Marosvásárhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marosvásárhely (Târgu Mureș, Neumarkt am Mieresch)
Collage Marosvásárhely.png
Részletek a belvárosból
Marosvásárhely címere
Marosvásárhely címere
Marosvásárhely zászlaja
Marosvásárhely zászlaja
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Székelyföld
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Maros
Rang megyeszékhely
Beosztott falvak Meggyesfalva, Remeteszeg
Polgármester Dorin Florea
Körzethívószám +40 x65[1]
Népesség
Népesség 145 943 fő (2007)[3] +/-
Magyar lakosság 57 362 (2011)
Község népessége 134 290 fő (2011. október 31.)[2]
Népsűrűség 2960 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 330 m
Terület 49,30 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Marosvásárhely  (Románia)
Marosvásárhely
Marosvásárhely
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 32′ 35″, k. h. 24° 33′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 35″, k. h. 24° 33′ 30″
Marosvásárhely weboldala
Marosvásárhely - piac a főtéren

Marosvásárhely (románul: Târgu Mureș – a második világháború utáni, rendszerváltás előtti román helyesírás szerint Tîrgu-Mureș, németül Neumarkt, Neumarkt am Mieresch, erdélyi szász nyelven Nai Muark, latinul Novum Forum Siculorum, Agropolis, Areopolis) municípium Romániában, Maros megyében. A székelység művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. Az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megye székhelye, a körülötte létrejött Marosvásárhely Metropolisz Övezet központja. Lakosságát tekintve Románia tizenhatodik,[4] Erdély hatodik legnagyobb városa. Itt él a legtöbb magyar Romániában; több mint Kolozsvárott.

Ezen a vidéken már az őskorban is volt emberi település, ami a Maros közelségének, illetve a dombokon kiterjedő hatalmas cserfa- és bükkerdőknek köszönhető.[5] Az első település, amelyet ténylegesen a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk, a 11. században alakult ki. Az 1323-ból származó első írásos említése Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első birói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak 1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. Báthory István fejedelemtől Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül megkapta a szabad mezővárosi rangot. 1601-ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok Basta György vezetésével felégették várost. A város felégetése után megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére, ezért ennek az építésének neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett.

A legmagasabb nyilvántartott népesség 164 445 lakos volt (1992), aminek 51,4%-át magyarok tették ki. Az 1992-es népszámlálás után népességszáma csökken (19922002 között több mint 14 404 fővel) és a 2002 népszámlálási adatok szerint a magyarság kisebbségbe került. Ennek okai részben a demográfiai hanyatlás felgyorsulása (születésszám visszaesése, elöregedés), a magyarok nagy számban való kivándorlása (a rohamos gazdasági fejlődés során a jelenség gyakorlatilag megszűnt), illetve a tehetősebb réteg a Marosvásárhely melletti lakóparkokba, illetve a környező településekre való kiköltözés (szuburbanizáció). A legfrissebb, 2011-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 127 849 főre csökkent, melyből 44,87% (57 362 fő) vallotta magát magyarnak.

Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a belváros Rózsák-tere a számtalan barokk, szecessziós épületekkel, mint a Keresztelő Szent János-templom, Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási Palota vagy a Kultúrpalota. A 17. századi hangulat megteremtője 4 bástyás vár, amely délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya. A megyei jogú város számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1323-ban Novum Forum Siculorum (= Székelyújvásárhely), 1349-ben Sekulvasarhel néven említik. A Sekulvasarhel, avagy Székelyvásárhely nevet ha a magyar megnevezésből kiindulva vizsgáljuk és nem a latinból, akkor a név „Székely” részének az eredete kétséges. Először is székely népet vagy Székely családot jelenthet. Sok etnográfus a második lehetőséget elveti és helyette azt állítják, hogy a „Székely” szó a település közelében lévő Székelyfalváról (a települést először 1467-ben említették, majd a 17. század folyamán eltűnt) ered. Ezt a Torja és Torjavásárhely (később Kézdivásárhely) esete is alátámaszthatja.

1616-ban Bethlen Gábor városi rangra emelte Marosvásárhely néven.

A román Târgu Mureș és a német Neumarkt am Mieresch tükörfordítás a magyarból. Azelőtt a románok Oșorhei-nek (ejtsd:Osorhéj) hívták.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marosvásárhely három földrajzi tájegység találkozásánál fekszik (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente), mintegy 320 méterrel tengerszint felett. A város a Maros mindkét partjára kiterjed, a központ és a városnegyedek nagy része azonban a folyó bal partján fekszik. A belvárostól nem messze található a város legmagasabb pontja, a Somos-tető, amely a város egyik legfontosabb turisztikai állomása, az itt található állatkertnek is köszönhetően.

A várost a következő községek veszik körbe: Marosszentgyörgy, Jedd, Marosszentanna, Marosszentkirály, Koronka és Maroskeresztúr.

Távolságok néhány fontosabb romániai városhoz képest:

  • Bukarest vasútvonalon 448 km, úton 346 km
  • Brassó vasútvonalon 282 km, úton 171 km
  • Kolozsvár vasútvonalon 127 km, úton 105 km
  • Nagyszeben vasútvonalon 189 km, úton 124 km

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város éghajlata mérsékelt kontinentális. A város éghajlatának statisztikája (19012000)[6][7]:

Marosvásárhely éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 14,0 19,0 27,0 32,5 34,4 35,3 39,0 38,5 38,2 31,5 26,5 18,3 39,0
Átlaghőmérséklet (°C) −4,0 −1,8 4,0 9,7 14,8 17,7 19,4 18,8 14,6 9,2 3,7 1,3 8,7
Rekord min. hőmérséklet (°C) −32,8 −32,0 −27,3 −7,5 −1,6 0,3 4,6 2,7 −3,3 −8,4 −19,6 −25,9 −32,8
Forrás: Románia statisztikai évkönyve 2006


A város egy régi leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi látkép

"A délkeleti irányból lefolyó Poklos patakának Marosba szakadásánál egy lomberdők által koszorúzott hegyfok szögellik ki. – Ez Nagyerdő nevét a tetejét koronázó s oldalait borító több száz hold kiterjedésű azon csereerdőről veszi, mely itt ezen erdőszegény vidéken a Nagyerdő elnevezést jogosan kiérdemli. Ezen hegységnek vég előfokát Somostetőnek nevezik; ott vannak Vásárhelynek szép nyaralókkal, borházakkal és csinos gloriettekkel tarkázott szőlői (mely szőlők Trébely nevet viselnek). Maga a város e hegyfoknak térbe enyésző legalsó lépcsőzetén és annak a Maros által körülkanyargott északnyugati alján igen regényesen és festőileg fekszik, s főként az alulról jövő előtt egy tekintélyes nagy városnak tünik fel; mint mellékelt – ezen oldalról felvett – czímképünk is láttatja. Ha Vásárhely a távolból költött várakozásnak nem is felel meg, azért az mégis a Székelyföld legnagyobb, legszebb városa, melynek közel 12.000 lelkes és szorgalmas magyar lakosa van (1858-ki hivatalos összeírás szerint 11.710), mi az 1837-ki népszámláláskor talált 7348 lélekhez viszonyítva igen kedvező népszaporodást mutat. Ezen lakosság kivétel nélkül székely, mert úgy a kevés számú keleti vallásúak, a lutheránusok, zsidók és letelepült idegenek teljesen el vannak magyarosodva. E népség igen nagy értelmiségi járulékot ád; mit a kir. tábla, a reform. főiskolája és a kath. gymnásium itt léte hovatovább örvendetesen gyarapít, e mellett polgárságának igen nagy része ipart, kereskedést üz, de azzal kapcsolatosan – mint minden székely város lakossága – a föld és- szőlőművelést is nagy előszeretettel gyakorolja."

 Marosvásárhely északnyugat felől nézve
Marosvásárhely északnyugat felől nézve

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marosvásárhely környéke feltehetően már az őskorban is lakott volt. Erre engednek következtetni azok a régészeti tárgyak, amelyek a városban, illetve a környező településeken: Maroskeresztúron, Malomfalván, Maroscsapón és Marosszentannán voltak feltárva.[8]

A rendelkezésre álló adatok alapján az egyetlen székelyföldi „libera regia et murata civis”, azaz „szabad királyi, kerített város” Vásárhely kialakulásának idejére csak következtetni tudunk. Székelyvásárhely a 12. század végén vagy a 13. század elején jött létre. A település latin neve Novum Forum Siculorum, új keletű vásároshelyre utal mely vásároshely kialakulása összefüggött a marosi székelyek e részeken való letelepedésével. E feltételezés csak akkor helytálló, ha a „székely” nevet „székelység”, „székelyek” értelemben használjuk és a latin elnevezést „székelyek vásáros helye”-ként fordítjuk. Az eredeti megnevezést a vidéken élő magyar lakosság adta: Székelyvásárhely, és ezt fordították latinra.

