Szikesedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szikesedés a vízben oldódó sók felhalmozódása a talajban.

A szikesedés folyamata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szikesedés során a vízben oldódó sók feldúsulnak a talajban, mivel a vízben olódnak és együtt mozognak vele. Amikor a víz elpárolog, hátramaradnak, felhalmozódnak. A sók kötődhetnek kolloidokhoz, vagy oldható alakban felgyűlnek a talaj felső rétegeiben.

A szikesedés igen elterjedt a szárazabb vidékeken, Ázsia, Afrika, Ausztrália sivatagaiban, de nagy kiterjedésben előfordul a mérsékelt égöv alatt is.

Szikesedést okozó sók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsődleges szikesedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elsődleges szikesedés természetes folyamatokon keresztül történő sófelhalmozódás, az anyakőzet vagy a felszín alatti víz magas sótartalma miatt.

Okai lehetnek:

  • geológiai események, amelyek növelhetik a felszín alatti vizek, és ennek következtében a talaj sókoncentrációját
  • természeti tényezők, amelyek a sóban gazdag felszín alatti vizet a felszínre, a felszín közelébe vagy a rétegszintre vezetik a talajvíz fölé
  • a talajvíz átszivárgása a tengerszint alatt fekvő területekre, vagyis rossz vízelvezetésű mikro-medencékbe
  • vízlefolyás olyan területekről, ahol nagy mennyiségű sót kieresztő geológiai rétegek vannak
  • szél, amely a tengerparti területeken mérsékelt mennyiségű sót fúj a szárazföldre

A talaj szikességét befolyásoló természetes tényezők az éghajlat, a talaj anyakőzete, a táj takarója, a növényzet típusa és a terep.

Másodlagos szikesedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A másodlagos szikesedést mezőgazdasági művelés illetve antropogén beavatkozás okozhatja.

Okai lehetnek:

  • sókban gazdag vízzel való öntözés
  • a talajvízszint megemelkedése az emberi tevékenységek következtében (szivárgás nem szigetelt csatornákból és tározókból, az öntözővíz egyenetlen elosztása, elavult öntözési módszerek, nem megfelelő lecsapolás
  • trágya vagy más adalékok használata, különösen ahol az intenzív mezőgazdasági használat alatt álló területek alacsony vízáteresztő képességgel rendelkeznek, és korlátozott az átmosódás lehetősége
  • sókban gazdag szennyvizek használata öntözésre
  • sókban gazdag szennyvíz felszíni tárolása
  • talajszennyezés sókban gazdag vízzel és ipari melléktermékekkel

A tengerpart menti területeken a szikesedés összefüggésbe hozható a felszín alatti vizek túlzott kiaknázásával a növekvő urbanizáció, az ipar és mezőgazdaság igényei következtében. A felszín alatti vizek túlzott kinyerése csökkentheti a normál vízszintet, ami a tengervíz beáramlásához vezethet

Szikes talajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sók között elsősorban a nátriumsók szerepe nagy. Ezek részben a talajba oldott állapotban, részben pedig a talajkolloidok felületén megkötve, vagy kristályos sók alakjában találhatók meg. A nátrium e három formájának mennyisége, minősége és aránya szabja meg a szikes folyamatok jellegét és ezzel együtt a szikes talaj tulajdonságait. Ennek alapján lehetnek:

  • szoloncsák talajok: Azokat a szelvényeket soroljuk ide, amelyeknek felső szintjeire a vízben oldható nátriumsók felhalmozódása a jellemző. A talajszelvény egyhangú, nehéz benne szinteket elkülöníteni, vagyis AC típusú. Fizikai tulajdonságaik igen kedvezőtlenek, kémhatásuk pedig erősen lúgos. A sófelhalmozódás maximuma rendszerint a feltalajban van.
  • réti szolonyec: E típusnál a vízben oldható nátriumsók maximuma a szelvény mélyebb részeire jellemző. Ennek következményeként a felső talajszintekben csak kevés a vízben oldható só, vagy teljesen hiányzik. Ugyanakkor jelentős a talajon megkötött nátriumion mennyisége.
  • szoloncsák szolonyec: Ide azokat a szikes szelvényeket soroljuk, amelyekben részben észlelhetők a szoloncsák talajokra jellemző tulajdonságok, részben pedig megjelennek szelvényükben a szolonyecesedés, az oszlopos szint kialakulásának a jegyei.
  • sztyeppesedő réti szolonyec talajok: A hidrológiai viszonyok által előidézett szikesedési folyamat mellett a sztyeppesedés jellemzi. A talajvízszint természetes vagy mesterséges süllyedése következtében a talajszelvény felső részén a víz hatása már nem érvényesül. A mélyen fekvő talajvízszint már csak a talajszelvény alsóbb rétegeit tudja vízben oldható sókkal táplálni.
  • másodlagosan elszikesedett talajok: Jellemzőjük, hogy az eredeti talajtípus - csernozjom, réti vagy öntéstalaj - morfológiai bélyegei mellett a szikes talajokra jellemző, vízben oldható sók és a kicserélhető nátrium is megtalálható bennük. Keletkezésükben az emberi beavatkozás döntő szerepet játszik.

A szikesedés veszélyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sók felhalmozódása (különösen a nátriumsóké) az ökoszisztémákra nézve az egyik legnagyobb fiziológiai veszély. A só megzavarja a növények növekedését azzal, hogy korlátozza a tápanyag-felvételt és rontja a növény rendelkezésére álló víz minőségét. Hatással van a talajban található organizmusok anyagcseréjére is, és a talaj termékenységének jelentős csökkenéséhez vezet. A talaj kiterjedt szikesedése a növények sorvadását idézi elő az ozmózisnyomás növekedése és a só mérgező hatása miatt. A túlzott sómennyiség a talaj szerkezetének romlásához vezet, a talaj az oxigénhiány miatt képtelen lesz fenntartani a növények növekedését vagy az állati életet.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Keveiné Bárány Ilona (1998): Talajföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
  • Erdey-Grúz Tibor szerk. (1968): Természettudományi lexikon: Hatodik kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]