Egyiptom

**Egyiptom**
**جمهورية مصر العربية**
**Ǧumḥuriyat Miṣr al-ˁArabiyah**
zászló	címer
	Himnusz: Bilady, Bilady, Bilady
Főváros	Kairó; é. sz. 30° 2′ k. h. 31° 13′
Államforma	köztársaság
- Elnök	Hoszni Mubarak
- Miniszterelnök	Ahmed Nazif ;
Hivatalos nyelv	arab
Beszélt nyelvek	angol, francia
Függetlenség	az Egyesült Királyságtól
- kikiáltása
- elismerése
Terület
- Összes	1 001 449 km² (30.)
- Víz (%)	0,6
Népesség
- 2005-ös évi becslés	74 033 000 (16.)
- 1996-os évi népszámlálás	59 312 914
- Népsűrűség	74 fő/km²
GDP	2006
- Összes	305,253 milliárd dollár (32.)
- Egy főre jutó	4317 dollár
HDI (2003)	0,659 (119.) – közepes
Pénznem	egyiptomi font (EGP)
Időzóna	EST (UTC+2)
- Nyári időszámítás	EEST (UTC+3)
Internet TLD	.eg
Nemzetközi gépkocsijel	ET
Hívószám	+20
	LÍBIA IZR. PAL. SZÍR JORD. SZAÚD-; ARÁBIA SZUDÁN Vörös-; tenger Földközi-tenger Nílus Nasszer-tó Szuezi-csat. KAIRÓ Asszuán Luxor Al Kharga Siwa Kattara-mélyföld Sarm es-Sejk Szuez Sínai-fsz. Port Said Gáza Alexandria Katalin-hegy Al Fajjúm Shubra Giza Damietta Marsa Matruh Tanta Safaga Minya Asiut Hurghada Hafaib háromszög
	térkép szerkesztése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. október 29.

Pontosság

megtekintett

Ugrás: navigáció, keresés

Egyiptom (arabul:مصر, IPA: [misˤɾ], a helyi dialektus alapján [ˈmɑsˤɾ]) Észak-Afrikában, illetve részben Délnyugat-Ázsiában (Sínai-félsziget) fekszik. Nyugaton Líbiával, délen Szudánnal, északkeleten pedig Izraellel határos. Északon a Földközi-, keleten a Vörös-tenger övezi.

Az ókori Egyiptom a világ egyik legjelentősebb nagyhatalma volt, bár az akkori és mai ország közt inkább csak a közös terület alkot kapcsot, mert a lakosság, az államszervezet és más jellemzők alapján igazából nem mondhatjuk a mai Egyiptomot az ókori birodalom örökösének.

Tartalomjegyzék

1 Földrajz
2 Etimológia
3 Története
4 Államszervezet és közigazgatás
5 Népesség
6 Gazdaság
- 6.1 Általános adatok
- 6.2 Gazdasági ágazatok
7 Közlekedés
8 Kultúra
9 Ünnepek
10 Turizmus
11 Sport
12 Forrás
13 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

Egyiptom a Nílus ajándéka. A rendkívül termékeny folyóvölgy ősi civilizációnak ad otthont.

[szerkesztés] Domborzat

Egyiptom domborzati térképe

Legértékesebb része a Nílus-völgy 10-15 km széles termékeny folyami oázisa és 200 km széles deltavidéke, amely a Líbiai-sivatag oázisokkal, homokbuckákkal, mélyföldekkel (Kattara-mélyföld -133 m) tarkított mészkőtábla-vidéke és a Vörös-tenger árkára 2000 m magasból leszakadó Arab-sivatag mészkőből és homokból álló sivatagra és hegyvidékre osztja az országot. A már Ázsia területéhez tartozó Sínai-félsziget kopár hegyvidékét a Szuezi-csatorna választja el az ország többi részétől. Legmagasabb pontja: Jabal Kătrîna 2637 m.

[szerkesztés] Vízrajz

Folyó: Nílus. A Nílusnak Egyiptom területén nincs komolyabb mellékfolyója, csak mesterséges öntözőcsatornák ágaznak ki belőle és térnek vissza bele. Tavaszi áradását már az ókorban is nagy biztonsággal tudták előre jelezni. Az évente lerakott hordalék a trágya szerepét töltötte be az ártéren. Az Asszuáni-gát megépítésével megszűnt az áradások hordalék-lerakása.