Először 1107-ben említik a várost Novum Forum Siculorum néven. Vártemploma helyén a tatárjárásig a domonkosok temploma állott. Az elpusztult templom helyén 1260-ban a ferencesek építettek új gótikus templomot, melyet 1446-ban fejeztek be. 1439 óta 36 alkalommal volt a város országgyűlés színhelye. 1492-ben Báthory István erdélyi vajda védművekkel erősítette meg, ez ötszög alakú külső tornyos vár volt. 1506-ban a város mellett verték meg a felkelt székelyek Tomori Pál seregét. A vár 16001601-ben Basta ostromai következtében rommá vált. 1602-ben Németh Gergely a város megmaradt házait is felgyújtatta. 1602-ben kezdték el a vár újjáépítését, de csak 1614 és 1653 között épült meg. Székely Mózes az egyetlen székely fejedelem is megfordult a városban, amikor 1603-ban Erdélyt felszabadította az idegen uralom alól. 1616-ban szabad királyi város lett. 1658-ban török és román csapatok rohanták meg és égették fel. 1661. szeptember 14-én Ali pasa nyomására itt választották fejedelemmé I. Apafi Mihályt. 1662-ben a város az itt tartózkodó törökök vigyázatlanságából szinte teljesen leégett. 1687-ben császári csapatok pusztították. 1704-ben Kaszás Pál serege foglalta el a várat, amit 1706-ban Pekry Lőrinc foglalt vissza a labancoktól. 1707. április 5-én itt emelték II. Rákóczi Ferencet a fejedelmi székbe. 1707-ben, 1709-ben, 1719-ben és 1738-ban pestis pusztította.

1848. november 4-én falai alatt verték meg a császáriak a székelyek seregét, majd a várost is elfoglalták. 1849. január 13-án Tolnay őrnagy honvédserege foglalta vissza. 1849. július 30-án innen indult Petőfi és Bem a segesvári csatába. 1854-ben a Postaréten végezték ki a 3 székely vértanút, 1874 óta emlékmű jelöli a helyet. 1861-ben Marosszék székhelye lett. 1876-ban újra tűzvész pusztított, ugyanebben az évben Maros-Torda vármegye székhelye lett. 1880-ban Bem, 1893-ban Kossuth szobrát, 1907-ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Főtéren. Mindhármat 1923-ban döntötték le a románok.

A bevonulás alkalmából tartott ünnepség Horthy Miklós tiszteletére

Noha Marosvásárhely, a „székelyek legnagyobb városa”, az egyetlen olyan székelyföldi település volt, mely szabad királyi város címmel büszkélkedhetett, sokáig mezővárosi jellegű maradt és csak a 20. század elején indult látványosan fejlődésnek. A város akkori polgármesterének, Bernády Györgynek köszönhetően alakult ki a város központját ma is meghatározó szecessziós városkép. Az ő irányításával újratérképezték, felparcellázták a várost, rendezték a vár környékét, közparkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltozták az utcákat. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik „virágok városa”-ként Marosvásárhelyt.

A városnak 1910-ben 25 517 lakosa volt, ebből 22 790 magyar, 1717 román és 606 német.

1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz a várost, ahová először a Székelyföldre előreküldött Gyorshadtest vonult be Miklós Béla tábornok vezetésével, 1940. szeptember 10-én. Az alakulat csak áthaladt a városon, így a honvédséget ünnepélyesen szeptember 15-én fogadtaták, amikor a IV. hadtest szekszárdi 12. gyalogdandárja vonult be Nagy Vilmos tábornokkal. Egy nappal később Marosvásárhelyre látogatott Horthy Miklós. A kormányzó tiszteletére adott díszmenetben a szekszárdi 12. gyalogdandár díszszázada, a 18. és a 48. gyalogezred egy-egy zászlóalja, valamint a 2. huszárezred és a IV. gépvontatású közepes tüzérosztály vett részt.[9]

Marosvásárhely 1947. február 10-i párizsi döntéstől kezdve újból Romániához került, a magyarok számára 1950–1968 közötti Magyar Autonóm Terület, majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja. 1958. február 25-én az akkori Magyar Népköztársaság delegációja Kádár János vezetésével, a bukaresti útja után, Marosvásárhelyre látogatott. Az akkori lapok szerint 12 000 ember gyűlt össze a vasútállomás előtti téren és a küldöttséget Csupor Lajos, a Magyar Autonóm Tartomány főtitkára, a tartományi néptanács elnöke, Bugyi Pál, Kovács György író és Andrásofszky Tibor rektor fogadta. Ezután látogatást tettek a Simó Géza-gyárban, majd nagygyűlést szerveztek, amelyen 1 000 munkás vett részt. A magyar küldöttség részéről Kállai Gyula szólalt fel, a beszédét a Marosvásárhelyi Rádió élőben közvetítette. Kállai kijelentette, hogy a Magyar Népköztársaság szerint Romániában megszűntek a nemzetiségi gondok és útjukkal meg szerették volna cáfolni azokat a vádakat, hogy a Magyar Népköztársaságnak területi igényei vannak. A kijelentést elégedetlenséggel fogadták az egybegyűlt munkások, hangos bekiabálások történtek, illetve többen a termet is elhagyták. A nagygyűlés után a delegáció meglátogatta az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet, ahol a tanári kar, Andrásofszky Tibor igazgató vezetésével, bemutatta az egyetemet. Az előadóteremben Kádár rövid beszédet tartott, az értelmiségiek szerepéről az „új világ” megteremtésében. Este a Kultúrpalotában a Székely Népi Együttes ünnepi műsort tartott a küldöttségnek.[10]

Titkosított dokumentum az RKP archívumából, ami előírányozza a város etnikai összetételének a megváltoztatását betelepítések útján
Szétvert, felgyújtott autóbuszok
Fájl:Fekete marcius1.jpg
A román rendőrség és hadsereg jobbára tétlen szemlélő volt, majd kizárólag magyarokat tartóztattak le

1959. szeptember 7-én Marosvásárhelyre látogatott Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt főtitkára, meg az akkori miniszterelnök, Chivu Stoica. Ekkor döntötték el, hogy a műtrágya kombinát hova épüljön, illetve Marosvásárhely új negyedeinek a helyét. Furcsa módon úgy döntöttek, hogy nem a Maros völgyében, hanem a környező dombokon fognak felépülni a negyedek.

1989-es rendszerváltozás után, Magyarországról és Németországból jelentős mennyiségű gyógyszer-segély érkezett, ezért a belvárosi plébániához tartozó Petőfi Sándor utcai ingatlanban létrehoztak pár hónapig egy ideiglenes gyógyszertárt, ahol önkéntes patikusok osztották ki a gyógyszereket.[11]

1990 márciusában volt a „fekete március”-nak nevezett marosvásárhelyi pogrom, vagyis etnikai zavargások törtek ki az akkor még többségben lévő magyarság és a kevés helyi, illetve az annál nagyobb számú, a környező román falvakról behozott románság között. A zavargások egyik kiváltó oka az volt, hogy 1990. február 10-én Sütő András felhívására körülbelül 100 000 magyar vonult némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért Marosvásárhely belvárosában. Kezükben egy gyertya és egy könyv volt. Mindenhol elénekelték a Miatyánkot.

Március 1718-án megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének első kongresszusát. Itt beszédet mondott Smaranda Enache (aki jelenleg a Pro Európa Liga elnöknője) magyarul és románul, amelyben élesen kritizálta a Vatra Românească nacionalista, soviniszta szervezetet és kiállt az önálló magyar felsőoktatásért. Ezzel a lépéssel az indulatok jobban feléledtek.

Március 19-én a román soviniszták tüntetést szerveztek a magyarok ellen. A megye román falvairól 13 busszal, zömében ittas és analfabéta embereket hoztak be a városba, akiket azzal riogattak, hogy a magyarok ki akarnak válni Romániából. Az immáron egyesült tömeg letépte azokat a magyar feliratokat, amelyek útjukba kerültek. A tömeg elindult az RMDSZ székháza felé, ahol elkezdte ostromolni az épületet. A bent lévő emberek hiába hívták többször is a rendőrséget, szándékosan megkéstek. Ion Judea ezredes személyesen garantálta a magyaroknak a testi épségüket, ha kijönnek, viszont kint atrocitások történtek. A rendőrség tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő Andrást is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karja zúzódást szenvedett. Teherautóval szállították Bukarestbe, majd onnan a budapesti Honvéd Kórházba.

