Ferenczy Károly (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Önarckép, 1893
Madárdal

Ferenczy Károly (Bécs, 1862. február 8.Budapest, 1917. március 18.) magyar festő. A nagybányai művésztelep első nemzedékének kiemelkedő képviselője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bánáti német család sarja: apja Freund Károly földbirtokos volt, a bécsi Magyar Minisztérium magas rangú hivatalnoka, később az Első Erdélyi Vasúttársaság igazgatója. Édesanyja, Grazenstein Ida nem sokkal Károly születése után meghalt. Bátyja Ferenczy Ferenc idővel a Kereskedelmi Minisztérium osztálytanácsosa és ismert színműíró lett. A Freund nevet édesapjuk kezdeményezésére az egész család egyszerre magyarította Ferenczyre.[1]

Iskolai tanulmányait 1871-ben a pesti pesti piaristáknál kezdte, majd 1873 és 1875 között Sopronban, Laehne Frigyes német tannyelvű, evangélikus magániskolájában folytatta. Budapesten, a Markó utcai Pesti Császári és Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1880-ban. Budapesten jogot tanult, majd id. Wodianer Albert báró Nyitra-völgyi birtokán egy éves gazdálkodó gyakorlatot szerzett. 1884-ben a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián szerzett mezőgazdász oklevelet. Tanulmányait befejezve a Krassó-Szörény vármegye temesi járásához tartozó, bánsági Gavosdián fekvő családi birtokra tért haza, ahol gazdálkodni kezdett. Érdeklődése itt fordult komolyabban a festészet felé.

Ahogy a művészetek iránti érdeklődése és unokatestvére, Fialka Olga festőnő iránt érzett szerelme mind fontosabbá vált életében, felhagyott a birtok irányításával, ő is elkezdett csak a festészettel foglalkozni. 1884-ben Rómába utaztak tanulmányútra, majd 1885 őszén néhány hónapig Münchenben tanult képzőművészetet. 1885. november 14-én Körmöcbányán feleségül vette Fialka Olgát, és rá nyolc napra megszületett első gyermekük, Ferenczy Valér.

1886-ban magyarosították családnevüket. Ezután családostól Münchenbe utazott, hogy ott tovább tanuljon, és megismerkedett Hollósy Simonnal és Csók Istvánnal. Ezután Nápolyban iratkozott be az ottani Képzőművészeti Akadémiára. 1887-1889 között a párizsi Julian Akadémián tanult tovább. Tanárai Tony Robert-Fleury és William-Adolphe Bouguereau voltak. Hazatérve 1889-ben Szentendrén telepedett le családjával; a közönség a Műcsarnok téli kiállításán ismerhette meg munkásságát. 1890-ben születtek ikergyermekei, Noémi és Béni.

1892-ben visszatért Münchenbe, ahol 1896-ig élt. 1896-ban Hollósy Simonnal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Csók Istvánnal Iványi-Grünwald Bélával megalapították a nagybányai művésztelepet. 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola egyik vezető mestere. Ez évben a Műcsarnok téli tárlatán Márciusi est című festményével elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó 1000 koronás díját. A képet a müncheni Secession nemzetközi kiállításán is bemutatta.

1903 őszén magániskolát nyitott Budapesten, az Andrássy út 67-ben. Első gyűjteményes kiállításán, a Nemzeti Szalonban nyolcvanhat képet vonultatott fel. Eközben családja a dalmáciai Lussin Grande szigetén élt. Ferenczy 1904 tavaszán és őszén is meglátogatta őket, és tengeri motívumokat festett. A Saint Louis-i világkiállításon Festőnő; Noémi kibontott hajjal című képét bronzéremmel tüntették ki. Festő és modell (műteremben) című, a Műcsarnok téli kiállításán bemutatott képét a magyar állam vásárolta meg.

