Japánkeserűfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Japánkeserűfű
Fallopia dumetorum – Thomé, Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz, 1885
Fallopia dumetorum – Thomé, Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz, 1885
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Keserűfűfélék (Polygonaceae)
Nemzetség: Fallopia
Adans.
Fajok

Lásd a szövegben

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japánkeserűfű témájú kategóriát.

A japánkeserűfű (Fallopia) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjának egyik növénynemzetsége. 12-15 faját gyakran a sensu lato értelmezett Polygonum nemzetségbe sorolták, mások csak a Fallopia sectio Reynoutria-t tekintik japánkeserűfűnek. Lágy szárú évelő növények, lágy és fás szárú kúszónövények tartoznak ide. Az északi félgömb mérsékelt és szubtrópusi területein honos. Több fajuk özönnövény, különösen az ártéri japánkeserűfű Európa és Észak-Amerika területén.

A nemzetség nevét a padovai botanikus kert felügyelőjéről, Gabriello Fallopióról, avagy Fallopiusról kapta. Fallopiust egyben a modern anatómia egyik alapítójának is tekintik, Vesaliusszal és Eustachiusszal együtt.

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fallopia baldschuanica (syn. Fallopia aubertii, Polygonum baldschuanicum, Polygonum aubertii). Kelet-Ázsia
  • Fallopia cilinodis (syn. Polygonum cilinode, Bilderdykia cilinodis). Észak-Amerika
  • Fallopia convolvulus (syn. Polygonum convolvulus, Bilderdykia convolvulus). Európa, Ázsia, Észak-Afrika
F. convolvulus var. subalatum
F.japonica var. compacta
F.japonica var. compacta f. rosea Hort.
F. multiflora var. hypoleuca

Hibridek:

Az ártéri japánkeserűfű és az óriás japánkeserűfű hibridje, a Fallopia × bohemica (syn. Polygonum × bohemicum) cseh japánkeserűfű néven ismert.

A Fallopia × conollyana (F. baldschuanica × F. japonica) is ismert özönnövény.

Inváziós fajként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fallopia több faja képes ehhez hasonló bozótokat alkotni

Több japánkeserűfű-fajt, de különösen az ártéri, az óriás és a himalájai japánkeserűfűt gyomnövénynek, inváziós fajnak tekintenek. A 19. században Japánból először Nagy-Britanniába, onnan Észak-Amerikába került dísznövényként.

Egyes fajok rendkívül gyors növekedésre képesek a tavasz folyamán: az óriás japánkeserűfű eléri a 4,5 métert nyárra, az ártéri a 3 métert, és a „törpe” himalájai japánkeserűfű a 1,5-2 métert. Japánban itadori-nak (イタドリ), „erős növénynek” is nevezik. Egyes fajaik az anyanövénytől 7-20 méter távolságra, legalább 2 méter mélyre érő rizómáik (sarjadzásra képes gyökereik) kiterjedt hálózatának segítségével gyors terjeszkedésre képesek. Akár 1 centiméteres gyökér- vagy szárdarabok is képesek növénykolóniát létrehozni. Áradáskor, magas vízálláskor a növény vagy egyes részei a folyókba vagy vízmosásokba kerülnek, így új helyekre jutnak el. Ahogy más inváziós fajoknál is előfordul, a gyakran bolygatott talaj lehetővé teszi a fiatal japánkeserűfű-egyedeknek, hogy gyors növekedésükkel elnyomják a többi növényt, és egyeduralkodóvá váljanak a területen. A vágás, nyírás, ásás és gyomirtózás, különösen a növekedési időszak elejétől a közepéig ritkán vezet eredményre, gyakran még stimulálja is a koronagyökér vagy a rizómák alvó rügyeinek feléledését.

Orvosi hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újabban az ártéri japánkeserűfű és más japánkeserűfüvek szárában lévő magas transzresveratrol-tartalmat próbálják felhasználni. A korábban főleg a vörös szőlő héjában fellelt resveratrol több kutatás alanya vélt öregedésgátló hatása miatt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fallopia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.