Március 20-án óriási magyar tömeg gyűlt össze a belvárosban, követelve az RMDSZ székházi botrány felelőseinek az előállítását, illetve Kincses Előd lemondott polgármester visszanevezését. A tömeg "Gyilkosok, gyilkosok!"-at skandálta. A románok nem voltak sokan, de a déli óráktól kezdődően elkezdtek gyülekezni. Szászrégen irányából 8 autóbusz érkezett, amely román parasztokat hozott. Nem sokára a mezőgazdasági eszközökkel felszerelt románság áttörte a gyenge kordont, majd a magyarokra tört. A felfegyverzetlen magyarok menekülni kezdtek. Néhányan előreszaladtak és a padokat szétbontották, hogy a fadarabokat használják a verekedésre. Ezután többórás állóhelyzet alakult ki. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette. A román hadsereg körbezárta a várost, erre a lépésre a környékbeli falvak lakosai lezárták az utakat. A magyarok a román buszokat feltartóztatták, felgyújtották, több románt súlyosan összevertek. Megérkezett a hadsereg, a harckocsik azonban nem jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt. Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte a harci járműveket. A tankok felálltak egy hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bent maradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.

Az első támadást a románok hajtották végre, amit kivédett a magyar tömeg. A magyarok bevetettek egy tűzoltófecskendőt is, a vízsugarat a románokra irányítva. Közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, akik bekapcsolódtak a harcba. Közben a "Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!"-at skandálták. A döntő fordulat éjjeli fél 12 tájékán történt meg, mikor is a Nyárád menti székelyek megérkeztek, szintén nem üres kézzel. A többségében idős, 60 év feletti embereket, egy második világháborús magyar veterán, Márkus István vezette. Az ő vezetésével rohamozták meg a tankokon keresztül a románokat a székelyek. A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A „győzelmet” a magyar tömeg a Himnusz eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Ezután hajnalban ejtőernyősök szállták meg nagy erőkkel a várost, nagy igazoltatások, ellenőrzések zajlottak, nem engedtek senkinél fegyvert tartani. Kezdett lassan helyreállni a rend Marosvásárhelyen.

Az összetűzésnek 5 halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt.

2000. február 22-én a települést mártírvárosnak nyilvánították, az 1989-es romániai forradalom helyi mártírjainak az emlékére. Ennek emlékére a város határára három nyelvű táblákat helyeztek el (román, magyar, angol).

A 2005. március 15-én a Székely vértanúk emlékművénél tartott ünnepségsorozatkor, addig először, kifütyülték, lehurrogták a magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc üzenetét. A 2004-es kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás miatt történt meg az eset.[12]

2007-ben Marosvásárhelyre látogatott Sólyom László, akit Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke fogadott.[13]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turiszikai térkép Marosvásárhely.png

Marosvásárhely Maros megye egyik legnagyobb turisztikai állomásai közé tartozik. A fő látványosságnak számít a belváros, de a belvároson kívül a Somos-tetőn található állatkert, Weekend telep és a minden évben megrendezett Félsziget Fesztivál is igen népszerű a turisták körében.

Bernády György polgármester háza

Belváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vár egyik bástyája
A református vártemplom
A Barátok templomának megmaradott tornya

Marosvásárhely belvárosának az északi részén fekszik a vár. A vár helyén Báthory István, erdélyi vajda várkastélyának romjai állottak. A megerősített építményt 1492-ben építették a város melletti dombra. Ez azonban nem volt elégséges egy esetleges külső támadás esetén, hogy megvédje a várost. Így az 1601-ben a betörő török-tatár seregek zavartalanul garázdálkodhattak, földig rombolva a vár belső épületeit. Egy év elteltével Basta emberei megsemmisítették azokat az épületeket, amelyek valami szerencse folytán épségben átvészelték a török pusztítást. A támadások idején a város nemességének egy része Brassóban lelt menedékre. Borsos Tamás, Marosvásárhely jövendőbeli főbírája látva a brassóiak jól megerősített várát, állítólag, így kiáltott fel: „ó ha csak egyetlen ilyen bástyát tudnék építeni Marosvásárhelyen, akkor nem lenne szükség arra, hogy az emberek az erdőben keressenek menedéket veszély esetén”. Főbírósága idején (1602–1605) Borsos Tamás több kérvényt intézett az erdélyi fejedelemhez és a török szultánhoz, ezekben kérte a város számára egy vár építésének engedélyezését. A szükséges jóváhagyások megszerzése után, a vár építését 1602-ben kezdték el, Báthory István várkastélyának helyén. Megépítették a bástyákat és a tíz méter vastag falakat. A várat egy tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették körül. A város lakossága jelentős mértékben hozzájárult a vár és a bástyák megépítéséhez. A városbeli céhek vállalták öt bástya (összesen hét bástyája van a várnak) megépítésének költségeit és munkálatait, ezek mai napig őrzik nevükben építőik mesterségét. Ha a Bernády György térről elindulunk a Petru Maior Tudományegyetem felé és megkerüljük a várat, az első bástya, amelyet megpillantunk, a Vargák bástyája, majd továbbmenve következik a Szűcsök és a Lakatosok közös bástyája, valamint a Kádárok bástyája. A volt Rákóczi Ferenc, a jelenlegi Vár sétányon elhaladva megtekinthetjük a Mészárosok majd a Szabók bástyáját. Ezen a sétányon található a város jelenlegi Rákóczi-szobra. A Kapu bástya, mint neve is mutatja, bejáratul szolgált az erődítménybe. A vár utolsó bástyája, a Báthory bástya, nevét építtetőjéről kapta. Befejezése után, feltehetőleg 1658, a vár belső udvarában több lakóházat építettek, ezeket 1775-ben bontották le, amikor a Habsburg vezetés emberei katonai építményeket (lőszerraktárak, laktanya stb.) emeltek ott. Ezeket az építményeket csak 1962-ben bontották le, amikor a helyi vezetőség egy pihenő-szórakoztató parkot akart létesíteni a vár udvarán.

A várban található a református vártemplom. A templomot a 14. században a ferencesek építették. A 16. században Marosvásárhely a reformáció oldalára állt és a templom 15571559 környékén a reformátusok tulajdonába került. 1602-ben Basta csapatai felégették a templomot. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen támadó törökök támadásakor a templomhajó mennyezete beomlott, az ablakok üvegfestményei és az orgona is elpusztult. A templom éveken át fedetlenül állt, míg Teleki Mihály adományából 16851693 között részben helyreállították. Ezután kezdődött a templom fénykora. 1789-ben Johann Brause által készített barokk orgonával, 1841-ben pedig Bertúk György díszes úrasztalával gyarapodott. A 16 mázsás nagyharangot Kolozsvárott öntötte Andrássofszki János és Dániel, míg a 603 kilogrammos kisharangot 1972-ben öntötte Zlotaru János Sárkmányban. A templom több neves eseménynek is helyt adott: itt tartották az első magyar egyetemes református zsinatot, itt erősítették meg a Tordán kimondott vallásszabadságot és itt választották erdélyi fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet.

A Rózsák-terén több templom is található. A Keresztelő Szent János-templom helyére 1707-ben egy kápolnát építettek. A későbbiekben szükségesnek bizonyult egy nagyobb templom, ezért 1764-re be is fejezték a mai főplébániatemplom építését. A templom Scherzer Bálint jezsuita terve szerint, Hammer Konrád kolozsvári építész kivitelezésében, készült el. A zártsorú egyhajós templom hajójának és szentélyének szélessége azonos dongaboltozatokkal van lefedve. A dongaboltozaton levő festett képek tárgya Szűz Mária mennybemenetele és a Háromkirályok. Főhomlokzatát erőteljes főpárkány tagolja, felette emelkedő két torony főpárkánya – az óra számlapjánál – részben íves, a torony homlokzatát két-két széles lizéna díszíti. A két nagy torony végződése tipikus barokk jegyeket visel és a harmadik kis torony is hasonló formájú. A különböző nagyságú és formájú ablakok íves záródásúak. A Barátok temploma a Rózsák-tere és Színház-tér közt található. A ferencesek temploma és kolostora a Petky család adományából épült 17451777 között, barokk stílusban. A kolostor udvarán elemi iskola működött. A templomot, a kolostort és az iskola épületét 1971-ben a Nemzeti Színház építésekor lebontották, a kolostorkertet is megszüntették. A torony csak kegyeleti okok miatt maradhatott fenn, ugyanis alatta kriptasor található, amelynek lejárata a toronyból indul. A trianoni békeszerződés után, 19251934 között a belvárosban egy ortodox templom építése zajlott, amit ténylegesen csak 1990 után fejeztek be. A templom építésekor az volt a cél, hogy magassága meghaladja a többi magyar történelmi egyház templomának és a Közigazgatási Palotának a tornyának a magasságát. A cél megvalósítása nagyon nehéz volt, mivel a vártemplom egy dombos emelkedésen fekszik, illetve a Rózsák-terén nagyon szűkös volt a hely. A templom esztétikáját rontja, hogy nagyon kicsi területen fekszik, kicsi a szélessége, de viszonylag magas.

A belváros déli oldalán több neves látnivaló is található. A két szecessziós épület, a Közigazgatási Palota és a Kultúrpalota Bernády György polgármester munkássága idején épült. A Kultúrpalotára kiírt pályázatot Komor és Jakab egy kétemeletes épülettervvel nyerte meg, csak később, Bernády György polgármester kérésére alakították három emeletesre. 1911-ben kezdődött meg az építkezés és 1913-ra már a belső díszítések is befejeződtek. Az épület gazdag szobor- és mozaikdísze ellenére is nyugodt összhatású. Az ablakokon magyar mondák jelenetei elevenednek meg. A tető kék, vörös és fehér cserepek fedik, melyeket a híres Zsolnay gyár készített. A harmadik emeleti szinten, a külső homlokzatot, Körösfői-Kriesch Aladár "Hódolat Hungáriának" című mozaikja díszíti. Középen Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard található. A mozaik két oldalán sisakos Frany von Tuck és Gustav Klimt Pallasz Athéné áll. A bal oldali angyal kezében Marosvásárhely címerét, a jobb oldali meg Mátyás király címerét tartja. A főhomlokzaton a szobrok és reliefek kőből és bronzból készültek, ezt még nemzeti pantheonnak is nevezik. Az első emeleten elhelyezkedő Tükörterem négy rézdomborítású félkupolákkal díszített, íves ablakok mellvédjén magyar írok arcképei tűnnek fel (Kazinczy Ferenc, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond stb.). A négyeskapu felett emelkedő négy bronzrelief Szent Erzsébetet, Bolyai Jánost és Farkast, Aranka Györgyöt és Erkel Ferenc Bánk bánját eleveníti meg. Az oldalhomlokzaton félköríves záródású mozaikok találhatók.

A Kultúrpalotához hasonlóan a Közigazgatási Palota is a magyar szecesszió jegyében épült. Túlélte a román nacionalista megmozdulásokat, de a külső falon a Magyar Királyság lenyűgöző címerét, illetve a Róth Miksa által festett ablaküvegeket, amelyek Ferenc Józsefet (ez volt a legnagyobb), Bethlen Gábort, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és II. Rákóczi Ferencet ábrázolják, eltüntették. A díszes ablaküvegek helyébe egyszerű, közönséges üvegeket tettek. 2007-ben a festett ablaküvegek előkerültek, illetve elkezdődött a restaurálásuk, amelyet a Budapesti Fővárosi Önkormányzat és a Róth Miksa Múzeum is támogat. A restaurálás után, remélhetőleg, visszakerülnek majd az eredeti helyükbe.

A Polgármesteri hivatal épülete a trianoni békeszerződés után épült. Az épület stílusa nem illik a belvároséba.

A Kiskatedrálisnak nevezett templom a vatikáni Szent Péter-bazilika kicsinyített mása. Feltehetőleg a nevét is innen kapta. Szintén a trianoni békeszerződés után épült, 19261936 között. 1936. szeptember 8-án volt felszentelve. 1948-ban a kommunista karhatalom betiltotta a Görög Katolikus Egyházat, és ezért a templomot az ortodoxok kapták meg. Jelenleg a Görögkatolikus Egyház több kérvényt nyújtott be az épület visszaszolgáltatásáért, de ez még nem történt meg.

A belváros keleti részének legimpozánsabb építménye a Bolyai Farkas Líceum, illetve a Református Kollégium épülete. 16011602-ben Basta hadai feldúlták a vártemplomot, és ekkor költözött át a tanintézmény arra a helyre, ahol ma is áll. 1802. szeptember 27-én a kollégium birtokába került Marosvásárhely első nyomdája. Bolyai Farkas 1804 májusában megtartotta székfoglaló beszédét, ezzel megkezdődött az intézet felvirágzása. Bolyai Farkas az oktatás korszerűsítését szorgalmazta. Az ismert matematikus fia, Bolyai János is tanított itt. Az intézmény falain belül fedezi fel relativitás-elméletének alapjait. A trianoni békeszerződés után az épületet államosították. 1957-ben, az intézmény fennállásának 400. évfordulóján felvette az intézmény a Bolyai Farkas nevét. Az 1960-as év gyászos nap volt a középiskola életében, ugyanis az akkori nacionalista román hatalom vegyes tannyelvű intézménnyé alakította át. A 20052006-os tanévtől kezdődően beszüntették a román osztályokat és újra teljesen magyar tanintézménnyé vált. 2007-ben ünnepélyesen leleplezték a Református Kollégium címerét a homlokzaton. Jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerület visszakapott épületében két iskola, a Bolyai Farkas Líceum és a Református Kollégium működik.

Szintén a keleti oldalon található a Gecse Utcai Unitárius Templom, amelyet 19291930 között alakították a mostani késő szecessziós stílusra. A templomtól nem messze található a Teleki–Bolyai Könyvtár. Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, de rendkívül művelt ember is volt, több európai egyetemen tanult. Vagyona nagy részét a több mint 40 000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét viselő Közkönyvtárat. A könyvtár több ősnyomtatványt, sok régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriz. Teleki Sámuel halála után a Téka rendszeres gyarapodása akadozni kezdett, majdnem megszűnt. Az alapító végrendeletében gondoskodott a gyűjtemény sorsáról: hitbizományként örököseire hagyta, kötelezve őket a könyvtár továbbműködtetésére, ugyanakkor felügyeletével az erdélyi református főkonzisztóriumot bízta meg.

A belváros legkeletibb nevezetessége a Kis templom, a város második református temploma. A Kis templom helyén 1628-tól egészen a templom felépítéséig, a Református Egyháznak az ispotálya, a szegényeknek szánt imaháza volt. 1815-ben lebontották az ispotályt és nekikezdtek az új templom felépítésének, amit 1818-ra be is fejeztek. Azonban pénzhiány miatt, csak 1830. július 1-jére készült el a mostani tetőzet, illetve a torony díszítése. Az orgonát 1855-ben szentelték fel. A Lantos András tervei alapján készült négymázsás harangot Nemes Dániel, míg a 10 mázsás harangot 1929-ben özvegy Páll Domokosné ajándékozta az egyházközségnek.

A zsinagóga a belváros nyugati oldalán, a volt Székely Múzeum, a mostani Növénytani Múzeumtól és a Kossuth utcától egyenlő távolságra. 18991900 között épült Jacob Gärtner, bécsi építészmérnök tervei alapján. A város 1857-ben épült első zsinagógája a 19. század végén már nem elégítette ki a megnövekedett létszámú status quo ante hitközség igényeit, ezért 1898-ban megrendelték az építésztől a terveket. Az eklektikus stílusú zsinagógát 1900-ban avatták fel, benne 552 hellyel: 314 a földszinten a férfiak, és 238 az erkélyen a nők számára. A zsinagógát 1970-ben, 1975-ben és 1985-ben részben tatarozták ugyan, de az állaga egyre romlott, a beázás és a talajvíz miatt az oldalfalakon repedések keletkeztek, amelyek már a kupola leomlásával fenyegettek. 1998-ban nemzetközi hozzájárulással sikerült összegyűjteni a forrásokat a teljes felújításhoz; a zsinagógát 2000-ben szentelték újra.

Külváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A külváros - egyben a város - legmagasabb pontja a Somos-tető. A Somos-tető fontos turisztikai állomás. Már Bernády György polgármester idejében is vonzóerővel rendelkezett a gyógyulni vágyóknak, főleg a szanatórium megépítése után. Jelenleg itt található a helyi állatkert, ami egyben Románia egyik legnagyobb és egyetlen olyan állatkertje, amely teljes mértékben megfelel az Európai Unió által meghatározott követelményeknek. A 20 hektáron fekvő állatkertben 500 állat, 120 fajból található. A Somos-tetőn egy kisvasút is található, amelyet gyakran csak „gyerekvasútnak” neveznek a helyiek. A vasút már csak szezonális jelleggel működik, nagyon kedvelt a kisgyerekek körében.

A volt November 7, a jelenlegi 1989. december 22. Negyedben található a Weekend telep. A Weekend telep tervei Fodor Imre polgármester idejében készültek. A telep nem csak a fürdőzni vágyóknak nyújt kikapcsolódást, a több tucat medencéjével, hanem a sportolni vágyóknak is, mivel több tenisz-, futballpálya is található.

A Weekend telep mellett minden év nyarán megrendezik a budapesti Sziget Fesztivál romániai ikertestvérét, a Félsziget Fesztivált. 2007-ben volt először nyereséges a rendezvény, több mint 43 000 euró bevételhez jutott, illetve összesen 63 000-en látogattak el.[14]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frunda György politikus, szenátor

Számos marosvásárhelyi, avagy Marosvásárhelyen született vagy itt élt személy vált híressé a tudomány, a művészetek, a sport vagy a közélet területén. A teljes listát lásd a Híres marosvásárhelyiek listája című szócikkben (nem teljes a lista).

