Kazahsztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kazah Köztársaság
Қазақстан Республикасы
(Qazaqstan Respūblīkasy)
Республика Казахстан
(Respublika Kazakhstan)
Kazah Köztársaság zászlaja
Kazah Köztársaság zászlaja
Kazah Köztársaság címere
Kazah Köztársaság címere
Nemzeti himnusz: Менің Қазақстаным
Kazakhstan in its region.svg

Fővárosa Asztana
é. sz. 48°, k. h. 68°
Legnagyobb város Almati
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Nurszultan Abisuli Nazarbajev
Miniszterelnök Karim Kazsimkanüli Maszimov
Hivatalos nyelv kazak, orosz
független Szovjetuniótól
kikiáltása 1991. december 16.
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 62
Becsült 17 221 000 fő (2014. április)
Rangsorban 62
Népsűrűség 6 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 2 717 300 km²
Rangsorban 9
Egyéb adatok
Pénznem Tenge (KZT)
Nemzetközi gépkocsijel KZ
Hívószám 7
Internet TLD .kz
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kazahsztán témájú médiaállományokat.

Kazakhstan-CIA WFB Map.png

Kazahsztán vagy Kazakisztán (kazahul: Қазақстан) (hivatalos nevén: Kazah Köztársaság) a volt Szovjetunió utódállama, a világ 9. legnagyobb területű országa és a legnagyobb területű tengerpart nélküli országa.[1]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akszu-Zsabagli Természetvédelmi terület az ország déli határvidékén
A Csarin-kanyon a kínai határ közelében
A Bayan-Aul Nemzeti Park egy része

Az országot északról és nyugatról Oroszország, keletről Kína, délről Kirgizisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán, délnyugatról pedig a Kaszpi-tenger határolja.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének nagy részéről nincs lefolyás a tengerekbe. Nagy lefolyástalan pusztai tavak alakultak ki: a Kaszpi-tenger, az Aral-tó és a Balkas-tó. Ezeknek önmagukban is tekintélyes méretű vízgyűjtő területük van. A Kaszpi-tengerbe ömlik az Urál folyó, az Aral-tóba a Szir-darja. Az Irtis és mellékfolyói a Jeges-tengerbe vezetik le Kazahsztán északi részéről a vizeket.

Az Aral-tó vízszintje az utóbbi 30 évben 15 méterrel csökkent, mivel a tavat tápláló folyók vizét gyapotföldek öntözésére használták el. A kiszáradt tófenéken felhalmozódott só és hulladék ökológiai katasztrófát okozott.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazahsztán éghajlata kontinentális éghajlat kontinentális, illetve a magas hegységekben magashegyi. A csapadék mindenütt kevés, a Kaszpi-tenger közelében valódi sivatagok is kialakultak. Az ország északi tájain több a víz, mint a középső vidékeken, de nem a csapadék több, hanem a párolgás alacsonyabb.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szocialista időkben súlyos környezeti károkat okoztak. A szűzföldek feltörése Észak-Kazahsztánban csak átmenetileg növelte a gabonatermő területet, a feltört, növénytakarótól megfosztott földeket elvitte a szél. Átgondolatlanul kezdtek nagy területeket öntözni, a következmény a talaj szikesedése lett. Az öntözésre felhasznált víz hiányzott az Aral-tóból, amelynek a vízszintje drámaian lecsökkent, területe töredékére zsugorodott, nagy városok kerültek távol a víztől. Mindez súlyos gazdasági károkat okozott.

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazahsztán nemzeti természeti parkjai:[2]

