Trágya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Trágya a neve a talaj termékenységét fenntartó, javító, vagy visszaállító anyagoknak. Ide tartoznak az iparilag előállított műtrágyák, a szerves anyagokból készített szerves trágyák, és némiképp a talajjavító anyagok, mint amilyen a mészkőőrlemény vagy a digóföld.

A szerint, amint hatása a benne előforduló növényi tápanyagoktól származik, vagy pedig onnan ered, hogy a talajban levő tápanyagokra hat oldólag, vagy a talaj fizikai tulajdonságait javítja: megkülönböztetünk közvetlen és közvetett trágyát. Az előbbiek ismét a szerint, amint fizikailag és kémiailag, vagy pedig csakis kémiailag hatnak, azaz csakis a bennük előforduló tápanyagok által: felosztatnak teljes és egyoldalú trágyára. E beosztás nem teljesen kifogástalan ugyan, de általánosan használt. Teljes trágya az istállótrágya, a keveréktrágya, s bizonyos esetekben az emberi ürülék és a zöld trágya. Az egyoldalú trágyákat a bennük legnagyobb mennyiségben vagy egyáltalában előforduló növényi tápanyagok szerint felosztjuk nitrogén-, foszfor- és káli-trágyára.

Valamennyi trágyaféle között legrégibb idő óta alkalmazott és ma is még a legfontosabb az istállótrágya, mely az állati ürülékből és az alomból áll. Az istállótrágya értéke elsősorban a feletettett takarmánytól függ. Az állati ürülék részben szilárd, a végbélnyíláson eltávolodó, részben híg, a vesék által kiválasztott. A foszforsavból ez utóbbi minimális mennyiséget tartalmaz, ellenben gazdag nitrogénben és káliumban. A nitrogén különösen figyelmet érdemel, mert gyorsan alakul át ammóniákká és ez salétromsavvá, hatása tehát gyors, hasonló a salétromtrágyáéhoz; a szilárd ürülék nitrogénje, mint egyéb tápanyagai is, lassan bomlók és ezért hatásuk is lassabb. Az istállótrágya értékére befolyással van az alom is, mely annál többet ér, minél jobban felszívja a híg ürüléket és elegyedik a szilárd ürülékkel és minél több növényi táplálékot tartalmaz. A képződő istállótrágya vagy hosszabb ideig (hónapokig) az állatok alatt az istállóban marad, vagy pedig naponta kihordandó a trágyatelepre. Minősége az első esetben mindig jobb, de ez eljárást nálunk a 19. században csak a juhoknál gyakorolták általánosan; a külföldi tapasztalatok azt bizonyították, hogy a marhaistállókban is sikerrel gyakorolható, de a jászlakat mozgathatóan kell készíteni.

A trágyatelepen a trágya megfelelő kezelésben részesítendő. Az újabb vizsgálódások szerint a trágyában igen sok baktérium van és ezek között olyanok, amelyek a kötött nitrogént szabaddá változtatják és így a trágya értékét apasztják. Ezen baktériumok életműködésének csökkentésére legtöbbet tehetünk a trágya minél jobb összetipratásával, ami azonkívül azért is célszerű, mert a korhadás folyamata is lassul; ezenkívül ajánljuk a trágya rétegezését márgával. A fejlődő ammóniák megkötésére gipszet, szuperfoszfátgipszet és kainitot szokás alkalmazni. Egy jármos marhára naponta 0,5-1 kg számítandó. A trágya a telepen folyton bomlik, szénsav, ammóniák, humuszvegyületek képződnek, a bomlást lehetőleg mérsékelni kell. A bomlás előrehaladottsága szerint megkülönböztetjük a friss, porhanyó, érett és szalonnás trágyát. A friss trágya legfeljebb igen kötött földre alkalmazható. A mi viszonyaink között legcélszerűbb a porhanyó trágya, mert hatása tovább tart mint az éretté, mely erélyesen, de rövidebb ideig hat. A szalonnás trágya a talajban elszenesedik és ezért nem jó.

