Egyiptom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyiptomi Arab Köztársaság
جمهورية مصر العربية
(Ǧumḥuriyat Miṣr al-ˁArabiyah)
Arab Republic of Egypt
République arabe d'Égypte
 Egyiptom zászlaja
Egyiptom zászlaja
 Egyiptom címere
Egyiptom címere
Nemzeti himnusz: Biládí, biládí, biládí (Hazám, hazám, hazám)
Egypt in its region (undisputed).svg

Fővárosa Kairó
é. sz. 30° 02′, k. h. 31° 13′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök (ideiglenesen) Adli Manszúr
Miniszterelnök (A Kormány ideiglenesen felfüggesztve)
Hivatalos nyelv arab
Beszélt nyelvek angol, francia
Függetlenség az Egyesült Királyságtól

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, OIC, Arab Liga,
Népesség
Népszámlálás szerint 72 798 000 fő (2006)[1] +/-
Rangsorban 16
Becsült 74 033 000 fő (2005)
Rangsorban 16
Népsűrűség 74 fő/km²
GDP 2006
Összes 305 253 milliárd dollár (32)
Egy főre jutó 4317 dollár
HDI (2003) 0,659 (119) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 1 001 449 km²
Rangsorban 30
Víz 0,6%
Időzóna EST (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem egyiptomi font (EGP)
Nemzetközi gépkocsijel ET
Hívószám 20
Internet TLD .eg

Egyiptom (arabul مصر, IPA: [misˤɾ], a helyi dialektus alapján [ˈmɑsˤɾ]), teljes nevén Egyiptomi Arab Köztársaság, Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában, a Sínai-félszigeten fekvő ország. Az egyetlen olyan afrikai ország, amely szárazföldi átjáróval rendelkezik Ázsiába. Egyiptom tehát transzkontinentális ország, és jelentős hatalom Afrikában és a Közel-Keleten. Az országot északról a Földközi-tenger, keletről a Vörös-tenger övezi. Az Egyiptomot határoló országok: nyugatra Líbia, délre Szudán, északkeletre a Gázai övezet és Izrael.

Egyiptom az egyik legnépesebb ország Afrikában, és a Közel-keleten. A becsült népesség 80 millió fő, és ennek többsége a Nílus folyó partján, és a Nílus-deltában élnek, ami egy 40 000 négyzetkilométernyi terület, ahol az ország egyetlen szántóterülete található. Az ország többi részét a gyéren lakott Szahara sivatag borítja. Egyiptom lakóinak mintegy fele a városokban, mint például a főváros Kairóban, vagy a nagyobb városokban, mint Alexandriában stb. él.

Egyiptomban a leghíresebbek ókori monumentális épületei, amik az ország jelképéivé váltak, például a Gízai piramisok és a Szfinx, az ókori egyiptomi civilizáció emlékei. Híresek még az olyan romvárosok, mint Memphisz, Théba, Karnak, Luxor, vagy a Királyok völgye. A turizmus a gazdaság 12%-át teszi ki. Az ország gazdasága az egyik legváltozatosabb a Közel-keleten, mert az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, az ipar, a turizmus és a szolgáltatás azonos termelési szinten vannak.

2011-ben az országban forradalom tört ki, aminek eredményeképpen a már 30 éve hatalmon lévő Hoszni Mubárak elnököt elűzték.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

km.t
km m t
niwt

Az európai nyelvekben elterjedt alak, melynek magyar változata Egyiptom, a latin Aegyptus szóból származik, amely viszont az ógörög Αιγυπτος; „Aigüptosz” átvétele. Az ógörög szó Ptah isten memphiszi templomának nevére vezethető vissza: ḥwt-k3-ptḥ („Hut ka Ptah”).