  • Altyn-Emel - Kazahsztán legnagyobb nemzeti parkja. Holdbéli táj, mégis sok ókori emlék található itt.
  • Bayan-Aul - Festői táj a pavlodari területen.
  • Burabay - Fenyvesek és óriási sziklák.
  • Karkalinsky Nemzeti Természeti Park - Fenyvesek és nyírfaerdők.
  • Katon-Karagay Nemzeti Park - Hófödte csúcsok között a selyemút maradványai.
  • Kokshetau - Hegyi erdők.
  • Sairam-Ugarnsky - Jégformálta táj.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 10. században a szeldzsuk török birodalom területe elérte egészen a mai Kazahsztán déli részét, majd a 13. században Dzsingisz kán birodalma alá tartozott. Területén a 15. században alakult meg a Kazah Kánság. A kalmükökkel harcoltak, ezért orosz protekturátust kértek, mely 1730-tól 1750-ig volt érvényben. A 19. század közepétől került orosz uralom alá. 1920-ban csatlakozott Kirgiz ASZSZK néven Szovjet-Oroszországhoz. Nevét 1925-ben változtatták Kazah ASZSZK-ra. 1936-tól a Szovjetunió tagköztársasága volt 1991-ig. A függetlenség kikiáltása után csatlakozott a FÁK-hoz.

Searchtool right.svg Lásd még: A Szovjetunió története
Az ókori Taraz rajza

Kazah Kánság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazahsztán a kőkor óta lakott: éghajlata és domborzata a nomád állattartás számára a legkedvezőbb. Lehetséges, hogy az itteni tágas sztyeppéken háziasították a lovat. Ősi városai hosszú ideig a keletet nyugattal összekötő Selyemút fontos megállóhelyei voltak. Tartósabb állam csak a 13. század eleji mongol hódítással keletkezett. A Mongol Birodalomban közigazgatási egységet szerveztek itt, ebből fejlődött ki a Kazah Kánság.

Történelmi periódusokon keresztül a hagyományos nomád élet, az állattenyésztésen nyugvó gazdaság dominált a sztyeppen. A 15. századtól kezdve alakult ki a török törzsek között a különálló kazah öntudat. A folyamat a 16. század közepére különálló kazak nyelvet, kultúrát és gazdaságot eredményezett. A régióban folyamatos volt az összeütközés a bennszülött kazah emírek és a délről szomszédos perzsa nyelvű népek között. A korai 17. századra a Kazah Kánság a törzsi vetélkedés színtere lett, és gyakorlatilag felosztották a népet Nagy, Középső és Kis Hordára (jüz). Politikai széttagolódás, törzsi vetélkedés, az országon átvezető nyugat-keleti kereskedelmi utak jelentőségének csökkenése meggyengítette a Kazah Kánságot.

A 17. században a kazahok az ojrátokkal, a nyugati mongol törzsek szövetségével harcoltak, akik a dzsungárokkal együtt egyre agresszívebbek lettek. A 18. század elején ért a Kazah Kánság hatalmának csúcsára. Ebben az időszakban a Kis Horda részt vett a dzsungárok elleni 1723-1730-as győztes háborúban. Ezt a dzsungárok "nagy katasztrófának" nevezett, a kazah területekre történt betörése előzte meg. A kazahok ugyanakkor folyamatosan szenvedtek a volgai kalmükök portyáitól.

Orosz Birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. században az Orosz Birodalom terjeszkedése közben behatolt Közép-Ázsiába. A cár uralma alá hajtotta a mai Kazah Köztársaság területét. Oroszország kiépítette közigazgatását, katonai helyőrségeket, laktanyákat épített, hogy megerősítse jelenlétét Közép-Ázsiában. Az első orosz támaszpont, Orszk 1735-ben épült. Oroszország az orosz nyelv használatát erőltette minden iskolában és kormányzati szervezetben. Az orosz törekvések rendkívüli ellenszenvet váltottak ki a kazah népben, és az 1860-as években sok kazah ellenállt az orosz megszállásnak, leginkább azért, mert az a hagyományos nomád életmód és az állattenyésztésen alapuló gazdaság megszűnését jelentette, melynek nyomán a kazah törzsek egy részét nagyon gyorsan elérte az éhínség. Az 1800-as évek végén kialakuló kazah nemzeti mozgalom a hazai nyelv és identitás megőrzéséért harcolt, ellenállt az Orosz Birodalom asszimiláló törekvéseinek.