Néhány Marosvásárhelyen született híresség:

Statisztikai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosságot ábrázoló grafikon

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: Marosvásárhely negyedei

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marosvásárhely népszámlálási adatai 1850-től:[15]:

Év Összesen Magyar Román Német Zsidó Roma Egyéb
1850 8 719 75,1% 13,5% 2,8% 2,9% 3,8% 1,9%
1880 12 883 88,9% 5,2% 3,5% 2,4%
1900 19 552 83,3% 11,6% 3,6% 1,5%
1910 25 517 89,3% 6,7% 2,4% 1,6%
1930 40 058 57,2% 26,7% 1,7% 12,1% 1,1% 1,2%
1966 86 464 70,9% 28,3% 0,6% 0,2%
1977 130 076 63,6% 34,8% 0,6% 0,4% 0,5% 0,1%
1992 164 445 51,4% 46,1% 0,3% 0,1% 2% 0,1%
2002 150 041 46,7% 50,3% 0,2% 0,1% 2,4% 0,2%
2011 127 849 44,87% 51,97% 0,15% 0,05% 2,45% 0,51%

A 2002-es népszámlálás adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es népszámlálás adatai szerint a nemzetiségi megoszlás a következő:

Összesen: – 150 041 (100%) (előtelepülésekkel)

Ez az első népszámlálás, ami szerint kisebbségbe került a városban a magyar lakosság. Ez a több évtizede tartó román betelepülés, a nacionalista asszimiláló törekvések, valamint az 1989 után felerősödött kivándorlás eredménye.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatalmas tömeg az RMDSZ rendezvényén 2004-ben
Egy RMDSZ-es kampányrendezvény 2007-ben

Marosvásárhely helyi tanácsában 23 tanácsos kapott helyet. A polgármester Dorin Florea, az alpolgármesterek Csegzi Sándor, illetve Claudiu Maior.[16]

Az RMDSZ polgármesterjelöltei 2000-ben és 2004-ben is elveszítették a helyhatósági választásokat. Bár a várost alkotó magyar és román etnikumok száma körülbelül azonos, és a román nemzetiségűeket több nagy párt is képviseli, a választásokat mégis a függetlenként induló Dorin Florea nyerte meg, aki 2004-ben belépett a Demokrata Pártba

2007-ben az RMDSZ helyi szervezete Csegzi Sándort választotta a polgármester-jelöltüknek, Borbély Lászlóval szemben. A szövetség felső vezetősége megrendelt egy közvéleménykutatást, miszerint a lakosság nagyobb százaléka támogatná Borbélyt, mint Csegzit.[17]

2008. február 9-én ülésezett Marosvásárhelyen az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. A testület ezúttal a 2008-as helyhatósági választásokra érvényes jelöltállítási szabályzat alapján döntött a marosvásárhelyi polgármester-jelölt személyéről, Borbély László közmunkaügyi miniszter mellett. A Tanács azzal a feltétellel jelölte Borbélyt a tisztségre, hogy támogatja a korábban nevesített Csegzi Sándort abban, hogy a következő mandátum alatt is Marosvásárhely alpolgármestere lehessen.[18]

Politikai megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi tanács összetétele:

2004–2008[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pártok Tanácsosok
száma
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 12                        
Nagy-Románia Párt 4                        
Szociáldemokrata Párt 3                        
Nemzeti Liberális Párt 3                        
Román Nemzeti Egység Párt 1                        

2008–2012[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pártok Tanácsosok
száma [19]
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 10                    
Demokrata Liberális Párt 8                    
Nemzeti Liberális Párt 2                    
Szociáldemokrata Párt 2                    
Nagy-Románia Párt 1                    
Helyezés Polgármesterjelölt Párt Elért eredmény [20]
1. Dorin Florea DLP, SZDP, N-RP 52,53%
2. Borbély László Romániai Magyar Demokrata Szövetség 44,87%

2012–2016[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pártok Tanácsosok
száma [21]
Összetétel
Romániai Magyar Demokrata Szövetség 10                    
Szövetség Maros Megyéért 7                    
Szociálliberális Unió 6                    
Helyezés Polgármesterjelölt Párt Elért eredmény
1. Dorin Florea Szövetség Maros Megyéért 50,07%
2. Frunda György Romániai Magyar Demokrata Szövetség 37,26%

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium épülete
A Sapientia modern épülete a város határában.

Oktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az idők során az országos átlagnál több iskola működött a településen, de az első felsőfokú iskola csak 1945-ben jött létre (az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem). A századfordulón a város legrangosabb iskolái a Református Kollégium és a Római Katolikus Gimnázium volt. Marosvásárhelyen még működött állami alsó fokú iskola, valamint 1893-ban alakult fém- és faipari szakiskola. 1906-ban kezdődött meg a tanítás a katonai alreáliskolában. 1914-ben három óvoda, tizenhárom elemi iskola, két ipari szakiskola, három polgári, két főgimnázium, egy leánygimnázium, egy fa- és fémipari szakiskola, egy kereskedelmi-, egy zeneiskola és egy kadétiskola működött. 1918-ban, a román seregek bevonulása után, az oktatási intézmények jelentős része román tannyelvűvé vált.

Csak a református és katolikus egyházak tartottak fenn magyar tannnyelvű iskolákat, állandó anyagi gondokkal és csak csökkentett létszámmal. A katolikus főgimnázium nem tudta fenntartani felsőbb osztályait, de, hogy megtarthassa főgimnáziumi jellegét, az 19341935-ös tanévben idehozták Csíksomlyóról a római katolikus fiútanítóképzőt.

Erdély felszabadításakor, a román tannyelvű iskolákat Dél-Erdélybe költöztették, és az román megszállás alatt megromlott oktatási intézményket felújították.

A második világháború után az elköltöztetett iskolákat visszahozták. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat és átszervezték az oktatási rendszert. Így egy román és egy magyar tannyelvű, illetve egy vegyes gazdasági iskola jött létre. A magyar középiskola Iosif Rangheț, majd 1957-től Bolyai Farkas nevét vette fel, míg a román középiskola Alexandru Papiu Ilarian nevét.1958-ban a nacionalizmus felerősödésével a magyar tannyelvű iskolákat, 1960-ban pedig a középiskolákat vegyes tannyelvűekké alakították át.

1945-ben a román karhatalom által végzet oktatási reform miatt, amelynek nem titkolt szándéka az asszimilációs folyamat elősegítése volt a magyar közösségen belül Marosvásárhelyre helyezték a kolozsvári magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem Orvosi - Gyógyszerészeti Karát. A Bolyai Tudományegyetem a városba költöztetett kara a volt katonai alreáliskola épületét kapta meg tevékenysége folytatásához és 1948-ban független felsőoktatási intézménnyé vált. Az egyetem 1960-tól vált vegyestannyelvűvé, amikor néhány kolozsvári román tanár és egyetemi szakcsoport került áthelyezésre ide. Ezek száma fokozatosan emelkedett a román szocializmus idején, majd 1980-as évek elején az oktatás java része már román nyelven zajlott. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a magyar hallgatók száma is csökkent. A kommunista diktatúra éveiben folyamatosan csökkentették a meghirdetett magyar helyek számát is (a közbeszéd gyakorta numerus clausust emlegetett, hiszen a magyar helyek az összlétszámnak csak mintegy harmadát tették ki), aminek következtében sok magyar diák románul kényszerült tanulni az egyetemen. A rendszerváltozás után - az egyetem magyar oktatói és a magyar politikai, érdekvédelmi, tudományos és diákszervezetek elszánt küzdelme folytán - fokozatosan emelték a magyar helyek számát, de egészen a kétezres évek végéig a román tannyelvű helyek voltak többségben. Jelenleg már azonos számú román és magyar tannyelvű hely van az egyetemen (mindkét oktatási nyelven 134 államilag támogatott és 50 fizetéses hely), és egy angol tannyelvű, kizárólag fizetéses helyekkel (70 hellyel) működő általános orvosi szak is indult, a korábban is folyamatosan emelkedő számú külföldi diákság számára. Az egyetemnek jelenleg három karon (Általános Orvosi Kar, Gyógyszerészeti Kar, Fogászati Kar) 12 alapképzésű szakja van, amelyeken évfolyamonként 1140 hallgató tanul. Az alapképzés után az egyetem mesteri (illetve rezidens) képzést, a doktori iskolát, illetve - orvosok számára - posztdoktori iskolát is működtet.

