Hongkong

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

{{{saját_név}}}

中華人民共和國香港特別行政區.
Hong Kong Special Administrative Region of the People’s Republic of China
Hongkong, a Kínai Népköztársaság Különleges Igazgatású Területe
Hongkong zászlaja Hongkong címere
Hongkong zászlaja Hongkong címere
Himnusz: [[Az önkéntesek menete
(a Kínai Népköztársaság himnusza)]]
Hongkong fekvése
Főváros nincs
é. sz. 22°17′00’’, k. h. 114°08′00’’
Államforma
 - Főminiszter Donald Tsang



Hivatalos nyelv kínai, angol
 - brit megszállás  
 - brit gyarmat  
 - Kína kerülete 1997. július 1
Terület  
 - Összes 1104 km² (.)
 - Víz (%) 4,6
Népesség  
 - 2005-ös évi becslés 7 041 000  (97.)
 - 2001-es évi népszámlálás 6 708 389
 - Népsűrűség 6294,65 fő/km²
GDP 2005
 - Összes 254,2 milliárd dollár (40.)
 - Egy főre jutó 37 400 dollár
HDI (2004) 0,927 (22.) – magas
Pénznem [[hongkongi dollár]] (HKD)
Időzóna HKT (UTC+8)
Internet TLD .hk
Nemzetközi gépkocsijel HK
Hívószám +852 (Makaóról 01)

Hongkong Különleges Igazgatású Terület (中華人民共和國香港特別行政區; Sound kantoniul[1] Sound mandarinul[2], Angol: Hong Kong Special Administrative Region of the People's Republic of China) a Kínai Népköztársaság két különleges igazgatású területének egyike (a másik Makaó). A területet, amely több mint 260 szigetből áll, általában csak Hong Kongként ismerik, ám a régi angol nyelvű szövegekben Hongkongnak írták.

Területe Budapest kétszeresét teszi ki, míg lakossága Magyarország népességének kb. kétharmada, így a Föld egyik legsűrűbben lakott területe (csak Monaco és a közeli Makaó előzi meg). Egyike a világ kereskedelmi és gazdasági központjainak. Külön jogrendszere van, saját pénzneme és bevándorlási törvényei, továbbá saját közúti forgalmi szabályai (továbbra is a baloldalon vezetnek). Csak a honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik a Kínai Népköztársasághoz.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Története

Hongkong 1900 körül
Hongkong 1900 körül
Részletező szócikk: Hongkong történelme

A mai Hongkong helyén a paleolitikum óta van emberi település. A térség a Csin (Qin)-dinasztia (i.e. III. sz.) óta része Kínának, a későbbiekben kereskedelmi és hadikikötő volt. A legelső feljegyzett európai látogató Jorge Álvares portugál tengerész 1513-ban.

A Kínára kényszerített első ópiumháborút követő 1842-es nanjingi szerződésban Hongkong szigete és számos kisebb sziget került a brit korona birtokába. A második ópiumháború után, az 1860-as első pekingi konvencióval a Kowloon (Jiu Long)-félsziget következett, majd az 1898-as második pekingi konvenció 99 évre a britek birtokába adta az ettől északra fekvő úgynevezett Új területeket.

1949 után a pekingi kormánynak katonai szempontból aligha jelentett volna nehézséget a brit gyarmat megszállása, ám ezt mégsem hajtották végre. Ezt a döntést az is befolyásolta, hogy Anglia – tekintettel elsősorban Hongkongra és kínai gazdasági érdekeltségeire – 1950. január 5–6-án megvonta elismerését a Tajvanra menekült „nemzetiektől”, és jegyzékben erősítette meg már korábban is kifejezett szándékát az új hatalom elismerésére. Bár Kína tudomásul vette a status quót Hongkong kérdésében, azt is világossá tette, hogy nem tolerálná a független állam létrehozását. 1972-ben az ellen is tiltakozott, hogy az ENSZ dekolonizációs különleges bizottsága Hongkongot és Makaót szerepeltette a gyarmati országokat felsoroló listán, mivel ezek a „kínai terület részei, amelyeket a brit és a portugál hatalmak foglaltak el”, és ezért sorsuk megoldása „teljesen Kína szuverén joga”.

Miután a bérlet meghosszabításáról nem sikerült megegyezni, 1984-ben kétoldalú szerződésben mondták ki, hogy a lejáratkor egész Hongkong visszakerül Peking uralma alá, egyúttal rögzítették az „egy ország, két rendszer” elvének fenntartását 50 évre. A brit lobogót 1997. június 30-án vonták le, egy nappal később visszacsatolták a Kínai Népköztársasághoz, amelynek ma legfejlettebb része.