Az országnak az ókorban több neve is volt, egyik legismertebb a kemet („fekete ország”), amely nevet a Nílus által lerakott termékeny fekete föld után kapta, eltérően a sivatag „vörös földjétől” (deseret). A későbbi kopt időkben a név „kéme”-vé rövidült. Egyiptom jelenleg használt, hivatalos rövid arab neve (Miszr) sémi eredetű szó, jelentése alapvetően „nagyváros”. A köznapi egyiptomi beszélt nyelvben Kairót is így szokás nevezni.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom domborzati térképe

Egyiptom 1 001 449 km², és ezzel a világ harmincadik legnagyobb országa. Összehasonlításul a területe akkora, mint az összes közép-amerikai ország együttvéve, mint kétszer Spanyolország vagy négyszer az Egyesült Királyság, és a területe nagyjából megegyezik az Egyesült Államok legnagyobb államaival, Texasszal és Kaliforniával.

Mivel Egyiptom éghajlata száraz, ezért az ország nagy területét sivatag borítja, és a lakosság mindössze a terület 5,5%-át használja. Nyugati irányból Líbia, délről Szudán, északkeletről a Gázai övezet és Izrael határolja. Mivel az ország transzkontinentális ország, ezért fontos geopolitikai szerepe abban rejlik, hogy rendelkezik egy földnyelvvel (a Szuezi földszorossal) Afrika és Ázsia között. Itt hozták létre a tengeri kereskedelem részére a Szuezi-csatornát, ami a Földközi-tengert köti össze a Vörös-tengeren át az Indiai-óceánnal.

A Nílus völgyétől eltekintve az ország nagy része sivatagi táj. A szél homokdűnéket hoz létre, amik akár a 30 métert is elérhetik. Egyiptomban két sivatag, a Szahara és a Líbiai-sivatag is megtalálható. Az Ókorban védelmül szolgáltak a fáraóknak, mert a sivatagból biztosra vehették, hogy nem éri őket támadás.

Egyiptom fővárosa, egyben legnagyobb és legnépesebb városa Kairó, más nagyvárosok, Alexandria, Port Szaíd, Szuez, Luxor és Asszuán.

Egyiptomnak egy folyója van, a Nílus. A Nílusnak Egyiptom területén nincs komolyabb mellékfolyója, csak mesterséges öntözőcsatornák ágaznak ki belőle és térnek vissza bele. Tavaszi áradását már az ókorban is nagy biztonsággal tudták előre jelezni. Az évente lerakott hordalék a trágya szerepét töltötte be az ártéren. Az Asszuáni-gát megépítésével megszűnt az áradások hordalék-lerakása.

Egyiptom legnagyobb tava a Nasszer-tó, ami egy mesterséges víztározó Egyiptom és Szudán határán. Az Asszuáni-gáttal duzzasztották fel. Ezen kívül a tengerpartokon alakultak ki lagúnák, illetve a Szuezi-csatornát vezették keresztül pusztai sós tavakon.

Műholdfelvétel Egyiptomról

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptomnak sivatagi éghajlata van, kivéve a Földközi-tenger partvidékét, ahol száraz szubtrópusi éghajlat alakult ki. Egyiptomban a legtöbb csapadék a téli hónapokban esik. Az ország déli részén a csapadék átlagban 2 és 5 mm évente. Egy nagyon vékony sávban az északi tengerparton a csapadék mennyiség elérheti az évi 410 mm is, elsősorban október és március között. csak a Sínai-hegy környékén és néhány északi városban, mint Damietta, Baltim, Sidi Barrany, és néha Alexandriában esik.

Az évi átlaghőmérséklet 27 °C és 32 °C között van. Nyáron akár 43 °C is lehet, míg télen 13 °C-ra is lesüllyedhet a hőmérséklet. A Földközi-tengernél az állandó északnyugati szél segíti a területet, hogy ne melegedjen föl, míg a sivatagban a déli irányú szél a sivatag 38 °C-ra való fölmelegedését idézi elő.