1954-ben szintén Marosvásárhelyre került a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet áthelyezése, amely a későbbiek során román tagozattal bővült, és több alkalommal nevet változtatott. Jelenleg Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem néven színházi, zenei és képzőművészeti szakokkal működik, két fakultással (színházi és zenepedagógiai). 1961-ben alakult a Pedagógiai Főiskola, amely 1996-tól Petru Maior nevét viseli. 1990-ben nyitotta meg kapuit a Dimitrie Cantemir Egyetem a marosvásárhelyi részlegét. 2001-ben került megalapításra a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi részlege, a Műszaki és Humántudományok Kara. Magyarország kormányának segítségével 2005-ben a Tudományegyetem egy teljesen új, számára tervezett épületbe költözött a város határában.

2000-ben a városban a felsőoktatási intézmények mellett 19 középiskola működött. Ezekből három elméleti líceum, illetve nemzeti kollégium (főgimnázium), egy-egy művészeti, egészségügyi, tanítóképző, sportiskola. A többi középiskola kereskedelmi, mezőgazdasági, fém-, fa- és vegyipari szakközépiskola. Az elemi iskolákat tekintve húsz általános iskola és két kisegítő iskola működik. Az összes általános iskola vegyestannyelvű.

Könyvtárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város első nyilvános, mindenki számára elérhető könyvtára az 1802-ben Teleki Sámuel báró által létesített világhírű Teleki Téka volt. 1948-ban a a 40 000 kötet tartalmazó Téka sem kerülhette el az államosítási folyamatot. 1961-ben egyesítésre került Bolyai Farkas Elméleti Líceum, vagyis az egykori Református Kollégium könyvállománya és a Teleki Tékáé. A nagyszabású egyesülési folyamat során az intézmény nevét Teleki - Bolyai Könyvtárrá változtatta, amely jelenleg a Maros Megyei Könyvtár részlegeként van számon tartva csaknem 200 000 régi, rendkívül értékes könyvvel. A városi könyvtár 1913-ban indult Bernády György polgármestersége alatt 13 663 kötettel, amelynek állománya 1944-ig 68 301 kötetre, majd 2000-ig 600 000-re gyarapodott. Intézményi könyvtárak vannak az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a Petru Maior és Dimitre Cantemir Egyetemeken, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, a Levéltárban és a Gheorghe Șincai Társadalomkutató Intézetben.[22]

Neves Középiskolák Neves Egyetemek
  • Bolyai Farkas Líceum
  • Református Kollégium
  • Elektromaros Líceum
  • Alexandru Papiu-Ilarian Kollégium
  • Egyesülés Kollégium
  • Pedagógiai Líceum
  • Gazdasági Líceum
  • Művészeti Líceum

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ERP
Az Azomureș vegyipari kombinát

Marosvásárhely jelenlegi nagyobb ipari létesítményei szinte mind a szocializmus idején jöttek létre. Ezek nagy rész 1989 után privatizálásra kerültek.

A város ipari fejlődését meghatározó mind a mai napig működő ipari egységei közé tartozik az 1949-ben alapított Electromureș (magyarosan Elektromaros), amely a városnak és környékének még 1989-ben is szinte 10 000, egész pontosan 8 900 munkahelyet biztosított.

Marosvásárhely Romániában híres egészségügyi színvonaláról, amely többek között az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek és a gyógyszergyártó Armedica-nak volt köszönhető, mely 1985-ben indult. 1998-ban Gedeon Richter Romania SRL kivásárolta a román államtól a cég 50,98%-os többségi részesedését. 2003-ban a Gedeon Richter Romania SRL beolvadt a nyilvánosan működő SC Armedica SA. részvénytársaságba, megtörtént a társaság zártkörűvé alakítása és a neve Gedeon Richter Romania SA-ra változott. A többszöri tőkeemelések során a Richter tulajdonrészesedése 98,96%-ra emelkedett. A gyógyszergyár 2006-ban 39 termékével volt jelen a román piacon, legfontosabb termékcsoportjai: a szív- és érrendszeri, valamint a központi idegrendszerre ható készítmények, antibiotikumok tabletta, kenőcs, illetve oldat formájában.[23] A bel- és külföldi piaci kereslet növekedése valamint a piaci pozíció megszilárdítása szükségessé tette 2007-ben, egy modern logisztikai központ létrehozását. Ez 13.000 m² beépített területet jelent közvetlenül a város mellett, amiből 5200 m² a raktárépület.[24]

A helyi ipar legnagyobb létesítménye az Azomureș (magyarosan Azomaros) vegyipari kombinát. A FrieslandCampina tejfeldolgozó üzeme is sok munkahelyet biztosít és fontos szereplője a helyi gazdaságnak.

A város közlekedése szempontjából nagyon fontos az 1961-ben Marosvásárhelyhez közel, az E60-as út melletti nemzetközi repülőtér. A repülőtér összeköttetést biztosít számos európai nagyváros között. Közvetlen közelében található a 2006-ban Európai Unió SAPARD alapjából felépített ipari park. Az ipari parkban számos multinacionális cég végzi tevékenységét több ezer munkahelyet biztosítva a környező települések lakosságának.

A településen, mint minden nagyobb városban számtalan multinacionális nagykereskedelmi cég található meg. Az első ilyen nagykereskedelmi hálózat, a Selgros Cash & Carry 2002-ben települt a város északkeleti határába, Nagyernye községbe. Következő évben, 2003-ban egy hasonló egység nyitotta meg kapuit az E60 várost érintő délnyugati bejáratánál Metro Cash & Carry név alatt. A nagyáruházak helyi fejlődési történetében kulcsfontosságú esemény volt a 2007-ben átadott European Retail Park (röviden ERP), amely csaknem 18 000 m² és Auchan, BauMax, Media Galaxy , illetve Promenada Mall található benne. Szintén 2007-ben, november 30-án a belvárostól közelében nyílt meg a Mureș Mall. De újabb beruházásokat terveznek az ingatlanfejlesztők – két-három újabb bevásárlóközpont építését –, ilyen a TarguMures Plaza vagy a Plaza Centers.

Azomureș vegyipari kombinát[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azomureș vegyipari kombinát Románia egyik legnagyobb ilyen jellegű vállalata, Marosvásárhely ipari életének szimbóluma. Habár az Azomureș Zrt. csak 1990-től működik, viszont jogutódja az egykori, a szocializmus korában, 1962-ben Combinatul de Ingrasaminte Azotoase Targu Mures néven alapított kombinátnak. Az 1997-ben Románia által kiírt privatizációs folyamat győztese a törökországi Transworld Fertilizers Holding volt és jelenleg csaknem 55,97%-át birtokolja a részvényeknek. A 2005-ben az Azomureș Zrt. mért éves profitja 4,7 millió euró volt.[25] A kombinát erősen szennyezi ammóniával a város levegőjét.[26]

Egészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A SMURD helikopterbázisa a Maros Megyei Sürgősségi Kórház mellett
A Maros Megyei Sürgősségi Kórház

A századforduló környékén, 1903-ban négy gyógyszertár, 2 kórház 109 ággyal, 14 orvossal, 2 halottkémmel működött. 19271928 között a magyar történelmi egyházak (római katolikus, református, unitárius) egy szanatóriumot építettek, amely az államosítás után szülészeti és nőgyógyászati klinikaként folytatta tevékenységét.

1951-ben összevonták az egészségügyi intézményeket. Ekkor jött létre az Egyesített Klinika, egy vezetés alá vonva a kórházakat, orvosi rendelőket. 1952 után több egészségügyi létesítmény is épült, mint például a szemészet, gyermekpolikilinika vagy az 1. számű poliklinika.

1991-ben alakult Marosvásárhelyen a SMURD, a Sürgősségi Betegellátó Szolgálat, amelyet a palesztin Raed Arafat alapított. Mára már szerte az országban működik.

Jelenleg a következő egészségügyi intézmények működnek a településen:

  • 2 kórház – egy városi; 11 részlegre szakosodva, egy megyei; 7 részleggel
  • 9 járóbetegrendelő ambulancia-poliklinika (SZTK)
  • 1 vérelosztó és -konzerváló központ
  • mentő + SMURD

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első helyi sportegyesület 1898-ban alakult Marosvásárhelyi Kerékpározó Egyesület néven. 1906-ban a Marosvásárhelyi Sportegyesület, 1910-ben pedig a Munkás Testedző Egyesület alakult meg, amely többször is nevet kellett változtasson.

