Tien-san
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.(2013 áprilisából) |
| Tien-san | |
 |
|
| Gorkij-csúcs (6050 m) | |
|
|
|
| Hely | Közép-Ázsia, Nyugat-Kína |
| Legmagasabb pont | Jengish Chokusu (7439 m) |
| Terület | 1000000 km2 |
| Hosszúság | 2800 km |
A Tien-san (kínai: 天山; Pinyin: Tiān Shān) láncos röghegység Közép-Ázsiában, Kína, Pakisztán, India, Kazahsztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán területén. Nyugat-Keleti irányban mintegy 2500 km hosszan húzódik. Földünk egyik legnagyobb tömegű hegysége.
Legmagasabb pontja (egyben Kirgizisztán legmagasabb pontja) a 7439 méter magas Győzelem-csúcs (kirgizül Dzsengis Csokosu), a kirgiz-kínai határon.
A kínai Tien-san név egyes vélemények szerint az „ég” jelentésű hsziungnu qilian szóra vezethető vissza, amelyet A történetíró feljegyzései című történeti munka említ.[1] Az első európai utazó, aki részletes leírást készített a Tien-sanról az orosz felfedező Pjotr Szemjonov volt. Felfedezésében, leírásában jelentős szerepet játszott Prinz Gyula is.
Tartalomjegyzék |
Helyzete [szerkesztés]
A Tien-san a Takla-Makán sivatagtól északra és nyugatra fekszik, Kazahsztán, Kirgizisztán és a nyugat-kínai Hszincsiang autonóm tartomány határrégióiban. Délen összeér a Pamír hegységgel. Átnyúlik Pakisztán északi régiójába, ahol a Hindukus hegységgel érintkezik.
A nyugati térképeken a Tien-san általában véget ér a hszincsiangi Ürümcsi várostól nyugatra és a várostól keletre lévő hegyeket Bogdasan néven említik. A kínai térképeken azonban a Bogdasan és a Barkol hegyláncai már a Han-dinasztia óta a Tien-sanhoz tartoznak.
A Tien-san része a Himalája hegységképződési övezetének, amely az indiai és az ázsiai kéreglemezek ütközésével jött létre, ami a késő kréta idején kezdődött mintegy 70 millió évvel ezelőtt.
A Győzelem csúcs utáni legmagasabb hegy a Tien-sanban a 7010 méteres Khan Tengri („A Szellemek Ura”), Kazahsztán és Kirgizisztán határán. Ezek a világ legészakabbra elhelyezkedő 7000 méternél magasabb csúcsai. 2011 elején Almazbek Aszambajev kirgiz miniszterelnök aláírt és a parlament elé terjesztett egy rendeletet, mely szerint a hegylánc egy még névtelen, 4500 méteres csúcsát Vlagyimir Putyinról neveznék el.[2] A csúcs az Akszu folyó közelében található.
Szerkezete, geológiája [szerkesztés]
A hegység északi részét, a Kara-Tau - Felső-Narin-völgytől északra nagyrészt a kaledóniai hegységképződés formálta. A földtörténet ős- és korai óidejéből származó átalakult (gneisz, pala, márvány) és üledékes (mészkő, homokkő) kőzetekből áll, melyeket gránit- és szienitbenyomulások törtek át.
A hegység déli övezete fiatalabb, főként a variszkuszi orogenezis alakította ki, ezért nagyrészt felső devon - karbon időszaki üledékes kőzetekből (mészkőből) épül fel.
A két egység a variszkuszi hegységképződés során forrt össze, majd - egy hosszú lepusztulási folyamatot követően - a kréta időszak végétől napjainkig több fázisban ismét kiemelkedett, a pleisztocénben pl. a kiemelkedés a 2–3000 m-t is elérte, ezért a hegység nagy része eljegesedett.
Párhuzamos vonulatait hosszanti törések, mély szerkezeti árkok választják el egymástól. A szerkezeti mozgások ma is tartanak, gyakoriak a pusztító földrengések.
Felszíne [szerkesztés]
Felszínét magas, meredek falú, éles, csipkézett gerincek jellemzik. Gyakoriak azonban a vastag törmeléktakaróval és fiatal morénaüledékekkel fedett medenceszerű, hullámos felszínek, a szürtök. Ezeknek a régi, elegyengetett, majd kiemelkedett felszíneknek az átlagmagassága eléri a 2–4000 m-t is. Az erős tagoltság, magas, meredek lejtők miatt hegyomlások, gyors kőfolyások, zagyos törmelékárak, valamint csuszamlások alakítják a felszínt. Az alsóbb területeken a folyóvizí erózió is jelentős. A hegység látványos része az északnyugati részében található Akszu kanyon.
