Közép-Ázsia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Közép-Ázsia Ázsia hatalmas, szárazfölddel körülvett régiója. A területnek különféle definíciói léteznek, nincs egy egyetemesen elfogadott meghatározása. Ez a terület keresztútként szolgált az emberek, árucikkek és eszmék mozgásában Európa, a Közel-Kelet, Dél- és Kelet-Ázsia között.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Államai
Leggyakrabban ezeket az országokat sorolják Közép-Ázsiához:
Afganisztánt általában szintén Közép-Ázsiához sorolják, az ENSZ beosztása szerint azonban Dél-Ázsia része.
Közép-Ázsiát Mongóliával, Kína nyugati felével és Tibettel együtt Belső-Ázsiának is nevezik.
[szerkesztés] Földrajz
Közép-Ázsiá igen változatos topográfiai képződményekben, köztük magas fennsíkok és hegyek (Tien San), hatalmas sivatagok (Karakum, Kizil-kum, Taklamakán), és fátlan, füves sztyeppék is megtalálhatók.
A Góbi-sivatag a Pamir lábától a Khingannek hegyig terjed.
Közép-Ázsiában a következő földrajzi szélsőségek vannak :
- A világ legészakibb sivataga (homokdűnék) Buurug Deliin Els-nél, Mongóliában
- A világ legrövidebb távolsága sivatag és örök fagy között: 770 kilométer.
Az emberek többsége haszonállatot legeltet. Az ipari tevékenység a régió városaiba tömörül.
A régió főbb folyói az Amu-darja, a Szir-darja és a Hari Rud, legnagyobb tavai az Aral-tó és Balhas-tó. A víz rendkívül értékes erőforrás a szárazsággal küzdő Közép-Ázsiában, gyakran jelentős nemzetközi vitákhoz vezethet.
[szerkesztés] Történelem
Közép-Ázsia történelmét meghatározta a terület éghajlata és földrajza. A régió szárazsága nehézzé tette a mezőgazdaságot, a tengertől való távolsága pedig elvágta a fő kereskedelmi útvonalaktól. Így kevés jelentős város fejlődött a régióban és a területet évezredekig a sztyeppék lovas nomád népei, az úgynevezett sztyeppei népek uralták.
A sztyeppei népek és a környező letelepedett népek közötti kapcsolatot Közép-Ázsiában régóta konfliktus jellemezte. A nomád életmód jól alkalmazkodott hadviseléshez és a sztyeppék lovasaiból lettek a katonailag legerősebb népek a világon.
A nomádok uralkodásának a 16. században a lőfegyverekkel rendelkező letelepedett népek támadása vetett véget, akik átvették a régió irányítását. Oroszország, Kína, és a más hatalmak a régió felé terjeszkedtek és a 19. század végéig elfoglalták Közép-Ázsia nagy részét.
Az oroszországi bolsevik forradalom után a közép-ázsiai területeket beolvasztották a Szovjetunióba. Mongólia független maradt, de szovjet szatellitállam lett.
Közép-Ázsia szovjet területein fejlődött az infrastruktúra, a területet iparosították, de a sztálinista diktatúra többszázezer áldozatot szedő terrorja, a helyi kultúrák utána is folytatódó elnyomása, a sikertelen kollektivizálási programok, az etnikai feszültségek és a környezetszennyezés miatt a problémák tartósan fennnmaradtak.
A Szovjetunió összeomlásával öt ország nyerte el függetlenségét. Az új államok közül mindegyikben a korábbi kommunista párthivatalnokok tartották meg hatalmukat. Az új köztársaságok közül egyiket sem lehet működő demokráciáknak nevezni, a legfejlettebb ma e téren Kirgizisztán.
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Az iszlám a leggyakoribb vallás. A legtöbb közép-ázsiai muszlim a szunnita irányzat híve.
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Életmód, hagyományok
[szerkesztés] Művészet
Részletező szócikk: Közép-Ázsia művészete[szerkesztés] Látnivalók
[szerkesztés] Bibliográfia
- Bakay K. (1997, 1998): Őstörténetünk régészeti forrásai. I. II. Miskolc;
- Erdélyi I., Sugár L. (1982): Ázsiai lovas nomádok. Gondolat, Budapest;
- Érdy M. (2001): A hun lovastemetkezések. Magyarországért, Édes Hazánkért Kiadó, Székesfehérvár;
- von Gamber O. (1978): Waffe und Rüstunk Eurasiens. Klinkhardt und Biermann, Braunschweig;
- Ghirshman, R. (1964): Persia. From the Origins to Alexander the Great. Thames and Hudson, London;
- Götz L. (1995): Keleten kél a Nap. Püski, Budapest;
- von Jettmar K. (1964): Die Frühen Steppenvölker. Baden-Baden;
- László Gy. (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Bu-dapest;
- Okladnyikov A. P., Martinov A. I. (1983): Szibériai sziklarajzok. Gondolat, Budapest;
- Rolle R. (1980): Die Welt der Skythen. Bucher, Luzern und Frankfurt;
- Rugyenko Sz. I. (1953): Kultura naszelényija gornava Altaja v szkifszkoje vrémja. Akademija Nauk Sz. Sz. Sz. R. Moszkva i Leningrad;
- Talbot-Rice, T. (1965): Ancient Arts of Central Asia, Thames and Hudson, New York;
- Tolsztov Sz. P. (1950): Az ősi Chorezm. Hungária, Budapest;
