Hatnapos háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hatnapos háború
Arab–izraeli konfliktus
A hatnapos háború helyszínei és területváltozásai
A hatnapos háború helyszínei és területváltozásai
Dátum 1967. június 5–10.
Helyszín Közel-Kelet
Casus belli A Tiráni-szoros blokádja
Eredmény Döntő izraeli győzelem
Terület-
változások
Izrael megszerzi a gázai övezetet és a Sínai-félszigetet Egyiptomtól, a Golán-fennsíkot Szíriától és Ciszjordániát Jordániától
Harcoló felek
 Izrael Egyiptom
 Szíria
 Jordánia
Irak 1963 Irak
 Libanon
Parancsnokok
Izrael Móse Daján
Izrael Jichák Rabin
Izrael Aríél Sárón
Izrael Mordeháj Hód
Izrael Ézer Weizman
Abdel Hakim Amer
Abdul Munim Riad
Jordánia Zaid ibn Shaker
Jordánia Asad Ghanma
Irak 1963 Abd ar-Rahmán Árif
Haderők
50 000 fő
214 000 tartalékos
300 harci repülőgép
800 tank
Összesen: 264 000 fő
Ebből 100 000 fő bevetve
Egyiptom: 240 000 fő
Szíria, Jordánia és Irak: 307 000 fő
957 harci repülőgép
2504 tank
Összesen: 547 000 fő
Ebből 240 000 fő bevetve
Veszteségek
776–983 halott
4517 sebesült
15 hadifogoly
400 tank és 46 repülőgép
Egyiptom:
10 000–15 000 halott vagy eltűnt
4338 sebesült
Jordánia:
6000 halott vagy eltűnt
533 hadifogoly
Szíria:
2500 halott
591 hadifogoly
Irak:
10 halott
30 sebesült
452+ repülőgép
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatnapos háború témájú médiaállományokat.
Az izraeli légierő tisztjei egy megsemmisült egyiptomi MiG–21-es mellett

A hatnapos háború 1967. június 5-étől június 10-éig zajlott Izrael és négy arab állam között.

Előzmények[szerkesztés]

A Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök által összekovácsolt négyes szövetség tagjai (Egyiptom, Jordánia, Szíria, Irak) elkötelezték magukat egy Izrael elleni nagy háborúra. Főként szovjet forrásokból több mint 1800 harckocsit, 660 harci repülőt és egy gigantikus, 364 ezer fős, jól felfegyverzett hadsereget állítottak föl határaikon.[forrás?] Az izraeli haderő ezzel szemben alig 800 harckocsival, 300 harci géppel, valamint 264 000 fős, francia-brit és kis részben amerikai forrásokból felfegyverzett, igen motivált haderővel készült a teljes megsemmisüléssel fenyegető háborúra. Az Akabai-öböl bejáratának (Tiráni-szoros) elzárásakor kirobbant válság lett az elkerülhetetlen konfliktus gyújtószikrája. Nasszer bejelentette, hogy eltökélt szándéka „a palesztin felszabadító háborút” megvívni, és az hogy „az arab népnek eltökélt szándéka eltörölni Izraelt a föld színéről”.

A háború napjai[szerkesztés]

1967. június 5., hétfő[szerkesztés]

  június 5-i és
  június 6-i hadmozdulatok

Az Izraeli Légierő megelőző légi támadást intézett mind a négy ellenséges ország légiereje ellen, a támadásban a teljes izraeli légierő részt vett. Az eredmény megsemmisítő volt: az arab államok teljes légierejének 75%-a elpusztult egyetlen nap alatt. A megsemmisült 452 gép nagy részét még a kifutópályán elérte a végzete. Izrael 1967. június 5-én hirtelen a közel-keleti légtér abszolút urává vált. A szárazföldön eközben egyiptomi csapatok megindultak, hogy visszavágjanak a példátlan vereségért.[1]

1967. június 6., kedd[szerkesztés]

Móse Daján izraeli hadügyminiszter ellencsapást rendelt el a Sínai-félszigeten gyülekező két páncélos és öt gyalogos egyiptomi hadosztály ellen. Jesjáhu Gavis, a déli front izraeli főparancsnoka az egyiptomi létszámfölény ellenére megelőző csapást indított. Tal tábornok ezt üzente katonáinak a kockázatos támadás előtt: „Ha meg akarjuk nyerni a háborút, meg kell nyernünk az első csatát … mindegy, mennyi veszteséget szenvedünk… vagy sikerül, vagy elveszünk!”, majd ezek után páncélos oszlopaival betört a Gázai-övezetbe. Az Aríél Sárón és Ávrám Joffe által irányított izraeli csapatok mindenütt betörtek a Sínai-félszigetre.

