Állattenyésztés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az állattenyésztés a mezőgazdaság egyik fő területét képező gazdasági tevékenység.

Húsmerinó juhok

Célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állattenyésztés legfontosabb célja a hús-, tej-, és tojástermelés, valamint a textil- és bőripar számára fontos nyersanyag biztosítása. Hosszú évszázadokon keresztül az állattenyésztés a növénytermesztés egyik kisegítő ágazata volt, a munkákat állati erővel végezték. Napjainkban is általában összefügg e két tevékenység, a növénytermesztést segíti az állattenyésztés, például trágyázás, és fordítva például takarmánynövény-termesztés. Mára a mezőgazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált. Az állattenyésztés legfontosabb célja az állati termék előállítás. A haszonállatokat anyagi nyereség reményében tenyésztik.

A Föld különböző régióiban más-más célból tartják az állatokat. A tradicionális állattartásban az állatok minden termékét hasznosítják, ez főképp Afrikában és Ázsiában jellemző. A kettős hasznosításkor többféle termék közül kettő nagyobb súllyal rendelkezik, mint például a hús- és tejirányú szarvasmarhatartás, illetve a gyapjú- és húsirányú juh- és kecsketartás. A trópusi területekre jellemző az iga- és húsirányú szarvasmarhatartás és a hús- és trágyatermelő sertéstartás is. Egy termék (legfőképp hús és tej) kiemelkedő hozamú termelése hosszú tenyésztői munka eredményeképp lehetséges, ilyen hasznosítást főképp a fejlett országokban találunk.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különféle állatfajokat az ember évezredek óta saját hasznára nevelte. Ezeket a háziasított állatokat többféleképpen tudta hasznosítani. Századunkban az állatállomány száma nagymértékben növekedett. A Föld egyes területein gyorsan bekövetkezett életszínvonal-emelkedés egyre jobban befolyásolta az állattenyésztést is. Egyre jobban elterjedtek az iparszerű állattenyésztő telepek.

Egy adott területen tartható állat fajtáját és az állattartás módját meghatározza az éghajlat, a domborzat, a rendelkezésre álló takarmány mennyisége és minősége, az infrastruktúra, valamint a gazdasági környezet.[2] Az éghajlat elemei közül a hőmérséklet, a páratartalom és a napsugárzás befolyásolja azt, hogy melyik fajtát lehet tartani.

A háziállatok csoportosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háziállatokat két csoportra oszthatjuk: az egyik részük haszonállat, ezek megélhetést biztosítanak, védelmünkről gondoskodnak, segítségünkre vannak, vagy a pénzkeresést szolgálják. A háziállatok másik részét kedvtelésből tartjuk. Haszonállat a szarvasmarha, a juh, a házisertés, a , a házityúk, a lúd stb.

Szarvasmarha-tenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chicagói marhatenyészet 1947-ben

A szarvasmarhatartás az állattenyésztés legjelentősebb ágazata, az állomány létszáma megközelíti az 1,4 milliárdot.[3] A populáció egyharmada Ázsiában, egynegyede Dél-Amerikában él. A népességhez viszonyított szarvasmarha-állomány ott nagy, ahol nagy legelőterületek vannak, illetve fejlett takarmánygazdálkodással rendelkeznek. A legintenzívebb szarvarmarhatartás Európában jellemző, itt a világ állományának 11%-a adja a világ tejmennyiségének 43%-át.[4]

A világ legnagyobb szarvasmarha-állománya (kb. 200 millió) Indiában van. A vallási előírások miatt a hasznuk azonban minimális. Az Egyesült Államok és Ausztrália szarvasmarha-tenyésztése elsősorban a hústermelést szolgálja. Brazíliában van a világon a második legnagyobb szarvasmarha-állomány. Latin-Amerikában még Mexikó és Argentína szarvasmarha-állománya számottevő. A latin-amerikai országokban jelentős a húsexport, és a marhabőr hasznosítása is igen fontos. Az Alpok térségében és Észak-Európában a legelőkön és réteken alapuló szarvasmarha-tenyésztés a jellemző, de fontos a hústermelés is. Dél- és Kelet-Ázsiában a hagyományos legeltetésen alapuló szarvasmarha-tartás fő célja az állati erő hasznosítása. A fejlettebb országok metropoliszai és települései körül mindenhol a világon meghonosodott a tejtermelő szarvasmarhák tenyésztése.

