I. dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Az I. dinasztia az ókori egyiptomiak számára a történetiség kezdetét jelentette, hagyományosan innen számították az egyesított ország létrejöttét. Ma már tudjuk, hogy korábban is lehettek olyan uralkodók, akik a folyamvölgy nagyobb részét ellenőrzésük alatt tartották (0. dinasztia) és az egység az I. dinasztia kezdete után sem szilárdult meg (egészen a III. dinasztia koráig), a dinasztiák számozása mégis változatlan maradt.

Az ősi Egyiptom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első két dinasztia uralkodásának ideje, az Kr.e. kb. 3000-2600 közötti időszak „archaikus” korként ismeretes, amely megelőzte az Óbirodalom korát. Már ebben a nagyon korai szakaszban is tetten érhetők az ősi egyiptomi civilizáció állandósult jellegzetességei. A mindennapi küzdelmes munka; a földművelés miatt gyűlölködés, irigység és ármánykodás fejlődött ki bennük; melytől nem tudtak elszakadni. Ugyanakkor bátor és vitéz nép volt; kitartóak a háborúban, és vakmerők a veszéllyel szemben. Nagyon szerettek vadászni vadállatokra, főleg oroszlánra. Ezen foglalkozásnak nagyon naturalisztikus ábrázolása maradt ránk a híres oroszlávadászati lemezen az I. dinasztia idejéről.

Csatáik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A király istenszerű lény, bár „Nagy Ház” jelentésű, „fáraó” megnevezése csak később, az Újbirodalomban terjedt el. A kor nagy népeivel a babilóniakkal, hettitákkal, de a nyugati és keleti népekkel is gyakran harcoltak. A hadifoglyokat megcsonkították, és ez Narmer király festékes lemezén (Narmer-paletta) egyértelműen van ábrázolva. A király hivatalnokaival és jelvényvivőivel körülvéve, lefejezett ellenségeinek holttestét vizsgálja. Ugyanezen a lemezen a királyt úgy ábrázolták, hogy az, az ellenség felé sújt dorongjával. Gyakran levágták a foglyok végtagjait és a fülüket, és ezeket átadták a királynak a diadalmuk jelképéül.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyiptomi vallás bonyolult volt, és elsősorban a halál utáni létre összpontosított. Az örömteli túlvilági léthez meg akarták őrizni a testet, ezért változatos mumifikálási eljárásokat dolgoztak ki az uralkodók testének konzerválására. A nagy hatalmú papi és hivatalnokréteg is megjelent a korabeli társadalomban.

Az ország tagoltsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a Kr.e. IV. évezred végétől fejlett társadalmi szerveződésű és kiemelkedő esztétikai értékekkel rendelkező civilizáció bontakozott ki a Nílus mentén, mely két egymástól jól elkülöníthető területi egységben körvonalazódott. Az egyik, az északi terület, a Delta, a Nílus torkolatvidékén Alsó-Egyiptom, melynek fővárosa Buto volt, a másik a déli terület Hierakónpolisz központtal, Felső-Egyiptom. Az első dinasztia (2955-2780) tagjait thiniták néven emlegetjük, s az általuk meghatározott időszakot thiniszi vagy archaikus kornak nevezzük.

A Nílus szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írásbeliség kezdetei is erre az időre tehetők, maga az egyiptomi írott történelem kialakulása egybeesik az egységes állam létrejöttével. A száraz, csapadékszegény klíma miatt az áradás – amikor a Nílus kilépvén medréből termékeny iszapréteggel árasztja el a földeket, ami miatt Hérodotosz a „Nílus ajándékának” nevezi Egyiptomot – jelentette az egyiptomi ember számára az életet, s ezzel együtt a gazdálkodás lehetőségét. Az intenzív öntözéses földművelés ás az alluviális (áradmányos, hordalékos) talaj adottságai tették szükségessé és elkerülhetetlenné a munka megszervezését, a központi irányítást, a két országrész lakóinak területi összefogását, a csatornahálózat rendszeres és tervszerű karbantartását.

Államrend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dualista államrend jut kifejezésre a paletták (a predinasztikus kor tárgyi dokumentumai) művészi ábrázolásain az ország két felének megjelenítésével. Az állam élén álló fáraó személye egyesítette a politikai és vallási hatalmat, mint az állam egységének szimbóluma, testet öltött istenség volt. Hatalmának alapja az erőszakszervezet és a hozzá kapcsolódó hivatali apparátus. A sajátosan ókori keleti államformát despotizmusnak nevezzük.

Temetkezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A thiniszi vagy archaikus korban, az I. (2955-2780) és II. (2780-2635) idején készültek azok a gigantikus méreteteket öltött építészeti alkotások, melynek első megjelenési formái a masztabák (felfelé lépcsőzetesen keskenyedő téglalap alakú kő- vagy téglaépítmények, sírhelyek), illetve a piramisok. A fáraók ekkoriban egyszerre két helyre temetkeztek: Abüdoszba (Abydosz), ahol kenotáfiumot, jelképes síremléket emeltek nekik, valamint Memphiszben, ahol örök nyugalomra helyezték a testet.

Az I. dinasztia alapítója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A papok, akik a hagyományokból és a szent iratokból ismerték az ország ősi állapotát. Ménész (Aha-Menes, Mén, Meni) volt a legelső emberi király az I. dinasztia (2955-2780) megalapítója, aki Egyiptomot majdnem egészében egyesítette: mivel azt víz alatt találta és Memphis helyét kivéve, egész Heptanomis vidéke, s a többi rész a thébei nomoszon kívül szinte teljesen mocsár volt. A dinasztia megalapítója délről, Abüdosz (Abydosz) vidékéről, Thinisz városából származott és (2900-2800) között egyesítette a folyó alsó és felső folyásánál elhelyezkedő széttagolt birodalmat, ezzel létrejött az egyiptomi állam, Memphisz székhellyel. Meni nem tartotta lehetségesnek, hogy uralkodói székhelyét szülőhelyére tegye; új birodalomnak új főváros kell. Megalapította Memphiszt a Nílus bal partján a Delta csúcsától délre. A hagyományok szerint Egyiptom első királyai istenekké váltak, őket ez által Hóruszként emlegették. Aha-Menes Egyiptom első királyaként vonult be a történelembe. Számos hadjáratot vezetett Núbiába, elfoglalt területei feletti hatalmát megerősítendő. A papok hatalmát visszaszorította, innen a kevés tudásunk erről a korszakról, hiszen a papság hagyományozta át mindazon ismereteket, amit történelemként ismerünk. A hallgatás mögött egy határozott, talán kegyetlen uralkodó képe dereng. Ezen túlmenően szinte semmi mást nem tudunk meg, kivéve, hogy egy víziló szájában lelte halálát, hatvan vagy hetvenévi uralkodás után. Szerette a fényűzést, megtanította népét pamlagról enni, erről még hadjáratai időszakában sem mondott le.

Az I. dinasztia felbomlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ménész (Aha-Meni, Mén) fiát Tetinek vagy Dzsernek hívták. Teti kezdte meg a memphisi palota építését. Uenephesz emelte a Kó-komei piramisokat a mostani Szakkara mellett. Az I. dinasztia utolsó évei alatt borzasztó döghalál vagy belső zűrzavar pusztította a birodalmat, mint erről az egykorú sírokban talált égésnyomok tanúskodnak. Ennek következtében felbomlott minden törvényes rend, nagy bűntetteket követtek el, lázadások törtek ki, melyek gyorsan megbuktatták az első dinasztiát.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Tudás Fája. Marshall Cavendish, Magyarország, 2005-2007
  • Lévai Anikó – Potó István: Egyiptomi fáraók titokzatos élete. Vagabund Kiadó, 2005
  • Mahler Ede: Ókori Egyiptom, Black &White Kiadó, 2006, Reprint Kiadás
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap