XVIII. dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az ókori Egyiptom dinasztiái
Predinasztikus kor
Protodinasztikus kor
Korai dinasztikus kor – I. II.
Óbirodalom – III. IV. V. VI.
Első átmeneti kor – VII. VIII. IX. X. XI.
Középbirodalom – XI. XII. XIII. XIV.
Második átmeneti kor – XV. XVI. XVII.
Újbirodalom – XVIII. XIX. XX.
Harmadik átmeneti kor – XXI. XXII. XXIII. XXIV. XV. XVI.
Első perzsa hódítás
Későkor – XVIII. XXIX. XXX.

A XVIII. dinasztia az ókori Egyiptom Újbirodalmának első dinasztiája. A dinasztiához tartozott az ókori Egyiptom történelmének legjelentősebb személyei közül több is, például I. Jahmesz, I. Thotmesz, Hatsepszut, III. Thotmesz, III. Amenhotep, Ehnaton, Nofertiti és Tutanhamon.

A XVIII. dinasztia fáraóinak több mint két évszázados uralma alatt Egyiptom elérte kiterjedésének legnagyobb területét, ekkor vált az ókori Közel-Kelet legmeghatározóbb államává. Ebben az időben kezdődött meg a karnaki templom és a luxori templom építése (korábbi, elpusztult középbirodalmi templomok helyén), ekkor kezdtek királysírokat kialakítani a Királyok és a Királynék völgyében, többek közt a dinasztia uralma alatt készült Tutanhamon sírja is, a ma ismert egyetlen érintetlenül fennmaradt fáraósír.

[szerkesztés] Az uralkodóház

A XVIII. dinasztia genealógiailag egyenes folytatása a XVII. dinasztiának; első uralkodója, I. Jahmesz az előző dinasztia utolsó előtti uralkodójának, Szekenenrének a fia[1], és a dinasztia utolsó uralkodójának, Kamosze fáraónak feltételezetten vagy az öccse[2], vagy az unokaöccse[3]. Szekenenré és Kamosze uralkodása alatt kezdődött meg Egyiptom északi részének felszabadítása az azt több mint 100 éven át megszállva tartó hükszószok alól. Jahmesz uralkodása alatt a háború véget ért, a hükszószokat legyőzték, Egyiptom megosztottsága és a második átmeneti kor véget ért[4].

A dinasztia családfája
A dinasztia családfája

Jahmeszt fia, I. Amenhotep követte[1], neki azonban nem született fia[5], így a következő fáraó I. Thotmesz lett, aki egyes feltételezések szerint a királyi család egy másik ágából származott[6], és nagy valószínűséggel be is házasodott az uralkodócsaládba[7]. Halála után fia, II. Thotmesz követte a trónon[7], ő feleségül vette féltestvérét, I. Thotmesz leányát, Hatsepszutot[8]. II. Thotmesz rövid uralkodás után elhunyt, és egy mellékfeleségétől született fia, a még gyermek III. Thotmesz követte a trónon. A mostohafia mellett régensként kormányzó Hatsepszut társuralkodóvá nyilvánította magát, és magához ragadta a hatalmat, így egyike lett annak a kevés nőnek, akik fáraóként uralkodtak.[9]

Hatsepszut halála után III. Thotmesz egyedül uralkodott tovább. Őt fia, II. Amenhotep követte[10], akit szintén fia, IV. Thotmesz követett a trónon[10]; uralkodásuk alatt Egyiptom békét kötött korábbi ellenségével, a Mitanni Birodalommal, mely innentől egyik legfontosabb szövetségesük lett[11]. IV. Thotmesz urán következett fia, III. Amenhotep, a dinasztia leghosszabb ideig (38 évig) uralkodó fáraója, akinek uralkodása az egyiptomi történelem egyik fénykorát jelenti[12]. Amenhotep és főfelesége, a gyakorlatilag társuralkodóként kormányzó Tije fia volt Ehnaton[10], akihez az egyiptomi történelem egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó és máig legvitatottabb időszaka, az Amarna-reformok kora fűződik.

Ehnaton, szakítva Ámon főisten egyre növekvő kultuszával megkísérelte bevezetni az egyistenhitet, Aton napisten kultuszát. Feleségével, a gyönyörű mellszobráról ismert Nofertitivel az általa alapított új fővárosba, Ahet-Atonba költözött.[13] Reformjai azonban nem élték túl, és a későbbi korokban még emlékét is megpróbálták eltörölni. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy a dinasztia utolsó fáraóinak pontos rokonsági kapcsolatai nem ismertek. Ehnaton mellett utolsó éveiben két társuralkodó is állt, Szemenhkaré és Nofernoferuaton, akikről sokáig nem volt teljesen tisztázott, hogy egy vagy két személy, és ma sem tudni sokat róluk; Szemenhkaré feltehetőleg Ehnaton öccse, féltestvére, esetleg fia volt, Nofernoferuaton pedig talán Ehnaton felesége vagy egyik lánya lehetett.[14] Ehnatont társuralkodója alig egy évvel élte túl; őt Tutanhamon követte a trónon, aki a legtöbb feltételezés szerint Ehnaton fia volt, esetleg az öccse[15]. Tutanhamon gyermektelenül halt meg, Ay követte a trónon, aki feltételezések szerint rokonságban állt a királyi családdal, Tije királyné fivére[16] és talán Nofertiti apja volt[17], de erre csak közvetett bizonyítékok mutatnak. A dinasztia utolsó fáraója, Horemheb nem állt vér szerinti rokonságban a királyi családdal; az alapján sorolják mégis ide, hogy felesége, Mutnedzsmet feltételezések alapján Ay lánya és/vagy Nofertiti húga, de ezt sem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani[18]. Horemheb gyermektelenül halt meg, utódjának egy katonatársát tette meg, aki I. Ramszesz néven lépett trónra; vele már új dinasztia kezdődik[18].

[szerkesztés] Történet

A hükszósz megszállók kiűzésével, mely I. Jahmesz alatt fejeződött be, a második átmeneti kor lezárult, Alsó- és Felső-Egyiptom újraegyesült. Az őt követő fáraók uralma alatt Egyiptom visszaszerezte korábban elvesztett területeit, megszilárdította hatalmát és új hódításokra is sor került. Núbia aranybányáinak visszaszerzése nagy lendületet adott az ország gazdaságának.[19]

Egyiptom visszaszerzett dicsőségére kelet felől leselkedett a legnagyobb veszély: Mitanni és Hatti egyre nagyobb fenyegetést jelentett. Az első jelentősebb összecsapások III. Thotmesz uralkodása alatt zajlottak. A fáraó a Mitanni által támogatott városállamok szövetsége ellen indult, az első nagy csata Megiddónál zajlott és egyiptomi győzelemmel zárult.[20][21] Thotmesz megszerezte a Földközi-tenger több jelentős kikötővárosát is, és támaszponttá alakította őket. Ezután bevette Kádest, ezzel jelentősen meggyengítette Mitanni hatalmát. Egyiptom a térség vezető államává vált.[22] Utódjának, II. Amenhotepnek még le kellett vernie néhány Mitanni által bátorított lázadást, később azonban – valószínűleg Hatti növekvő ereje miatt – Mitanni lépéseket tett a béke felé.[23] IV. Thotmesz idejére a korábbi ellenségből szövetséges lett.[24]

III. Amenhotep uralkodása a XVIII. dinasztia legkiemelkedőbb időszaka, az egész egyiptomi történelem egyik fénypontjának számít. A nagyrészt békés időszakban bőség honolt, virágzott a kereskedelem és a diplomácia, nagyszabású építkezések folytak. A fáraó istenítése egyre nagyobb mértéket öltött.

[szerkesztés] Források

  1. ^ a b Aidan Dodson & Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson, 2004, ISBN 0-500-05128-3, p.126
  2. ^ Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-497-2. ISSN 1218-9855.), p.131
  3. ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.124
  4. ^ Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (Debrecen, GoldBook, 2004), ISBN 963-425-022-X, p.226
  5. ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.127
  6. ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.128
  7. ^ a b Dodson–Hilton, op.cit., p.130
  8. ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.131
  9. ^ Shaw, op.cit., pp.252-253
  10. ^ a b c Dodson–Hilton, op.cit., p.132
  11. ^ Shaw, op.cit., p.268
  12. ^ Shaw, op.cit., p.275
  13. ^ Shaw, op.cit., p.292
  14. ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.150
  15. ^ Dodson–Hilton, op.cit., pp.149-150
  16. ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.145
  17. ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.147
  18. ^ a b Dodson–Hilton, op.cit., p.153
  19. ^ Shaw, op.cit., pp.239-240
  20. ^ Shaw, op.cit., pp.258-261
  21. ^ Kákosy, op.cit., p.138
  22. ^ Kákosy, op.cit., p.139
  23. ^ Kákosy, op.cit., p.140
  24. ^ Shaw, op.cit., pp.272-273
Ez az ókori tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/XVIII._dinasztia”
Személyes eszközök