianity (angol nyelven). Hong Kong Government, 2007. augusztus 15. (Hozzáférés: 2009. május 16.)
  122. Hong Kong China Temple (angol nyelven). The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints. (Hozzáférés: 2010. szeptember 30.)
  123. 2007 Report of Jehovah's Witnesses Worldwide (angol nyelven). The Watchtower. (Hozzáférés: 2008. augusztus 9.)
  124. International Religious Freedom Report 2006 – Hong Kong (angol nyelven). United States Department of State, 2006. (Hozzáférés: 2010. október 6.)
  125. Queen Mary Hospital (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  126. Official World's 20 Tallest High-rise Buildings (Health use) (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  127. ^ a b c d e f Retirement Benefits in Hong Kong (angol nyelven). ASHK Education Committee, 2006. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  128. Healthcare in Hong Kong (angol nyelven). Allianz. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  129. Fees and Charges (angol nyelven). Hospital Authority, Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  130. Clusters, Hospitals & Institutions (angol nyelven). Health Authority, Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  131. List of Registered Private Hospitals (angol nyelven). Department of Health, Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  132. Overview of the Health Care System in Hong Kong (angol nyelven). Government of Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  133. Waiving Mechanism of Public Hospitals (Information Leaflet) (angol nyelven). Health Authority, Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  134. Background of Elderly Health Care Voucher Pilot Scheme (angol nyelven). Health Care Voucher. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  135. ^ a b c d Health Financing in Hong Kong: the Current Status (angol nyelven). ASHK Education Committee, 2006. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  136. International Commerce Centre (angol nyelven). SkyscraperPage.com. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
  137. ^ a b End of an experiment”, The Economist, 2010. július 15. (Hozzáférés ideje: 2012. május 28.) (angol nyelvű) 
  138. Hong Kong (angol nyelven). Index of Economic Freedom. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
  139. Hong Kong ranked world's freest economy for 18th consecutive year (angol nyelven). Goverment of Hong Kong, 2012. január 12. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
  140. Bromma, Hubert. How to Invest in Offshore Real Estate and Pay Little Or No Taxes (angol nyelven). McGraw-Hill Professional (2007). ISBN 978-0-07-147009-4 
  141. Preston, Peter Wallace. Contemporary China: The Dynamics of Change at the Start of the New Millennium (angol nyelven). Psychology Press, 80–107. o (2003). ISBN 978-0-7007-1637-1 
  142. Yeung, Rikkie. Moving Millions: The Commercial Success and Political Controversies of Hong Kong's Railways (angol nyelven). Hong Kong University Press (2008). ISBN 978-962-209-963-0 
  143. The Global Financial Centres Index 1 Executive Summary (angol nyelven). City of London, 2007. March. [2007. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 12.)
  144. World Federation of Exchanges – Statistics/Monthly, 2012 April (angol nyelven). World Federation of Exchanges. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
  145. Hong Kong IPOs May Raise Record $48 Billion in 2010, E&Y Says”, Bloomberg, 2012. május 28. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 17.) (angol nyelvű) 
  146. ^ a b c d e f Hong Kong: A Symphony of Lights (angol nyelven). Thomaswhite.com, 2009. október 16. (Hozzáférés: 2010. november 28.)
  147. Hong Kong's Linked Exchange Rate System (angol nyelven). Hong Kong Monetary Authority. Hozzáférés ideje: 2010. október 6. 
  148. Hong Kong Government (2009-9-18). "Big Market, Small Government" (in angol). Press release. Elérés: 2010-10-06.
  149. About Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong Government, 2006. [2008. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 1.)