Az 1890-es évektől nagyszámú szláv telepes telepedett be a mai Kazahsztán területére. A telepesek száma különösen gyorsan nőtt azután, hogy átadták 1906-ban az Orenburgból Taskentbe vezető vasutat. A földért és a vízért az újonnan érkezők és a kazahok versenyeztek egymással. Ez a kazahok körében erős ellenszenvet váltott ki a gyarmati uralommal szemben a cári rendszer utolsó éveiben. 1916-ban sorozatos felkelések törtek ki. A kazahok orosz és kozák falvakat támadtak meg, válogatás nélkül ölték az ott találtakat. Az oroszok könyörtelenül visszavágtak. A katonák 300.000 kazahot űztek a hegyek közé vagy Kínába. Amikor a következő évben nagyjából 80.000 visszatért közülük, sokakat lemészároltak a cári erők. Az 1921-22-es éhínség idején milliónyi kazah halt éhen.

Szovjetunió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazahsztán területe a Szovjetunióban

Az Orosz Birodalom összeomlását követő polgárháborút követően Kazahsztán területén is szovjethatalom létesült. A szovjetek elnyomták a hagyományos elitet, az 1920-as évek végén és az 1930-as években erőszakkal kollektivizáltak, tömeges éhezést és nyugtalanságot váltva ki ezzel. 1926 és 1939 között a kazah lakosság 22%-kal csökkent az éhezés, az erőszak és a kivándorlás miatt. Az 1930-as években sok kazah értelmiségit végeztek ki, részint az általános elnyomás részeként, részint a kazah öntudat és kultúra módszeres elnyomása céljából. A szovjet uralom megszilárdulása után a kommunista apparátus folyamatosan dolgozott Kazahsztán teljes betagolásán a szovjet rendszerbe. 1936-ban Kazahsztán szovjet köztársaság lett.

Az 1930-as és 1940-es években Kazahsztánból képzett emberek milliói távoztak a Szovjetunió más részébe. Sokakat erővel telepítettek át Szibériába vagy Kazahsztán más vidékére, hogy megfosszák őket etnikai örökségüktől és hitüktől. Áldozatai is bőven voltak ennek az áttelepítésnek. Azok is sokan voltak, akiket helyben internáltak a legnagyobb szovjet munkatáborokba. A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság öt nemzetiségi hadosztály felállításával vett részt a Szovjetunió második világháborús erőfeszítésében. Közben a háborús erőfeszítések támogatására erőteljes iparosítás indult, és bányákat nyitottak. Amikor Sztálin meghalt, Kazahsztán gazdasága még a mezőgazdaságon alapult. 1953-ban Nyikita Hruscsov nagyratörő „szűzföld”-programjának célja a nomádok legelőiből a Szovjetunió fő gabonatermő vidékének kialakítása volt. Vegyes eredménnyel zárult. A későbbiekben a Leonyid Brezsnyev idején folyt modernizáció felgyorsította a mezőgazdaság fejlődését, de Kazahsztán lakosságának nagy része még mindig állattenyésztésből élt. 1959-ben a lakosság 30%-a kazah, 43%-a viszont orosz volt.

A szovjet társadalomban fokozódó feszültségek az 1980-as években politikai és gazdasági reformokat kényszerítettek ki. Kazahsztánban nagyon fontos tényező volt Lavrentyij Berija döntése 1949-ben, hogy Kazahsztán területén, Szemipalatyinszkban (ma Szemej) telepítik az atomkísérleti telepet. Ennek generációkkal később is katasztrofális környezeti és biológiai hatásai voltak, ami fokozta a kazahok dühét a szovjet rendszerrel szemben. 1986 decemberében fiatal kazahok tömegtüntetésen tiltakoztak a Kazah Kommunista Párt kazah nemzetiségű első titkára leváltása ellen. Helyére orosz nemzetiségű, Oroszországból érkezett titkárt állítottak. A kormány erői elnyomták a nyugtalanságot, néhány embert megöltek, sok tüntetőt bebörtönöztek. A szovjet uralom utolsó napjaiban az elégedetlenség fokozódott, és ki is fejeződhetett Mihail Gorbacsov glasznoszty politikája miatt.

Nurszultan Nazarbajev 1991 óta az ország elnöke

Függetlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazahsztán 1990 októberében szuverén köztársasággá nyilvánította magát a Szovjetunión belül. Függetlenségét 1991. december 16-án kiáltotta ki.

A függetlenség utáni első években jelentős reformokat hajtottak végre, de fennmaradt a szovjet stílusú gazdaság és az egypártrendszer. Nurszultan Nazarbajev 1989-ben lett a Kazah Kommunista Párt feje, 1991-ben köztársasági elnökké választották. Jelentős lépéseket tett a piacgazdaság bevezetése irányába. 2000. óta jelentős gazdasági növekedés zajlik az országban. Nagy kőolaj, földgáz, ásványkincs készletet tártak fel.

A demokrácia kialakítása azonban nem sikerült. 2007 júniusában a kazah parlament törvénybe iktatta, hogy Nurszultan Nazarbajev élete végéig gyakorolhatja a köztársasági elnök minden jogosítványát, joga van kijelölni utódját, mentelmi joga van és befolyása alatt áll a bel- és külpolitika. Hatalmának tíz éve alatt Nazarbajev cenzúrázta a sajtót a személyiségi jog védelmének önkényes értelmezésével, blokkoltatta az ellenzéki weboldalakat, betiltotta a vahhábita szektát. Tartományi kormányzóit személyesen nevezi ki. Az Amnesty International kritikája szerint Kazahsztánban elterjedt gyakorlat a statáriális tárgyalás, a halálos ítélet és rendkívül rossz körülmények uralkodnak a büntetés-végrehajtási intézményekben.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épületei, Asztana

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország államformája elnöki köztársaság. Az elnök az államfő. Egyszersmind a hadsereg feje és vétójoga van a parlamenti törvényhozásban. A miniszterelnök elnököl a Miniszteri Kabinetben és Kazahsztán kormányfőjeként szolgál. A Kabinetben három miniszterelnök-helyettes és 16 miniszter van. 2007. január 10-e óta a Karim Maszimov a miniszterelnök.

Kazahsztánnak kétkamarás parlamentje van, amelyet az alsóház (Madzslísz) és a felsőház (Szenátus) alkot. A Madzslísz 77, a Szenátus 39 tagú.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 14 terület (облыс [oblisz] többes szám: облыстар [oblisztar] és 2 területi jogú város (Almati és Asztana) található. Az Oroszország által bérelt Bajkonur (Bajkongir) különleges státusszal rendelkezik.

Kazakhstan provinces and province capitals.svg
Kazahsztán területei
Terület Székhely
Akmolai terület Köksetau (Көкшетау)
Aktöbei terület Aktöbe (Ақтөбе)
Almati terület Taldikorgan (Талдықорған)
Atiraui terület Atirau (Атырау)
Nyugat-kazahsztáni terület Oral (Орал)
Zsambili terület Taraz (Тараз)
Karagandi terület Karagandi (Kарағанды)
Kosztanaji terület Kosztanaj (Қостанай)
Kizilordai terület Kizilorda(Қызылорда)
Mangisztaui terület Aktau (Ақтау)
Dél-kazahsztáni terület Simkent (Шымкент)
Pavlodari terület Pavlodar (Павлодар)
Észak-kazahsztáni terület Petropavl (Петропавл)
Kelet-kazahsztáni terület Öszkemen (Өскемен)

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb párt a Nur Otan, a Haza Fénysugara pártja, amelyet az elnök Nazarbajev vezet. Két másik, az elnökkel szimpatizánsnak tekinthető párt van, az agrár-ipari blokkot képező AIST és az ASAR párt, amelyet Nazarbajev lánya alapított. Az ellenzéki pártok mindösszesen egyetlen parlamenti helyet értek el, a választások az EBESZ szerint nem feleltek meg a nemzetközi standardoknak.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Almati, a legnépesebb város egy útja
Asztana belvárosa
Petropavl mecsete

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népesség: 17 221 000 fő (2014. júniusi becslés)
  • Népsűrűség: 6 fő/km2
  • Népességnövekedés: 0,33% (2006)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 61 év, nők 72 év (év)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 23%, 15-64 éves 68,8%, 65 év feletti 8,2%
  • Városi lakosság aránya: 61%
  • Írástudatlanság: 1,6%