A trágyát 3-4 hónapi időközökben kell kihordani és kihordáskor a szántóföldön egyforma távolságra kis kupacokba rakni, hogy egyenletesen trágyáztassuk meg az egész területet. A kupacokat minél hamarabb el kell teregetni, különben a helyükön buja foltok keletkeznek. Az elteregetett trágya hosszabb ideig hagyható alászántatlanul, mely esetben hatása gyors, erélyes, de rövid ideig tartó, amiért is a mi viszonyaink között, tekintettel arra, hogy csak hosszabb időközökben trágyázzák a talajt, célszerűbb a trágyát, amint csak lehet, azonnal alászántani. Csak oly mélyen szabad alászántani, hogy a levegő hozzáférhessen, különben nem képes bomlani (kötött talajban 6-10, könnyűben 10-15 cm-re). A fészkes trágyázás abból áll, hogy a trágyát az egyes növények tövéhez juttatjuk; alkalmazást nyer különösen a burgonya- és a kukorica-, továbbá a tök- és dinnyetermelésnél. Katasztrális holdanként 100-150 q gyenge, 150-200 q középszerű, 200 q-n túl erős trágyázás. Az istállótrágya hatása 2-4 évre terjed. A híg trágyát (állati ürülék semmi vagy nagyon kevés alommal, vízzel felhígítva) ott alkalmazzák főleg rétek trágyázására, ahol sok az állat és a rét és kevés a szántóföld. Az emberi ürülék egyike a legértékesebb trágyaféléknek, mert az emberi táplálék jóval több nitrogént, foszforsavat és káliumot tartalmaz, mint az állatok takarmánya és ennek megfelelően az ürülék is gazdagabb lesz ezen anyagokban. Magyarországon, illetve Európában egészen a 19. század végéig csak elvétve alkalmazták trágyaként, aminek oka a kezelhetés nehézsége. Az emberi ürülék különböző módon gyűjtendő és ennek megfelelően alkalmazásának módja is más-más. Az emberi ürülék magas víztartalma miatt messze történő szállítást nem bír el, amiért is megpróbálták víztartalmának nagy részétől megfosztani és így könnyen szállíthatóvá alakítani. Az ilyen trágya neve poudrette. A komposzt- vagy keveréktrágya a gazdaságban előforduló, különben értéktelen hulladékok korhadási terméke földdel keverve. Az egyoldalú vagy mesterséges trágyafélék a talaj fizikai tulajdonságait nem befolyásolják és csakis a bennük foglalt tápanyag által hatnak.