Magyartarka
Földünkön élő szarvasmarha-állomány és annak hús- és tejtermelése (FAO, 2002)[5]
Kontinens Állomány
(millió db)
% Hústermelés
(millió tonna)
% Tejtermelés
(millió tonna)
%
Afrika 230,0 17 4,1 7 18,6 4
Észak- és Közép-Amerika 160,7 12 15,2 27 96,6 20
Dél-Amerika 308,6 23 11,8 21 47,0 10
Ázsia 470,9 35 11,2 20 96,7 20
Óceánia 37,7 3 2,7 5 24,6 5
Világ 1351,8 100 56,6 100 493,8 100

A gazdasági állatfajok közül a szarvasmarha-tenyésztés (Bos taurus) hazánkban és világviszonylatban is igen nagy jelentőségű. Egyik legfontosabb nemzetgazdasági feladata a lakosság tejjel és tejtermékekkel való ellátása. Magyarországon a tej- és tejtermék fogyasztás a környező európai országokéhoz viszonyítva mérsékeltebb. Az egy főre jutó hazai tejfogyasztás 163,5 kg/év (KSH, 2007). A szarvasmarha-tenyésztés második legfontosabb haszna a hústermelés, amely hazánkban főleg az exportlehetőségek kihasználása miatt nagy jelentőségű. Az egy főre jutó hazai marhahús-fogyasztás 3,3 kg/év (KSH, 2007). A szarvasmarha-tenyésztés az elsősorban emberi táplálékként hasznosított tej- és hústermelés mellett fontos ipari nyersanyagokat is előállít.

Napjainkra mintegy 400 szarvasmarhafajtát tenyésztettek ki. A hasznosítás iránya szerint megkülönböztetünk tejtermelő (például holstein-fríz, jersey stb.), hústermelő (például hereford, charolais stb.) és vegyes hasznosítású (például magyartarka, brown swiss stb.) fajtákat. Napjainkban is jelentős őshonos fajtánk a magyar szürke szarvasmarha. A KSH 2009. december 1-jei összeírása szerint a szarvasmarhák száma hazánkban 700 ezer, ebből a tehénállomány 312 ezer.

Sertéstenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sertéstenyésztés (Sus scrofa f. domestica) elsősorban a mérsékelt éghajlatú területeken terjedt el: Európa, Egyesült Államok és Ázsia egy részén. Általában jelen van a nagy népsűrűségű területeken is. Afrikában és a Közel-Keleten szinte teljesen ismeretlen. A forró éghajlatú övezetekben sem tenyésztik. A világ sertésállományában egyre fontosabb szerephez jutnak a hússertések. A zsírjukért tenyésztett sertések száma csökken, a sertéstenyésztésben kitett arányuk is csökkent az elmúlt években.

A világ nagy kukoricatermelő körzeteiben szinte mindenhol fellelhető a sertéstenyésztés. Egyes térségekben a burgonya a sertések legfontosabb takarmánya. Nyugat-Európában a lefölözött tej és a szemestakarmányok jelentik a legfontosabb takarmányozási formát. Észak-Európában árpán és burgonyán tartják a sertéseket.

Szőke mangalica
Földünkön élő sertésállomány és annak hústermelése (FAO, 2002)[6]
Kontinens Állomány
(millió db)
% Hústermelés
(millió tonna)
%
Afrika 18,4 2 0,6 0,5
Észak- és Közép-Amerika 97,4 10,5 11,9 13
Dél-Amerika 55,4 6 3,1 3
Ázsia 522,4 60 49,9 55
Európa 194,1 21 25,0 28
Óceánia 5,1 0,5 0,5 0,5
Világ 922,9 100 91,0 100

Magyarországon a jelentősebb fajták: magyar nagy fehér hússertés, magyar lapály, duroc, pietrain stb. Hibridek előállításával számos (főleg külföldi) cég foglalkozik. A sertések száma 3,2 millió volt 2009 decemberében, az anyakocák száma 226 ezer. A hazai sertéshús-fogyasztás 28 kg/fő/év (KSH, 2007).

Juhtenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Texel Juhász Pál tenyészetéből

A juh (Ovis aries) háziasítása Közép-Ázsiában Kr.e. 8-10 ezer évvel ezelőtt ment végbe. A juhfajták elterjedését és a hasznosítás irányát az éghajlat határozza meg legfőképp, a tenyésztésre a nagy kiterjedésű száraz és félszáraz területek kiválóan alkalmasak. Ezeken a területeken más állatok számára nem kedvezőek a legelők. A juhtenyésztés céljai a hús-, tej-, és a gyapjútermelés.

A juhok száma 1 millió 200 ezer, amelyből az anyajuhok száma 968 ezerre tehető (2009. december 1.). Az állományban az 1990-es évek elején hatalmas csökkenés ment végbe, a csökkenés 15%-os volt Új-Zélandon, 30%-os Ausztráliában, 40%-os a kelet-európai országokban és a volt Szovjetunió területén.[7] A visszaesést a gyapjúválság okozta, mikor a gyapjúból hatalmas eladatlan készletek keletkeztek. Növekedés tapasztalható ezzel szemben a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Kínában.

A világ legnagyobb juhállománya Ausztráliában található. Ausztráliában elsősorban a gyapjáért tenyésztik az állatokat. Az állandóan szabadban tartott állatok gyapja igen jó minőségű. A gyengébb minőségű legelőkön – mint például Kazahsztán – tartott juhok száma is igen jelentős. A Dél-afrikai Köztársaság és Argentína juhállománya a nyersgyapjú termelés és az export szempontjából emelhető ki. Nagy-Britanniában és Spanyolországban a gyapjútermelés, valamint a juhhús és a fiatal bárányhús fogyasztása a jellemző. Magyarországon a juhtenyésztés elsődleges célja a vágóbárány-előállítás.

Földünkön élő juhállomány és annak hús-, tej- és gyapjútermelése (FAO, 2002)[8]
Kontinens Állomány
(millió db)
% Hústermelés
(millió tonna)
% Tejtermelés
(millió tonna)
% Nyers gyapjú
(millió tonna)
%
Afrika 250,1 24 1,1 15 1,7 22 0,21 9
Észak- és Közép-Amerika 15,3 1 0,2 2,5 - - - -
Dél-Amerika 75,3 7 0,2 2,5 - - 0,17 7
Ázsia 406,6 38 3,5 47 3,3 42 0,7 30
Európa 144,8 14 1,3 17 2,8 36 0,27 11
Óceánia 164,0 16 1,2 16 - - 0,95 41
Világ 1056,2 100 7,5 100 7,8 100 2,33 100

Kecsketenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házikecske

A kecske egyike az elsőként háziasított állatainknak, a legelső maradványok Kr.e. 8000-ben keletkeztek az Iráni-felföldön. Egyetlen gazdasági állatfaj sem termel olyan sokféle terméket viszonylag kis és szerény befektetéssel, mint a kecske (Capra hircus). Olyan területeket (meredek kopárok, ugarok, beszántás előtti területek) is képes hasznosítani, melyet más haszonállat nem. A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll (8-10x). Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre, bőre bőr-, illetve szövőipari nyersanyag. Trágyája sem elhanyagolható.

A kecsketartás intenzitása különbözik az egyes kontinenseken. Afrikában él a világ állományának harmada, mely a kecsketej- és hústermelés 20%-át adja. Az ázsiai területeken inkább a hús- és bőrtermelés jelentős. Európában a populáció 2% termeli meg a kecsketej mennyiségének 20%-át.[9]

Földünkön élő kecskeállomány és annak hús-, tej- és bőrtermelése (FAO, 2002)[10]
Kontinens Állomány
(millió db)
% Hústermelés
(millió tonna)
% Tejtermelés
(millió liter)
% Bőrtermelés
(ezer tonna)
%
Afrika 218,6 29 0,8 21 2,8 22 146 18
Észak- és Közép-Amerika 13,7 2 - - 0,1 1 9 1
Dél-Amerika 22,1 3 - - 0,2 2 13 1
Ázsia 465,2 63 2,6 70 7,0 56 644 77
Európa 17,9 2 0,1 3 2,3 19 22 3
Világ 738,2 100 3,7 100 12,5 100 840 100

Lótenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági hasznosítás
A fejlett országokban mára döntően a sportló lett a lótenyésztés célja
Comtois póni

A (Equus caballus) közel hatezer éve társa az embernek.

