Üzbegisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Üzbég Köztársaság
O‘zbekiston Respublikasi
O'zbekstan Respublikası
Üzbég Köztársaság zászlaja
Üzbég Köztársaság zászlaja
Üzbég Köztársaság címere
Üzbég Köztársaság címere
Nemzeti himnusz: Serquyosh hur o'lkam
Uzbekistan in its region.svg

Fővárosa Taskent
é. sz. 41° 16′, k. h. 69° 13′
Vezetők
Elnök Islom Karimov
Miniszterelnök Shavkat Mirziyayev
Hivatalos nyelv üzbég, regionálisan a karakalpak is
függetlenség Szovjetuniótól
kikiáltása 1991. szeptember 1.
Népesség
Népszámlálás szerint 27 606 007 fő (2009)[1] +/-
Rangsorban 45
Népsűrűség 61.4 fő/km²
GDP
Egy főre jutó 3015 dollár
Földrajzi adatok
Terület 447 400 km²
Rangsorban 55
Víz 4,9%
Egyéb adatok
Pénznem Üzbég szom (UZS)
Nemzetközi gépkocsijel UZ
Hívószám 998
Internet TLD .uz

Uzbekistan-CIA WFB Map.png

Üzbegisztán Magyarországnál csaknem ötször nagyobb területű köztársaság Közép-Ázsiában. 1991-ig a Szovjetunióhoz tartozott.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üzbegisztán domborzati térképe
Üzbegisztán műholdas képe
Elhagyott hajók az Aral-tó kiszáradt részén, Moynaq

Elhelyezkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közép-ázsiai ország az Aral-tó medencéjétől a Tien-sanig húzódik. Északi szomszédja Kazahsztán, délnyugati Türkmenisztán, déli Afganisztán, délkeleti Tádzsikisztán, keleti pedig Kirgizisztán.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugati részén, a kiszáradó Aral-tó déli partján mocsaras süllyedékek találhatók, ettől keletre a Kizil-kum sivatag húzódik. Az ország keleti és déli részét a Tien-san vonulatai hálózzák be. Legmagasabb pontja: Khazret Sultan, 4643 méter. A második legmagasabb hegycsúcs az Adeloga Toghi a maga 4301 méteres tengerszint feletti magasságával, míg a harmadik legmagasabb pontja az országnak a Beshtor-hegy, amely 4299 m magas.[2]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Folyói:

Tavai:

Növényzet, állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bálványszobor a baktriai civilizáció idejéből, i. e. 2. évezred

