Keserűfűfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Wikipédia:Hogyan használd a taxoboxokat?Infobox info icon.svg
Keserűfűfélék
Baracklevelű keserűfű(Persicaria maculosa)
Baracklevelű keserűfű
(Persicaria maculosa)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Alrend: Polygonineae
Család: Keserűfűfélék (Polygonaceae)
Juss.
Típusnemzetség
Polygonum
Alcsaládok
  • Polygonoideae
  • Eriogonoideae

A keserűfűfélék, régebben sóskafélék[1] (Polygonaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének Polygonineae alrendjébe tartozó növénycsalád. Névadó nemzetsége a Polygonum (keserűfű). Ismertebb nemzetségei még a Fagopyrum (hajdina), Rumex (sóska) és Rheum (rebarbara). A család neve egyes fajok megduzzadt szárcsomóiból származik („poly” = sok, „goni” = térd vagy ízület, bár egyes értelmezések szerint itt a „goni” magot jelent, és így a csoport neve arra utal, hogy sok magot termő növények tartoznak ide).

A Királyi Botanikus Kertek adatbázisa szerint a család 43 nemzetséget és mintegy 1100 fajt számlál. Fajszám szerint a legnagyobb nemzetségek az Eriogonum (250 faj), Polygonum (200 faj), Rumex (200 faj), Coccoloba (120 faj) és Calligonum (80 faj).

A család kozmopolita elterjedésű, de biodiverzitásának csúcsát a mérsékelt égöv alatt éri el.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Rendszertan

A család jól meghatározott, és a legtöbb rendszertani leírásban szerepel, de rendszertani pozíciója kevésbé egyértelmű. Például a Cronquist-rendszerben saját rendet kapott (Polygonales), újabb rendszerekben, mint az APG a Caryophyllales részeként kezelik. A Plumbaginaceae testvércsoportja.[2]

A keserűfűfélék két alcsaládra oszthatók:

  • Polygonoideae, mintegy 28 nemzetséggel és 800 fajjal. Jellemző rájuk a fészekpikkelyek (involucre) hiánya és a pálhakürtő (ochrea) jelenléte. Fontos nemzetségei a Polygonum, a Rumex és a Calligonum.
  • Eriogonoideae, mintegy 330 fajjal. Kizárólag az Újvilágban találhatók meg, jellemző rájuk a fészekpikkelyek (involucre) jelenléte, a bogas virágzat és a pálhakürtő (ochrea) hiánya. Fontos nemzetségei az Eriogonum és a Coccoloba.

[szerkesztés] Jellemzése

A legtöbb keserűfűféle lágy szárú, évelő növény megduzzadt szárcsomókkal, de kisebb cserjék (pl. Coccoloba) és kúszónövények (pl. Antipogon) is vannak köztük.

Egyszerű, váltakozó állású leveleik mellett egyedi a családban a pálhakürtő előfordulása. Azokon a fajokon, ahol a szárat nem övezi pálhakürtő, a virágzat bogas. Lepelszerű, apró virágaik ritkán színesek, általában kétneműek és aktinomorfak. A lepel két-, három- vagy öttagú, egy- vagy kétkörű. Virágzás után a csészelevelek gyakran hártyaszerűen körülveszik a fejlődő termést. A porzót 3-8 szabadon álló, vagy tövüknél összenőtt porzólevél alkotja. A magház felső állású, alapi placentációval, 2-4 bibével.[3] A termés egymagvú makkocska. Szélmegporzáson kívül rovarmegporzás is előfordul a családban.

[szerkesztés] Fontosabb nemzetségek

[szerkesztés] Ismertebb magyarországi fajok

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Bokor József (szerk.). Sóskafélék, A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26. 
  2. ^ Podani, János. 10, A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (magyar nyelven). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 147. o (2009. november 16.). ISBN 9634636322 
  3. ^ Jones, Samuel B., and Arlene E. Luchsinger. 1979. Plant systematics. McGraw-Hill series in organismic biology. New York: McGraw-Hill. Page 254. ISBN 0-07-032795-5