A ló evolúciója 70 millió év alatt ment végbe. A vadló az amerikai kontinensen kihalt, csak az eurázsiai kontinensen maradt fenn.

Az ember és a vadló első találkozása ugyanúgy a vadász és a zsákmány találkozása volt, mint a többi állat esetében. A ló háziasítására az i. e. 4. évezredben került sor. Kezdetben békés célra használták az lovakat, teherszállításra, igásállatként, illetve hátaslóként. Az újabb történelemformáló korszakot a lovasnomád népek jelentették, a lovas harcászat elterjesztésével. A lovassportok ugrásszerű fejlődésével a fejlett országokban mára döntően a sportló lett a lótenyésztés célja, noha a fejlődő világban a lovak legtöbbje ma is gazdasági munkát végez. Egyes lovasnomád múltú népeknél napjainkban is fejik a lovat, a ló húsa pedig egyik-másik nyugati országban a gazdagok asztalára is kerül. A magyar ló történetét négy korszakra szokták osztani: a honfoglalás korabeli magyar ló kora, az arab ló hatásának korszaka, a spanyol ló divatja és az angol telivér korszaka.

Lófajták: A lófajtákat többféle szempont alapján csoportosíthatjuk. A melegvérű lófajták közül nemzetközileg elterjedtek az arab ló és az angol telivér, magyar fajták a kisbéri félvér, gidrán, nóniusz. Hidegvérű lófajták például a belga-ardenni ló, a magyar hidegvérű ló, a muraközi ló, a percheron. Az ember környezetének védelme, az erdők egészségének megőrzése, megújulásának biztosítása a hidegvérű lófajták reneszánszát hozta. További csoportot képeznek a pónifajták: shetland póni, welsh póni stb.

Földünkön élő lóállomány és annak hústermelése (FAO, 2002)[11]
Kontinens Állomány
(millió db)
% Hústermelés
(millió tonna)
%
Afrika 4,9 8 13 2
Észak- és Közép-Amerika 14,1 24 129 19
Dél-Amerika 15,6 27 97 14
Ázsia 16,2 28 289 43
Európa 7,0 12 124 18
Óceánia 0,4 1 22 3
Világ 58,2 100 674 100

A különböző statisztikai adatok szerint a világ lóállománya 60-65 millió. A KSH 2009. december 1-jei összeírása szerint Magyarország lóállománya 61 ezerre tehető.

A ló rokon fajai[12] közül a háziszamarat tenyésztik, amely az afrikai vadszamár háziasított változata. A ló és a háziszamár hibridje az öszvér. A világ háziszamár-állománya 40 millióra, az öszvérek állománya 15 millióra tehető.

Baromfitenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toulouse-i lúd
Házityúkok
Házikacsák

A baromfi szó gyűjtőfogalom, amelybe a tenyésztett szárnyas állatokat soroljuk: tyúk (Gallus domesticus), pulyka (Meleagris gallopavo), gyöngytyúk (Numida meleagris), lúd (Anser anser f. domectica), házikacsa (Anas platyrhynchos f. domestica), pézsmakacsa (Cairina moschata f. domestica), galamb (Columba domestica), páva (Pavo cristatus) és fürj (Coturnix coturnix). A házityúk származása polifiletikus, eredetét négy vadtyúkfajra vezetik vissza. A fajták közvetlen árutermelés szempontjából háttérbe szorultak, napjainkban hibridek előállításában játszanak szerepet.

Az állattenyésztésen belül a baromfitartás a legdinamikusabban fejlődő ágazat, az ezredfordulón a baromfiipar adta a Földön megtermelt hús 30%-át.[13] Vallási megkötések a tojás és csirkehús fogyasztását sehol nem korlátozzák. A baromfitartás módját a természeti adottságok és a gazdasági körenyzet is befolyásolja, a legelterjedtebb az istállózó baromfitartás, ezen belül megkülönböztetünk nyitott és zárt istállókat. Szabad tartásos rendszer is működik, itt a madarak a legelőn tartózkodnak.

Földünkön élő tyúk-, kacsa- és pulykaállomány (FAO, 2002)[14]
Kontinens Tyúk
(millió db)
% Kacsa
(millió db)
% Pulyka
(millió db)
%
Afrika 1276 9 16 2 7 3
Észak- és Közép-Amerika 2704 18 16 2 96 40
Dél-Amerika 1765 12 7 1 12 5
Ázsia 7250 49 812 89 12 5
Európa 1764 12 64 7 112 46
Világ 14859 100 917 100 243 100

Az egy főre eső hazai baromfihús-fogyasztás 29 kg/év, tojásfogyasztás 270 db/év (KSH, 2007). A világ tyúkállománya meghaladja a 11 milliárdot. A tyúkállomány 40%-a Ázsiában található, majd Észak- és Közép-Amerika, Európa és a volt Szovjetunió utódállamai követik a sorban. A tyúkfélék száma 32,1 millió, a libaállomány 1,4 millió, a kacsaállomány 3,7 millió, a pulykaállomány 3 millió volt Magyarországon 2009. december 1-jén (KSH).

Nyúltenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német tarka óriás

A házinyúl (Oryctolagus cuniculus f. domestica) hasznosítása többirányú: hústermelés, gereznája értékes, szőre feldolgozható és a házinyulat kedvtelésből is tartják. A házinyúl-tenyésztés jelentőségét elsősorban hústermelése határozza meg. A világ legjelentősebb nyúlhústermelő országai: Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Ukrajna, Kína, stb. Magyarország a 23. helyen áll. A nyúlhús fogyasztását elsősorban a tradíciók, a szokások és vallási előírások (tiltások) határozzák meg. A mohamedán országokban nincs tradíciója a nyúl fogyasztásának, a zsidó és hindu vallás pedig tiltja.

Angol angóranyúl

A nyulak fontos mellékterméke a gerezna, mely prémipari termékek alapanyaga, illetve bőrükből cipő, kesztyű stb. készül. Az angóranyúl gyapja rendkívül értékes, jelenleg a világon 13 000 tonna angóragyapjút állítanak elő, ebből 12 000 tonnát Kínában.[15]

A házinyúl az üregi nyúltól (Oryctolagus cuniculus) származik, a mezei nyúl (Lupus europaeus) más faj. A legrégebbi üregi nyúltól származó csontlelet 6 millió éves, Spanyolország területén, Andalúziában találták. A háziasítás kezdete a 18. századra tehető. A nyúlfajtákat a kifejlett kori testtömeg alapján is csoportosíthatjuk. A másik csoportosítás a szőrzet hosszúsága alapján történik. Nagy testű v. óriás fajták a magyar óriás, belga óriás, stb., középnagy testű fajták a pannon fehér, debreceni fehér, új-zélandi fehér stb. Ebben a csoportosításban megkülönböztetünk még kis testű és törpe fajtákat is. Ismertebb nyúlhibridek: hyplus, hycole, hyla, zika stb.

Prémesállat-tenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csincsilla

Más haszonállatfajokkal szemben a prémesállat-tenyésztés egyedüli célja a prémelőállítás. A szőrme nem hétköznapi viselet, luxuscikknek tekinthető. Az állatvédők leggyakrabban a prémes állatok tenyésztése ellen emelik fel a szavukat. Vitathatatlan, hogy a prém nem alapvető szükséglet. Több állatfaj a tenyésztés miatt nem pusztult ki. A legismertebb és legjelentősebb prémes állatok: nyérc (Mustela vison), ezüstróka (Vulpes vulpes), sarki- v. kékróka (Alopex lagopus), csincsilla (Chinchilla laniger) és nutria (Myocastor coypus).

A világon a nyérctenyésztés a legelterjedtebb, a prém fő előállítói: Dánia, Oroszország, USA, Hollandia, Finnország és Svédország. A rókaprémtermelésben Finnország az első, Oroszország, Norvégia, Kína és Lengyelország követi. Csincsillatenyésztésben az Amerikai Egyesült Államok, Magyarország, Chile és Dánia jelentős. Nutriaprém előállítása pedig a Lengyelországban, Németországban, Argentínában jelentős. A világon a legtöbb prémet a távol-keleti országok (Kína, Dél-Korea és Japán) vásárolják.[16]

Általában két nagy csoportra, a növényevőkre (csincsilla, nutria) és a húsevőkre (rókák, nyérc, prémgörény, nyestkutya stb.) osztjuk őket. A nemes csincsilla az Andok magas hegyvidékéről származik, a nutria Dél-Amerika vízben gazdag élőhelyein, folyók, tavak, tiszta vizű mocsarak területein őshonos. A nyérc az Észak-Amerikában élő amerikai nyérc háziasított változata, a ma már védett európai nyérc csak rokona, de nem őse. A nutria húsa emberi fogyasztásra is alkalmas, bár a hosszú fogú, nagyméretű patkányra emlékeztető állat nem "étvágygerjesztő". A világon a nyérctenyésztés a legelterjedtebb.

Méhtenyésztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méhész

Az ember már 20.000 éve fogyaszt mézet. Kezdetben a méhek üregeiből, nyitott fészkeiből gyűjtötte össze, később pedig megkeresték a legtöbb mézet adó méhcsaládot és gondozni kezdték őket, a háziméh (Apis mellifera) háziasítása már mintegy 6000 évvel ezelőtt megtörtént.[17] Európában a méhtartás célja a méz kinyerése, Afrikában a méhcsaládok vadon élnek és viaszukat használják fel elsősorban.

Földünk méztermelése (FAO, 2002)[18]
Kontinens Éves méztermelés
(1000 tonna)
%
Afrika 145 12
Észak- és Közép-Amerika 205 16
Dél-Amerika 130 10
Ázsia 465 37
Európa 288 23
Óceánia 29 2
Világ 1260 100

Halászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svéd halászhajó

A halászat több tízezer éves emberi tevékenység, nagy szerepet játszott a vadászattal együtt az emberiség kifejlődésében és meghatározza több népcsoport jelenlegi életét is. A halászat és az akvakultúrában történő termelés állítja elő a Föld népessége által elfogyasztott fehérje mennyiségének negyedét.[19] A világ legnagyobb zsákmányát Kína, Japán és Oroszország halássza ki, a világon kifogott mennyiségnek több mint egyharmadát.

Napjainkban az édesvízi és a tengeri halászat aránya egyre inkább eltolódik a tengeri halászat felé. A folyók, tavak halállományát általában gondosan újratelepítik, más a helyzet a tengerek, óceánok esetében, ezeknek egyelőre csak a hasznosítása a jellemző. A halászati tilalom jelenleg csak a veszélyeztetett fajokra terjed ki, azonban több ország ezt a tilalmat nem tartja be. A kifogott halmennyiség drasztikusan növekszik. A 20. század elején kb. 5 millió tonna volt a kihalászott mennyiség, az 1990-es években már meghaladta a 100 millió tonnát.

Az édesvizekből kifogott halzsákmány 64%-a Ázsiából, 25%-a Afrikából származik, ezeken a területeken igen fontos szerepet játszik a halzsákmány az élelmiszer-termelésben. A tíz legnagyobb édesvízi halász nemzet: Kína, India, Banglades, Uganda, Indonézia, Oroszország, Tanzánia, Egyiptom, Kambodzsa és Kenya.

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 201. o (2007). ISBN 9639553462 
  2. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 205. o (2007). ISBN 9639553462 
  3. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 205. o (2007). ISBN 9639553462 
  4. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 207. o (2007). ISBN 9639553462 
  5. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 206. o (2007). ISBN 9639553462 
  6. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 219. o (2007). ISBN 9639553462 
  7. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 210. o (2007). ISBN 9639553462 
  8. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 211. o (2007). ISBN 9639553462 
  9. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 213. o (2007). ISBN 9639553462 
  10. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 214. o (2007). ISBN 9639553462 
  11. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 226. o (2007). ISBN 9639553462 
  12. Lásd: ázsiai vadszamarak (Hemionus), szamarak (Asinus), zebrák (Hippotigris)
  13. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 229. o (2007). ISBN 9639553462 
  14. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 231. o (2007). ISBN 9639553462 
  15. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 234. o (2007). ISBN 9639553462 
  16. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 234. o (2007). ISBN 9639553462 
  17. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 235. o (2007). ISBN 9639553462 
  18. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 235. o (2007). ISBN 9639553462 
  19. Dr. Szabó Lajos. A mezőgazdaság földrajza. Szaktudás Kiadó Ház Rt., 237. o (2007). ISBN 9639553462 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Állattenyésztés témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg az állattenyésztés címszót a Wikiszótárban!