Szegfűvirágúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szegfűvirágúak
Evolúciós időszak: Kora kréta - jelen
Mezei szegfű (Dianthus deltoides)
Mezei szegfű (Dianthus deltoides)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Juss. ex Bercht. & J.Presl
Szinonimák

Centrospermae

családok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szegfűvirágúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szegfűvirágúak témájú kategóriát.

Más rendszerezések
Carnegiea gigantea

A szegfűvirágúak (Caryophyllales) a zárvatermőkön belül a valódi kétszikűek core eudicots kládjába tartozó rend. A Dilleniales testvércsoportja. Sok különleges életmódú növény tartozik ide, köztük szukkulensek, húsevő növények, sótűrők, C4- és CAM-fotoszintézisű fajokat egyaránt. Gyakori náluk a magkezdemény alapi vagy centrális placentációja (tehát a magkezdemény a magházban központi helyzetben alakul ki) – innen a rend szinonim neve: Centrospermae.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különböző rendszerezéseket időben visszafelé tekintjük át – a legkorszerűbbtől a leginkább hagyományosnak számító osztályozásokig.

APG III[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az APG III (2009) a következő új családokat sorolta a rendbe: Anacampserotaceae, Limeaceae, Lophiocarpaceae, Montiaceae, Talinaceae.

APG II[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az APG II (2003) szerint a rend a valódi kétszikűek között a core eudicots csoportba tartozik. Bár a rend monofiletikussága többszörösen bebizonyosodott, elhelyezkedése a core eudicots-on belül bizonytalan. A rendszertanászok még nem döntötték el, hogy a rosid komplexbe kellene-e besorolni, vagy az asterid klád testvércsoportjaként. [1] Az újabb molekuláris és biokémiai bizonyítékok két fő kládot, két alrendet határoztak meg a Caryophyllales alatt, ezek: Caryophyllineae és Polygonineae.[1] Ezeket az alrendeket korábban (és egyes leírásokban még mindig) rend szintjén kezelték, mint Polygonales és Caryophyllales.[1]

A rend magában foglal számos jól ismert növényt, köztük a kaktuszokat, a szegfűt, a spenótot, a cukorrépát, a rebarbarát, a harmatfűt és a murvafürtöt. A klád 31 családot tartalmaz 692 nemzetséggel és 11 155 fajjal, ide tartozik a kétszikűek mintegy 6%-a.

Szegfűvirágúak rendje (Caryophyllales):

A „nem valódi” Caryophyllales klád olyan (morfológiai bélyegek alapján távolinak tűnő) növénycsoportokat tartalmaz, mint a Cronquist-rendszer által külön rendként kezelt Polygonales (keserűfűvirágúak) és a Nepenthales rendbe tartozó rovarfogó növény családok (Droseraceae, Drosophyllaceae, Nepenthaceae).

APG[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1998-as APG-rendszer kissé másként határozta meg a rendet.

  • Caryophyllales rend
    Achatocarpaceae család
    Aizoaceae család
    Amaranthaceae család
    Ancistrocladaceae család
    Asteropeiaceae család
    Basellaceae család
    Cactaceae család
    Caryophyllaceae család
    Didiereaceae család
    Dioncophyllaceae család
    Droseraceae család
    Drosophyllaceae család
    Frankeniaceae család
    Molluginaceae család
    Nepenthaceae család
    Nyctaginaceae család
    Physenaceae család
    Phytolaccaceae család
    Plumbaginaceae család
    Polygonaceae család
    Portulacaceae család
    Rhabdodendraceae család
    Sarcobataceae család
    Simmondsiaceae család
    Stegnospermataceae család
    Tamaricaceae család

Cronquist[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába tartozó (az APG osztályozásában az Amaranthaceae része) fehér libatop (Chenopodium album) mindenfelé gyakori gyomnövény

Az 1981-es Cronquist-rendszer szintén leírta a rendet, az alábbi módon:

  • Caryophyllales rend
    Achatocarpaceae család
    Aizoaceae család
    Amaranthaceae család
    Basellaceae család
    Cactaceae család
    Caryophyllaceae család
    Chenopodiaceae család
    Didiereaceae család
    Nyctaginaceae család
    Phytolaccaceae család
    Portulacaceae család
    Molluginaceae család

Az APG-féle leírás már a rend fogalmában is eltér a többi rendszertől. Az APG jóval nagyobb rendeket és osztályokat használ, és a Caryophyllales sensu APG rend körülbelül a Caryophyllidae sensu Cronquist alosztálynak feleltethető meg.

A különbség abban is rejlik, hogy milyen családokat sorolnak a rendbe. A Stegnospermataceae és a Barbeuiaceae növényei Cronquistnél a Phytolaccaceae családba sorolódnak. A Chenopodiaceae-t (amit Cronquist családként kezel) az APG-ben az Amaranthaceae tartalmazza.

Az APG leírásában új elemek az Asteropeiaceae és a Physenaceae, mindkettő egyetlen nemzetségből áll, és három nemzetség a Cronquist-féle Nepenthales rendből.

Korábban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi rendszerek, mint a Wettstein-rendszer (utolsó kiadás 1935-ben) és az Engler-rendszer (frissítve 1964-ben) tartalmaztak egy hasonló rendet Centrospermae néven.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Judd. W., Campbell, C., Kellog, E., Stevens, P. & M. Donoghue. (2008). Plant Systematics: A Phylogenetic Approach, Third Edition. Sinauer Associates, Inc. Sunderland, MA