Költő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A költő olyan ember, aki költészettel foglalkozik, költeményeket ír. Műnem szerint általában a lírai és epikus költészet szerzőit nevezik költőnek, míg a drámai költészet esetén a verses formájú drámák szerzői az írók közé, a drámai költemények szerzői inkább a költők közé szokás sorolni.

Költők és a társadalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem kell hatalmasoknak úri konca,

s a millióktól olcsó-ócska kegy.
Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,
de több az egy.
Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,
nekem magasabb kincset kell megónom.
Uralkodom tűzhányó kráterén is,
még áll a trónom.
És önmagamat önmagammal
mérem.
Szavam ha hull, tömör aranyból
érem.
Mindegyiken képmásom, mint királyé,
s a peremén
a gőgös írás:
én.

Kosztolányi Dezső: Költő a huszadik században (részlet)

Nincs még egy olyan foglalkozás, ami ennyi gondolkodással ilyen kevés dolgot hozna létre; ennek legfigyelemreméltóbb példája a hagyományos japán haiku, ami mindössze tizenhét morából áll (kb. a mora a szótagnak felel meg). Ezen kívül más versformák, mint például az ezersoros versek írójának életműve is beleférne két-három könyvbe. A költő furcsa helyzetben van, még a többi művésszel összehasonlítva is, művei jórészt a kulturális élet peremén találhatók. Még a saját kultúrájában híres költő is sokszor névtelen a világ többi részén.

Emiatt az általában alacsony megbecsültség miatt a versírás inkább csak hobbi, szabadidős tevékenység. Régebben a bárdok, akik valamelyik főúr vagy királyi család szolgálatában álltak, meg tudtak élni a költészetből. A trubadúrok városról városra járva énekeltek meg hős cselekedeteket. Ezért tetszés szerint lehetett pénzt dobni a kalapjukba.

A Távol-Keleten szintén az uralkodó családok tartották el a költőket. A magas rangúak gyerekei továbbfejleszthették ezirányú képességeiket. A japán lovagok, a szamurájok életükben egyszer, a halálukat közvetlenül megelőző időszakban írtak verseket. Így Japánban nem létezett szerelmi költészet, de a halálköltészetben a legnagyobbat alkották.

Híres költők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugati kultúrkörben a legismertebb költők Homérosz, Vergilius, Dante és Shakespeare. A magyar irodalom legnagyobb költői között említhető Janus Pannonius, Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Radnóti Miklós és József Attila. Angol nyelvterületen a legbefolyásosabb költők Shakespeare mellett Geoffrey Chaucer, William Butler Yeats, Wordsworth és T. S. Eliot. Az Európán kívüli világ híres költői közé tartozik többek között Li Bai, Du Fu, Macuo Basó és Omar Khajjám. Egyes kultúrákban jól meghatározott költészeti kánon (a nagy költők műveinek hivatalosan szentesített gyűjteménye) alakult ki.

Jules Laforgue francia és Walt Whitman amerikai költő nagyjából egyidőben írták az első szabadverseket. A szabadvers annyiban tér el a hagyományos versektől, hogy nem köti sem a rím, sem a versmérték.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]