VII. Kleopátra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VII. Kleopátra
ACSIE016 - Cleopatra, from the Ruins of Dendéra.jpg

Egyiptom ptolemaida királynője
Uralkodási ideje
Kr. e. 51 – Kr. e. 30
társuralkodók: XIV. Ptolemaiosz (Kr. e. 47Kr. e. 44)
Kaiszarion (Kr. e. 44Kr. e. 30)
Elődje XII. Ptolemaiosz
Utódja (Egyiptom Római provincia lett)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Ptolemaida-dinasztia
Született Kr. e. 69. januárja
Alexandria
Elhunyt Kr. e. 30. augusztus 12. (39 évesen)
Alexandria
Házastársa 1) XIII. Ptolemaiosz
2) XIV. Ptolemaiosz
3) Caius Iulius Caesar
4) Marcus Antonius
Gyermekei 3.-tól: Ptolemaiosz Kaiszarion
4.-től: Alexandrosz Héliosz
4.-től: Kleopátra Szeléné
4.-től: Ptolemaiosz Philadelphosz
Édesapja XII. Ptolemaiosz
Édesanyja V. Kleopátra (valószínűleg)

VII. Kleopátra Philopatór (görögül:Κλεοπάτρα Φιλοπάτωρ) (Kr. e. 69. januárjaKr. e. 30. augusztus 12.), később Cleopatra Thea Neotera Philopator kai Philopatris, Kr. e. 51-től haláláig Egyiptom királynője, a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodója és az ország utolsó hellenisztikus vezetője. Habár számos más egyiptomi királynő használta e nevet, általában egyszerűen Kleopátra néven ismert, minden más ezen néven szereplő elődjénél híresebb.

Előbb édesapja, XII. Ptolemaiosz, később fivérei (és egyben férjei), XIII. Ptolemaiosz és XIV. Ptolemaiosz, még később fia, Kaiszarion (Caesarion) társuralkodója volt. Túlélt egy államcsínyt fivére, XIII. Ptolemaiosz és hívei szervezésében. Szerelmi viszonyt folytatott Caesarral. Megragadta és megszilárdította hatalmát a trónon, és a Caesar elleni merénylet után alkalmazkodott a megváltozott erőviszonyokhoz – Marcus Antoniushoz feleségül ment. Gyermekei közül három Antoniustól és egy Caesartól származik. Házasságai fivéreivel gyermektelenek voltak.

Antonius riválisa, Caesar törvényes örököse, Octavianus Róma erejét Egyiptom ellen fordította. A bekövetkezett események Kr. e. 30. augusztus 12-én véget vetettek Kleopátra birodalmának, ő maga öngyilkos lett. Öröksége fennmaradt történetének számos, dramatizált formájában.

Kleopátra egyenes leszármazottja volt Nagy Sándor tábornokának, I. Ptolemaiosz Szótérnek, aki a macedóniai Arszinoé és Lacus fia volt. A görög nyelv és görög kultúra mellett Kleopátra hírneves volt arról, hogy a háromszáz éve uralkodó Ptolemaiosz dinasztiából elsőként megtanulta az egyiptomi nyelvet.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kleopátra jelentése görögül „az apa dicsősége”. A királynő teljes neve: Cleopatra Thea Philopator, azaz „Kleopátra istennő, apja által szeretett”. XII. Ptolemaiosz Auletes király harmadik leányaként látta meg a napvilágot, édesanyja valószínűleg édesapja nővére, V. Kleopátra, aki sorban a harmadik volt a társuralkodásban, a másik két nővére meghalt.

Kevés információ ismert Kleopátra gyermekkorából, de szemtanúja lehetett a zűrzavaros eseményeknek és a nép ptolemaioszi dinasztiához való kötődésének apja uralma alatt. A történések indítékai magában foglalják az uralkodók testi és erkölcsi elkorcsosulását, a hatalom központosítását és korrupciót. Ez felkelésekhez, Ciprus és Cyrenaica elvesztésével jártak. A Ptolemaioszok uralkodása egyike a szerencsétlen dinasztiák legtöbbjének.

Kr. e. 58-ban Kleopátra idősebb nővére, IV. Bereniké apjától magához ragadta a hatalmat. Róma támogatásával Syria helytartója, Aulus Gabinius, XII. Ptolemaiosz a felkelést leverte és legidősebb nővérét Kr. e. 55-ben kivégeztette. Ezután Kleopátra férjével, fiatalabb fivérével, XIII. Ptolemaiosz, közösen örökölte a trónt.

