Jég

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hópelyhek (Wilson Bentley), 1902

A jég a víz 14 szilárd fázisának neve. A köznyelvben általában a hatszögletű kristályokból álló formát értik alatta (ez −200 °C-ig, illetve 0,2 GPa nyomásig stabil). A közönséges jégben a vízmolekulák rendezetlen állapotban vannak, míg nagy nyomáson a hetes jégnek nevezett állapotba kerül. Ilyen jégben a vízmolekulák rendezett, szabályos kristályrácsba rendeződnek. A hetes jég csak ritkán fordul elő és csak is nehezen megközelíthető helyeken jön létre. Előfordulása a Naprendszerünkben a Jupiter Európa nevű holdjának óceánjában valószínűsíthető. A víz standard légköri nyomáson 0 °C-on fagy meg. Jég természetes környezetben nagy mennyiségben az Antarktiszon, Grönlandon, Izlandon és a magashegységekben található.

A jég bizonyos téli sportok alapfeltétele. Ilyenek például a műkorcsolya, gyorskorcsolya, jégkorong (hoki), jégvitorlázás, jég-szörf.

[szerkesztés] A jég általánosított értelme

Ma már jégnek (többesszámban jegeknek) nevezzük az illékony anyagoknak a szilárd halmazállapotú változatait is. Legismertebb ilyen jegek a metánjég és az ammóniajég, melyek a Naptól távol, a külső Naprendszerben nagy mennyiségben váltak ki a szoláris ködből. A létrejött jég kisebb testekbe, majd kis égitestekbe halmozódott. A külső bolygók holdjai jelentős részben e jegekből állnak, melyek között a vízjég a legfontosabb, de az ammóniajég és a metánjég is számottevő mennyiségű.