XVII. dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A XVII. dinasztia az ókori Egyiptom második átmeneti korszakának utolsó dinasztiája. Egyiptom hükszósz megszállása idején uralkodtak, egyidőben a hükszósz XV. dinasztiával. Hatalmuk csak a déli országrészre (Felső-Egyiptom) terjedt ki, székhelyük Théba volt. Uralkodásuk alatt kezdődött meg a hükszószok kiűzése Alsó-Egyiptomból és az ország újraegyesítése.[1]

Kilenc uralkodót sorolunk ehhez a dinasztiához, róluk többet tudni, mint az előző, a XVI. dinasztiáról, de családi kapcsolataik még így is nagyrészt feltérképezetlenek. A XVII. dinasztia közvetlen folytatása a XVIII. dinasztia, az Újbirodalom első uralkodóháza.[2]

Az uralkodóház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dinasztiához sorolt első fáraó Rahotep. Nem tudni, az őt követő I. Szobekemszaf a fia volt-e, azt viszont tudni, hogy V. Intef és VI. Intef Szobekemszaf fiai. VI. Intef feleségét, Szobekemszaf királynét (ebben az időben gyakran előfordult, hogy nők férfinevet kaptak) egy király testvéreként említik, így VII. Intef, II. Szobekemszaf vagy Szenahtenré Jahmesz, esetleg közülük ketten vagy mindhárman az ő testvérei lehettek.[3]

Szenahtenré fáraótól kezdve többet tudunk a királyi családról. Fia, Szekenenré Ta-aa kezdte meg a hükszószok kiűzését Egyiptomból, és ő maga is elesett a harcok alatt, a háborút Kamosze és I. Jahmesz folytatták. Kamosze, a dinasztia utolsó fáraója Szekenenré idősebbik fia, egy más feltételezés szerint öccse volt. I. Jahmesszel, Szekenenré fiával már új dinasztia kezdődik.[4]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Janine Bourriau: A második átmeneti kor. In: szerk.: Shaw, Ian: Az ókori Egyiptom története. Debrecen: Gold Book Kiadó. ISBN 963-425-022-X Fordította: Kmilcsik Ágnes (2004) , p.201–233.
  2. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. ISBN 0-500-05128-3 (2004) , p.126
  3. Dodson & Hilton, op.cit., pp.118–119
  4. Dodson & Hilton, op.cit., pp.126–127