Ptolemaida-dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ókori világ felosztása Nagy Sándor halála után

A Ptolemaida dinasztia, másképpen Lagida dinasztia egy hellenisztikus királyi család volt, mely majdnem 300 éven keresztül irányította Egyiptomot, Kr. e. 30530-ig.

I. Ptolemaiosz, Lagosz fia, egyike volt Nagy Sándor makedón tábornokainak. Kr. e. 323-ban Nagy Sándor halála előtt kinevezte Egyiptom szatrapájának. Kr. e. 305-ben I. Ptolemaiosz királynak kiáltotta ki magát, később felvette a Szótér nevet (jelentése: megmentő). Az egyiptomiak hamar elfogadták a Ptolemaioszokat a független Egyiptom fáraóinak utódaként. A család uralta Egyiptomot az Kr. e. 30-as római hódításig.

A dinasztia férfiuralkodói közül mind a Ptolemaiosz nevet viselte. A ptolemaida királynőket, akik közül jó néhány férjeik nővére volt, Kleopátrának, Arszinoénak vagy Berenikének nevezték. A leghíresebb királynő, a dinasztia utolsó királynője, VII. Kleopátra volt, aki a Julius Caesar és Pompeius közötti, később Octavianus és Marcus Antonius közötti politikai harcokban betöltött szerepéről ismert. Öngyilkossága jelölte Egyiptom behódolását Róma előtt és a Ptolemaioszok uralkodásának végét Egyiptomban.

Ptolemaioszok és leszármazottaik családfája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ptolemaiosz-dinasztia más tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap