Rejtő Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rejtő Jenő
Rejtojeno.jpg
Rejtő Jenő
Élete
Született 1905. március 29.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 1943. január 1. (37 évesen)
 Szovjetunió, Jevdakovo (Kamenka,Voronyezsi terület)
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Írói álneve P. Howard
Gibson Lavery
Jellemző műfaj(ok) regény, bohózat
Rejtő Jenő aláírása.JPG
Rejtő Jenő aláírása

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29.[1]Jevdakovo, Kamenka, Voronyezsi terület, Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író.

Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik. Olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez és Kabos Gyulához is.[2]

37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunióban.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1905. március 29-én született Budapesten a Szövetség u. 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenő néven. Édesapja Reich Áron, bonyhádi születésű papírkereskedő, édesanyja Wolf Ilona. Bátyjai Lajos és Gyula. A magyarosítás során a Rejtő nevet választotta magának. Egykori lakásukat ma emléktábla díszíti. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg.

Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyar, német és történelem tárgyakból jó volt, de a többiből általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt.[3] Jó barátja lett Rózsa Jenő ökölvívónak, az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is bejárt. Ekkoriban már nagydarab és robusztus megjelenésű volt, valódi bokszolóalkat. Egyik edzésén az edző, Székely József úgy eltalálta az arcát, hogy eltörte az orrnyergét. Ez élete végéig meglátszott az orrán. Bár egy időben még a Spárta és az FTC edzésére is bejárt, ekkor abba kellett hagynia az edzéseket.

19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt. Már ekkor eltávolodott a színjátszástól, de amikor egy előadáson mint sebesülthordozó a nyílt színen elejtette Törzs Jenő színészt, mennie kellett a színháztól.[4]

Világ körüli utazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19 évesen Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlólevelével Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a színészmesterséget. Mivel szerepet nem kapott, és a pénzéből is csakhamar kifogyott, továbbállt a városból, és igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett. Bejárta egész Európát, sőt még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte (van olyan vélekedés is, mely szerint megvesztegette az orvost, és olyan is, hogy nem leszerelték, hanem egyszerűen megszökött). Ezután kisebb-nagyobb kitérőkkel visszatért Budapestre.[5]

Egy év múlva újra útra kelt, és Bécsbe utazott. Közben Budapesten a halálhírét keltették, Karinthy Frigyes pedig, aki a pártfogója volt, írt egy cikket róla a Pesti Naplóba, melyben arra kérlelte, hagyja abba a bujkálást, és fedje fel magát. Erre Rejtő hazatért.[4] Később napvilágra kerültek olyan feltevések is, mely szerint Karinthy és Rejtő együtt találta ki ezt a „csínyt”, Rejtő népszerűségének növelése céljából.

Írói pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az író a rossz egyenes út helyett a jó görbét választja.
– Ezen egy éjszaka; 1941

1927-ben végleg hazatért, és mint lapszerkesztő kezdett munkához. Nagykörút című lapja azonban csak egyetlen számot élt meg.[4] Nádasi Lászlóval, gyermekkori barátjával kezdett írni bohózatokat, első közös darabjukat, a Gengszteridill-t 1932-ben mutatták be. Rejtő egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt, az egyik legsikeresebb művét, az Aki mer, az nyer című színdarabot 1934-től több mint százötven alkalommal adták elő.[6][7]

A színpadi művek mellett ekkoriban kezdett ponyvaregényeket írni, első alkotásai – melyek „filléres regény” formájában jelentek meg – a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál voltak. Eleinte Lavery álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentős sikereket ért el, bevallotta, hogy ő volt a szerzőjük. A Nova kiadó hatására felvette a P. Howard álnevet, mert a tapasztalatok azt mutatták, a vásárlók előnyben részesítik az angol írók munkáit. A vadnyugati regényeket Gibson Lavery néven írta.

Utolsó évei és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok időt töltött munkával. Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott és altatót szedett be.[4] Ennek, és a túl fordulatos fiatalkorának köszönhetően az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontottak a helyzeten az időközben kitört háború, és a zsidótörvények, utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett.[5]

1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót.[5] Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy munkásszázad beosztottjaként Oroszországba került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt, röviddel az 1943. január 12-i doni áttörést megelőzően.[4]

Cquote2.png A m.kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. Pótkeret pságtól a mai napon 9655/ptk. 1943 sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19 táb. Munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt.

– (Hivatalos választávirat a család érdeklődésére; 1943. május 5.)Cquote2.png

Művei utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műveihez 1956 előtt csak a feketepiacon lehetett (borsos áron) hozzájutni; új kiadásban A láthatatlan légió jelent meg elsőként, 1957-ben a Magvető Könyvkiadónál. Ekkor állítólag a feketepiaci árusok megfenyegették a kiadó igazgatóját, hogy lelövik, ha kiad még egy Rejtő-regényt. Ezután azonban sorra jelentek meg regényei, 1966-tól az Albatrosz Könyvek sorozatban. Sok mű ezekben az években érte meg legelső kiadását. Ezen regényeket bátyja, dr. Révai Gyula rendezte sajtó alá.

Spencer Walls (Havas Zsigmond), a negyvenes évek híres magyar krimiszerzője egyik művét P. Howard emlékének ajánlotta.

Humora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban humoros témájú könyvek írójaként ismert. Sajátos humorú, gyakran idegenlégiós témájú kalandregényeket, kisregényeket írt, amelyek rendszerint folytatásokban jelentek meg a lapokban, illetve a Nova kiadónál könyv formában. Stílusában tudatosan törekedett a filmszerű vágások technikájára: „bementünk a bakterházba, azután elhelyeztük a baktert az ágy alatt”, a felgyorsult cselekményt rövid, egy-két szavas mondatokkal fejezte ki. Humora bölcselkedő megjegyzéseiben is érvényesült, például: Egy szabó mondja: „Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.” (A szőke ciklon) Más: „A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.” (Piszkos Fred közbelép)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légiós regények (P. Howard álnéven)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Humoros és/vagy bűnügyi történetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az elveszett cirkáló (1938)
  • A megkerült cirkáló
  • Vesztegzár a Grand Hotelben (1939)
  • A szőke ciklon (1939)
  • Piszkos Fred, a kapitány (1940)
  • Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)
  • Egy bolond száz bajt csinál
  • Ezen egy éjszaka
  • Az ellopott futár
  • A boszorkánymester
  • A drótnélküli gyilkosság
  • Az elsikkasztott pénztáros
  • Pipacs, a fenegyerek
  • Az utolsó szó jogán
  • Akik életet cseréltek
  • Fekete kapitány
  • Legény a talpán
  • Halálsziget
  • Egy görbe éjszaka

Westernregények (G. Lavery álnéven)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nevada szelleme
  • Nincs kegyelem
  • Tigrisvér
  • Texas Bill, a fenegyerek
  • Pokol a hegyek között

Westernregények (P. Howard álnéven)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Néma Revolverek Városa

Útirajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam (2003)
  • Bedekker csavargók számára (2003)
  • Az utolsó szó jogán c. válogatás egyes novellái (1967)

Meg nem jelent művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A parancs az parancs (A három testőr Afrikában folytatása lett volna.)

Egyéb művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regényeken kívül írt színpadi jeleneteket, kabarétréfákat és operettszövegeket, színdarabokat is.

