Karbonát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A karbonátion (CO2−3) pálcikamodellje

A karbonátok karbonátiont (CO2−3) tartalmazó vegyületek. A karbonátok a szénsav sói. A karbonátion szabályos, sík háromszög alakú, benne a kötésszögek 120°-osak. Az ion delokalizált elektronokat tartalmaz. A szimmetrikus szerkezet és a delokalizált elektronok miatt a karbonátok stabilabbak a szénsavnál. Az alkáliföldfém-karbonátok stabilitása a rendszám növekedésével növekszik, a magnézium-karbonát (MgCO3) például 540 °C-on bomlik el magnézium-oxiddá és szén-dioxiddá, a bárium-karbonát bomlási hőmérséklete lényegesen nagyobb, 1360 °C. A higany(II)-karbonát (HgCO3) már szobahőmérsékleten is bomlik.

Egyes, vízben gyakorlatilag oldhatatlan karbonátok szén-dioxid tartalmú vízben feloldódnak, hidrogén-karbonát keletkezik.

\mathrm{CaCO_3 + H_2O + CO_2 \rightarrow Ca(HCO_3)_2}\,\!
\mathrm{MgCO_3 + H_2O + CO_2 \rightarrow Mg(HCO_3)_2}\,\!

Fontosabb karbonátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ismertebb természetes karbonátok közé tartozik a kalcium-karbonát (CaCO3), a magnézium-karbonát (MgCO3), és a dolomit (CaMg(CO3)2), melyek kőzetalkotó ásványok. A nátrium-karbonát, vagy szóda (Na2CO3·10H2O) vizes oldatának lúgos kémhatása miatt tisztításra alkalmas, és mivel a kalcium- és magnéziumionokat csapadékként leválasztja, vízlágyítóként alkalmazható.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilasi János: Szervetlen kémia, Gondolat Kiadó, Budapest, 1975.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]