Jég

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jég a víz 14 szilárd fázisának neve. A köznyelvben általában a hatszögletű kristályokból álló formát értik alatta (ez −200 °C-ig, illetve 0,2 GPa nyomásig stabil). A közönséges jégben a vízmolekulák rendezetlen állapotban vannak, míg nagy nyomáson a hetes jégnek nevezett állapotba kerül. Ilyen jégben a vízmolekulák rendezett, szabályos kristályrácsba rendeződnek. A hetes jég csak ritkán fordul elő és csak is nehezen megközelíthető helyeken jön létre. Előfordulása a Naprendszerünkben a Jupiter Európa nevű holdjának óceánjában valószínűsíthető. A víz standard légköri nyomáson 0 °C-on fagy meg. Jég természetes környezetben nagy mennyiségben az Antarktiszon, Grönlandon, Izlandon és a magashegységekben található.

A jég bizonyos téli sportok alapfeltétele. Ilyenek például a műkorcsolya, gyorskorcsolya, jégkorong (hoki), jégvitorlázás, jég-szörf.

A jég általánosított értelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma már jégnek (többesszámban jegeknek) nevezzük az illékony anyagoknak a szilárd halmazállapotú változatait is. Legismertebb ilyen jegek a metánjég és az ammóniajég, melyek a Naptól távol, a külső Naprendszerben nagy mennyiségben váltak ki a szoláris ködből. A létrejött jég kisebb testekbe, majd kis égitestekbe halmozódott. A külső bolygók holdjai jelentős részben e jegekből állnak, melyek között a vízjég a legfontosabb, de az ammóniajég és a metánjég is számottevő mennyiségű.

Jégtakaró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jég jelenleg a földfelszín mintegy 3-3,2%-át, azaz körülbelül 16 millió km²-nyi területét borítja be. Földtörténeti időszakban elhelyezve nagyjából 2 millió évvel ezelőtt keletkezett, a Negyedidőszak elején. Ekkor általános lehűlés volt, a mindennapokban is ismert Jégkorszak (=Pleisztolén kor). Oka: csillagászati okok, a Föld pályaelemeinek változásának hatására az éghajlat is megváltozott-> enyhébb telek és hűvösebb nyarak az egész Földön. A télen esett hó nem olvadt el nyáron, felhalmozódott, jég lett belőle.

A Föld jégsapkáinak kiterjedése:

Déli félgömb: -csak az Antarktisz területén

Északi félgömb:

  • Észak-Európa -> Dél-i határa: London-Köln-Krakkó-Kijev vonal (kb. északi szélesség 50°)
  • Észak-Amerika -> Dél-i határa: New York-St.Louis-Denver vonal (kb. északi szélesség 40°)
  • Ázsiában a száraz éghajlat miatt nem volt jelentős mennyiségű hó -> kevés jég

A jégsapka határának eltérésének oka:

  • Észak-Amerika É-D irányban nyitottabb, nincs jelentős hegyvonulat, ami meggátolja a jég lejutását -> Délebbre jutott a jég
  • Európa nem nyitott -> Az Alpok, Kárpátok K-Ny irányba húzódó vonulatai megállították a jeget.

A jégtakaróhoz közeli területek hidegek és szelesek voltak, ezek más néven a periglaciális területek. (pl. Magyarország is ide tartozott)

A jégtakaró legnagyobb kiterjedése kb. 200 ezer éve volt, ekkor nagysága elérte a 47-50 millió km²-t. Átlagos vastagsága kb. 2-3 ezer méter volt. A jégkorszak folyamán felváltva követték egymást a hideg (=Glaciális) és a kevésbé hideg (=Interglaciális) időszakok. Mindkettőből kb. 6 darab volt. Az utolsó glaciális időszak nagyjából 10 ezer éve ért véget, ami a jégkorszak végét is jelentette. Innentől számítjuk a jelenkor (= holocén kor) kezdetét.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jég témájú médiaállományokat.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]