Eduardo De Filippo
| Eduardo De Filippo | |
 | |
| Eduardo De Filippo | |
| Született | Eduardo De Filippo 1900. május 24. Nápoly |
| Elhunyt | 1984. október 31. (84 évesen) Róma |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Dorothy Pennington (1928–1954) Thea Prandi (1956–1959) Isabella Quarantotti (1977–1984) |
| Gyermekei | Luca De Filippo |
| Szülei | Eduardo Scarpetta Luisa De Filippo |
| Foglalkozása | író, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató |
| Tisztsége | Senatore a vita (1981. szeptember 26. – 1984. október 31.) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Campo Verano |
 | |
| Eduardo De Filippo aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eduardo De Filippo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Eduardo De Filippo (Nápoly, 1900. május 24. – Róma, 1984. október 31.) olasz drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, színész, színházigazgató.
Életpályája[szerkesztés]
Szülei Eduardo Scarpetta (1853–1925) olasz színész és Luisa De Filippo voltak. Két testvérével, Titina De Filippóval (1898–1963) és Peppino De Filippóval (1903–1980) együtt színi pályára lépett. Hármuk közül Eduardo bizonyult a legsokoldalúbb, a legszínesebb egyéniségnek. Tanulmányai elvégzése után különböző társulatoknál szerepelt, majd 1931-ben megalakította önálló együttesét, la compagnia del Teatro Umoristico "I De Filippo" néven, amellyel 1963-ban Magyarországon is vendégszerepelt. 1932-ben lépett először kamera elé, 1939-től rendezett filmeket. 1981-től haláláig az olasz parlament tagja volt.
Munkássága[szerkesztés]
Színháza sajátos népszínház volt; darabjait többnyire maga írta és a főszerepeket is ő alakította. Témái, figurái az egyszerű emberek, a kispolgárság világából valók. Problémáikat, mindennapos ügyes-bajos dolgaikat jellegzetes dél-olasz temperamentummal, dinamikus stílussal ábrázolta. Műfaja a melodráma, a szatíra és a bohózat keveréke volt. Színműveit szerte a világon, így Magyarországon is gyakran műsorra tűzik (Az én családom, Filumena házassága, Vannak még kísértetek). A saját produkciójában készült alkotásoknak rendszerint írója, rendezője, főszereplője volt egy személyben. Humora kesernyés, játékstílusa természetes volt. Alkotásaiban kritikusan ábrázolta a társadalmat, de haladó nézetei ellenére sem lépte túl polgári korlátait.
Némelyik művét nemcsak olaszul, hanem nápolyi nyelven is írta.
Magánélete[szerkesztés]
1928–1954 között Dorothy Pennington, 1956–1959 között Thea Prandi (1922-1961) olasz színésznő, 1977–1984 között pedig Isabella Quarantotti (1921–2005) olasz forgatókönyv-írónő volt a felesége. Leánya Luisa és fia Luca a második feleségétől születtek. Fia három hónappal harmadik házasságkötése után tette nagyapává.
Színházi munkái[szerkesztés]
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 28.[2]
- Vannak még kísértetek (1955–1956, 1959–1960, 1972, 1989)
- Milliomos Nápoly (1957, 1986)
- Az én családom (1958)
- Filuména házassága (1961, 1972, 1983, 2001)
- De Pretore Vincenzo (1964)
- A komédia bosszúja (1967)
- A cilinder (1967, 1996)
- Szombat, vasárnap, hétfő (1976, 1996–1997)
- Ezek a kísértetek! (1982)
- Nápolyi álmok (1992)
- Házasság olasz módra (1995)
- Belső hangok (2005)
- Nápolyi kísértetek (2007)
- Nem fizetek! (Egy vasat se!) (2010)
Filmjei[szerkesztés]
Forgatókönyvíróként[szerkesztés]
- Az a kettő (Quei due) (1935) (színész is)
- Az én szerelmem nem hal meg (L'amor mio non muore...) (1938) (színész is)
- Ruvolito őrgrófnő (Il marchese di Ruvolito) (1939) (színész is)
- Nem fizetek! (Non ti pago!) (1942) (színész is)
- Ismerlek szép maszk! (Ti conosco, mascherina!) (1943) (színész és filmrendező is)
- Assunta Spina (1948) (színész is)
- Filuména házassága (Filomena Marturano) (1950-1951, 1993, 1995–1996, 2010)
- Milliomos Nápoly (1950, 2011)
- Öt szegény egy autóban (5 poveri in automobile) (1952) (színész is)
- Férj és feleség (Marito e moglie) (1952) (színész és filmrendező is)
- Nápolyiak Milánóban (1953) (színész és filmrendező is)
- Kenyér, szerelem, féltékenység (1954)
- Vannak még kísértetek (Questi fantasmi) (1954, 1962, 2011)
- Száz év szerelme (Cento anni d'amore) (1954) (színész is)
- Grande Teatro Tupi (1956–1963)
- Fortunella (1958) (színész és filmrendező is)
- Sabato, domenica e lunedì (1963, 2004, 2012)
- Tegnap, ma, holnap (1963)
- Házasság olasz módra (1964)
- Ma, holnap, holnapután (1965) (filmrendező is)
- Ezek a kísértetek (1967)
- Au théâtre ce soir (1976–1978)
- A nagy varázslat (1989)
- Szombat, vasárnap és hétfő (1990)
- A polgármester (1997)
Színészként[szerkesztés]
- Három ember frakkban (Tre uomini in frak) (1933)
- A háromszögletű kalap (Il cappello a tre punte) (1935)
- Az állam én vagyok (Sono stato io!) (1937)
- Mindenki álma (Il sogno di tutti) (1941)
- Casanova így tenne (Casanova farebbe così!) (1942)
- Vészharang (1949)
- Egy rabló a paradicsomban (Un ladro in paradiso) (1951)
- A hét főbűn (Les sept péchés capitaux) (1952) (filmrendező is)
- Egy nap a parkban (1953)
- Traviata '53 (1953)
- Nápoly aranya (1954)
- A rövidnadrágos ember (1958)
- Vad szél a paradicsomban (Raw Wind in Eden) (1958)
- I. Ferdinánd, Nápoly királya (1959)
- Mindenki haza! (1960)
- Róma szellemei (Fantasmi a Roma) (1961)
- A szív (1984)
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- A cilinder; in: Szerelem, óh! Három olasz egyfelvonásos; szerk. Hunyadi András, rend. tanácsok Hunyady András, Gergely Géza; Népi Alkotások Háza, Marosvásárhely, 1970
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dettaglio decorato (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2014. január 9.)
- ↑ 2014. október 2-i lekérdezés
Források[szerkesztés]
- Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971, 243-244. old.