  150. The Panama Canal: A plan to unlock prosperity”, The Economist, 0200. december 3. (Hozzáférés ideje: 2009. december 4.) (angol nyelvű) 
  151. Hong Kong Monthly Digest of Statistics (angol és kínai nyelven). Census and Statistics Department, Hongkong, 2012. [2012. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
  152. Public Transport Introduction (angol nyelven). Transport Department, Hong Kong Government. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  153. Hong Kong, China PR (angol nyelven). International Associacion of Public Transport. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  154. Lam, William H. K.. Advanced Modeling for Transit Operations and Service Planning (angol nyelven). Emerald Group Publishing (2003). ISBN 978-0-08-044206-8 
  155. Octopus Card: Where Can I use It? (angol nyelven). Octopus Cards Limited. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  156. Poon, Simpson (2001. február 1.). „Octopus: The Growing E-payment System in Hong Kong” (angol nyelven). Electronic Markets 11 (2), 97–106. o, Kiadó: Informa. DOI:10.1080/101967801300197016.  
  157. ^ a b c A Service of World-class Quality (angol nyelven). Mass Transit Railway. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  158. Tourist Information (angol nyelven). Mass Transit Railway. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  159. Shelton, Berry, Justyna Karakiewicz, Thomas Kvan. The Making of Hong Kong: From Vertical to Volumetric (angol nyelven). Taylor & Francis, 53. o (2011). ISBN 0415487013 
  160. Corporate Background (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  161. Buses and Minibuses (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2010. augusztus 6. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  162. Ferries (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2010. augusztus 6. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  163. ^ a b Ng, Tze-wei. „Not even HK's storied Star Ferry can face down developers”, 2006. november 10.. [2006. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 1.) (angol nyelvű) 
  164. Fitzpatrick, Liam. „Hong Kong: 10 Things to Do in 24 Hours”, Time (Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 31.) (angol nyelvű) 
  165. Cushman, Jennifer Wayne. Fields from the sea: Chinese junk trade with Siam during the late eighteenth and early nineteenth centuries (angol nyelven). SEAP Publications (1993). ISBN 0-87727-711-7 
  166. Home (angol nyelven). Holng Kong Port Development Council. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  167. Shanghai container port world's No 2 in first quarter: report (angol nyelven). Channelnewsasia.com, 2007. május 17. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  168. Thomson, John. Illustrations of China and Its People (angol nyelven). Sampson Low, Marston, Low, and Searle (1873) 
  169. Cavaliero, Eric. „Grand old lady to turn 110”, 1997. július 24. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 1.) (angol nyelvű) 
  170. Gold, Anne. „Hong Kong's Mile-Long Escalator System Elevates the Senses : A Stairway to Urban Heaven”, 2001. július 6. (Hozzáférés ideje: 2012. június 13.) (angol nyelvű) 
  171. Welcome to HKIA (angol nyelven). Hong Kong International Airport. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  172. International travellers have voted Hong Kong the best airport in the world (angol nyelven). Skytrax, 2007. augusztus 8. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  173. Hong Kong International Airport named World's Best Airport at the 2011 World Airport Awards (angol nyelven). Skytrex. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  174. Feng shui used in 90% of RP businesses”, 2009. február 17. (Hozzáférés ideje: 2009. november 14.) (angol nyelvű) 
  175. Fowler, Jeaneane D.. Chinese Religions: Beliefs and Practices (angol nyelven). Sussex Academic Press (2008). ISBN 978-1-84519-172-6 
  176. Chan, Cecilia. Death, Dying and Bereavement: a Hong Kong Chinese Experience (angol nyelven). Hong Kong University Press (2006). ISBN 978-962-209-787-2 
  177. Stone, Andrew. Hong Kong and Macau (angol nyelven). Lonely Planet (2008). ISBN 978-1-74104-665-6 
  178. ^ a b c d Cantonese (angol nyelven). UCLA. (Hozzáférés: 2012. június 21.)
  179. Salát, Gergely: Másfél milliárd ember anyanyelve (magyar nyelven). Konfuciusz Intézet, 2009. (Hozzáférés: 2012. június 21.)