Híres Rejtő-alakok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch, részeges tengerész (Rejtő valós személyről mintázta)[10]
  • Fülig Jimmy szállásmester („fregattfőhadnagy”), majd első tiszt, egy ideig a Boldogság-sziget nevű állam uralkodója, rendszeresen naplót vezet, „helyesírása” (ami nem éppen helyes) messze földön híres. Meggyőződése, hogy a jómód és az ízlés legjobb kifejezője egy bőrkamásli és egy lornyett, mely mindenki más számára idétlen viselet. Összeférhetetlen Piszkos Freddel, az öreg kapitány rengetegszer becsapta, mégis sokszor összeállnak különböző alkalmakkor a haszon reményében, legyen az életmentő akció vagy csatahajólopás.
  • Piszkos Fred, a Kapitány, egykori fregattkapitány, Fülig Jimmy örökös bajbakeverője. Mindig magánál hord egy hatalmas revolvert, öltözete egy hatalmas, hónaljban kissé bő nadrág, és egy elnyűtt kapitánysapka. Karvalyorrú és -körmű alak, aki pénzért bármire hajlandó, kivéve a mosakodást. Kétszínű, lelkivilágáról, ha van neki olyan, keveset tudni. Talán apja a Boldogság-szigetek trónörökösének, talán megmentett egy egész hajónyi embert is. A szingapúri alvilág mitikus alakja, a „Serény múmiák” klub tagja, ahova rajta kívül csak egy elvetemült bűnöző tartozik. Legendás tengeri medve, viszont a legdurvább kikötői jasszok is félreállnak, ha közeledik. Igaz, ha rejtőzködni kell, párját ritkítja ötletekben. Egy alkalommal a San Franciscói rendőrség alagsorában lakott, máskor egy poggyászban utazott a Honolulu Star óceánjárón.
  • Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Csülök (John Fowler) három idegenlégiós, többször megmentették Franciaország becsületét.
  • Potrien őrmester, Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Csülök ugratásainak állandó célpontja.
  • Török Szultán (Boulanger úr), akinek valódi "barátsága" a mai napig kérdéses.
  • Nagy Levin, akiről senki se sejti, hogy miért híres.
  • Galamb (Jules Manfred Harrincourt), a törhetetlen légiós, aki meg akar halni (persze nem sikerül neki), egészen addig, amíg nem találkozik Magde Russellel, azután meg kell oldania barátaival a Szahara-vasút problémáját, sőt egy lázadást is le kell vernie.
  • Troppauer Hümér: érzékeny lelkű, mindemellett bivalyerős költő. Költészete kevés megértésre talál környezetében.
  • Wagner úr: Előéletéről keveset tudni. Valamikor a telegráf feltalálása előtt részegedett le, azóta szinten tartja magát. Egy hatalmas pofontól egyszer belezuhant egy kád zománcfestékbe, azóta kék szakállal járja a világot. Néha operarészleteket énekel, mindenkit Sztrovacseknek hív. Egy expedícióra az összes eszköz, amit magával vitt egy csokor száraz virág és egy kajütajtó volt.
  • Gorcsev Iván: A Tizennégy karátos autó című regényben tűnik fel. A legfiatalabb ember aki elnyeri a Nobel-díjat (kártyán), majd hamarosan el is veri, alkalmazza Vanek urat – az elmebeteg öreget – titkárnak. Egy légiós tábornok lányára hajt, hogy bizonyítsa rátermettségét az atya előtt, belép a légióba, ahol Vanek úr helyettesíti „egy kis időre”. Családi bonyodalmai végigkísérik a Vanek úr Párizsban című történetet.
  • Vanek úr: Gorcsev Iván személyi titkára. Gorcsev Nizzában találkozott vele, mikor frissen meggazdagodva járta a várost. Vanek úr a kikötőmunkások gyülekezőhelyén álldogált, barna zakóruhában, fekete fürdőnadrágban és szalmakalapban, miközben vállára sárga frottírtörülközőt borított. Vanek úr gyorsan a magántitkára lett, útja hamarosan az idegenlégióba vezetett, ahol Ivánt helyettesítette. Becsületrenddel szerelt le, de nem tehetett róla.
  • Hallgatag vagy Nyolcemeletes Drugics: Ő verte állba Wágner urat, aki ettől beleszédült a hajófestékbe. Melanie-t, a nyolcfokos festőlétrát mindenhová magával viszi. Bányász és robbantási szakértő volt régen, most az alvilágban páncélszekrény-robbantási szakértő. Ha a létra hatodik fokán támaszkodva énekel, akkor az nagyon magas fokú részegségre utal.