Üzbegisztán Közép-Ázsia legnépesebb országa, fővárosa, Taskent a térség legnagyobb városa, infrastrukturális központja. Üzbegisztán rendelkezik Közép-Ázsia legtöbb történelmi örökségével, területén található Szamarkand és Bukhara, a régi Turkesztán legjelentősebb kultúrközpontjai. Itt volt az egykori Szogdia, és ezen a területen haladt végig a Selyemút is. Kezdetben iráni nyelvű népek az iszlamizáció kezdetéig éltek itt. A 10. században érkeztek a területre török nyelvű népek, akik megalapították a Karahanida államot. A Karahanida állam mongol uralom alá került, majd 1370-ben Szamarkand központtal Timur Lenk alapította meg birodalmát. A timuridák uralma a 15. század végéig tartott. 1500-ban Sejbán vezetésével kipcsak-törökök törtek be északról, az Arany Horda területéről, és elfoglalták Szamarkandot. Ez a kipcsak nép üzbégnek (özbegnek) hívta magát, az Arany Horda 1313-1341 között uralkodó kánjának neve után, akit Üzbeknek hívtak. Az üzbég etnonim tehát csak ekkor, a 16. századtól jelent meg Közép-Ázsiában. Sejbán megalapította a Bukharai Kánságot. A Bukharai Kánságból szakadt ki 1709-ben a Kokandi Kánság. 1598-ban részben jött létre a Hívai Kánság, amely 1873-ig független volt, 1873 után pedig orosz protektorátus alá került. Oroszország 1868-ban foglalta el a Kokandi Kánságot és helyezte saját protektorátusa alá a Bukharai Kánságot. 1917-ben az egykori Kokandi Kánság területe Oroszország része lett, mint a Taskent fővárosú Turkesztáni Autonómia része. Ekkor Híva és Bukhara formálisan függetlenné váltak. A fehérek és vörösök közötti polgárháború Hívára és Bukharára is kiterjedt. 1919-re a vörösök elfoglalták Kokandot, Hívát és Bukhara nagy részét is, bár az ún. baszmakok (antibolsevisták) ellenállása egészen 1922-ig (egyes helyeken 1938-ig) tartott. 1920-ban a vörösök megalapították a Horezmi (volt Híva) és Bukharai Népi Szovjet Köztársaságokat (míg Kokand az újonnan megalakuló Kirgiz Autonóm Tartomány része lett). Bukhara része volt ekkor a mai Tádzsikisztán is, amely 1924-ben autonómiát kapott Bukharán belül. Horezm és Bukhara Népi Szovjet Köztársaságok 1923-ban csatlakoztak a Szovjetunióhoz, mint köztársaság. Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságot 1924. október 27-én alapították meg, alapja a Bukharai Szovjet Szocialista Köztársaság (Tádzsikisztánnal együtt), ehhez csatolták a Horezmi Szovjet Szocialista Köztársaság egy részét (a másik része a szintén ekkor kialakítandó Türkmenisztánhoz került) és a Fergana völgyet. Üzbegisztán első fővárosa Szamarkand volt, a fővárost csak 1930-ban helyezték át Taskentba. A Tádzsik Autonómia 1929-ig volt Üzbegisztán része, 1929-ben ebből alakították ki a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaságot, mint a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságát. A Karakalpak Autonómia 1936-ig Kazahsztánhoz tartozott, a területet ekkor kapta meg Üzbegisztán. Így tehát Üzbegisztán mai határai 1936-ra alakultak ki. A sztálini évtizedek alatt kezdődött meg Üzbegisztánban az iparosítás, a nehézipar kiépítése. Ekkor veszi kezdetét az ipari mértékű gyapottermesztés. Az iskolahálózat kiépítésével felszámolták a korábban jellemző analfabetizmust. 1944-ben Üzbegisztánba telepítettek néhányat a deportált népcsoportok közül (csecseneket, meszheti törököket), ami később etnikai konfliktusok kirobbanásává vált. 1966-ban földrengés pusztította el Üzbegisztán fővárosát, Taskentet. Ezt követően Taskentet szinte teljesen újjáépítették, afféle szovjet mintavárost teremtettek belőle. Üzbegisztánhoz kapcsolódik a kései Szovjetunió legelső nagyobb válsága, az „üzbég maffia ügye” (1983-tól), ami először tette nyíltan és beismerten is világossá a Szovjetunió lakosai számára a Kommunista Párt korruptságát. 1989-ben a Fergana-völgyben súlyos etnikai konfliktusok zajlottak az üzbégek és az oda telepített meszheti törökök között. 1989 óta a Szovjetunió Kommunista Pártjából érkezett Islom Karimov áll Üzbegisztán élén, akit személyi kultusz övez. Először 1990-ben választották Üzbegisztán elnökévé. 1991 decemberében Üzbegisztán a Független Államok Közösségének tagja lett. 1991. augusztus 31-én deklarálta függetlenségét. Karimov elnököt legutóbb 2007 decemberében választották újjá, megszegve az alkotmány azon rendelkezését, amely csak két elnöki ciklust tesz lehetővé egyetlen személy számára. Üzbegisztán világi állam, hivatalosan többpárti demokrácia, azonban az ellenzéki véleményeket megfogalmazókat (különösen az iszlám és a liberális ellenzéket) üldözik. Üzbegisztán hintapolitikát folytatva hol a Nyugat, hol Oroszország szövetségeseként jelenik meg a világpolitikában. Az ország 2001-ben átadott néhány volt szovjet bázist az amerikaiaknak afganisztáni hadműveleteikhez.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Legfelsőbb Gyűlés (parlament) épülete

Politikai rendszer, választási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország elnöki köztársaság. Elnöke jelenleg Islom Karimov.

Törvényhozás-, Végrehajtás, Igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország parlamentje az Olij Madschlis, amely egykamarás. A parlamentben 250 képviselő foglal helyet, akiket 5 évre választ a nép.