Jelenleg a város több sportágban is szerepel: labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, modellezés és wushu. Marosvásárhelyen három labdarúgócsapat működött, jelenleg kettő a harmadik ligában játszik. Ezek a következők: ASA Marosvásárhely, Gaz Metan Marosvásárhely és FCM Marosvásárhely. A leghíresebb csapat a ASA Marosvásárhely, ő volt az egyedüli, amelyik játszott az első ligában és az UEFA-ban. A kosárlabda terén a várost a BC Mures (magyarosan BC Maros) képviseli, amelyik az első ligában játszik és 2006/2007 évadban országos szinten a kilencedik helyen végzett.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kultúrpalota szecessziós épülete (itt működik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia, de ez az épület adott otthont az egykori Székely Színháznak is)
A Stúdió Színház bejárata a Köteles Sámuel utcában
A Yorick Stúdiónak és a Teatrul74 színháznak otthont adó bástya a várban

Marosvásárhely hagyományosan a Székelyföld kulturális központjának számít, ahol mindig pezsgő színházi, zenei, képzőművészeti és irodalmi élet folyt. Mindenekelőtt színházi szempontból számít fontos kulturális központnak napjainkig, az itt működő, és a nagy múltú Székely Színház utódintézményének számító Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemhez tartozó Stúdió Színház, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház és a számos alternatív társulat és játszóhely révén, de fontos múzeumok (történelmi és szépművészeti múzeum) és kiállítótermek is vannak a városban. Itt működik továbbá a legrangosabb erdélyi filharmóniák egyikének számító Marosvásárhelyi Állami Filharmónia is.

A Nemzeti Színház az 1946-ban alakult Állami Székely Színház 1962-ben román tagozattal kibővített, és 1973 óta új épületben működő utódintézménye, amely az évek során többször is nevet változtatott (volt Székely Színház, Állami Székely Színház, Állami Színház, végül Marosvásárhelyi Nemzeti Színház). Magyar és román tagozattal működik (a magyar tárulat neve Tompa Miklós Társulat, a románé pedig Liviu Rebreanu Társulat). A színháznak egy 600 férőhelyes nagyterme, egy 100 férőhelyes kisterme és egy kialakítás alatt álló "underground" terme van.

A Nemzeti Színház mellett az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház (egy 150 férőhelyes nagyteremmel és egy 70 férőhelyes "underground" teremmel), illetve a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem két nyilvános játszóhelye, a Stúdió Színház (174 férőhelyes terem) és a 2011-ben alakult új, Levél utcai Bábszínház számít fontos színházi intézménynek. Az Ariel Színház elsősorban bábszínházként működik ugyan, de rendszeresen tartanak itt ún. "kőszínházi" és alternatív stúdióelőadásokat (főként a Nemzeti Színházzal és a Művészeti Egyetemmel közös kooprodukciókat), illetve felnőtteknek szánt bábelőadásokat is.

A Stúdió Színházban a Művészeti egyetem színész és mozgásművész szakos diákjai és színésztanárai (Akadémiai Műhely) mutatnak be évente összesen 6-8 új előadást (ugyanannyi magyar és román nyelvű bemutatót tartanak minden évben). Látogatottsága - évente mintegy 9000 néző - több erdélyi hivatásos kőszínházéval vetekszik.

Több alternatív (alapítványi és magán) társulat is létezik a városban. A Marosvásárhelyi vár különböző bástyáiban négy, alkalmanként játszó, magát főként pályázati pénzekből és támogatásokból fenntartó kisebb színház működik (két magyar és két román színház), melyek közül a legrangosabbnak a magyar nyelven játszó Yorick Stúdió számít.

A könnyű (ún. "szórakoztató") műfajok kedvelőit szolgálja ki a város két, egyaránt népszerű alternatív társulata, a Gruppen-Hecc és a HaHoTa.

A városban több helyi együttes is működik: a Defender, Autostop MS és Kővirág.

2005-től fogva itt rendezik meg a Sziget Fesztivál romániai "kistestvérét", a Félsziget Fesztivált. A rendezvény kiváló helyszín az erdélyi és magyarországi magyarok találkozására, közös szórakozására is. Hagyományosan négy színpadon folynak a koncertek, de irodalmi hajó és színházi sátor is várja az érdeklődőket.

1996 óta minden évben megrendezik a Marosvásárhelyi Napok című rendezvényt a várban. Az alkalmi színpadon egyaránt fellépnek magyar és román együttesek és énekesek. A színpadi előadásokkal egyidőben a bástyákban színműveket adnak elő Színművészeti Egyetem tanulói. Az eseményeket a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal rendezi, a multikulturalitás jegyében.

1993 óta évente megrendezik az Alter-Native Rövidfilmfesztivált. Az általában öt napig tartó nemzetközi filmfesztiválon a jórészt belföldi versenyfilmek mellett számos hazai és külföldi játékfilmet is vetítenek a fesztivál Off-programjában, továbbá koncertek és fotókiállítások is tarkítják a rendezvénysorozat kínálatát.

A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia 1989 óta minden évben megrendezi a Musica Sacra Fesztivál című egyházzenei koncertsorozatot, amelyhez több Maros megyei település is csatlakozott.

Maros Megyei Tanács 2006-ban felújítatta a Kövesdomb negyedben bezárt mozitermet. Az újonnan felújított épületet a Maros Művészegyüttes kapta meg.

A marosvásárhelyi képtár tulajdonát képező Bernády-képek 2007. október 20. és 2008. február 17. között kiállításra kerültek. A tárlaton a magyar nagyközönség előtt eddig ismeretlen munkákat mutatnak be, így többek között: Barabás Miklós,Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly és Fényes Adolf festményei tekinthetők meg. A szentendrei MűvészetMalomban a marosvásárhelyi gyűjteményből válogatott munkák mellett, az 1940-es évek elején Magyarországra visszakerült és jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő képek is helyet kaptak. A látogatók négy hónapon keresztül tekinthettek meg a festményeket. A tárlat fővédnökségét és anyagi támogatását Markó Béla és Hiller István, oktatási és kulturális miniszter vállalta.[27]

Az irodalmi élet szempontjából a legfontosabb intézmények közé tartozik a két, havonta megjelenő irodalmi lap, a magyar nyelvű Látó Szépirodalmi Folyóirat és a román nyelvű Vatra (Tűzhely) folyóirat, továbbá az itt működő, román és magyar nyelvű könyvkiadók (Mentor, Impress, UartPRESS, stb.). A Látó Folyóirat szervezésében havonta jelentkezik, a Látó Irodalmi Színpad, a Művészeti Egyetem Stúdó Színházában. A rendezvénysorozat keretében általában a szerkesztők által moderált és rendszerint könyvbemutatókkal egybekötött író-olvasó találkozókat tartanak, hazai és külföldi meghívottakkal.

Fontos eseménynek számít a Nemzeti Színházban évente megrendezésre kerülő Marosvásárhelyi Könyvvásár is, ahol romániai és külföldi magyar könyvkiadók egyaránt szerepelnek.

Helyi sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marosvásárhely első helyi lapja a Székely Ellenzék volt, amely 18981920 között jelent meg. A 20. század első felében jelent meg a Székely Napló (19101930), az Erdélyi Napló szociális napilap (19011907), a Tükör politikai hetilap (19131925), a Vasárnap református lap (19011911) vagy a Marosvásárhely társadalmi-szépirodalmi lap (1911–1913). A két világháborű között összesen 93 sajtótermék látott napvilágot. Csak 1925-ben 17 folyóirat, napi- és hetilap működött a városban.

A jelentősebbek 1940-ig: Zord Idő (19191921), a Ma (19251933), a Maros (19271933), a Maros Vidék (19331936), a Magyar Szó (19361941), a Reggeli Újság (19311943), a Székelyföld (19201937) politikai lapok; az Erdélyi Barázda (19201928) és az Erdélyi Társaság (19211922) hetilapok; a Magyar Népegészségügyi Szemle (19331942) és a Református Újság (19331943), valamint a város hivatalos újsága, a A város (románul: Orașul).[28]

Jelenleg Marosvásárhelyen a Népújság, a Vásárhelyi Hírlap és a Központ nagyobb példányszámban eladott magyar nyelvű újságok, viszont szerte Maros megyében népszerűek. A Népújság Maros megye legolvasottabb napilapja.

A településen először a Marosvásárhelyi Rádió sugárzott 1958. március 28-án. 19851989 között a kommunista karhatalom betiltotta, és csak a forradalom után, 1990-től sugározhatott újból. A rádió multikulturális adó. Három nyelven: románul, magyarul és németül egyenlő arányban sugároz. Hat erdélyi megyében fogható: Maros, Kolozs, Beszterce, Hargita, Kovászna és Brassó megyékben, de az interneten is hallgatható. A Rádió GaGa 2000-től kezdte műsorainak szórását a Kossuth utcai ingatlanjában, ma már az egész megyében fogható.