A birtokba vételt követően 1998-ban tartottak először többpárti törvényhozási választást, ahol az ellenzéki erők a hatvanból így betölthető húsz hely zömét megszerezték. Két évvel később már valamivel kevesebb helyet nyertek el, de még többségben maradtak. 2004-ben viszont – amikor már harminc mandátumért lehetett versengeni – nem sikerült a szakmai szervezetek között szétosztott helyekből szerezniük, és elvesztették többségüket.

A Hongkong kormányzójává Peking által 1997-ben kinevezett Tung Chee Hwa – miután Hu Jintao kínai pártfőtitkár-államfő számos vezetési hibájáért nyilvánosan elmarasztalta – 2005-ben lemondott. Utóda kétéves mandátummal Donald Tsang lett, akit 2007 márciusában öt évre újraválasztottak; a második terminusát július 1-jén kezdte. 2007 novemberében a – Peking támogatását élvező – Demokratikus Szövetség egy jobb Hongkongért nyerte a helyhatósági választásokat, összesen 115 mandátumot szerezve a 364 képviselőtestületi pozícióból.[3]

[szerkesztés] Lakosság

A lakosság az elmúlt 60 év alatt megtizenkétszereződőtt (1945-ös 600 000 főről 2005-re 7 millióra nőtt).

A lakosság 95%-a kínai. Jelentősebb kisebbség a filippínó, az indonéz, a thai és az indiai. 30 000 amerikai, 20 000 kanadai, ausztrál, brit és 3000 német él még a városban.

[szerkesztés] Nyelv

A lakosság beszél angolul és kantoniul (a Tajvanon és Makaón is honos kínai nyelvjárásban).

[szerkesztés] Vallás

A lakosság többsége buddhista, illetve mintegy egy tizede keresztény. Kowloonban működik az anglikán St. John-katedrális, illetve egy muzulmán mecset is.

[szerkesztés] Gazdaság

Hongkong éjszaka
Hongkong éjszaka
Részletező szócikk: Hongkong gazdasága

Hongkong kapitalista gazdasága a kormányzattól függetlenül működik. Az alacsony adóterhet miatt sok nemzetközi vállalat itt rendezte be központját, amelynek köszönhetően az ország a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi élet egyik fellegvára lett. A magas GDP miatt Hongkong Kína leggazdagabb városa.

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A jelentéktelen mezőgazdaságot a rizs- és zöldségtermesztés, valamint az állattenyésztés (baromfi, sertés, szarvasmarha) jellemzi.

[szerkesztés] Ipar

Legjelentősebb iparágai a villamosenergia-termelés és a cementgyártás. Könnyűiparát a szövet és ruházat készítése, elektronikus készülékek (rádió, televízió, számítástechnikai alkatrészek) gyártása, valamint órák, műanyagáruk és játékok előállítása képezi.

[szerkesztés] Szolgáltatások

Hongkong a térség ipari, kereskedelmi és pénzügyi központja. A pénzügyi élet jelentős szerepet tölt be a gazdaságban.

[szerkesztés] Külkereskedelem

Exporttermékek: ruházat, textíliák, cipő, elektromos készülékek, órák, játékok, műanyagok. Importtermékek: élelmiszerek, járművek, nyersanyagok, kőolajtermékek. Főbb kereskedelmi partnerek: Kína, Japán, Egyesült Államok, Tajvan, Dél-Korea, Szingapúr.

[szerkesztés] Egyéb adatok

  • Hazai össztermék (GDP)/fő: 27 200 amerikai dollár (2002-ben).
  • Munkaerő: 3 520 000 fő.
  • Munkanélküliség: 7,5%.
  • Infláció: −3% (2002-ben).
  • A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 0%, ipar 14%, szolgáltatások 86%.

[szerkesztés] Politika

Kína Hongkong Különleges Igazgatású Terület része nagyfokú autonómiát élvez a kínai "egy ország, két rendszer" politikájának köszönhetően. A terület kormánya (amelyet a főminiszter vezet) felelős az adminisztráció ellenőrzéséért. A kormány a pekingi központi kormányzat nagyfokú támogatását élvezi, ennek ellenére pénzügyileg független tőle.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A főminiszter (aki 1997-ben váltotta fel a brit kormányzót) vezeti a kormányzatot. A kormányzati feladatokat miniszterek végzik el, akiket a főminiszter nevez ki és a kínai központi kormány támogat. A jelenlegi főminiszter Donald Tsang. A három legjelentősebb minisztérium a Főminiszteri Hivatal, a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium.