A globális felmelegedés következtében a jövőben a tengerszint emelkedésnek indulhat, és veszélyeztetheti a sűrűn lakott tengerparti sávokat, ami komoly hatással lehet az ország gazdaságára, mezőgazdaságára, iparára egyaránt. Ez a hatás egyes szakértők szerint a század végére már bekövetkezik.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Egyiptom állatvilága

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület viszonylagos elszigeteltsége és a Nílus évenkénti áradásai következtében a Nílus völgyében alakult ki az ókori Egyiptom, az ókor egyik legfejlettebb civilizációja, miután Ménész (egyes forrásokban Mina) I. e. 3000 körül egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot. A birodalom mintegy háromezer évig állt fenn; az utolsó (XXX.) dinasztia hatalmát a perzsák döntötték meg (I. e. 525). A folyton lázongó tartományt az I. e. 332-ben foglalták el Nagy Sándor csapatai, majd halála után egyik hadvezére, I. Ptolemaiosz Szótér vezetésével ismét függetlenedett. A hellenisztikus Egyiptom központja Alexandria lett, amely az ókor egyik legnagyobb, legpezsgőbb kultúrájú városává nőtte ki magát. Az ország a I. e. 3. században a Római Köztársaság szövetségesévé és fő gabonaellátójává, majd az elkövetkező évszázadok során mindinkább alattvalójává vált. A Ptolemaidák birodalma I. e. 30-ban szűnt meg, amikor Augustus elfoglalta, utolsó uralkodója, VII. Kleopátra pedig öngyilkos lett.

Egyiptom ettől kezdve a Római Birodalom része lett, mint a császárok magánprovinciája; továbbra is kiemelt szerepet játszott Itália és Róma városának gabonaellátásában. A kereszténység a 3. században rohamosan elterjedt a tartományban, és itt bontakozott ki a többek között Remete Szent Pál és Remete Szent Antal nevével fémjelzett remete-, majd a Szent Pakhomiosz által kialakított szerzetesi mozgalom. Egyiptom I. sz. 395-ben a Keletrómai Birodalom része lett, és az Alexandria központú kopt egyház monofizitizmusából fakadóan számos konfliktus terhelte viszonyát Konstantinápollyal.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mohamed próféta hirdette iszlám által egyesített arabok Amr ibn al-Ász vezetésével a 640-es években hódították meg a tartományt, melynek az újonnan alapított al-Fusztátot (ma Kairó része) tették meg központjául. Az iszlamizáció és arabosodás csak lassan haladt előre, a helyi keresztény kopt lakosság a középkor végéig megőrizte fontosságát az államéletben. Egyiptom az Omajjádok, majd az Abbászidák kalifátusa alatt is megőrizte kitüntetett jelentőségét, mint a központi bevételek jelentős forrása.

A középkori Fátimida-dinasztia uralma alatt épült Al-Azhar mecset

A központi hatalom gyengülését kihasználva a 868-ban kinevezett Ahmad ibn Túlún emír (helytartó) függetlenedett Bagdadtól, és Szíria nagy részét is befolyása alá vonta. A kalifátus ideiglenes megerősödése és a Túlúnidák hatalmának hanyatlása lehetővé tette, hogy 905-ben ismét központi irányítás alá kerüljön Egyiptom, de csak rövid időre. 939-ben az új helytartó, Muhammad ibn Tugdzs al-Ihsíd önállósodott, szintén meghódítva Szíriát. Utódainak hatalmát a mai Tunéziából kiinduló Fátimidák döntötték meg, akik 969-ben foglalták el a tartományt, megalapítva az új fővárost, al-Káhirát (Kairó). Az iszmáilita síita Fátimidák kora Egyiptom számára a gazdasági és kulturális virágzás ideje volt, bár a dinasztia hatalma a 11. század közepén meggyengült.