1990 óta a városban több román kereskedelmi adó is stúdiót nyitott, mint az Antena1, ProTV vagy a PrimaTV. 2006. január 1-jétől létrejött az első helyi televízióadó, a Maros TV, amely műsoridejének felét magyarul, másik felét pedig románul közvetíti. Ezt követően az RCS&RDS csoport is felújította stúdióját, így a kábeltévé saját adóján műsorok is nézhetők. 2008 februárjától a Román Televízió is saját területi stúdiót nyitott.[29] Azonban csak május 5-én sugárzott először műsorokat az RTV 2-es csatornáján. A területi stúdió műsorokat fog gyártani az RTV 3-as csatornájának, amelyet a romániai népcsoportoknak hozznak majd létre.[30] A Duna Televíziónak is stúdiója van.

Írott sajtó Rádió/TV

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marosvásárhely közvetlen közelében halad az E60-as európai út (BukarestKolozsvárBécs). A megfelelő elkerülő utak hiányában ez a város egyik legnagyobb szennyezőforrása. A DN15 országos jelentőségű út Marosvásárhelyt köti össze Bákóval, Szászrégennel, Maroshévizen, Borszéken és Karácsonkőn keresztül.

A vasúti közlekedés terén a városnak összeköttetése van Románia nagyobb városaival. Marosvásárhely a DédaMarosludasSzékelyföldvár vasútvonal mentén fekszik. Marosvásárhelyen volt a végállomása a Nyárád-völgyében Szovátáig közlekedő keskeny-nyomtávú vasútnak, melyet az 1990-es évek közepén számoltak fel.

A várostól 12 kilométerre délkeletre található a repülőtér (az ipari park mellett,Vidrátszeg határában). 2004-től komoly előrelépések történtek a repülőtér nemzetközivé tételére. 2006-tól közvetlen járatot indított a Malév, illetve a Wizz Air is. 2007 novemberében azonban a WizzAir váratlanul megszüntette marosvásárhelyi járatait és átköltöztette Kolozsvárra. Sajtóközleményükben az állt, hogy a kolozsvári repülőtér infrastruktúrája jobb. Végül 2008. május 15-étől ismét visszaköltöztette budapesti járatait. Sajtóközleménye szerint: „A Wizz Air 2006 júliusában indította el első járatait Marosvásárhelyről, majd 2007 novemberében erdélyi üzemelését Kolozsvárra költöztette. A tapasztalat azt bizonyította, hogy bár a kolozsvári üzemelés összességében sikeres, a Budapest és Erdély közötti forgalom jelentős része Marosvásárhelyre irányul.”[31] A többi 2007 novemberében elköltöztetett járatát ellenben (London, Róma, Barcelona) továbbra is Kolozsvárról üzemelteti. 2011 júniusától a budapesti járat mellett újból visszaköltöztették a Wizz Air nemzetközi járatait Marosvásárhelyre.[32]

A tömegközlekedést helyi buszok és kisbuszok (ún. maxi-taxik) biztosítják.

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Te vagy hát, óh Maros jámbor magyar vára
Hol összefut a jó és a gonosz határa,
Te vagy a pont, mellynél a vadság eltűnik,
Te vagy, hol az ember érezni megszűnik.
Vigyázz! mert közel van a homálynak partja
Elnyél, ha az észnek fénye meg nem tartja
Akinek díszére építsél templomot,
És a vakság ellen hányj több-több ostromot.
Tele oly lelkekkel termékeny kebled,
Kikben meg-megannyi Mentorid tiszteled,
Kiket a nemzetnek és a két hazának
A bíztató egek gyámolúl adának. (Csokonai Vitéz Mihály)[33]
De ha százszor elveszítjük is: újból és újból meg kell találnunk magunkban a reményt: a város, amelyet apáink emeltek, az erdélyi tolerancia és a más-más ajkú népek békességében visszafogadja egy napon száműzött fiait. (Sütő András)[34]
Vásárhelynek lelke van, s ez a lélek sugárzik… (Márai Sándor)[34]

Újság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több oldalról tettünk panaszt, hogy különösen a mellék utcáinkban a gyalogosok közlekedése jelenlegi időjárás mellett csaknem lehetetlen, a hólé egész pocsolyákat s patakokat képez úgy, hogy az átkelés csak csónakon lehetne eszközölhető. Ajánljuk az illetékes hatóság figyelmébe azt a körülményt, hogy még olyan olyan utcában, mint az Iskola-utca megvan a mizéria. Talán addig is mig a csatornázás és az utca burkolás kérdése megoldást nyer, lehetne a bajon segíteni a hó eltakarításával. (Székely Ellenzék, 1908. február 2.)[35]
A collegium újjá építése alkalmából Chewasuss Ferenc tornatanár azzal az eléggé nem pártolható eszmével állt elő, hogy a collegium vegye fel a "Bolyai collegium" nevet. Nem tudjuk ezt az eszmét eléggé melegen ajánlani a collegium előljáróságának a figyelmébe. Bolyai Farkas neve az egész tudományos világ előtt ismeretes, de a nagy nevű tudós emlékének megörzéséül a református előljárósságának megkellene azért fontolnia. (Székely Ellenzék, 1908. február 22.)[35]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marosvásárhelyi panoráma
Marosvásárhelyi panoráma

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Romániai statisztikai hivatal népességadatai megyékre és településekre bontva. (Hozzáférés: 2009. február 24.)
  4. Lásd: Románia legnagyobb települései lakónépesség szerint
  5. Kincses Képeskönyv - Marosvásárhely, Koinónia Kiadó, Kolozsvár 2008 (Őskor, ókor - Élet a Maros partján, 4. oldal)
  6. A rekord maximum hőmérsékleteket mérték: 1936. január, 1994. február, 1975. március, 1934. április, 1950. május, 1963. június, 1936. július, 1946. augusztus, 1946. szeptember, 1952. október, 1926. november, 1960. december
  7. A rekord minimum hőmérsékleteket mérték: 1963. és 1942. január, 1929. február, 1932. március, 1929. április, 1976. május, 1928. június, 1996. július, 1958. augusztus, 1970. szeptember, 1988. október, 1989. november, 1927. december
  8. Történelmi Múzeumban és a Kultúrpalotában vannak kiállítva Marosvásárhelyen
  9. Marosvásárhely Történetéből 2. - Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007 - ISBN 978-973-599-262-0: A tartalékos tisztképzés Marosvásárhelyen és a város magasabb katonai vezetése 1940–44-ben, 138. oldal
  10. Vásárhelyi Hírlap - 2. évfolyam, 13. szám, 10. oldal, História (ISBN 6423806000038)
  11. Marosvásárhely Történetéből 2.-Mentor Kiadó, 2007 (ISBN 978-973-599-262-0)
  12. ma.hu: Gyurcsány üzenetét Erdély-szerte lehurrogták a román sajtó szerint
  13. YouTube - Markó Béla Sólyom Lászlót fogadja
  14. Fókusz Portál: Nyereséggel az ötödik Félsziget Fesztivál
  15. Forrás: Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  16. : Választott tisztségviselők
  17. Vásárhelyi Hírlap, 1. évfolyam, 78. szám, 3. oldal
  18. erdély.ma: Borbély László az RMDSZ polgármester-jelöltje Marosvásárhelyen
  19. Állandó Választási Hatóság közzétett adatai
  20. mediatica.ro választási eredmények
  21. Állandó Választási Hatóság közzétett adatai
  22. Marosvásárhely történetéből 2 - Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007: 21 old.
  23. Gedeon Richter Románia: Marosvásárhely. (Hozzáférés: 2014. január 14.)
  24. Tíz éve van Marosvásárhelyen a Gedeon Richter, 2008. szeptember 26. (Hozzáférés: 2014. január 14.)
  25. Azomures Zrt. honlap
  26. Kombinát nélkül Marosvásárhelyen – Ttm.ro, 2012. március 22.
  27. HírTV: Eddig nem látott alkotások a Bernády-gyűjtemény kiállításán
  28. Marosvásárhely Történetéből 2. – Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007 – ISBN 978-973-599-262-0: Napilapok, folyóíratok; 22 oldal
  29. erdély ma – egy szebb holnapért
  30. Business Standard: RTV stúdió Marosvásárhelyen
  31. WizzAir-hírek
  32. Erdély ma – egy szebb holnapért
  33. Bernády György emlékezete - IMPRESS Kiadó, Marosvásárhely, 1999
  34. ^ a b http://www.medibit.hu/mvhely/mvhely_main.shtml
  35. ^ a b Vásárhelyi Hírlap, 2. évfolyam, 30. szám, 10. oldal, "Lapozgató"

Források, külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marosvásárhely témájú médiaállományokat.
Reinel compass rose.svg Nagysármás (38 km) Beszterce (67 km) Szászrégen (29 km) Héraldique meuble compas.svg
Marosludas (36 km)

Észak
Nyugat  Marosvásárhely  Kelet
Dél

Nyárádszereda (19 km)
Nyárádtő (9 km) Erzsébetváros (36 km) Erdőszentgyörgy (24 km)