Tavak: Legnagyobb a Nasszer-tó. Mesterséges víztározó Egyiptom és Szudán határán. Az Asszuáni-gáttal duzzasztották fel. Ezen kívül a tengerpartokon alakultak ki lagúnák, illetve a Szuezi-csatornát vezették keresztül pusztai sós tavakon.

A Szuezi-csatorna mesterséges víziút a Földközi- és a Vörös-tenger között. Gazdasági és stratégiai jelentősége hatalmas.

[szerkesztés] Éghajlat

Egyiptomnak sivatagi éghajlata van, kivéve a Földközi-tenger partvidékét, ahol száraz szubtrópusi éghajlat alakult ki. A Földközi-tenger környékén télen hullik csapadék. Északról dél felé haladva egyre szárazabb lesz a levegő, és egyre nő a hőmérséklet. Amíg Alexandriában az átlagos évi csapadékmennyiség 184 mm, addig ez az ország déli részén még az 5 mm-t sem éri el. Az 1000 méternél magasabban fekvő területeknek magashegységi jellege van.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

A Nílus-vögy rendkívül sűrűn lakott, évezredek óta mezőgazdasági művelés alatt álló terület. A sivatag viszont szinte lakatlan, de a növény- és állatvilágnak is kedvezőtlen környezet.

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

Nemzeti parkok és más természetvédelmi területek kiterjedt hálózatával rendelkezik az ország.

[szerkesztés] Természeti világörökségei

Vádi al-Hitán (Bálna-völgy)

[szerkesztés] Etimológia

km.t
hieroglifákkal

Az európai nyelvekben elterjedt alak, melynek magyar változata Egyiptom, a latin Aegyptus szóból származik, amely viszont az ógörög Αιγυπτος; „Aigüptosz” átvétele. Az ógörög szó Ptah isten memphiszi templomának nevére vezethető vissza: ḥwt-k3-ptḥ („Hut ka Ptah”).

Az ország ókori neve kemet („fekete ország”), amely nevet a Nílus által lerakott termékeny fekete föld után kapta, eltérően a sivatag „vörös földjétől” (deshret). A későbbi kopt időkben a név „keme”-vé rövidült. Egyiptom jelenleg használt, hivatalos arab neve (Miszr) sémi eredetű szó, jelentése alapvetően „nagyváros”. A köznapi egyiptomi beszélt nyelvben Kairót is így szokás nevezni.

[szerkesztés] Története

Bővebben: Egyiptom történelme

[szerkesztés] Ókor

A terület viszonylagos elszigeteltsége és a folyó évenkénti áradásai következtében a Nílus völgyében alakult ki az ókori Egyiptom, az ókor egyik legfejlettebb civilizációja, miután Ménész (egyes forrásokban Mina) Kr. e. 3000 körül egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot. A birodalom mintegy háromezer évig állt fenn; az utolsó (XXX.) dinasztia hatalmát a perzsák döntötték meg (Kr. e. 525). A folyton lázongó tartományt a Kr. e. 332-ben foglalták el Nagy Sándor csapatai, majd halála után egyik hadvezére, I. Ptolemaiosz Szótér vezetésével ismét függetlenedett. A hellenisztikus Egyiptom központja Alexandria lett, amely az ókor egyik legnagyobb, legpezsgőbb kultúrájú városává nőtte ki magát. Az ország a Kr. e. 3. században a Római Köztársaság szövetségesévé és fő gabonaellátójává, majd az elkövetkező évszázadok során mindinkább alattvalójává vált. A Ptolemaidák birodalma Kr. e. 30-ban szűnt meg, amikor Augustus elfoglalta, utolsó uralkodója, VII. Kleopátra pedig öngyilkos lett.

Egyiptom ettől kezdve a Római Birodalom része lett, mint a császárok magánprovinciája; továbbra is kiemelt szerepet játszott Itália és Róma városának gabonaellátásában. A kereszténység a 3. században rohamosan elterjedt a tartományban, és itt bontakozott ki a többek között Remete Szent Pál és Remete Szent Antal nevével fémjelzett remete-, majd a Szent Pakhomiosz által kialakított szerzetesi mozgalom. Egyiptom Kr. u. 395-ben a Keletrómai Birodalom része lett, és az Alexandria központú kopt egyház monofizitizmusából fakadóan számos konfliktus terhelte viszonyát Konstantinápollyal.

[szerkesztés] Középkor

A Mohamed próféta hirdette iszlám által egyesített arabok Amr ibn al-Ász vezetésével a 640-es években hódították meg a tartományt, melynek az újonnan alapított al-Fusztátot (ma Kairó része) tették meg központjául. Az iszlamizáció és arabosodás csak lassan haladt előre, a helyi keresztény kopt lakosság a középkor végéig megőrizte fontosságát az államéletben. Egyiptom az Omajjádok, majd az Abbászidák kalifátusa alatt is megőrizte kitüntetett jelentőségét, mint a központi bevételek jelentős forrása.

A központi hatalom gyengülését kihasználva a 868-ban kinevezett Ahmad ibn Túlún emír (helytartó) függetlenedett Bagdadtól, és Szíria nagy részét is befolyása alá vonta. A kalifátus ideiglenes megerősödése és a Túlúnidák hatalmának hanyatlása lehetővé tette, hogy 905-ben ismét központi irányítás alá kerüljön Egyiptom, de csak rövid időre. 939-ben az új helytartó, Muhammad ibn Tugdzs al-Ihsíd önállósodott, szintén meghódítva Szíriát. Utódainak hatalmát a mai Tunéziából kiinduló Fátimidák döntötték meg, akik 969-ben foglalták el a tartományt, megalapítva az új fővárost, al-Káhirát (Kairó). Az iszmáilita síita Fátimidák kora Egyiptom számára a gazdasági és kulturális virágzás ideje volt, bár a dinasztia hatalma a 11. század közepén meggyengült.

A Fátimidák 1171-ig tartó uralmának, mely során Egyiptom a keresztes háborúk egyik főszereplőjévé vált, Szaláh ad-Dín, azaz Szaladin vetett véget, megalapítva az Ajjúbida-dinasztiát. Az egyiptomi mellett több szíriai ágra szakadó dinasztia viszonylag rövid életű volt, Kairóban 1250-ben asz-Szálih Ajjúb hajdani szultán rabszolga státuszú katonai és állami adminisztrációs célokat ellátó kísérete, a mamlúkok vették át a hatalmat. A tehetséges mamlúk szultánok a 13. század végére meghódították Szíriát, megállították a mongolok terjeszkedését (Ajn Dzsálút, 1260), és felszámolták a szentföldi keresztes államok írmagját is (Akkon eleste, 1291). A mamlúk időszakban a 14. század első fele, an-Nászir Muhammad uralma jelentette a fénykort: az uralkodó hatalma stabil volt, és az államot komoly külső erők sem fenyegették. A hanyatlás azonban rövidesen megindult az 1347-ben lecsapó, majd rendszeresen visszatérő pestisnek és a mamlúkrendszer belső hibáinak köszönhetően. A szultánok nem tudtak örökletes hatalmat kialakítani, mivel az államhatalomba jutó mamlúkjaik pozícióik megőrzésére törekedtek, ezért az önállósodni vágyó szultánokkal rendszerint leszámoltak, és tehetetlen gyermekeket ültettek a trónra – vagy ha a belső pártharcokban épp nyerésre álltak, saját maguk foglalták el a trónt. Ezzel párhuzamosan a mamlúkok harcértéke is csökkent: a sereg nem modernizálódott, de még hajdani morálját és harcértékét sem volt képes megőrizni.

[szerkesztés] Oszmán fennhatóság alatt

Az Oszmán Birodalom egy kisebb, anatóliai konfliktust követően 1516-ban tönkreverte a megroggyant Mamlúk Birodalom hadait Szíriában, majd 1517 elején bekebelezte Egyiptomot. A mamlúkréteg azonban továbbra is fennmaradt, és ellátta a szír-egyiptomi térség igazgatási funkcióit. Az Oszmánok gyengülése a 18. századra ahhoz vezetett, hogy Egyiptom gyakorlatilag függetlenné vált, és az egymással rivalizáló mamlúkok irányították. Ilyen helyzetben érkeztek Napoléon Bonaparte francia hadai 1798-ban a területre.

A Szuezi-csatorna elkészülte (1869) után Egyiptom a világkereskedelem fontos központja lett, ugyanakkor pénzügyi válságba is került. Befektetései védelme érdekében a Brit Birodalom 1882-ben a gyakorlatban átvette a kormányzást, hivatalosan azonban Egyiptom 1914-ig az Oszmán Birodalom része volt.

[szerkesztés] 20. század

1922-ben nyert részleges, majd a II. világháborút követően teljes függetlenséget. 1952-ben I. Faruk királyt katonai puccsal eltávolították, és helyére fiát, II. Ahmed Fuádot nevezték ki. Az Egyiptomi Köztársaságot végül 1953. június 18-án kiáltották ki; első elnöke Mohamed Naguib volt. Lemondása (1954) után Gamal Abdel Nasszer, az 1952-es forradalom kulcsfigurája vette át az elnöki hatalmat, és az egyiptomi nép birtokába vette a Szuezi-csatornát, mely az ún. szuezi válsághoz vezetett (1956).

1958 és 1961 között Egyiptom és Szíria uniót alkotott, Egyesült Arab Köztársaság néven. Gamal Abdel Nasszer elnöksége alatt a Szovjetuniót tekintette legfőbb támogatójának annak ellenére, hogy az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója volt. 1968-ban az ún. hatnapos háborúban az izraeli haderő súlyos vereséget mért az egyiptomira. Megszállta a Sínai-félszigetet. Gamal Abdel Nasszer 1970-ben bekövetkezett halála után hű támogatója, Anvar Szadat vette át a helyét, aki először lazított a szovjetekhez fűződő kapcsolaton, végül felszámolta azt. 1973-ban összehangolt szír-egyiptomi támadás indult Izrael ellen (ún. jom kippuri háború), amit a zsidó állam csak amerikai diplomáciai segítséggel tudott visszaverni. Nem sokkal ezután az immár Washington felé orientálódó Szadat az ország gazdasági nehézségeire való tekintettel béketárgyalásokba kezdett, amelyet az 1978-as Camp David-i egyezménnyel pecsételtek meg. Ekkor Egyiptom elismerte Izrael állami létét, Izrael pedig kivonult a Sinai-félszigetről. Bár a nyugati közvélemény szemében nagyot nőtt, Szadat belső támogatása rohamosan csökkenni kezdett, végül 1981-ben merénylettel végeztek vele. Utódja a ma is hivatalban levő Hoszni Mubarak lett.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Egyiptom államformája 1953. június 18. óta parlamentáris köztársaság. A köztársasági elnök 1981. október 14-étől Mohamed Hoszni Mubarak, aki immár ötödik elnöki ciklusát tölti. Ő a Nemzeti Demokrata Párt vezetője. A miniszterelnök, Ahmed Nazif 2004. július 9-én tette le az esküt, elődje dr. Atef Obied volt.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Egyiptomban többpártrendszer működik. A kormányzás félelnöki rendszerben történik, azaz a végrehajtó hatalom megoszlik az elnök és a miniszterelnök között. A választópolgárok a parlament tagjain kívül az elnököt is közvetlenül választják (a legutóbbi elnökválasztás 2005 októberében volt). Egyes emberi jogi szervezetek szerint félő, hogy a kormányzat beleavatkozik a helyi választásokba.

Kairóban található az Arab Liga székhelye.

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

A Nílus völgye

Egyiptom a legnépesebb arab ország. Lakosainak száma meghaladja a 70 millió főt. A lakosság túlnyomó része a Nílus menti területeken és a Szuezi-csatorna mellett él. Legnagyobb városa Kairó, ahol 20 millió körülire becsülik lakosságszámot. Nagy-Kairó 457 négyzetkilométeres területen fekszik. Az iszlám vallást követők aránya 90%, a fennmaradó 10% keresztény vallású (főként kopt). Írástudaltan az ország lakosainak majdnem a fele.

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Bővebben: Egyiptom városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A lakosság 94%-a szunnita muszlim , 6% kopt-keresztény. Az országban az arab nyelv egy dialektusát beszélik, de beszélik még az angolt és a fraciát is. Etnikum: 98% egyiptomi, 1% szudáni, 1% egyéb (görög, numíbiai, európai).

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Egyiptom gazdaságának meghatározó ágazatai a mezőgazdaság, a kőolaj-export, a turizmus és a média. Jelentős bevételi forrást jelent a több mint 5 millió külföldön (Szaúd-Arábiában, az Arab-öböl térségében és Európában) dolgozó egyiptomi által hazaküldött pénz.

Egyiptomban kevés a megművelhető földterület, és a gazdálkodás nagy mértékben függ a Nílustól. Az 1971-ben elkészült Asszuáni-gát és az általa létrehozott Nasszer-tó javított a helyzeten (bár az ökológiai rendszerre gyakorolt hatása nem volt kedvező), a gyors népességnövekedés (az arab világban a leggyorsabb) továbbra is problémát okoz az élelmiszerellátás terén, és a társadalmi feszültségek egy része is erre vezethető vissza.

A kormány az elmúlt években főként az Egyesült Államok támogatásával jelentős hírközlési és infrastrukturális fejlesztésekbe kezdett a gazdasági reform érdekében. (Izrael után Egyiptom kapja a legtöbb segélyt az USA-tól.)

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Régen egyiptomi gyapotot használtak a brit textiliparban, lévén hogy Egyiptom brit gyarmat volt. Mára a gyapot szerepe csökkent.

Egyiptom főként a csemegeszőlők termesztésére berendezkedett szőlészeteket tart fent mezőgazdaságában. A csemegeszőlők termesztésének és importjának 80%-át két fő fajta, a piros húsú „flame seedless” és a fehér húsú „sugraone” teszi ki. Mindkét fajta magnélküli, mézédes, roppanós, vastagabb héjú. Gazdag és telített ízvilágukkal igen közkedvelt fajtának számítanak.

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

A kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat külön minisztérium koordinálja, még az EU tagságunk előtt velünk is rengeteg kétoldalú kereskedelmi kapcsolat született. Kőolajtermékeket, gyapjút, textilt exportál elsősorban az EU felé (47%), de a vevők között van az USA (14%),és közeli szomszédja, Törökország is(8%). Fő behozatali forrása szintén az európai országokhoz kötődik (42%), kedvelik az amerikai termékeket (16%), de egyes ágazatokban (elektronika, finommechanika) inkább Japánnal üzletel (5%). Néhány jellegzetes adat: a kitermelt 6 milliárd barrel olajból mindössze 300 milliót dolgoz fel, a többit eladja nyersolajként. A halászatból mintegy évi 300 ezer tonna hal kerül külföldre részben feldolgozva, részben jegelve.

[szerkesztés] Közlekedés

Közutak hossza: 64 000 km
Vasútvonalak száma: 4955 km
Repülőterek száma: 71
Kikötők száma: 9

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Kultúra

A Szfinx és Khephrén piramisa Gízában, Kairó mellett. Mindkettő az Óbirodalom idején épült.

A főváros, Kairó, Afrika legnagyobb városa, évszázadok óta kulturális, oktatási és kereskedelmi központ.

Egyiptomban mind az iszlám, mind a kereszténység befolyása meghatározó. Az Al-Azhar Egyetem a legrégebbi iszlám felsőoktatási intézmény: 970 körül alapították az azonos nevű mecsettel együtt. Mindenkori első emberét hagyományosan a szunniták legfőbb vezetőjének tartják (ilyen hivatalos cím nem létezik). A Kopt Ortodox Egyház mintegy 50 millió hívőjének vezetője az alexandriai pátriárka.

Bár nem túl gazdag ország, Egyiptomban nem kevesebb mint 30 műholdas csatorna üzemel, és évente több mint száz film készül, immár az új stúdiónegyedben is, amelyet „a Kelet Hollywoodjának” neveznek. A filmiparban fő versenytársai a térségben a Perzsa-öböl államai és Libanon. Az arab országok közül egyedül Egyiptomban található operaház.