Talaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Talajszelvény, a főbb talajszintek megjelölésével

A talaj a földkéreg legkülső, laza, termékeny rétege. A talaj a földi élet egyik alapja, a növényeket (és ezáltal az állatokat, valamint az embert) ellátja tápanyagokkal, vízzel, megköti és átalakítja az anyagokat.

A talaj alkotórészei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talaj kémiai szempontból keverék, háromfázisú polidiszperz rendszer: azaz alkotórészei között szilárd, folyadék- és gázfázisú anyagokat találunk, melyek egymással diszperz rendszert alkotnak. A szilárd fázisú anyagok általában a talaj térfogatának nagyjából felét töltik ki (50 térfogat%); a kitöltetlen rész a pórustér, amelyben folyadékfázisú anyagok (30–45 térfogat%) és a gázfázisú anyagok (5–20 térfogat%) fordulnak elő.[1] A talaj alkotórészeinek csoportosítása a fázisok szerint[2]:

  1. A talaj szilárd fázisú anyagai
    • Szerves szilárd anyagok – a talaj szervesanyag-tartalma.
      • Élő szerves anyag – a talaj élővilága. Csoportosítása[3]:
        • Növényi gyökerek.
        • Edafon – a talajlakó élőlények összessége.
          • Mikroorganizmusok (baktériumok, algák, gombák)
          • Mikrofauna (ostoros egysejtűek, csillós egysejtűek)
          • Mezofauna (fonálférgek, kerekesférgek, ugróvillások, atkák)
          • Makrofauna (televényférgek, ászkák, ikerszelvényesek, százlábúak, rovarok)
          • Megafauna (földigiliszták, emlősök)
      • Holt szerves anyag
        • Nem-humuszanyagok – fehérjék és aminovegyületek, lignin és származékai, szénhidrátok, egyéb egyszerű szerves vegyületek.
        • Új képződmények – a talajban található mikroszervezetek élettevékenységének szabályozói és termékei (pl. poliuronidok, enzimek).
        • Humusz
    • Szervetlen szilárd anyagok – a talaj ásványianyag-tartalma. A hideg területeken különösen fontos szerepe van a talaj víztartalmának halmazállapot-változásával (a H2O fázisváltozásával) keletkező vízjégnek.
  2. A talaj folyadékfázisú anyaga – nagyrészt víz, mely oldott szabad ionokat, ionpárokat, oldható szerves vegyületeket és fémkomplexeket, valamint semleges molekulákat tartalmaz (talajoldat).
    • Beszivárgó víz – a felszín felől beszivárgó víz (pl. csapadékvíz, öntözővíz).
    • Adszorbeált víz – erősen kötött, a talajszemcsék felületére közvetlenül tapadó vízfilm.
    • Gyengén kötött hártyavíz – az adszorbeált vízfilm külső része, amely gyengén kötött.
    • Kapilláris víz – a talaj kapillárisaiban található víz.
    • Talajvíz
  3. A talaj gázfázisú anyagai – a talajlevegőt alkotják.

Talajképződés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talajképződés első lépése az alapkőzet fizikai mállása, azaz a nagyobb kőzetdarabok felaprózódása a fagy, szél és víz által apróbbakká. Ezt követi a kémiai mállás, mely során a kőzet lényegi átalakuláson megy át. A harmadik lépés a talajképződés biológiai fázisa, mely során felhalmozódik a talajra oly jellemző speciális szervesanyag-forma, a humusz. A különösen termékeny mezőgazdasági talajok egyik legfőbb ismérve az agyag-humusz-komplexek jelenléte. E folyamat legfőbb aktiválóinak a földigilisztákat (Lumbricidae) tekintik, bélcsatornájukban ui. az agyagásvány és humuszanyagok közötti szoros és tartós kapcsolódás fokozottan megy végbe.

Más megközelítésben a talaj kialakulását befolyásoló tényezőket két csoportra osztjuk:

  1. Felülről lefelé ható tényezők:
    • csapadék
    • gyökerek által kiválasztott anyagok
  2. Alulról felfelé ható tényezők:
    • talajvíz
    • alapkőzet
    • növények felszívó ereje

Talajpusztulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vannak olyan behatások is, amelyek a talaj vékonyodását, fogyását, terméketlenné válását idézik elő. Ilyenek például a talajerózió, az elsavasodás, az elszikesedés, a lemosódás, az elsivatagosodás. Ezt igyekszik gátolni a talaj védelmét biztosítani igyekvő szabályozások [1]. A jelenlegi talajpusztulási folyamatokról készített felmérések azt mutatják, hogy éves szinten mintegy 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el a földfelszínről, amely pusztulási ütemmel számolva, mindösszesen 60 évig marad még termőképes talaj a Földön. A talajpusztulásnak egyik velejárója, hogy kevesebb ásványi anyag tud felszívódni a növényekbe, így azok terméseinek, gyökereinek egyre kevesebb lesz az ásványi anyag és tápanyagtartalma.