Trónra lépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kr. e. 51 márciusában XII Ptolemaiosz meghalt. Kleopátra 18 évesen, XIII. Ptolemaiosz 12 évesen lettek Egyiptom közös uralkodói. Uralkodásuk első három évében gazdasági nehézségek, éhínség, a Nílus termőterületeinek elégtelen eláradásai és politikai konfliktusokkal kellett megküzdeniük. Bár Kleopátra összeházasodott fiatal testvérével, korán jelét adta, hogy esze ágában sincs megosztani a hatalmat.

Kr. e. 51 augusztusában a társuralkodók közötti viszony teljesen elmérgesedett. Kleopátra elhagyta a Ptolemaiosz nevet a hivatalos iratokból és az eztán vert érméken egyedüliként jelenik meg arca. Amilyen lekezelően bántak a ptolemaioszi hagyományok a női vezetőkkel, olyan alárendelten bánt saját társuralkodójával. Ennek következménye udvaroncainak összeesküvése, melyet Pothinus eunuch vezetett. Elmozdította Kleopátrát a hatalomból és Ptolemaioszt egyedüli uralkodóvá tette. Mindez Kr. e. 48 körül történt (lehet, hogy korábban. Egy i. e. 51-ből származó rendelet szerint Ptolemaiosz egyedüliként használta nevét). Kleopátra felkelést próbált szítani Pelusium környékén, de rövidesen elhagyni kényszerült Egyiptomot egyetlen életben maradt nővérével, Arsinoëvel.[1]

Kleopátra és Julius Caesar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pompeius meggyilkolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Denderah Temploma. Hátsó falán ez olvasható: Kleopátra és fia, Cesarion. Kép: Alex Lbh, 2005. április

Amíg Kleopátra száműzetésben volt, Ptolemaiosz belekeveredett a római polgárháborúba. Kr. e. 48 őszén Pompeius elmenekült Caesar csapatai elől, Alexandriában keresve menedéket. Ebben az időben Ptolemaiosz csak 15 éves volt és egymaga ült a trónon. Kr. e. 48. szeptember 29-én a kikötőből éppen láthatta, amint Pompeiust meggyilkolta korábbi tisztjeinek egyike, aki most már Ptolemaiosz szolgálatában állt. Úgy gondolják, Ptolemaiosz ítélte halálra, hogy Caesar kedvében járjon, ezáltal Róma szövetségesévé váljon, aminek Egyiptom adósa volt. Ez katasztrofális melléfogás volt Ptolemaiosz részéről. Mikor Caesar megérkezett Egyiptomba, két nap elteltével Ptolemaiosz átnyújtotta Pompeius levágott, bepácolt fejét. Caesar haragra gerjedt és elfoglalta az egyiptomi fővárost; kötelességének érezte, hogy döntőbíró legyen a rivális Ptolemaiosz és Kleopátra követelései között.

Caesar és Caesarion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plutarkhosz feljegyzi, hogy Kleopátra buzgón próbált Caesar hasznára és Ptolemaiosz bosszantására lenni. A királynő a palotába vitette magát egy perzsa szőnyegben szolgái által és így mutatkozott be Caesar-nak. Ennél a pontnál Caesar elállt elvetemült terveitől, Egyiptom bekebelezésétől, helyette támogatta Kleopátra igényét trónja visszakövetelésére. Zavargások törnek ki, melynek során Kr. e. 47. január 13-án XIII. Ptolemaiosz a Nílusba fulladt. Februárban Caesar és Kleopátra csapatai legyőzik a trónkövetelő IV. Arsinoe csapatait és Caesar visszaültette a trónra Kleopátrát, fiatalabbik testvérével XIV. Ptolemaiosszal, az új társuralkodóval.

Időközben a harminc éves korkülönbség ellenére Kleopátra és Caesar szeretők lettek. Kr. e. 48 és Kr. e. 47 között Caesar Egyiptomban maradt. Kr. e. 47. június 23-án Kleopátra gyermeknek adott életet, aki a Ptolemaiosz Kaiszarion nevet kapta (Caesarion jelentése „kis Caesar”, ennek görög alakja a Kaiszarion). Kleopátra követelte Caesartól, hogy fiának adja nevét és tegye örökösévé. Caesar védnökségét választotta nagy-unokaöccse Octavianus helyett.