  180. Bauer, Robert S., Paul K. Benedict. Modern Cantonese Phonology (angol nyelven). Walter de Gruyter, 357. o (1997). ISBN 3110148935 
  181. Snow, Donald B.: Cantonese As Written Language: The Growth of a Written Chinese Vernacular (angol nyelven) pp. 46-50. Hong Kong University Press, 2004
  182. Cities with the most skyscrapers (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2012. június 14.)
  183. Tong, C. O. (1997. August). „The advantages of a high density, mixed land use, linear urban development” (angol nyelven). Transportation 24 (3), 295–307. o. DOI:10.1023/A:1004987422746.  
  184. (2004.) „Ground Subsidence Monitoring in Hong Kong with Satellite SAR Interferometry” (angol nyelven) (PDF). Photogrammetric Engineering & Remote Sensing 70 (10), 1151–1156. o. ISSN 0099-1112. Hozzáférés ideje: 2012. június 15.  
  185. International Commerce Centre (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2012. június 15.)
  186. ^ a b Hong Kong (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2012. június 14.) (lásd még: a toronyház definíciója)
  187. Declared Monuments in Hong Kong – Hong Kong Island (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department, Hong Kong Government, 2011. november 24. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  188. Former Kowloon-Canton Railway Clock Tower, Tsim Sha Tsui (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department, Hong Kong Government, 2011. november 24. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  189. Sinn, Elizabeth (1990.). „Kowloon Walled City: Its Origin and Early History” (angol nyelven). Journal of the Hong Kong Branch of the Royal Asiatic Society 27, 30–31. o. [2013. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. Hozzáférés ideje: 2012. június 20.  
  190. Tamar Development Project (angol nyelven). Hong Kong Government, 2010. április 23. (Hozzáférés: 2010. szeptember 17.)
  191. Murad, Linda Christine (2002.). „Hong Kong’s Education System: Challenge for the Future” (angol nyelven) (pdf). Perspectives On Business & Economics 20 (Hong Kong: Asia's World City). [2006. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. Hozzáférés ideje: 2012. június 22.  
  192. Chan, Shun-hing. Changing Church and State Relations in Hong Kong, 1950–2000 (angol nyelven). Hong Kong University Press (2003). ISBN 962-209-612-3 
  193. ^ a b c d The Hong Kong education and schooling system explained (angol nyelven). ITS. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  194. Kindergarten Education in Hong Kong (angol nyelven). Education Bureau, Hong Kong, 2012. március 6. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  195. ^ a b c d Primary School Education: Overview (angol nyelven). Education Bureau, Hong Kong, 2012. március 14. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  196. ^ a b About HKDSE (angol nyelven). HKEAA, 2012. május 16. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  197. Post-secondary Education > Institutions (angol nyelven). Education Bureau, Hong Kong, 2012. április 3. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  198. The Early Years (angol nyelven). The Hong Kong University. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  199. QS World University Rankings™ Launches 2010 Research (angol nyelven). Quacquarelli Symonds, 2010. március 8. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  200. Times Higher Education-QS World University Rankings 2009 – Top 200 world universities (angol nyelven). Times Higher Education Supplement. Quacquarelli Symonds, 2008. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
  201. Top 200 Universities (angol nyelven). Quacquarelli Symonds, 2009. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  202. Hong Kong has three of top five in Asian university rankings (angol nyelven). English.people.com.cn, 2011. május 23. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  203. Introduction (angol nyelven). Hong Kong Public Libraries, 2012. február 6. (Hozzáférés: 2012. június 26.)
  204. Cultural Services (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department, 2012. március 30. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  205. Hong Kong Cultural Centre (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  206. Hong Kong Coliseum (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department, 2012. június 1. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  207. Stand and Deliver (angol nyelven). South China Morning Post. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  208. ^ a b Hong Kong Performing Companies (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2012. május 4. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  209. ^ a b Theatre & Dance (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2012. június 11. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  210. About the Festival (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department, Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  211. Cantopop: Cantopop Kingdom (angol nyelven). Time, 2011. szeptember 15
  212. Discography (angol nyelven). Jackie Chan Official Website. (Hozzáférés: 2011. október 31.)
  213. Hong Kong Art (angol nyelven). Hong Kong Art Museum, 2012. február 1. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  214. Amid Art Boom, Artists Wary (angol nyelven). Wall Street Journal, 2010. december 23. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  215. Lau, Joyce: Art in Hong Kong? It Must Be May (angol nyelven). New York Times, 2012. május 16
  216. Fear, David: Q&A: Tsui Hark (angol nyelven). Time Out New York, 2011. augusztus 30. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
  217. szerk.: Poshek Fu, David Desser: Kung Fu Craze: Hong Kong Cinema's First American Reception, The Cinema of Hong Kong (angol nyelven). Cambridge University Press, 19-39. o (2000). ISBN 0-521-77235-4 
  218. Bozzola, Lucia: The Killer: Review - allmovie (angol nyelven). Allmovie. (Hozzáférés: 2010. október 5.)
  219. Lee, Chin-Chuan. The Challenge of Hong Kong's Reintegration with China, Media Structure and Regime Change in Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong University Press, 160-161. o (1997) 
  220. 2011-2012 World Press Freedom Index (angol nyelven). Reporters Without Borders, 2012. január 25. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  221. ^ a b c d e Hong Kong profile: Media (angol nyelven). BBC, 2012. február 15. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  222. ^ a b c Scollon, Ron: Hong Kong Newspapers On The Pre-Transitional Stage (angol nyelven). City University Hong Kong, 1997. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  223. How to grab Hong Kong's attention (angol nyelven). CNNGo, 2009. október 22. (Hozzáférés: 2012. július 2.)
  224. ^ a b c d e f Wolf, Burt: Hong Kong (angol nyelven) (PDF). [2009. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  225. The Cheongsam (angol nyelven). City Life Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  226. Hong Kong and Macau (angol nyelven). Lonely Planet, 160. o (2010). ISBN 1741792258. Hozzáférés ideje: 2012. július 5. 
  227. Spectacular Boat Parades (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2012. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  228. Cheung Chau Bun Festival (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2012. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  229. Tam Kung Festival (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2012. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  230. Dining in Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  231. ^ a b Hong Kong Home Cooking (angol nyelven). Saveur, 2009. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  232. Street eats and cafe cuisine in Hong Kong (angol nyelven). The Guardian, 2009. április 7. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  233. Private kitchens: Hong Kong's hidden treat (angol nyelven). CNN. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  234. ^ a b c Cantonese Cuisine (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  235. ^ a b c d 40 Hong Kong foods we can't live without (angol nyelven). CNNGo, 2010. július 13. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  236. Hong Kong's best bun (angol nyelven). CNNGo, 2009. május 27. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  237. "Yuanyang" exhibition showcases the contemporary ceramic art (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department, 2003. február 11. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  238. Tourism Performance in 2011 (angol nyelven). Tourism Commission, 2012. március 16. [2012. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  239. ^ a b Hongkong The Facts: Tourism (angol nyelven) (PDF). Government of Hong Kong, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  240. Western Market (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. augusztus 11. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  241. Ocean Park (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. augusztus 11. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  242. Aberdeen Harbour (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. augusztus 11. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  243. Hong Kong Park (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. augusztus 11. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  244. Introduction (angol nyelven). Hong Kong Park, 2011. november 24. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  245. Inside the Kowloon Walled City where 50,000 residents eked out a grimy living in the most densely populated place on earth (angol nyelven). Daily Mail, 2012. május 5. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
  246. Kowloon Walled City Park (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department, Hong Kong Government, 2011. november 24. (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  247. A Symphony of Lights (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. november 28. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
  248. Ladies' Market (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. augusztus 11. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  249. New Territories (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. november 4. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  250. Hong Kong Wetland Park (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2012. február 16. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  251. Exploring Hong Kong's Rock Wonders (angol nyelven). Hong Kong National Geopark. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  252. Sha Tin Racecourse (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2010. február 8. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  253. Tian Tan Buddha (angol nyelven). Lonely Planet. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  254. Lantau Island Journal; Hong Kong's Giant Buddha Smiles on China, Too (angol nyelven). The New York Times, 1990. október 22. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  255. Lantau Island (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2010. október 19. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  256. Basic Law: Chapter VI: Education, Science, Culture, Sports, Religion, Labour and Social Services (angol nyelven). Government of Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  257. ^ a b Lam, Chang W, Julian.. The Quest for Gold: Fifty Years of Amateur Sports in Hong Kong, 1947-1997 (angol nyelven). Hong Kong University Publishing., 11-20. o (2006). ISBN 962-209-766-9 
  258. About HKJC (angol nyelven). Honkg Kong Jockey Club. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  259. 2011-2012 Sevens World Series (angol nyelven). Hong Kong Sevens. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  260. Hong Kong Marathon (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  261. Learn Martial Arts in Hong Kong (angol nyelven). About.com. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  262. Tai Chi in Hong Kong (angol nyelven). About.com. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  263. Dragon Boat Race (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2012. május 12. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  264. Sports (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board, 2011. február 15. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  265. Hong Kong Stadium (angol nyelven). Leisure and Cultural Services Department. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
  266. ^ a b General holidays for 2013 (angol nyelven). Government of Hong Kong. [2012. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva].
  267. Qingming Festival (angol nyelven). china.org.cn. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  268. Birthday of Lord Buddha (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  269. Dragon Boat Festival (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  270. Mid-Autumn Festival (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  271. National Day celebrated across China (angol nyelven). Xinhua News Agency, 2009. október 1. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  272. ^ a b Chung Yeung Festival (angol nyelven). Hong Kong Tourism Board. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  273. ^ a b Statutory Holidays (angol nyelven). Labour Department, 2009. június 10. (Hozzáférés: 2012. július 6.)

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

magyar nyelven
  • Nagy Gábor (2007.). „Törésvonalak”. HVG XXIX. (26.), 26. o.  
  • Jordán, Gyula. Hongkong 1997-re tekint. Budapest: MTA Világgazdasági Kutatóintézet (1992). ISBN 963-7852-14-X 
  • Jordán Gyula (1997.). „Hongkong százéves történelméről”. História (4).  
angol nyelven
  • Endacott, G.B.. A History of Hong Kong. London: Oxford University Press (1964, 1988). ISBN 0-19-638264-5 
  • Poshek, Fu, Deser, David. The Cinema of Hong Kong: History, Arts, Identity. Cambridge University Press (2002). ISBN 9780521776028 
  • Ngo, Tak-Wing. Hong Kong's History: State and Society Under Colonial Rule. Routledge (1999. augusztus 1.). ISBN 978-0-415-20868-0 
  • Liu, Shuyong. An Outline History of Hong Kong. Foreign Languages Press (1997). ISBN 978-7-119-01946-8 
  • Hong Kong in Chinese History. Columbia University Press (1995). ISBN 0-231-07933-8 
  • Tsang, Steve. A Modern History of Hong Kong. I. B. Tauris (2007. szeptember 4.). ISBN 978-1-84511-419-0 
német nyelven
  • Lu Yen Roloff, Evelyn. Die Sars-Krise in Hong Kong: Zur Regierung von Sicherheit in der Global City. Bielefeld: Transcript Verlag (2007). ISBN 3-89942-612-6 
  • Schütte, Hans-Wilm. Hongkong, Macau. Ostfildern: Mairs Geographischer (2004). ISBN 3-8297-0134-9 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hongkong témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a hongkong címszót a Wikiszótárban!