Keserűfűfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Keserűfűfélék
Baracklevelű keserűfű(Persicaria maculosa)
Baracklevelű keserűfű
(Persicaria maculosa)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Alrend: Polygonineae
Család: Keserűfűfélék (Polygonaceae)
Juss.
Típusnemzetség
Polygonum
Alcsaládok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keserűfűfélék témájú kategóriát.

A keserűfűfélék, régebben sóskafélék[1] (Polygonaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének Polygonineae alrendjébe tartozó növénycsalád. Névadó nemzetsége a Polygonum (keserűfű). Ismertebb nemzetségei még a Fagopyrum (hajdina), Rumex (sóska) és Rheum (rebarbara). A család neve a fajok megduzzadt szárcsomóiból származik („poly” = sok, „goni” = térd vagy ízület), bár egyes értelmezések szerint itt a „goni” magot jelent, és így a csoport neve arra utal, hogy sok magot termő növények tartoznak ide. Az előbbi változattal összhangban régi, illetve népise magyar nevei is a tagolt szárra utalnak: szárbütykűfű, göcsfű, sok térdű fű, száz bötköjű fű.

A Királyi Botanikus Kertek adatbázisa szerint a család 43 nemzetséget és mintegy 1100 fajt számlál. Fajszám szerint a legnagyobb nemzetségek az Eriogonum (250 faj), Polygonum (200 faj), Rumex (200 faj), Coccoloba (120 faj) és Calligonum (80 faj).

A család kozmopolita elterjedésű, de biodiverzitásának csúcsát a mérsékelt égöv alatt éri el.

Rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család jól meghatározott, és a legtöbb rendszertani leírásban szerepel, de rendszertani pozíciója kevésbé egyértelmű. Például a Cronquist-rendszerben saját rendet kapott (Polygonales), újabb rendszerekben, mint az APG a Caryophyllales részeként kezelik. A Plumbaginaceae testvércsoportja.[2]

A keserűfűfélék két alcsaládra oszthatók:

  • Polygonoideae, mintegy 28 nemzetséggel és 800 fajjal. Jellemző rájuk a fészekpikkelyek (involucre) hiánya és a pálhakürtő (ochrea) jelenléte. Fontos nemzetségei a Polygonum, a Rumex és a Calligonum.
  • Eriogonoideae, mintegy 330 fajjal. Kizárólag az Újvilágban találhatók meg, jellemző rájuk a fészekpikkelyek (involucre) jelenléte, a bogas virágzat és a pálhakürtő (ochrea) hiánya. Fontos nemzetségei az Eriogonum és a Coccoloba.

Jellemzésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb keserűfűféle lágy szárú, évelő növény, de kisebb cserjék (pl. Coccoloba) és kúszónövények (pl. Antipogon) is vannak köztük. Száruk jól láthatóan részekre tagolt, duzzadt szárcsomókkal.

Egyszerű, váltakozó állású leveleik mellett egyedi a családban a pálhakürtő előfordulása. Azokon a fajokon, ahol a szárat nem övezi pálhakürtő, a virágzat bogas. Lepelszerű, apró virágaik ritkán színesek, általában kétneműek és aktinomorfak. A lepel két-, három- vagy öttagú, egy- vagy kétkörű. Virágzás után a csészelevelek gyakran hártyaszerűen körülveszik a fejlődő termést. A porzót 3-8 szabadon álló, vagy tövüknél összenőtt porzólevél alkotja. A magház felső állású, alapi placentációval, 2-4 bibével.[3] A termés egymagvú makkocska. Szélmegporzáson kívül rovarmegporzás is előfordul a családban.

Fontosabb nemzetségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb magyarországi fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bokor József (szerk.). Sóskafélék, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26. 
  2. Podani, János. 10, A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (magyar nyelven). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 147. o (2003. április 10.). ISBN 9634636322 
  3. Jones, Samuel B., and Arlene E. Luchsinger. 1979. Plant systematics. McGraw-Hill series in organismic biology. New York: McGraw-Hill. Page 254. ISBN 0-07-032795-5