Lucio Fulci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucio Fulci
Lucio Fulci portre.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Lucio Fulci
Született 1927. június 17.
Róma
Elhunyt 1996. március 13.(68 évesen)
Róma
Pályafutása
Aktív évek 19501994

Lucio Fulci weboldala
Lucio Fulci az IMDb-n

Lucio Fulci (Róma, 1927. június 17. – Róma, 1996. március 13.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró, színész.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „horror keresztapja" becenevet viselő Fulci eredetileg orvosnak készült. (Ezt a tudását jól kamatoztatta horrorfilmjeinél.) Első filmjét 1959-ben rendezte, de már 1953-ban Steno rendezésében készült egy film, melynek forgatókönyvét ő írta. (Érdekesség, hogy mindkét filmben Totò játszotta a főszerepet). 1966-ig nagyrészt vígjátékokat készített, majd stílust váltott és a spagettiwestern műfajában készített néhány filmet. 1969-ben változást figyelhettünk meg munkásságában. A Beatrice Cenci bár még nem horror, de a giallo (a.m. sárga, azaz krimi; jellegzetesen olasz, erotikus-erőszakos thriller[1]) mestere a későbbi alkotásaiban gyakran nyúl vissza ehhez a filmjéhez. Első horrorfilmjét 1971-ben készíti. Ezek után forgat még pár westernt: Fehér Agyar visszatér (1974), Az Apokalipszis négy lovasa (1975), Ezüstnyereg (1978). 1979-ben forgatja első zombis filmjét, a Zombit (főszereplői: Tisa Farrow és Ian McCulloch). Ez a film volt első giallója, melyet ugyanebben a stílusban követ az Élőhalottak városa 1980-ban. Ezúttal a főszerepeket Christopher George, Catriona MacColl és Carlo De Mejo alakítja. A Zombi által hozott hírnév azonban igencsak kétes értékű. A horrorfilm szcénái, mint ahogy egy fiatal nőnek kiszúrja egy szálka a szemét, vagy ahogy a zombik a nő holttestéből lakmároznak, azonkívül az élőholtak borzalmas kinézete, férgekkel teli, oszló testük, ahogy az emberbe beleharapnak, közben vészesen ropognak csontjaik és fogaik. Ezek mellett az ijesztő hangulatot a zene is fokozza, mind-mind annyira undorítóak, amit azelőtt egy horrorfilm sem produkált. Kritikusok szerint egyáltalán nem illik filmvászonra ez a téma. Ugyanakkor nagy hatást is gyakorolt a Zombi, nemcsak a filmekre, hanem az irodalmi műveken, képi ábrázolásokon, sőt videojátékokon is megmutatkozik nyoma.

Hogy mennyire lehet művésziessége a Zombinak, arról megoszlanak a vélemények, viszont meg kell említeni, hogy ezen keresztül Fulci szociális kritikát akart megfogalmazni, amely a mostani modern, rohanó világban élő embereknek szól. A monoton hétköznapokban semmi másra sem figyelünk, csak az alapvető szükségleteink kielégítésére törekszünk, amibe jelen esetben az evés is beletartozik. A zombik is hasonlóan tesznek, az ő agyuk már másra sem tud koncentrálni, csak az emberhús falására. A borzalmat fokozza, hogy ezt látszólag rendkívül buta együgyűséggel hajtják végre, közben csak azt a gesztust utánozzák, ami haláluk során rájuk ragadt. Fulci zombijai tulajdonképpen a hétköznapi emberek, akik „buta” módon nem törődnek sem a körülöttük levővel, vagy akár családtagjaikkal. A Zombi befejező képsoraiban az egyik főszereplő zombivá változott feleségével találja szembe magát. Még talán azt hiszi, hogy rá tudja döbbenteni arra, ki ő, de az asszony beléharap és a férjét is zombivá teszi.

Egy évvel később készül el az Edgar Allan Poe regényéből készített misztikus thriller, a Fekete macska, az író művének napjainkba adaptált változata. A főbb szerepekben itt Patrick Magee, Mimsy Farmer és David Warbeck látható. A film brutális jelenetei nem tagadják meg az előző és az utána következő filmek stílusát. 1981-ben ugyanis Fulci megalkotja élete főművét, mely A pokol hét kapuja címet viseli. Egy nyilatkozatában elárulja, hogy ezzel a filmmel akarta megcsinálni a tökéletes filmet, melyben nincs logika, csak képek sorozata, de olyan képeké, melyek mindent elárulnak. Ugyan kétséges, hogy sikerült-e elérnie célját, mindenesetre a Catriona MacColl, David Warbeck, Cinzia Monreale főszereplésével készült alkotás a rendező leghíresebb filmje lett. Ez a film volt Fulci életében az utolsó zombis kultuszfilm. További giallóiban – A temetőre épült ház (1981), New York-i mészárlás (1982), Manhattan Baby (1982), Diszkós gyilkosságok (1984) – megpróbált a realitások talaján maradni (már amennyiben ez horrorfilmnél lehetséges). 1987-ben visszatért a misztikus témákhoz. Az Aenigma egy földöntúli lény által okozott rémségekről szól, a Démonia pedig démonokról (1990). Az 1991-ben készült Hangok a túlról pedig önéletrajzi ihletésű műve, amelyben már megjelenik saját egyre súlyosbodó betegsége, a cukorbetegség, ami 1996-ban halálát is okozta.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két lánya van, Antonella és Camilla.

Válogatott filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1959: Tolvajok (I ladri)
  • 1963: Egy különös pasas (Uno strano tipo)
  • 1968: A Vatikán hadművelet (Die Abenteuer des Kardinal Braun)
  • 1972: Farkasvér (Zanna Bianca)
  • 1974: Fehér Agyar visszatér (Il Ritorno di Zanna Bianca)
  • 1978: Ezüstnyereg (Sella d'argento)
  • 1979: Zombi
  • 1980: Zombik városa (Paura nella città dei morti viventi)
  • 1981: A fekete macska (Black Cat (Gatto nero))
  • 1981: A pokol hét kapuja (E tu vivrai nel terrore – L'aldilà)
  • 1981: A temetőre épült ház (Quella villa accanto al cimitero)
  • 1982: New York-i mészárlás (Lo Squartatore di New York)
  • 1982: Manhattan Baby
  • 1984: Diszkós gyilkosságok (Murderock – uccide a passo di danza)
  • 1987: Aenigma
  • 1988: Zombie 3
  • 1990: Démonia (Demonia)
  • 1991: Hangok a túlról (Voci dal profondo)

Szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zombie 2: főszerkesztő
  • Élőhalottak városa: dr. Joe Thompson boncorvos
  • Fekete macska: orvos
  • A pokol hét kapuja: könyvtáros
  • A temetőre épült ház: Muller professzor
  • New-York-i mészárlás: rendőrfőnök
  • Manhattan Baby: dr. Forrester
  • Diszkós gyilkosságok: Phil, az ügynök
  • Aenigma: rendőrfelügyelő
  • Démonia: Carter felügyelő
  • Hangok a túlról: boncolóorvos

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]