A legfontosabb növényi tápanyagok szerint, amelyeket a trágyázással pótolnunk kell, megkülönböztetjük a nitrogén-, foszforsav- és kálitrágya-féléket. A nitrogéntrágya-félékhez tartozik a chilei salétrom, kénsavas ammóniák, a vér- és a szaruliszt. A kénsavas ammóniákat a kőszénből a világító gáz gyártásánál mint mellékterményt nyerik; mintegy 20% nitrogént tartalmaz. Az ammóniáknak előbb salétromsavvá kell átalakulnia, csak azután vehetik fel a növények, ezért hatása lassabb mint a chilei salétromé; meszes lég járható talajban átalakulása gyorsabb, kötött mészszegény talajban lassabb. A vérlisztet állati vérből állítják elő, legcélszerűbben úgy, hogy gubacsliszttel felszívatják; 9-10% nitrogént tartalmaz. A szaruliszt a pata- és szarvhulladékok megőrlése által állítják elő, 13-14% nitrogént tartalmaz. E két utóbbiban a nitrogén organikus alakban fordul elő és ezért hatása szintén lassabb, mint a salétromé. Az egyoldalú nitrogéntrágya a növényeket bujább fejlődésre készteti, a termés mennyiségét jelentékenyen fokozza, feltéve, hogy egyéb tápanyagokban nincs hiány; a minőségre vagy nincs befolyással, vagy gyengíti azt; erős nitrogéntrágya a cukorrépában a cukor, a burgonyában a keményítő mennyiségét csökkenti. A chilei salétrom sikerrel alkalmazható gyenge vetések felsegélyezésére is. Míg a többi műtrágyák mindig a vetés előtt alkalmazandók, a salétrom fejtrágyaként is használható. A foszforsavas trágyák a foszforsavat nagyobb mennyiségben tartalmazó anyagokból készülnek, milyen a csont, mely vagy mint szuperfoszfát, vagy mint csontliszt használatos, a csontszén, a koprolitok, az ásványi foszfátok és a Thomas-salak. A foszfor trágyákat a 19. század végén már nálunk is számos gazdaságban alkalmazták, leginkább őszi gabona és cukorrépa alá. A foszfortrágyák a termésnek úgy a mennyiségére, mint a minőségére kedvező hatással vannak, ezenkívül gyakran az érést is gyorsítják, ellentétben a nitrogéntrágyákkal, melyek az érést késleltetik. Azon trágyafélék közül, amelyek nitrogént és foszforsavat tartalmaznak, megemlítendő a guano és az annomiák-szuperfoszfát. A káli-trágyák közül a legrégebben használtak a fahamu, mely igen kedvező hatást szokott gyakorolni a legkülönbözőbb növényekre, ami könnyen érthető, mert a káliumon kívül az egyéb ásványi eredetű növényi tápanyagokat is tartalmazza; a kőszénhamu csak igen kötött talajok lazítására használható, trágyázó hatása nincs. A tulajdonképpeni káli-trágyák ez idő szerint a stassfurti kálisók, melyeket roppant mennyiségben bányásznak. A különböző kálisók közül legfontosabbak trágyázás szempontjából a kainit és a kénsavas kálium. Az előbbi 21,3% kénsavas káliumot, azonkívül kénsavas és klórmagnéziumot, klórkáliumot, konyhasót stb. tartalmaz; az utóbbi, mely gyárilag állíttatik elő, 90-96% kénsavas káliumot tartalmaz. A mesterséges trágyafélék a chilei salétrom kivételével mindig a vetés előtt hintendők el és vagy aláboronálandók, vagy, ami még jobb, sekélyen alászántandók. A felhasználandó mennyiség meglehetős széles határok között mozog. Katasztrális holdanként a chilei salétromból 50-150, a kénsavas ammoniákból 40-120, a 16%-os szuperfoszfátból 100-200, a Thomas-salakból 200-400, a csontlisztből 100-300, a kainitből 200-500, a kénsavas káliumból 50-150 kg adható, a talaj és a növény szerint határozva meg a legmegfelelőbb mennyiséget.

A közvetlen és közvetett trágya között mintegy átmenet a zöld trágya, amikor valamely növényt azon célból termesztünk, hogy a fejlődés bizonyos fokán, leggyakrabban a virágzás vége felé, alászántsuk. Ha nem pillangós virágú növényt használunk zöld trágyául, akkor csakis a humuszt szaporítjuk és ezzel a talajban lévő tápanyagok nagyobb mérvű feloldását mozdítjuk elő, a hatás tehát közvetett; ellenben ha pillangós virágú növényt termesztünk zöld trágyául, akkor a talaj nitrogénkészletét is növeljük. Schultz-Lupiz érdeme, hogy a gazdaközönséget a nitrogénpótlás e módjára felhívta. A közvetett trágyafélék közül legfontosabbak a gipsz- és az égetett mész. A gipszet már a 18. században is alkalmazták a herések trágyázására. Az itt elért kedvező eredmény után más vetemények alá is megpróbálták, de nagyon kevés eredménnyel, úgy hogy a gipsz ma is a herefélék speciális trágyájául tekinthető. Nem hat azonban minden talajon egyformán, mert előfordul, hogy semmi hatással sincs, máskor meg csak a víztartalmat fokozza. A gipszezett herétől az állat könnyebben felfúvódik mint a nem gipszezettől. Legcélszerűbb ősszel elhinteni, katasztrális holdanként 1,5-5 q-t. Az égetett mész a talaj tevékenységét fokozza, gyorsítván az elmállást és a korhadást, ezenkívül a kötött talaj fizikai tulajdonságait javítja. Mészszegény agyagtalajokon a mész igen jelentékeny hatást szokott gyakorolni, figyelembe veendő azonban, hogy ez a talajerő rovására megy, s ha mészen kívül közveretlenül ható trágyát nem alkalmazunk, a talajt kiéljük s néhány év múlva a meszezés dacára is keveset terem. Az égetett meszet legjobb nyáron alkalmazni, oly módon, hogy vízzel annyira megoldjuk, hogy porrá omoljon. Ilyen állapotban kell elhinteni és azonnal alászántani. Katasztrális holdanként 6-10 q alkalmazandó.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]