Kr. e. 46 és Kr. e. 44 között Kleopátra és Caesarion Rómába látogatott, mikor a Caesar elleni merényletet elkövették Kr. e. 44. március 15-én. A merénylet előtt vagy nem sokkal utána visszatért Egyiptomba. Mikor XIV. Ptolemaiosz rejtélyes körülmények között meghalt (valószínűleg Kleopátra mérgezte meg), Kr. e. 44. szeptember 2-án Kleopátra Kaiszariont társuralkodójává és örökösévé tette.

Kleopátra és Marcus Antonius[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antónius és Kleopátra (Lawrence Alma-Tadema festménye, 1883)

Kr. e. 42-ben Marcus Antonius, a triumvirek egyike, aki Róma vezetője volt a Caesar halála után kialakult hatalmi vákuumban, találkozóra hívta Kleopátrát Tarszoszba biztosítani politikai hűségéről. Kleopátra erős szövetségesre lelt Antoniusban, és elbűvölte őt, aki Kr. e. 4140 telét Alexandriában töltötte. I. e. 40. december 25-én ikreket szült, akik az Alexandrosz Héliosz és Kleopátra Szeléné nevet kapták.

Négy évvel később Kr. e. 37-ben, Antonius újra látogatást tett Alexandriába útban a pártusok elleni háború felé. Felújította kapcsolatát Kleopátrával, és ettől a ponttól Alexandriát tekintette otthonának. Házasságot kötött Kleopátrával egyiptomi szertartás szerint (Suetonius egy levélben említést tesz erről a felvetésről), habár ebben az időben házas volt Octaviával, Octavianus triumvirtársa nővérével. Megszületik Antonius és Kleopátra következő gyereke Ptolemaiosz Philadelphosz. Kr. e. 34 vége felé Antonius meghódítja Armeniát. Kleopátrát és Kaiszariont Egyiptom és Ciprus társuralkodójaként megkoronázzák; Alexandrosz Héliosz Armenia, Media és Parthia koronás vezetője; Kleopátra Szeléné Cyrenaica és Libya királynője; és Ptolemaiosz Philadelphosz Phoenicia, Syria és Cilicia megkoronázott vezetője. Kleopátra így elnyerte a Királyok Királynője címet.

Számos ellenőrizhetetlen, de nagyszerű mendemonda kering Kleopátráról. A legismertebb történet az, mikor pazar lakomáinak egyikén játékosan fogadást ajánlott Antoniusznak, hogy rá tud-e költeni tízmillió szeszterciuszt egy vacsorára. Antonius ráállt a fogadásra. Következő este egyszerű fogást szolgáltak fel, amin Antonius élcelődött. Erre kérette a második fogást – mindössze egy csésze erős ecetet hoztak. Akkor levette az egyik felbecsülhetetlen értékű gyöngy fülbevalóját, beleejtette, hagyta feloldódni és megitta a keveréket.

Antonius viselkedése szörnyen ellenséges és számító volt a rómaiak szemében, és Octavianus meggyőzte a Szenátust a toborzásról, az Egyiptom elleni háborúhoz. Kr. e. 31. szeptember 2-án Antonius erői szembekerültek a rómaiakkal egy tengeri ütközetben Actium partjánál. Kleopátra is jelen volt saját flottájával. Ismert legenda mesél nekünk arról, mikor meglátta, hogy Antonius gyengén felszerelt hajói és katonai evezősei vesztésre állnak a római hajóhad főerőivel szemben, Kleopátra harc nélkül elmenekült, elhagyta Antonius hajóhadát, elállt a csata folytatásától. Nincs azonban korabeli forrásunk arról, hogy ez tényleg így is történt.

Az Actiumi csata után Octavianus betört Egyiptomba. Alexandria felé menetelt és Kr. e. 30. augusztus 12-én Antonius serege megfutamodott Octavianus elől.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kleopátra halála (Reginald Arthur festménye, 1892)

Antonius öngyilkosságot követett el, mikor tudtára adták neki Kleopátra halálhírét. Néhány nappal később Kleopátra valóban meghalt önkezétől. Az ókori feljegyzések általában összevágnak abban, hogy vesztét egy áspiskígyó marása okozta, két szolgálójával együtt. Octavianus az épület közelében várt, értesítették haláláról, és csak meggyőződött róla saját szemével.[2]

Kleopátra fiát Kaiszariont kiáltották ki Egyiptom fáraójának XV. Ptolemaiosz néven, de Octavianus már győzött. Caesariont elfogták és kivégezték. Sorsát Octavianus híres szavai pecsételték meg: "Túl sok Caesar". Ezzel nemcsak a hellenisztikus kor egyiptomi fáraóinak uralkodása ért véget, hanem az összes egyiptomi fáraó uralkodásának is. Antoniustól született három gyermekét megkímélték és Rómába vitték, ahol Antonius felesége, Octavia nevelte fel őket.

Kleopátra Plutarkhosz szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A külseje önmagában véve nem volt igazán figyelemre méltó. Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná. Megkapó személyisége elbűvölő beszédstílussal párosult. Intelligenciája és mondanivalója megbabonázta a hallgatóságát. Már az maga volt az öröm, ha a hangját hallotta valaki. Mintha egy többhúros hangszeren játszott volna, úgy váltogatta a nyelveket, melyeken beszélt. Ellenállhatatlan bájjal csevegett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugárzása, amikor új emberekkel találkozott. Kedvesen csengett a hangja, amikor beszélt. És ezzel nemcsak a férfiakat hódította meg. A nők istenítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő."[3]

Kleopátra a művészetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kleopátra szobra

Kleopátra története évszázadokon át bűvölte el írók és művészek sokaságát. Semmi kétség, műveikben alakja úgy sejlik fel, mint egy nagy csábító, aki képes volt szövetséget kötni az akkori világ két legerősebb férfijával Caesarral és Antoniusszal. Ezeket a tényeket tárja fel a 2001-ben bemutatott: Egyiptom Kleopátrája: Tényektől a mítoszig.

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom-dráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom-egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1917-es Cleopatra film plakátja.

A legkorábbi Kleopátrával kapcsolatos film Antonius és Kleopátra (1908) volt, Florence Lawrence Kleopátra szerepében. A legkorábbi, Kleopátra főszereplésével készült film: Kleopátra, Egyiptom Királynője (1912), Helen Gardner főszereplésével.

Filmek/TV-s munkák, melyeket a Nílus Királynője ihletett:

TV[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Opera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festmények a reneszánsztól fogva[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kleopátra és halála festők százait inspirálta a reneszánsztól napjainkig, ezeknek természetesen nincs semmiféle történelmi értékük; a téma különleges hatással volt a francia akadémiai festőkre.

Az öngyilkosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Guercino – Kleopátra öngyilkossága (1621). Olaj, vászon. (116.8 x 93.3 cm) Pasadena, Kalifornia, Norton Simon Museum gyűjteményéből. A kép Kleopátrát mutatja, amint kezében a kígyókkal felkészül saját halálára.
Guido CagnacciKleopátra halála, (1658)
  • Guido Cagnacci – Kleopátra halála (1658). Olaj, vászon. Bécs, Művészettörténeti Múzeum.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Giambattista Tiepolo – Kleopátra lakomája (1743–5). Olaj, vászon, (248.2 x 357.8 cm), Nemzeti Galéria, Victoria, Ausztrália. A kép a lakomát festi le, ahol Kleopátra feloldotta igazgyöngy fülbevalóját egy csésze ecetben.
  • Jean-Léon Gérôme – Kleopátra és Caesar (Cléopâtre et César) (1866). Olaj, vászon. Az eredeti kép elveszett, csak másolat maradt róla. A mű Kleopátrát állva ábrázolja az ülő Caesar előtt. A festmény orientalista stílusban készült.
  • Kamel Ouali- Cléopâtre- la dernière règne d’Égypte (Kleopátra - Egyiptom utolsó királynője)- francia musical, a koreográfus Kamel Ouali rendezésében. A musical Kleopátra életét, szerelmét és birodalma bukását követi végig. A darabot 2009. január 29-én mutatták be először a párizsi Sportpalotában.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Peter Green. Alexander to Actium: The Historical Evolution of the Hellenistic Age. Berkeley: University of California Press, 661-664. o. ISBN 0-520-05611-6 (1990) 
  2. Smith, William (ed.). Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Boston: Little, Brown & Company, 802. o (1867) 
  3. http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjc/0/14287/1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Kleopátra témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
XIII. Ptolemaiosz
Ptolemaida király
Kr. e. 51Kr. e. 30
A Ptolemaiosz név hieroglifákkal
Következő uralkodó:
Egyiptom beolvad a Római Birodalomba
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap