Totò

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Totò
Guardie e ladri.jpg
Totò
Születési neve Antonio Focas Flavio Angelo Ducas Comneno De Curtis di Bisanzio Gagliardi
Született 1898. február 15.
Nápoly, olasz
Elhunyt 1967. április 15. (69 évesen)
Róma,olasz
Nemzetisége olasz
Foglalkozása színész, költő, forgatókönyvíró

Totò az IMDb-n

Totò, sz. Antonio Focas Flavio Angelo Ducas Comneno De Curtis di Bisanzio Gagliardi (Nápoly, 1898. február 15.1967. április 15.) olasz színész, költő, forgatókönyvíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nápoly Rione Sanità negyedében született Anna Clemente és Giuseppe de Curtis házasságon kívüli kapcsolatából. Apja a kezdetekben nem ismerte el sajátjának. Az apa hiánya olyannyira meghatározta életét, hogy 1933-ban már ismert színészként örökbe fogadtatta magát Francesco Maria Gagliardi Focas márkival, akinek ezért havi juttatást fizetett.[1]

Totò az 1920-as évek végén

A Cimino gimnáziumban tanult, de soha nem érettségizett le. Anyja papnak szánta, de Totòt már fiatal korában jobban érdekelte a művészvilág, és elkezdett színészkedni kezdetben családi előadásokon, majd külvárosi színpadokon.

1922-ben anyjával együtt Rómába költözött, kisebb szerepekhez jutott, majd Giuseppe Jovinelli, a Teatro Ambra Jovinelli igazgatója felfedezte. Itt Totò már nagyobb szerepeket kapott, a közönség is megkedvelte. Ezután a Teatro Sala Umberto társulatához szerződött.

1925-től egész Olaszországban kezdett ismertté válni színházakban és varietékben nyújtott alakításaival.

1935-ben elvette Diana Bandini Lucchesini Roglianit, akitől 1933-ban leánya született (Liliana De Curtis).

1937-ben apja végre jogilag is elismerte.

Totò 1930-ban találkozott először a mozival, de az akkor készült filmből (Il ladro disgraziato) csupán a meghallgatások felvételei maradtak fenn. [2]. Az igazi mozipremiert a Fermo con le mani! című film jelentette. Az első filmes próbálkozások még nem hozták meg a közönségsikert.

Totò aranykora 1947 és 1952 közé esik, mind a színházban, mind a mozikban. Ezek főleg a korszak aktuális problémáit, a feketegazdaságot, a háború utáni szegénységet, az újgazdagok témáját dolgozták fel.

Éppen amikor szakmájában legnagyobb sikereit aratta, magánéletében problémák léptek fel. Felesége, Diana, akitől 1939-ben Magyarországon vált el, de akivel továbbra is egy fedél alatt lakott, megismerkedett egy ügyvéddel és feleségül ment hozzá. Leánya szintén férjhez ment (apja akarata ellenére), így Totò egyedül maradt, és belevetette magát a munkába. Ekkoriban több filmet is forgatott Carlo Ponti és Dino De Laurentiis rendezőkkel.

1952-ben megismerte Franca Faldini színésznőt, aki Totò élete végéig együtt maradt vele, de soha nem házasodtak össze. Kapcsolatukból egy fiú született, aki azonban születése után néhány órával meghalt.

Szembetegsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956-ban Totò utoljára lépett fel színházban. Ebben az időben végleg megbetegedett, látása komolyan károsult. Totòt chorioretinitis, azaz az érhártya és az ideghártya együttes gyulladása támadta meg, és jobb szeme retinájának középső részén teljesen elvesztette a látását. Csak a szeme oldalsó részén látott (mint egy párás üvegen át). Emellett húsz évvel korábban már elvesztette látását másik szemére is, egy rosszul sikerült operáció következtében. Az orvosi kezelésnek köszönhetően látása javult, de folyamatosan sötét szemüveget kellett viselnie.

Totò sírja

Hirtelen halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Totò otthonában halt meg, 1967. április 15-én, hajnali 3.25-kor, 69 évesen, szívinfarktus következtében.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1937 és 1967 között 98 filmet forgatott, majdnem mindet főszereplőként.

Forgatókönyvíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 'A livella
  • Ricunuscenza
  • A mundana
  • Dick
  • Zuoccole, tammorre e femmene
  • Si fosse n'auciello
  • Ngiulina
  • Balcune e lloggie
  • Ll'ammore
  • Uocchie ca mme parlate
  • A statuetta
  • A cunzegna
  • Ammore perduto
  • 'A nnammurata mia
  • Core analfabeta
  • E ccorna
  • O schiattamuorto
  • Felicità
  • A vita
  • Il fine dicitore
  • Bianchina
  • E pezziente
  • A speranza
  • Il cimitero della civiltà
  • Sarchiapone e Ludovico
  • L'indesiderabile

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Totò című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.