A ló háziasítása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vadló ábrázolása a Lascaux-i barlang falán
A hükszoszok, i. e. 1600 körül (egyiptomi falfestmény)

A ló háziasítása hosszú folyamat volt, amelynek során a vadlóból kialakították a házi lovat.

A legkorábbi ismert lótartó népek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háziasítása a legújabb régészeti kutatások szerint az i. e. 4. évezred folyamán zajlott le Közép-Ázsia és Kelet-Európa területén. Észak-Kazahsztán területén találták meg a vadló tömeges tartásának és hátasállatként való használatának eddigi legkorábbi nyomait az i. e. 3500 körül időből.(botaji kultúra). A folyamat a mai Dél-Oroszország illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, ezért elkezdték málhás lovakként használni őket. Nyugat- és Közép-Európában körülbelül 700 óta, a vaskortól használják a lovat hátas állatként, szállításra, vadászatokhoz, a háborúkban, csatározásokban harci szekerek húzójaként. Az első kifejezetten harci szekerek a mezopotámiai sumer államokban jelentek meg legkésőbb az i. e. 3. évezred elején.[1]

Az i. e. 1800 utáni években a hurrik is harci szekereket használtak, a történetírók szerint ezek négyes fogatok voltak. A szelekciós nemesítés tudományát a kurrit néphez kötik, amely tudomány azután így került át a Közel-Keletre.[2]

Egyiptomot az i. e. 1782 és 1570 közötti években egy kis-ázsiai harcias nép, a hükszoszok igázták le, akik Palesztinán és a Sínai-félszigeten keresztül érkeztek Egyiptomba. A hükszoszok harci szekerekkel és az addig Egyiptomban ismeretlen lovakkal érkeztek, fejlett bronzeszközöket és fegyvereket használtak. Az addig ismeretlen állatok meghonosodtak és hamarosan tenyészteni kezdték őket.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Winkler, G A hadviselés művészete, i. m. 10. old.
  2. Mihók Sándor - Pataki Balázs: Lófajták - A ló szerepe az emberiség történetében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Josee Hermsen: Lovak enciklopédiája. Ford. Horváth Ildikó. Ventus Libro Kiadó, 2006. ISBN 978-963-9546-74-5
  • Mihók Sándor, Pataki Balázs: Lófajták. Mezőgazda Kft, 2003. ISBN 978-963-286-471-6
  • Talbot-Rice, T. (1965): Ancient Arts of Central Asia, Thames and Hudson, New York
  • Rubicon történelmi magazin: Kis magyar lótörténelem; 2013/7. szám, 36-81. oldal
  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]