A Fátimidák 1171-ig tartó uralmának, mely során Egyiptom a keresztes háborúk egyik főszereplőjévé vált, Szaláh ad-Dín, azaz Szaladin vetett véget, megalapítva az Ajjúbida-dinasztiát. Az egyiptomi mellett több szíriai ágra szakadó dinasztia viszonylag rövid életű volt, Kairóban 1250-ben asz-Szálih Ajjúb hajdani szultán rabszolga státuszú katonai és állami adminisztrációs célokat ellátó kísérete, a mamlúkok vették át a hatalmat. A tehetséges mamlúk szultánok a 13. század végére meghódították Szíriát, megállították a mongolok terjeszkedését (Ajn Dzsálút, 1260), és felszámolták a szentföldi keresztes államok írmagját is (Akkon eleste, 1291). A mamlúk időszakban a 14. század első fele, an-Nászir Muhammad uralma jelentette a fénykort: az uralkodó hatalma stabil volt, és az államot komoly külső erők sem fenyegették. A hanyatlás azonban rövidesen megindult az 1347-ben lecsapó, majd rendszeresen visszatérő pestisnek és a mamlúkrendszer belső hibáinak köszönhetően. A szultánok nem tudtak örökletes hatalmat kialakítani, mivel az államhatalomba jutó mamlúkjaik pozícióik megőrzésére törekedtek, ezért az önállósodni vágyó szultánokkal rendszerint leszámoltak, és tehetetlen gyermekeket ültettek a trónra – vagy ha a belső pártharcokban épp nyerésre álltak, saját maguk foglalták el a trónt. Ezzel párhuzamosan a mamlúkok harcértéke is csökkent: a sereg nem modernizálódott, de még hajdani morálját és harcértékét sem volt képes megőrizni.

Oszmán fennhatóság alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oszmán Birodalom egy kisebb, anatóliai konfliktust követően 1516-ban tönkreverte a megroggyant Mamlúk Birodalom hadait Szíriában, majd 1517 elején bekebelezte Egyiptomot. A mamlúkréteg azonban továbbra is fennmaradt, és ellátta a szír-egyiptomi térség igazgatási funkcióit. Az Oszmánok gyengülése a 18. századra ahhoz vezetett, hogy Egyiptom gyakorlatilag függetlenné vált, és az egymással rivalizáló mamlúkok irányították. Ilyen helyzetben érkeztek Napoléon Bonaparte tábornok francia hadai 1798-ban a területre.

1805-től kezdve Egyiptom tényleges vezetője Muhammad Ali egyiptomi alkirály volt. Az ő és utódjai uralkodása alatt Egyiptom gyakorlatilag függetlenné vált Törökországtól. Ebben az időszakban az állam intézményeit - különösen a hadsereget - modernizálták. A Vörös-tenger vidékén és a mai Szudánban sok területet átmenetileg Egyiptom szállt meg. A Szuezi-csatorna elkészülte (1869) után Egyiptom a világkereskedelem fontos központja lett, ugyanakkor pénzügyi válságba is került. Befektetései védelme érdekében a Brit Birodalom 1882-ben a gyakorlatban átvette a kormányzást, hivatalosan azonban Egyiptom 1914-ig az Oszmán Birodalom része volt.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-ben nyert részleges, majd a második világháborút követően teljes függetlenséget. 1952-ben I. Faruk királyt katonai puccsal eltávolították, és helyére fiát, II. Ahmed Fuádot nevezték ki. Az Egyiptomi Köztársaságot végül 1953. június 18-án kiáltották ki; első elnöke Mohamed Naguib volt. Lemondása (1954) után Gamal Abden-Nasszer, az 1952-es forradalom kulcsfigurája vette át az elnöki hatalmat, és az egyiptomi nép birtokába vette a Szuezi-csatornát, mely az ún. szuezi válsághoz vezetett (1956).

1958 és 1961 között Egyiptom és Szíria uniót alkotott, Egyesült Arab Köztársaság néven. Gamal Abden-Nasszer elnöksége alatt a Szovjetuniót tekintette legfőbb támogatójának annak ellenére, hogy az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója volt.

Hoszni Mubárak lemondását ünneplő tömeg 2011 február 11-én Kairóban

1967-ben az úgynevezett hatnapos háborúban az izraeli haderő súlyos vereséget mért az egyiptomira. Megszállta a Sínai-félszigetet. Gamál abd en-Nászer 1970-ben bekövetkezett halála után hű támogatója, Anvar Szadat vette át a helyét, aki először lazított a szovjetekhez fűződő kapcsolaton, végül felszámolta azt. 1973-ban összehangolt szír-egyiptomi támadás indult Izrael ellen (úgynevezett jóm kippúri háború), amit a zsidó állam csak amerikai diplomáciai segítséggel tudott visszaverni. Nem sokkal ezután az immár Washington felé orientálódó Szadat az ország gazdasági nehézségeire való tekintettel béketárgyalásokba kezdett, amelyet az 1978-as Camp David-i egyezménnyel pecsételtek meg. Ekkor Egyiptom elismerte Izrael állami létét, Izrael pedig kivonult a Sinai-félszigetről. Bár a nyugati közvélemény szemében nagyot nőtt, Szadat belső támogatása rohamosan csökkenni kezdett, végül 1981-ben merénylettel végeztek vele. Utódja Hoszni Mubárak lett.

21. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. január 25-én tizenhét napig tartó tüntetéssorozat kezdődött Kairóban, mely később átterjedt az ország több más városára is. A tüntetők a 30 éve hatalmon lévő Hoszni Mubárak elnök lemondását és reformokat követeltek. A tüntetések hatására az elnök február 11-én lemondott hivataláról. A Husszein Tantávi marsall vezette katonai tanács és a katonaság vette át a hatalmat, amely első lépésként felfüggesztette az ország alkotmányát. Az átmenet több hónapig eltartott.

2011. november 28-a és 2012. január 10-e között rendezték az első szabad választásokat.[2] A választásokat a korábban betiltott Muzulmán Testvériség alapította mérsékelten iszlamista Szabadság és Igazságosság Pártja nyerte, a második a radikális iszlamista an-Núr párt lett.[3]

2012. január 25-én feloldották az 1981-es merénylet után bevezetett szükségállapotot.[4] 2012. június 24-én elnökválasztást tartottak, ahol a Muzulmán Testvériség jelöltje, Muhammad Morszi nyert. Hatalmát nem tudta stabilizálni, 2013 tavaszán-nyarán tüntetések robbantak ki ellene Kairóban. 2013. július 3-án a hadsereg Abdel-Fattah asz-Szíszi tábornok vezetésével puccsal megdöntötte.[5] Az ideiglenes államfő Adli Manszúr lett.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mohammed Murszi volt elnök

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom államformája 1953. június 18. óta parlamentáris köztársaság. A köztársasági elnök 1981. október 14-étől Hoszni Mubárak volt, de kormányzása alatt végig rendkívüli állapot volt érvényben. A 2011-es arab tavasz során kitört nílusi forradalomnak köszönhetően 2011. február 11-én lemondott tisztségéről.

A jelenlegi (ideiglenes) köztársasági elnök Adli Manszúr, akit a hadsereg nevezett ki 2013-ban. A korábbi, demokratikusan megválasztott elnök, Mohammed Murszi házi őrizetben van.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptomban többpártrendszer működik. A kormányzás félelnöki rendszerben történik, azaz a végrehajtó hatalom megoszlik az elnök és a miniszterelnök között. A választópolgárok a parlament tagjain kívül az elnököt is közvetlenül választják (a legutóbbi elnökválasztás 2005 októberében volt). Egyes emberi jogi szervezetek szerint félő, hogy a kormányzat beleavatkozik a helyi választásokba.

Kairóban található az Arab Liga székhelye.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom közigazgatási egységei
  1. Alexandria
  2. Aswan
  3. Asyut
  4. Beheira
  5. Beni Suef
  6. Kairói
  7. Dakahlia
  8. Damietta
  9. Faiyum
  10. Gharbia
  1. Gízai
  2. Ismailia
  3. Kafr el-Sheikh
  4. Matruh
  5. Minya
  6. Monufia
  7. Új völgyi
  8. Észak-sínai
  9. Port szaídi
  10. Qalyubia
  1. Qena
  2. Vörös-tengeri
  3. Sharqia
  4. Sohag
  5. Dél-sínai
  6. Szuezi
  7. Luxori
  8. Helwan
  9. Október 6-ai