A legrosszabb a helyzet a talaj pusztulása szempontjából Kínában, ahol 57-szer gyorsabban pusztulnak a talajok, mint ahogyan újratermelődnének. Európában ez az arány 17-szeres, Észak-Amerikában 10-szeres, Ausztráliában ötszörös.[4]

A talaj termékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talaj termékenységének egyik legfontosabb tényezője a benne található szerves anyag, azaz a humusz mennyisége és minősége. A humusz tápanyagot szolgáltat, javítja a szerkezetet, valamint az ásványi alkotókkal együtt kolloidokat képez.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem által végzett kutatás kimutatja, hogy a talaj termékenységének csökkenése miatt a takarmány- és élelmiszernövények ásványianyag-tartalma számottevően csökkent az elmúlt 30 év során. Ha 1975-öt vesszük 100 százaléknak, akkor az árpa 2005-re 35,4 %-os, a búza 50 %-os, a kukorica 31 %-os, a burgonya mindössze 9,52 %-os és a sárgarépa csupán csak 4 %-os tápanyagtartalommal rendelkezett az 1975-ös értékekhez képest.[forrás?]

A talajban végbemenő természetes folyamatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A termékenységet meghatározó legfontosabb folyamatok a mállás, a nitrifikáció, ammonifikáció, humuszképződés és a nitrogénkötés.

Talajtípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapkőzet, az éghajlat és a növényzet befolyása alatt különféle talajtípusok alakulhatnak ki.

Osztályozási szempontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földön nagyon sok talajtípus található. Ezek különbözőképp osztályozhatók. A talajtani szakemberek néhány egymástól jelentősen különböző nagyobb csoporton belül több kisebb csoportot különítenek el.

Az osztályozás szempontjai:

  • talajrészecskék mérete (homok-vályog-agyag; a részecskék csökkenő mérete szerint)
  • szervesanyag-tartalom és termékenység
  • alapkőzet, a kialakulás földrajzi helye
  • a talajképződés módja, a talajok kora stb.

szerint.

Magyarország jelentősebb talajtípusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csernozjom talajok
  • Barna erdőtalajok
  • Réti talajok
  • Homoktalajok (váztalajok)
  • Szikes talajok
  • Váztalajok
  • Sötét színű litomorf (kőzethatású) erdőtalajok
  • Láptalajok
  • Öntés- és lejtőhordalék- talajok

A talaj környezetvédelmi jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talaj egyik természetes funkciója az egyes anyagok megkötése, lebontása és átalakítása. Ezt a tulajdonságát az ember is kihasználja, amikor a saját hulladékát, szennyvizét, vegyi anyagokat, sőt saját holttesteit is a talajban helyezi el. Ezek a folyamatok mindaddig véghez is mennek, amíg csatlakoznak a természetes körfolyamatokba, és amíg a talaj átalakító kapacitását el nem érik. Amennyiben ezeket a korlátokat nem vesszük figyelembe, súlyos katasztrófák történhetnek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szendrei 1998. 9.o.
  2. Szendrei 1998. 9–72.o.
  3. Széky 1983. 40.o., 150.o.
  4. Elrettentő kutatási eredmények - 60 évünk van hátra a termő Földön. (Hozzáférés: Hiba: érvénytelen idő)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Széky 1983.: Széky Pál: Ökológia. Kislexikon. Budapest: Natura – Mezőgazdasági Könyvkiadó (1983). ISBN 963 233 095 1
  • Szendrei 1998.: Dr. Szendrei Géza: Talajtan. Egyetemi jegyzet. Budapest: ELTE, Eötvös Kiadó (1998).
  • Ács F., Breuer H., Tarczay K., Drucza M. (2005): „A talaj és az éghajlat közötti kapcsolat modellezése”. Agrokémia és Talajtan 54 (3–4), 257–274.o.
  • Ballenegger R., Finály I.: A magyar talajtani kutatás története 1944-ig. Budapest: Akadémiai Kiadó (1963).
  • Bérczi Szaniszló: Kristályoktól Bolygótestekig. Budapest: Akadémiai Kiadó (1991), 210.o.
  • Füleky György: A talaj. (Gondolat Zsebkönyvek). Budapest: Gondolat Kiadó (1968).
  • Körschens, M. (2002): „Importance of soil organic matter (SOM) for biomass production and environment”. Arch.Agron.Soil Sci. pp. 89–95.
  • Kreybig Lajos (1937): „A M. Kir. Földtani Intézet talajfelvételi, vizsgálati és térképezési módszere”. M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve 31, 147–244.o.
  • Magdoff, F.- Weil, R.: Soilorganic matter in sustainable agriculture. London – New York – Washington: CRC Press (2004)
  • Nemecz Ernő, Csikósné-Hartyáni Zs. (1995): „Processes in soils and paleosoils - A new method for the study of weathering”. GeoJournal 36 (2–3), pp. 139–142.
  • Stefanovits Pál: Magyarország talajai. Budapest: Akadémiai Kiadó (1963)
  • Stefanovits Pál: Talajtan. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó (1975)
  • Stefanovits Pál (1979): „Kreybig Lajos 1879-1956”. Agrokémia és Talajtan 28, 353–356.o.
  • főszerk.: Straub F. Brúnó: Biológia lexikon, Negyedik kötet (S-Z). Budapest: Akadémiai Kiadó (1978)
  • Várallyay Gy., Láng I. (2000): A talaj kettős funkciója: természeti erőforrás és termőhely. A Debreceni Egyetem „Honoris Causa” cím átadása alkalmából megtartott előadás. (Debrecen, 2000, május 2.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]