Asszuáni-gát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asszuáni-gát
Aswan High Dam-1.jpg
Elhelyezkedése
Asszuáni-gát (Egyiptom)
Asszuáni-gát
Asszuáni-gát
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 23° 58′ 17″, k. h. 32° 52′ 49″Koordináták: é. sz. 23° 58′ 17″, k. h. 32° 52′ 49″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Asszuáni-gát témájú médiaállományokat.

Asszuán a Nílus folyó első kataraktájához közeli város. Két gát terpeszkedik a folyónak ezen szakaszán: az újabb az Asszuáni-főgát (arabul: السد العالي; kiejtése: asz-Szad al-'Ali), a másik a régebbi, az Asszuáni-gát vagy Asszuáni alacsony gát.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első gátat a britek építették 1899 és 1902 között. A gát 1900 m hosszú és 54 m magas volt. A kezdeti tervek hamarosan alkalmatlannak bizonyultak, a gát magasságát két fázisban emelni kellett 1907–1912 és 1929–1933 között.

Aswan dam.jpg

1946-ban a gát harmadik emelése helyett elhatározták egy második gát – a főgát – megépítését mintegy 6 km-rel feljebb a folyón. A tulajdonképpeni tervezés 1952-ben kezdődött közvetlenül a Nasszer-forradalom után, az USA és Anglia pénzügyi támogatásával (270 millió dollár). Majd 1956 júliusában mindkét ország visszavonta támogatását, mivel sérelmezték, hogy Nasszer titokban szovjet gyártmányú fegyverzetet vásárol. Az egyiptomi kormány kénytelen volt egyedül folytatni a beruházás pénzügyi előkészületeit (főleg a Szuezi-csatorna bevételéből finanszírozta). A hidegháború részeként a Szovjetunió - afrikai befolyásának növelése érdekében - 1958-ban közbelépett és a gátépítés költségeinek kb. harmadát kifizette ajándékként. A szovjetek szakembereket biztosítottak, és szállították a technikai berendezéseket, gépeket. A hatalmas terméskőgát terveit a szovjet Zuk Hidroprojekt Intézet készítette. Az építkezés 1960-ban kezdődött és 1970. július 21-én fejeződött be.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főgát 3600 m hosszú, 980 m széles az alapnál, 40 m széles a tetején és 111 m magas. 43 millió m³ anyagot tartalmaz. Másodpercenként maximálisan 11 000 m³ víz tud keresztülfolyni rajta. A víztározó a Nasszer-tó, mely 480 km hosszú és 16 km a legszélesebb helyen. Felszíne kb. 6000 km² és 150-165 km³ vizet tartalmaz évszaktól függően. A villamos energia termelése 1967-ben indult, a termelt villamos energia 2,1 gigawatt, ez akkor Egyiptom teljes elektromosenergia-termelésének a felét jelentette.

Előnyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egyenletes vízjárás,
  • áradások megszűnése,
  • szabályozott hajózás,
  • folyamatos öntözés,
  • új öntözött földek művelésbe vonása,
  • a vetésterület kibővülése;
  • energiatermelés,
  • iparfejlesztés (vegyipar, AI-kohászat),
  • a falvak villamosítása.

Hátrányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az áradások megszűnésével a természetes trágyázás elmaradása, termésátlagok csökkenése;
  • a halászat visszaesése a deltavidéken, halászfalvak hanyatlása;
  • a Nílus-delta partvidékének pusztulása.
  • A folyamatos öntözéssel szikesedés lép fel, a termésátlagok csökkennek.
  • Tetemes vízveszteség (elpárolgás), a levegő páratartalma megnövekszik, a műemlékek pusztulása felgyorsul.
  • 92 000 ember áttelepítése.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]