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szovjetunió felbomlása óta a kazahok aránya a népességen belül növekszik, míg a betelepült oroszok és ukránok száma csökken. Legjelentősebb az orosz nemzetiségűek visszaszorulása. Míg kilencvenes évek elején a lakosság 36%-a volt orosz nemzetiségű, addigra napjainkra arányuk egyes források szerint 23%-ra csökkent a nagyarányú, Oroszországba való visszatelepülés miatt.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg gyermekenként 24000 KZT (36.000 Ft) a családi pótlék, de csak egy évig jár, utána csak 4000 KZT (6000 Ft) a gyerek iskolába (főiskola) járásáig. A gyerekeket egy éves kora után bölcsődében lehet elhelyezni vagy a nagyszülőkre bízni. A nyugdíj 20.000-30.000 KZT (30.000-45.000 Ft) kenyér 100 KZT/kg , étolaj 400 KZT/liter, cukor 300 KZT/kg, benzin 80 KZT vodka 150-2000 KZT, sör 100 KZT.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzeti olaj- és gázvállalat, a KazMunajGaz székháza, Asztana
Gyárépület, Balkas
A bajkonuri űrrepülőtéren egy Szojuz TMA-16 űrhajót szállítanak a kilövőhelyre

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkahelyek főleg az olajiparban, ott a legmagasabbak a fizetések 70 000-140 000 tenge, de egyre több külföldi cég telepedik le az országba, és természetesen a helyi cégek de ott alacsonyabbak a bérek.

2010. július 1-jétől vámuniót alkot Oroszországgal és Fehéroroszországgal.[3]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazahsztánban 13 601 km hosszú a vasúthálózat. A közúthálózat hossza 81 331 km. Ezenkívül 28 repülőtér és 5 kikötő van az országban.Az országban sok taxi közlekedik és olcsó,viszont kevés kerékpárt látni.

Űrtevékenység Bajkonurból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazahsztán területén volt az egykori Szovjetunió legnagyobb űrbázisa, a Bajkonuri űrrepülőtér. Az Oroszországgal fönnálló jó gazdasági kapcsolatok egyik ágazata az űrkutatási, mert Kazahsztán függetlenné válása óta Oroszország Bajkonurt Kazahsztántól bérli. Jelenleg is innen indulnak a fontosabb orosz űrprogramok. Ezek közül a Nemzetközi Űrállomásra induló program szerinti és űrturista fölbocsátások (Progressz, Szojuz). Farkas Bertalan 1980-as útjára és Charles Simonyi magyar-amerikai űrhajós elmúlt években sorra került két űrturista útjára is innen indult.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogi- és bölcsészettudományi egyetem épülete, Asztana
Nur-Asztana mecset, Asztana
Lovasok a nemzeti öltözetben

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános iskolák 8-10 évesek, de a 10 után lehet főiskolába jelentkezni. A tanárok fizetése az átlagfizetések 50%-a. A főiskolák fizetősek, 120.000-150.000 Tenge (180000-225000Ft) tanévenként.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajkonur (kazahul Байқоңыр, oroszul Байконур) város mellett található a világ egyik legnagyobb rakétaindító komplexuma, a Bajkonuri űrrepülőtér, amelynek 6000 km²-es körzetét 1995-ben húsz évre Oroszország vette bérbe. Az orosz parlament felsőháza, a Föderációs Tanács 2004. június 8-án ratifikálta a Bajkonur 2050-ig történő további bérléséről szóló megállapodást.[4]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német színjátszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazahsztán ázsiai ország, ám számos európai eredetű kisebbség lakóhelye is. A második világháború elején felszámolt Volgai Német Autonóm Köztársaság lakóinak többségét a szovjet hatóságok ide deportálták (a többiek Nyugat-Szibériába, ill. az Altáj vidékére kerültek). Ma az ország északi területén becslés szerint mintegy 250.000 német él, közülük mintegy 3000 a régi fővárosban Alma-Atában. Hivatásos színházuk a Deutsches Schauspielhaus (Német Színház), Alma-Atában.

A színház előzménye az Engelsben, a Volgai Német Autonóm Köztársaság fővárosában 1930-ban létesített színház, melyet amatőrökkel alapítottak, ám a továbbiakban hivatásos körülmények között működött. Erwin Piscator, aki filmforgatás miatt utazott ide, rendkívül lesújtóan nyilatkozott a szakmai és a nyelvi színvonalról. 1936-ban az egész társulatot a moszkvai Malij Tyeatrba rendelték fel továbbképzésre. A színház 1941-ig működött, mikor a volgai német autonómiát felszámolták, lakosait (köztük éppúgy a színház dolgozóit, mint közönségét) Kazahsztánba, és más ázsiai köztársaságokba deportálták.

A németek színháza itt 1980-ban jöhetett ismét létre, ezúttal már hivatásos, a moszkvai Scsepkin Akadémián végzett (szakmai gyakorlatukat a moszkvai Malij Tyeatr-ban végezték) kisebbségi színészekkel, ekkor a Karaganda melletti Temirtauban alapították Republikanisches Deutsches Schauspieltheater (Köztársasági Német Játékszín) néven, innen 1990-ben költözött át az intézmény Alma-Atába. Temirtaui nyitódarabja Alexander Reimgen „Die Ersten” („Az elsők”) c. műve volt. 1987-től kapott engedélyt a társulat kelet-németországi kapcsolatfelvételre, első nyugat-németországi turnéjukat 1989-ben engedélyezték. 1990-ben került sor első ízben nyugati társulat vendégjátékára Alma-Atában (Residenztheater, München), ami a feljegyzések szerint katartikus hatást okozott, nem is csupán az esztétikai élmény okán.

Ma a színház egy 100 férőhelyes belvárosi volt moziépületben játszik (ez komoly vívmánynak számít a korábbi alkalmatlan külvárosi épület után), repertoárján elsősorban német és orosz klasszikusok, de kortárs darabok, sőt helyi német szerzők művei is szerepelnek, ezek mellett folklórműsorok is (Brauchtumspflege). Ma a színháznak 20 színésze van, akik közül egyik sem anyanyelvű. Az utóbbi évadok jellemző ea voltak: "Lady Milford aus Almaty", "Deutsch, als Fremd", "Kalifornisches Pferdchen", "Macbeth". A színház kivándorló színészek rajait bocsátotta ki, innen „származtak el” a Russland-deutsches Theater, Niederstetten (Baden-Württemberg) és az atheater, Münster tagjai is.

A német színház első növendékeit még a moszkvai Scsepkin Színművészeti Főiskola képezte, 1975-ben és 1976-ban indítottak itt egymás után két német kisebbségi osztályt, összesen 40 hallgatóval, képzésük azonban orosz nyelven zajlott, a helyzetet súlyosbította, hogy a növendékek dialektust (sőt egymástól eltérő dialektusokat) beszéltek. Ma képzésük Alma-Atában, a Deutsche Theaterakademieben zajlik, mely 1992-ben egyesületi körülmények között létrejött intézmény, a 2000-es évek elején 25 hallgatója volt.

A németországi "ifa” és más szervek támogatása nélkül működésképtelen lenne. Az első végzett osztály valamennyi tagja kivándorolt. (Nem minden évben indul új évfolyam.) Az akadémia növendékei ma már zömmel nem németek, sőt nyelvtudásuk is hiányos.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazah jurta
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom

Irodalmi hírességek

Khwaja Ahmad Yasavi (1106 - 1166), költő és Szufi Boukar J. Kalkaman (1668 - 1781), költő Bukhar-zhirau Kalmakanov (1693 - 1789), költő Ibrahim Altynsarin (1841 - 1889), író Abaj Kunanbaev (1845 - 1904), költő Jambyl Jabaev (1846 - 1945), költő Shakarim Kudaiberbiev (1858 - 1931), költő Alikhan Bokeikhanov (1866 - 1937), író Akhmet Baytursinuli (1873 - 1937), költő és író Mirjaqip Dulatuli (1885 - 1935), költő és író Jusupbek Aimautov (1889 - 1931), író Sultan Mahmud Toraygirov (1893 - 1920), költő és író Magjan Jumabaev (1893 - 1938), író Ilias Jansugurov (1894 - 1938), író Beimbet Mailin (1894 - 1938), író Saken Seifullin (1894 - 1939), költő és író Muhtar Auesov (1897 - 1961), író Sabit Mukanov (1900 - 1973), költő és író Gabit Musrepov (1902 - 1985), író Gabiden Mustafin (1902 - 1985), író Baurzhan Momyshuly (1910 - 1982), író Ilyas Esenberlin (1915 - 1983), író Muqagali Maqatayev (1931 - 1976), költő Qabdesh Jumadilov (1936), író Oljas Suleimenov (1936), költő Muhtar Shahanov (1942), író Bakhytzhan Kanapyanov (1951), költő Nursultan Tuyakbay Borat Szaggyijev Azamat Bagatov Bilo Dilo