Védelmi politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uzbekistan provinces.png

Üzbegisztán 12 tartományra (vilajet – viloyat), 1 városra (shahr) és egy autonóm köztársaságra (Respublikas) oszlik:

  1. Toshkent Shahri
  2. Andijon Viloyati
  3. Buxoro Viloyati
  4. Farg'ona Viloyati
  5. Jizzax Viloyati
  6. Namangan Viloyati
  7. Navoiy Viloyati
  8. Qashqadaryo Viloyati
  9. Samarqand Viloyati
  10. Sirdaryo Viloyati
  11. Surxondaryo Viloyati
  12. Toshkent Viloyati
  13. Xorazm Viloyati
  14. Karakalpaksztáni köztársaság (Qoraqalpogʻiston Respublikasi)

Népesség, település[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Taskent egy része

Főbb demográfiai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városi lakosság aránya: 37%.
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 61 év, nőknél 68 év.
  • Népességnövekedés: 1,63%.
  • Írástudatlanság: 0,7%.

Nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv az üzbég, de beszélik még az orosz és a tádzsik nyelvet is. 1992-től latin ábécét használnak.

Buharai asszonyok
Modern mecset a fővárosban

Népek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népek:

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 88%-a szunnita muszlim, 9%-a orosz ortodox, 3%-a pedig egyéb vallású.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üzbegisztán gyapottermesztésben kiemelkedő

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hazai össztermék (GDP)/fő: 2600 USD (2002).
  • Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 36%, ipar 21%, szolgáltatások 43%.
  • Munkanélküliség: 10%.
  • Munkaerő: 11 900 000 fő.
  • Infláció: 26% (2002).

Mezőgazdaság, ipar, kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mezőgazdaság: Legfontosabb mezőgazdasági terményei a gyapot, rizs, szőlő, gyümölcs, zöldség, búza, kukorica és a burgonya. A hegyvidékeken karaküljuhot tenyésztenek, nevezetes a Fergánai-medence selyemhernyó-tenyésztése.
  • Ipar: Iparára a hagyományos textil- és élelmiszeripar, valamint a vegyipar, gépgyártás, papírgyártás jellemző.
  • Kereskedelem: Exportcikkek: gyapot, arany, elektromos energia, műtrágya, fémek, textíliák, élelmiszerek. Importcikkek: gépek, berendezések, élelmiszerek, vegyszerek, fémek. Főbb kereskedelmi partnerek: Oroszország, Dél-Korea, Kína, Kazahsztán, Törökország, Ukrajna, Németország, Banglades, Lengyelország, Tádzsikisztán

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Út Szamarkand és Shakhrisabz között
Taskent főpályaudvara

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üzbegisztánban a szomszédaihoz viszonyítva jó utak találhatók. Az utak hossza 78 400 km, amelyből 67 000 európai minőségű. A legfontosabb út a Taskent-Szamarkand-Buhara-Urgencs-Nukusz. A legfontosabb autópálya az M-39, amely Taskent és Buhara között húzódik.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közlekedésben a vasút dominál. Kb. 3 460 km (1990) a vasutak hossza.

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajózható víziutak hossza 1100 km.

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország állami légivállalata az Uzbekistan Airways (Oʻzbekiston havon yoʻllari), amely Frankfurt am Mainba is szállít utasokat. Nemzetközi reptér Taskentben van. Nukuszból, Ürgencsből, Szamarkandból és Buharából Moszkvába is közlekedik repülő.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberek ünnepi öltözetben, Buhara

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iskolakötelezettség 10 év. Üzbég egyetemeken összesen 40000 diák tanul.

Egyetemek:

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ kulturális örökségének része az UNESCO szerint:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban is elterjedt a popzene, egyik hírességük Shahzoda énekesnő.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üzbegisztáni sportolók összesen 20 érmet szereztek a nyári olimpiai játékokon, ebből 7-et ökölvívásban és 7-et birkózásban.

Üzbegisztán olimpiai érmesei:

Az egyik leghíresebb üzbég sportoló a profi nehézsúlyú világbajnok ökölvívó Ruslan Chagayev.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Üzbegisztán témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. World Population Prospects, Table A.1
  2. Khazret Sultan hegy, Üzbegisztán. (Hozzáférés: 2013. március 9.)