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország népsűrűségi térképe
Egy fiú Dél-Egyiptomból, a hagyományos viseletben, a galabijában áll a Nílus-völgyének csatornarendszere mellett

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom a legnépesebb arab ország. Lakosainak száma meghaladja a 70 millió főt. A lakosság túlnyomó része a Nílus menti területeken és a Szuezi-csatorna mellett él. Legnagyobb városa Kairó, ahol 20 millió körülire becsülik lakosságszámot. Nagy-Kairó 3435 négyzetkilométeres területen fekszik. Az iszlám vallást követők aránya 90%, a fennmaradó 10% keresztény vallású (főként kopt). Írástudatlan az ország lakosainak majdnem a fele.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 90%-a szunnita muszlim , 9% kopt-keresztény, 1% egyéb keresztény. Az országban az arab nyelv egy dialektusát beszélik az egyiptomi arab nyelvet, de beszélik még az angolt és a franciát is. Etnikum: 98% egyiptomi, 1% szudáni, 1% egyéb (görög, numíbiai, európai).

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szociális háló teljes hiányáról beszélhetünk, nincs nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom gazdaságának meghatározó ágazatai a mezőgazdaság, a kőolaj-export, a turizmus és a média. Jelentős bevételi forrást jelent a több mint 5 millió külföldön (Szaúd-Arábiában, az Arab-öböl térségében és Európában) dolgozó egyiptomi által hazaküldött pénz.

Egyiptomban kevés a megművelhető földterület, és a gazdálkodás nagy mértékben függ a Nílustól. Az 1971-ben elkészült Asszuáni-gát és az általa létrehozott Nasszer-tó javított a helyzeten (bár az ökológiai rendszerre gyakorolt hatása nem volt kedvező), a gyors népességnövekedés (az arab világban a leggyorsabb) továbbra is problémát okoz az élelmiszerellátás terén, és a társadalmi feszültségek egy része is erre vezethető vissza.

A kormány az elmúlt években főként az Egyesült Államok támogatásával jelentős hírközlési és infrastrukturális fejlesztésekbe kezdett a gazdasági reform érdekében. (Izrael után Egyiptom kapja a legtöbb segélyt az USA-tól.)

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom legnagyobb része mezőgazdasági termelésre alkalmatlan. Kivételt a Nílus mente és az oázisok képezik. A megművelt földek az ország területének csak 3,5 %-át képezik. Legelők, erdőségek nincsenek.

Régen egyiptomi gyapotot használtak a brit textiliparban, lévén hogy Egyiptom brit gyarmat volt. Mára a gyapot szerepe csökkent.

Ma a legfontosabb mezőgazdasági termények: búza, kukorica, rizs, cukornád, cukorrépa, burgonya, hagyma, paradicsom, datolya, narancs, szőlő. A csemegeszőlők termesztésére berendezkedett szőlészeteket tart fent mezőgazdaságában. A csemegeszőlők termesztésének és exportjának 80%-át két fő fajta, a piros húsú „flame seedless” és a fehér húsú „sugraone” teszi ki. Mindkét fajta magnélküli, mézédes, roppanós, vastagabb héjú. Gazdag és telített ízvilágukkal igen közkedvelt fajtának számítanak.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vegyipar kiemelkedően fejlődik, amely főként a tengerparti sólepárlók és a hazai kőolaj- és foszfátbányászat termékeit dolgozza fel. A kőolajmezőket csővezetékek kötik össze Alexandria, Kairó, Port-Szaíd és Szuez olajfinomítóival. A finomítás melléktermékeit a műtrágyagyárak dolgozzák fel.

Az élelmiszer- és textilipar szintén jelentős. A pamutipar a deltavidék városaiban koncentrálódik.