  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madjar törzs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország északkeleti részén (saját legendáik szerint közel 1500 éve) él a madjarok törzse. A szétszórt, laza településformákon kb. 2000 család tartja magát madjarnak, bár nyelvük már kazah. Az utóbbi évtizedeket leszámítva nem tudtak arról, hogy rokon népeik lehetnek. A 90-es években (magyar kutatók közreműködésével) elvégzett genetikai vizsgálatok szerint a génmarkerek kontrollcsoportokkal történt összehasonlító vizsgálatai alapján az alföldi magyarsággal állnak legközelebbi genetikai kapcsolatban.

2007. július 4-8-ig rendezték meg Arkalikban a Kurultajt (madjar törzsi gyűlés), amelyen Magyarország meghívottai is részt vettek. Ezt követően, július 10-én a madjar vezetők és a magyarországi résztvevők megállapodást kötöttek a hagyományok és népi kulturális értékek kölcsönös megőrzéséről.[5]

A korábbi kapcsolatfelvétel folytatása a 2008. augusztus 8 - augusztus 10-éig megrendezésre kerülő magyarországi (Kunszentmiklós, Bösztörpuszta) Kurultaj, amelyen számos hagyományőrző csoport mellett Kazahsztán madjar törzsének képviselői is részt vesznek.[6]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kazah ökölvívók az amatőr ökölvívó-világbajnokságokon 6 aranyérmet szereztek.

Világbajnokok:

Kazahsztáni orosz Alekszandr Vinokurov profi országúti kerékpáros, a Pro Team Astana versenyzője.

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlagyimir Szmirnov 1994. évi olimpiai bajnok képe egy bélyegen

Kazahsztán sportolói 2012-ig 16 aranyérmet szereztek a nyári olimpiai játékokon – ebből 6-ot ökölvívásban, és 3 alkalommal nekik ítélték a legtechnikásabb ökölvívónak járó Val Barker-díjat is –, és 1-et a téli olimpiákon.

Kazahsztán olimpiai bajnokai:

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti ünnepek:

  • Újév (január 1.)
  • Nemzetközi Nőnap (március 8.)
  • Nawruz (Tavaszi Napéjegyelőség) (március 21.)
  • május 1.
  • a Győzelem Napja (május 9.)
  • a Függetlenség Napja (október 25.)
  • a Demokrácia Napja (december 16.)

Vallási ünnepek:

  • Corban Fesztivál (december 10., az Iszlám naptár szerint)

Az arab "cordan" szó "áldozat bemutatás"-t jelent. Mikor elérkezik ez a nap, a kazahok ökrök vagy birkát ölnek áldozatként, szórakoztatják vendégeiket, és megajándékozzák barátaikat, rokonaikat.

  • Böjt-végi Fesztivál (Lesser Bairam) a muszlimok szent hónapjának, a Ramadan-nak utolsó napja. Az iszlám szokások szerint szeptemberben (iszlám naptár szerint) minden felnőtt kazahnak tartózkodnia kell az evéstől és ivástól napkeltétől napnyugtáig. Ezen hónap kezdete és vége attól függ, mikor jelenik meg az újhold. Mikor a böjt véget ér, vidám ünnepség veszi kezdetét.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kazahsztán témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  2. http://www.kazakhstan.orexca.com/kazakhstan_nature_parks.shtml
  3. Vámunió
  4. Bajkonur – a következő ötven év – Úrvilág cikk
  5. Forrás: Magyarok Világszövetsége, sajtótájékoztató
  6. Forrás: www.kurultaj.hu