Ásványkincsei [szerkesztés]
Ásványkincsekben gazdag: a higany-, antimon-, ólom-, cink-, ezüst-, ón-, volfrám- és molibdénérc, valamint a foszforit, kaolin, kőolaj és a szénféleségek készletei a legjelentősebbek.
Éghajlata [szerkesztés]
Mérsékelt övi kontinentális éghajlatát a fekvés és a változatos domborzat alakítja, módosítja. Délnyugati részén száraz szubtrópusi hatás érvényesül. A hegységben a hőmérséklet és a csapadék a magassággal változik. A júliusi középhőmérséklet 20-25 °C-ról előbb 15-17 °C-ra, majd a magasban 5 °C alá csökken. A januári középhőmérséklet -6 °C-nál is alacsonyabb lehet. Az évi átlagos csapadékmennyiség 300–800 mm között változik. Télen hó formájában hullik, mely a meredek lejtők miatt gyakran lavinákat okoz.
Vízrajza [szerkesztés]
A hegységben 7300 km²-t borít jég, melyből 6100 turkesztáni típusú gleccser ereszkedik le. A legjelentősebbek az Északi- és Déli-Inilcsek-gleccser, valamint a Péter-jégár. A Tien-sanban ered több jelentős közép-ázsiai folyó, melyek közül a legfontosabbak a Szir-darja, Csu, Szaridzsaz, az Ili folyó és a Tarim folyó.
Legjelentősebb tavai: Isszik-kul, Szong-kul, Csatir-kul.
Természetes növényet [szerkesztés]
A természetes növénytakaró függőleges övezetességet mutat: a hegylábi síkságokon félsivatagok, száraz sztyeppek találhatók; 900–1200 m-ig hegyi sztyeppek; 2000 m-ig hegyi erdős sztyeppek találhatók, ahol a magasfüvű réteket alacsony bokrok, ritkás facsoportok tarkítják; 2000 m felett dió- és fenyőerdők jellemzőek (luc- és jegenyefenyő); 2800–3000 m felett az eltörpülő, ritkuló erdőket magashegyi rétek váltják; 3600–3800 m felett az örök hó és jég a jellemző.
Tájai [szerkesztés]
- Központi-Tien-san A legmagasabb, egységes, legjobban eljegesedett hegységcsoport, 4–5000 m magas hegyláncai a Han Tengri masszívumban csúcsosodnak ki (Han Tengri, Győzelem-csúcs). Innen indulnak a hegység legnagyobb gleccserei: a Déli- és az Északi-Inilcsek.
- Belső-Tien-san Központi tengelye a Narin folyó széles, teraszos völgye. Jellegzetes domborzati formái a szürtök. Jellemző vonulatai: a Terszkej-Alatau és a Köcskö-Alatau.
- Északi-Tien-san Legjelentősebb vonulatai az Ilintúli Alatau, a vele párhuzamos Kungej-Alatau - köztük a Föld egyik legnagyobb hegyi tava, az Iszik-köl - és a Kirgiz-hegység.
- Nyugati-Tien-san A legalacsonyabb, tagolt, a Közép-ázsiai-síkvidékbe benyúló hegységcsoport, melynek legjelentősebb tagjai a Talasz-Alatau és a Csatkal-hegység, valamint a Kara-tau.
- Keleti-Tien-san A Kína területén szétágazó hegységek, köztük a Borohoro-hegység és a Bogdo-hegység, valamint az Ili völgye.
Galéria [szerkesztés]
-
A Khan Tengri csúcs (7010 méter) naplementekor
-
A Déli Inilcsek Alaptábor, a gleccseren túl a Csapajev és Khan Tengri csúcsok
-
Szergej Prokugyin-Gorszkij fotója: asztronómiai megfigyelések a Tiensanban, 1912-ben
-
Fenyőerdő Délkelet-Kazahsztánban, a Kaindij-tó közelében
-
A Jiningból Kucsába vezető út Hszincsiangban
-
Legelésző jakok, Hszincsiang
-
Az Ala Köl tó Kirgizisztánban
-
Talgar csúcs, Talgar, Délkelet-Kazahsztán
-
A Tiensan vonulatai Ürümcsinél
-
A Tiensan az Isszik-Kul tó túloldaláról
Források [szerkesztés]
- ↑ Más vélemények szerint a kínai „mennyei hegység” elnevezés rejlik mögötte.
- ↑ Hegycsúcsot neveztek el Putyinról. fn.hu. (Hozzáférés: 2011. január 6.)
További információk [szerkesztés]
Koordináták: é. sz. 42° 00′, k. h. 80° 00′
Felhasznált irodalom [szerkesztés]
- Magyar Nagylexikon, 17. kötet, 448-449.
- Horváth Gergely - Simon Dénes - Nagy Balázs: Közép-Ázsia természeti viszonyai. In: Horváth Gergely - Probáld Ferenc - Szabó Pál (szerk.): Ázsia regionális földrajza. pp. 99–116.