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Részletező szócikk: Kína hadereje

Hongkong védelmét (mivel Kína része) a kínai hadsereg látja el, mely szárazföldi erőket, légierőt (22 db repülőgép és 12 db helikopter) és kisebb haditengerészeti erőket (6 db járőrhajó és 2 db deszant hajó) is állomásoztat itt.

[szerkesztés] Körzetei

Hongkong közigazgatási felosztása
Hongkong közigazgatási felosztása

Hongkong 18 körzetre oszlik:

  1. Islands (Sziget)
  2. Kwai Tsing (Kwai Chung és Tsing Yi)
  3. North (Észak)
  4. Sai Kung
  5. Sha Tin
  6. Tai Po
  7. Tsuen Wan
  8. Tuen Mun
  9. Yuen Long
  10. Kowloon City (Kowloon város}
  11. Kwun Tong
  12. Sham Shui Po
  13. Wong Tai Sin
  14. Yau Tsim Mong (Yau Ma Tei, Tsim Sha Tsui és Mong Kok)
  15. Központi és Nyugati
  16. Északi
  17. Déli
  18. Wan Chai

[szerkesztés] Média

Részletező szócikk: Hongkongi média

A városban formailag sajtószabadság van, de a szövegek pártszemléletű cenzúrája általános. A város újságjai főleg angol és kínai nyelven jelennek meg (a South China Morning Post és a The Standard angolul, a Ming Pao és az Economic Journal pedig kínaiul). A rádióállomások túlnyomó többsége szintén kínai nyelvű. A helyben fogható televízióadók többsége szárazföldi bázisú, nem hongkongi.

[szerkesztés] Közlekedés

Részletező szócikk: Hongkong közlekedése

Hongkong közlekedési hálózata fejlett. A vasúthálózat hossza 34 km, míg a közúthálózaté 1831 km.

[szerkesztés] Képzés

Az iskolakötelesség 6 és 15 év között van. A hongkongiak 90%-a gimnáziumi képzésben részesül.

Állami egyetemek:

  • Hongkongi Egyetem
  • Hongkongi Kínai Egyetem
  • Hongkongi Technológiai Egyetem
  • Politechnikai Egyetem
  • Hongkongi Baptista Egyetem
  • Hongkongi Városi Egyetem
  • Lingnan Egyetem

További egyetem:

  • Open University
  • Shue Yan University

[szerkesztés] Látnivalók

  • Állat- és növénykert
  • Kowloon park
  • Buddha-kolostor
  • Wong Tai Sin templom
  • Óceánpark
  • Disneyland (2005 szeptemberében nyílt meg)

[szerkesztés] Filmgyártás

Az 1990-es években megnőtt a hongkongi filmek iránti kereslet. A hollywoodi filmek színvonalát elérő és sokszor túlszárnyaló filmek, melyekben Jackie Chan, John Woo is játszott, Hongkong hírnevét növelték.

[szerkesztés] A város szülöttei

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ A kantoni kiejtés átírása: zung1 waa4 jan4 man4 gung6 wo4 gwok3 hoeng1 gong2 tak6 bit6 hang4 zing3 keoi1.
  2. ^ A mandarin kiejtés átírása pinjinben: Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó Xiānggǎng Tèbié Xíngzhèngqū.
  3. ^ MTI: Peking-párti győzelem a hongkongi választásokon. URL hozzáférés – 2007. november 29.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Irodalom

  • Nagy Gábor: Törésvonalak. In.: HVG. XXIX. évf., 26. (1466.) sz., 26. p., 2007. június 30.
  • Jordás Gyula: Hongkong százéves történelméről. URL (hozzáférés ideje: 2007. július 1.)
Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Hongkong témájú médiaállományokat.


A Kínai Népköztársaság zászlaja A Kínai Népköztársaság tartományi szintű közigazgatási beosztása A Kínai Népköztársaság zászlaja
Tartományok: Anhui | Fujian | Gansu | Guangdong | Guizhou | Hainan | Hebei | Heilongjiang | Henan | Hubei | Hunan | Jiangsu | Jiangxi | Jilin | Liaoning | Qinghai | Shaanxi | Shandong | Shanxi | Sichuan | Yunnan | Zhejiang | Tajvan (Taiwan) – vitatott, a KNK saját tartományának tekinti
Autonóm tartományok: Guangxi | Belső-Mongólia (Nei Menggu) | Ningxia | Tibet (Xizang) | Xinjiang
Tartományi jogú városok: Peking (Beijing) | Chongqing | Sanghaj (Shanghai) | Tianjin
Különleges Közigazgatású Régiók: Hongkong (Xianggang) | Makaó (Aomen)


A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Hongkong
Személyes eszközök