Műveiből vagy életéről készült filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Sportszerelem c. filmnek (1936) Rejtő írta a forgatókönyvét, ám azt az ő engedélye nélkül kezdték forgatni, és a film meglehetősen nagy bukás volt[11]
  • Az Úrilány szobát keres című film az első Rejtő-adaptáció, mely 1937-ben készült Kabos Gyula főszereplésével.
  • A Pepita kabát (1940) c. filmnek a forgatókönyvét Szilágyi Lászlóval és Segesdy Lászlóval együtt írta Rejtő. A film stáblistáján nem szerepel a neve.
  • Meztelen diplomata címen Palásthy György rendezte meg Vesztegzár a Grand Hotelben című regényének filmváltozatát 1963-ban.
  • A fehér foltot Férjhez menni tilos címen Zsurzs Éva vitte vászonra, szintén 1963-ban.
  • A halhatatlan légiós, akit csak Péhovardnak hívtak (r. Somló Tamás, 1970) c. film Rejtő utolsó heteit, napjait mutatja be munkaszolgálatosként. Közben megjelennek halhatatlan szereplői is.
  • A három testőr Afrikában (r. Bujtor István, 1996)

Hangoskönyvben megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tizennégy karátos autó (előadó: Rudolf Péter)
  • Az elveszett cirkáló (előadó: Rudolf Péter)
  • Piszkos Fred, a kapitány (előadó: Bodrogi Gyula)
  • Vesztegzár a Grand Hotelben (előadó: Rudolf Péter)
  • Piszkos Fred közbelép (előadó: Rudolf Péter)
  • Az elátkozott part (előadó: Gálvölgyi János)
  • A Láthatatlan Légió (előadó: Reviczky Gábor)
  • A három testőr Afrikában (előadó: Reviczky Gábor)
  • A szőke ciklon (előadó: Kovács Patrícia)
  • A halál fia
  • Az előretolt helyőrség (előadó: Reviczky Gábor)
  • Vanek úr Párizsban (előadó: Benedek Miklós)
  • Néma Revolverek Városa (előadó: Rudolf Péter)
  • Texas Bill, a fenegyerek (előadó: Varanyi Lajos)
  • Menni vagy meghalni (előadó: Galambos Péter)
  • Az ellopott futár (előadó: Kovács Patrícia)
  • Víkend a pokolban
  • Minden jó, ha vége van (előadó: Korompai Vali)
  • Csontbrigád (rádiójáték)
  • A Nevada szelleme (előadó: Búzási Béla)
  • A sárga garnizon (előadó: Barna Emese)
  • A fehér folt (előadó: Nagy Péter)
  • A megkerült cirkáló (előadó: Rudolf Péter)
  • Jó üzlet a halál (előadó: Barna Emese)
  • Pipacs, a fenegyerek (előadó: Engler József)
  • Tigrisvér (előadó: Papp Noémi)
  • Ezen egy éjszaka (előadó: Szoboszlai Éva)
  • Egy bolond száz bajt csinál (előadó: Reviczky Gábor)

A Magyar Elektronikus Könyvtárban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műveiből készült képregények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első közlések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Kiss Ferenc gyűjtése alapján)

(12 rész, 36 oldal, 156 kép), (Füles 1961/46. szám–1962/4. szám), (Ajánlás: 2xA), Fekete-fehér, 1 ajánlás a Magyar Ifjúságban jelent meg!
(18 rész, 54 oldal, 211 kép), (Füles 1963/31–48.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(1 rész, 40 oldal, 171 kép), (Füles évkönyv 1995), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(46 rész, 46 oldal, 138 kép), (Tolna megyei Népújság 1964.május 6.július 8.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(20 rész, 20 oldal, 162 kép), (Lobogó 1968.11.sz.-30.sz.), (Ajánlás: A), Lavírozott
(18 rész, 72 oldal, 243 kép), (Füles 1964.17.sz.-34.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(22 rész, 22 oldal, 126 kép), (Napló 1972.november 6.december 2.), Fekete-fehér
(18 rész, 36 oldal, 212 kép), (Füles 1973.35.sz.-52.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(12 rész, 24 oldal, 144 kép), (Füles 1983.11.sz.-22.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(23 rész, 69 oldal, 224 kép), (Füles 1965.15.sz.-37.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(22 rész, 69 oldal, 225 kép), (Füles 1966.29.sz.-50.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(24 rész, 72 oldal, 261 kép), (Füles 1967.18.sz.-41.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(16 rész, 48 oldal, 219 kép), (Füles 1969.5.sz.-21.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér, 3 oldalas, 13 képkockás ajánlás!
(12 rész, 36 oldal, 136 kép), (Füles 1969.41sz.-52.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(16 rész, 32 oldal, 219 kép), (Füles 1971.34.sz.-49.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(18 rész, 18 oldal, 129 kép), (Magyar Ifjúság 1967g.14.sz.-34.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(16 rész, 32 oldal, 190 kép), (Füles 1982.20.sz.-35.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér, II., újrarajzolt változat!
(16 rész, 16 oldal, 136 kép), (Magyar Ifjúság 1969.30.sz.-45.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(16 rész, 16 oldal, 204 kép), (Magyar Ifjúság 1971.33.sz.-48.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér, Színnyomott!
(23 rész, 46 oldal, 225 kép), (Füles 1996.3.sz.-25.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(12 rész, 36 oldal, 196 kép), (Füles 1999.8.sz.-19.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(1 rész, 12 oldal, 55 kép), (Füles évkönyv 1963), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(8 rész, 16 oldal, 117 kép), (Füles 1970.17.sz.-24.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
  • Pipacs a fenegyerek (forgatókönyv: Giddy Rajz: Giddy),
(5 rész, 18 oldal, 83 kép), (Móricka 1998. 95.sz.-99.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(8 rész, 16 oldal, 120 kép), (Füles 1970.33.sz.-40.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(8 rész, 16 oldal, 110 kép), (Füles 1971.8.sz.-15.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
  • Legény a talpán (forgatókönyv: Giddy Rajz: Giddy),
(4 rész, 16 oldal, 75 kép), (Móricka 1998. 104.sz.-107.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(8 rész, 16 oldal, 115 kép), (Füles 1970.25.sz.-32.sz.), (Ajánlás: A), Fekete-fehér
(1 rész, 16 oldal, 99 kép), (Füles évkönyv 1972), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(7 rész, 14 oldal, 84 kép), (Füles 1972.36.sz.-42.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(1 rész, 18 oldal, 90 kép), (Rejtő-sorozat 22. füzet 1989), (Ajánlás: X), Fekete-fehér
(7 rész, 21 oldal, 133 kép), (Füles 1995.1.sz.-7.sz.), (Ajánlás: X), Fekete-fehér

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „– Uram! A késemért jöttem!”: 841 Rejtő Jenő (P. Howard)- idézet. Maruzs Print Magyar–Kanadai Kft, 1995 ISBN 963-04-1687-5
  • Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek… (Történetek Rejtő Jenő életéből). Ságvári Endre Könyvszerkesztőség, 1982 ISBN 963-422-348-6
  • Hámori Tibor: Rejtő Jenő rejtélyes élete. Magánkiadás, 1999 ISBN 963-640-252-3
  • Rejtő lexikon. Budapest, Quattrocento Kiadó 2012. ISBN 6155262043

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Születése bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári születési akv. 976/1905. folyószáma alatt.
  2. Hetven éve halt meg Rejtő Jenő (megemlékező cikk)
  3. Száz éve „költözött az élők sorába” Rejtő Jenő (magyar nyelven). Mementó. Erdélyi Riport IV. évfolyam 16. szám. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  4. ^ a b c d e UHU: Rejtő Jenő (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. január 5.)
  5. ^ a b c Czupy György: Rejtő Jenő (P. Howard, Gibson Lavery) szomorú élete – 1-3. (magyar nyelven). Kultúra, művészet. HetedHéthatár, 2002. június 28. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  6. Pári Mirella Mirjám: Rejtő Jenő, P. Howard és Gibson Lavery (magyar nyelven). MAZSIKE, 2006. január. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  7. Rejtő Jenő, P. Howard és Gibson Lavery (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. január 5.)
  8. Az országos Rejtő Jenő emlékérem-pályázat első díjat nyert alkotása
  9. [1]
  10. Bárány Krisztián (2010 tavasza.). „Az igazi Trebitsch”. Múlt-kor, Budapest (2010. tavasz), 12-13. o, Kiadó: Múlt-kor Kulturális Alapítvány. ISSN 2061-3563. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 5.  
  11. Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek… - Történetek Rejtő Jenő életéből (Ságvári Endre könyvszerkesztőség, 1982)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Rejtő Jenő témában.