A hajóépítés- és javítás a nagy kikötőkben összpontosul (Alexandria, Port-Szaíd, Szuez). A gépjárműgyártás (vagongyártás, autó- és repülőgép-összeszerelés) Kairóban, a bányagépgyártás Asszuánban. A vaskohászat, acélgyártás, kábelgyártás Heluánban.[6]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat külön minisztérium koordinálja, még az EU tagságunk előtt velünk is rengeteg kétoldalú kereskedelmi kapcsolat született. Kőolajtermékeket, gyapjút, textilt exportál elsősorban az EU felé, de a vevők között van az USA, India, közeli szomszédjai és Törökország is. Fő behozatali forrása Kínához és az európai országokhoz kötődik, de kedvelik az amerikai termékeket is. Néhány jellegzetes adat: a kitermelt 6 milliárd hordó olajból mindössze 300 milliót dolgoz fel, a többit eladja nyersolajként (a 2000-es évek elején). A halászatból mintegy évi 300 ezer tonna hal kerül külföldre részben feldolgozva, részben jegelve.

Legfőbb kereskedelmi partnerei 2012-ben:[7]

  • Kivitel: Olaszország 7.9%, India 6.9%, USA 6.8%, Szaúd-Arábia 6.2%, Törökország 5.3%, Líbia 4.9%
  • Behozatal: Kína 9.5%, USA 7.6%, Németország 6.7%, Oroszország 5.3%, Ukrajna 5.3%, Törökország 5.1%, Olaszország 5.0%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 64 000 km
  • Vasútvonalak hossza: 4955 km
  • Repülőterek száma: 71
  • Kikötők száma: 9

Egyiptom vasúti közlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Kairó, Afrika legnagyobb városa, évszázadok óta kulturális, oktatási és kereskedelmi központ.

Egyiptomban mind az iszlám, mind a kereszténység befolyása meghatározó. Az Al-Azhar Egyetem a legrégebbi iszlám felsőoktatási intézmény: 970 körül alapították az azonos nevű mecsettel együtt. Mindenkori első emberét hagyományosan a szunniták legfőbb vezetőjének tartják (ilyen hivatalos cím nem létezik). A Kopt Ortodox Egyház mintegy 50 millió hívőjének vezetője az alexandriai pátriárka.

Bár nem túl gazdag ország, Egyiptomban nem kevesebb mint 30 műholdas csatorna üzemel, és évente több mint száz film készül, immár az új stúdiónegyedben is, amelyet „a Kelet Hollywoodjának” neveznek. A filmiparban fő versenytársai a térségben a Perzsa-öböl államai és Libanon. Az arab országok közül egyedül Egyiptomban található operaház.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szfinx és Khephrén piramisa Gízában, Kairó mellett. Mindkettő az Óbirodalom idején épült.

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO szerint az emberiség közös kulturális örökségéhez tartozik:

Felső-Egyiptomi népzenészek

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Az ókori Egyiptom művészete

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom az egyetlen Muszlim ország, ahol megünneplik a Húsvétot, körülbelül 4000 éve!

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • taamiya: Bő olajban sütött, erősen fűszerezett, összetört babszemek.
  • kushari: Fűszeres paradicsomszósszal leöntött tészta, rizs és lencse keveréke.
  • fuul: Citrom, só, bors és szezámolajos lóbab keveréke. Körítése saláta.
  • tahina: Őrölt szezámmagvakból készítik.
  • ghanoug: Tahinából és tojásnövényből készítik.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltások Egyiptomba utazóknak:

Malária elleni gyógyszer.

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptom eddig hét aranyérmet nyert a játékok során. A legeredményesebb sportág a súlyemelés.

Az Egyiptomi labdarúgó-válogatott igen eredményes. Számos alkalommal állt a dobogó felső fokán.

A fallabda, kosárlabda és a tenisz még népszerű sportágak az országban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. census 2006
  2. Megkezdődött a maratoni választás – Népszabadság,
  3. Az iszlamisták győztek Egyiptomban – Origo, 2012. január 21.
  4. Feloldják a 31 éve tartó egyiptomi rendkívüli állapotot – Hvg.hu, 2012. január 24.
  5. Murszi megbukott – 2013. július 3.
  6. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  7. CIA World Factbook

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Egyiptom témájú médiaállományokat.