A támadás a kezdeti súlyos harcok után a morálisan erősebb izraeli csapatok győzelmeivel zárult. Az évekig épített Sínai-félszigeti erődrendszer egy nap alatt az összeomlás szélére került.

1967. június 7., szerda[szerkesztés]

  június 7-i és
  június 8-i hadmozdulatok

Mordecháj Gur („Mota”) ejtőernyős hadosztálya merész támadást intézett a Jeruzsálemet két napja zárótűz alatt tartó jordán elit csapatok, az Arab Légió ellen. Az órákig eltartó tűzharc után az izraeli elitalakulatok megrohamozták a jordán erődítményeket, és a nap végére Jeruzsálem óvárosán, valamint a Templom-hegyen izraeli lobogó lengett. A megmaradt jordániai csapatok elmenekültek, és Jeruzsálem kétezer év után újra izraeli kézbe került. Eközben Nárkisz tábornok felszámolta a hegyek közt megbúvó teljes védelmi erődítményrendszert és a Jordánon túlra szorította mind az öt jordániai hadosztályt. Jordánia még aznap kilépett a háborúból, ő volt az első, aki elfogadta az ENSZ tűzszüneti javaslatát. Egyiptom és Szíria folytatta a háborút.

1967. június 8., csütörtök[szerkesztés]

Ezen a napon zajlott le a világtörténelem egyik legnagyobb páncélos csatája. 1000 tank vívott sorsdöntő ütközetet a kulcsfontosságú Mitle-szorosban. A több óra hosszat zajló csatánál csak a kurszki csata volt nagyobb. Nasszer itt vetette be a szovjet ipar egyik óriását, a T-55-öst, ám ezzel sem tudta megakadályozni, hogy az összehangolt izraeli légi és páncélos erők felmorzsolják tankjait, és kiharcolják a teljes győzelmet. Az egyiptomi ellenállás ezzel gyakorlatilag megszűnt, és egyiptomi katonák tízezrei adták fel a kilátástalanná vált harcot. Nasszer rájött, hogy a harc elveszett, és elfogadta a tűzszünetet.

1967. június 9., péntek[szerkesztés]

A Golán-fennsíkon történt hadmozdulatok

Szíria a szövetségesei kiesése ellenére folytatta a harcot és a Golán-fennsíkról kiépített erődítményrendszeréből újraindította a tüzérségi támadásait az észak-galileai zsidó falvak ellen. Izrael nehéz helyzetbe került, mivel a szíriai bunkerek több mint ezer méterrel voltak magasabban a Genezáreti-tónál, és a francia Maginot-vonalat megszégyenítő mélységű és erősségű bunkerrendszerrel várták az izraeli támadókat. Az erősödő zárótűz viszont cselekvésre késztette az Eleázár tábornok vezette izraeli támadókat, akik végül nekivágtak a goláni hegyoldalnak.

Az izraeli hadsereg végül itt is kivívta a győzelmet, bár a véres csatasorozatok izraeli oldalon 300, szíriai oldalon pedig több ezer halottat követeltek. De Szíria még nem adta fel.

1967. június 10., szombat[szerkesztés]

Az izraeli győzelem napja, a szíriai csapatok nem bírták tovább, és a haderő összeomlott. Az izraeli hadoszlopok győzedelmesen vonultak Damaszkusz felé. Szíria azonban nem várta meg az izraelieket, hanem fegyverszünetet kért. Szombat este 6:30-kor a hatnapos háború véget ért.

Az izraeli haderő által végrehajtott professzionális megelőző csapás, amelynek Izrael 1967-ben az életben maradását köszönhette, most a katonai egyetemeken tananyagként szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Operation Moked: Destruction of Arab Air Forces Archiválva 2007. január 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (Tom Cooper, Nigel Baker)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • sixdaywar.co.uk
  • Ama fotó három katonája
  • J. Nagy László–Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar: Magyarország és az 1967-es arab-izraeli háború. Diplomáciai iratok, sajtócikkek; JATEPress, Szeged–Kairó, 2019