1905-ben a müncheni Glaspalast IX. nemzetközi kiállítására nevezett képeivel (Fürdés előtt, Október) másodosztályú érmet érdemelt ki. Festő és modell (műteremben) című festményével elnyerte a VI. Velencei Biennálé nagy aranyérmét. A Művészet című folyóiratban Meller Simon, a Hazánkban Fülep Lajos elemezte művészetét.

1906-ban a Magyar Királyi Mintarajztanoda tanárává; a tanodában alakrajzot és festést tanított.

1907-ben a Nemzeti Szalon alelnökeként ő rendezte a Szalon új épületét felavató kiállítást. Az első csoportkiállításon tizenegy művével szerepelt. A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) alapító tagjaként 1908-ban Szinyei Merse Pállal és Rippl-Rónai Józseffel hármasban ő szervezte a MIÉNK első kiállítását, amin tíz képével szerepelt. Még ez évben Londonban, az Earl's Courtban rendezett magyar kiállításon nyolc művét mutatták be az angol közönségnek.

1909-ben a MIÉNK második kiállításán nyolc képével szerepelt. Ez évben szervezte meg Rózsa Miklós a Művészház egyesületet, és Ferenczy a vezetőség tagja lett. Kiállított Münchenben, a Glaspalast X. nemzetközi kiállításán és a VIII. Velencei Biennálén (négy képet:

  • Keresztlevétel,
  • Weiner Adolfné arcképe,
  • Önarckép (1893),
  • Henyélés.

1910-ben a MIÉNK harmadik (utolsó) tárlatán hét képét állította ki, Berlinben, a Secession kurfürstendammi termében rendezett, Magyar Mesterek című kiállításon huszonnégyet. Részt vett a berlini éves nagy, nemzetközi kiállításon is. A Művészházban két kiállításon szerepelt (Bibliai kiállítás, Nemzetközi impresszionista kiállítás), a IX. Velencei Biennálén négy képpel. Ettől az évtől évente forgó rendszerben Réti Istvánnal és Thorma Jánossal hárman vezették felváltva a nagybányai szabadiskolát.

1911-ben a Művészház első tisztújító közgyűlésén az igazgatóság tagjává választották. Október 21-én megalakult a Nagybányai Festők Társasága, aminek ő lett az első elnöke. Rómában a nemzetközi kiállításon öt művét mutatta be. A Műcsarnok téli jubiláris kiállításán Hármas arckép (Testvérek) című munkájával elnyerte a nagy állami aranyérmet.

1912-ben a Művészház éves közgyűlésén lemondott tisztségéről. Ebben az évben ő vezette a nagybányai festőiskolát, és ő rendezte annak jubileumi tárlatát, amin tizennyolc képpel szerepelt.

1913-ban, második gyűjteményes kiállításán 83 művet (festményeket és grafikákat) mutatott be a Műcsarnokban a közelmúlt terméséből. A müncheni Glaspalast XI. nemzetközi kiállításán Anya gyermekével című festményével elnyerte a kiállítás nagy aranyérmét.

1914-ben a Műcsarnok tavaszi tárlatán Női akt vörös háttérrel című képét Vaszary Kolos-díjjal jutalmazták. Ő rendezte a XIV. Velencei Biennálé magyar kiállítását; 12 saját képét külön teremben helyezték el. Az első világháború kitörésekor éppen Nagybányán időzött; szeptemberben átvette az iskola vezetését.

1915-ben a Műcsarnok tavaszi tárlatán Pietà című képével elnyerte a Társulat 4000 koronás nagydíját. Krónikus betegsége egyre súlyosbodott; 1914–1916-ban egyebek közt:

1916-ban gyermekeivel közös kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban.

1917-ben romló egészsége miatt lemondott a Nagybányai Festők Társaságának elnökségéről. Március 18-án, a Baross utcai klinikán hunyt el.

Leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindhárom gyereke művész lett:

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szépművészeti Múzeumban ravatalozták fel, majd a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Hagyatéki kiállítását 1918-ban, az Ernst Múzeumban rendezték meg. Síremlékét, amit Ferenczy Béni tervezett, apja 100. születésnapján, 1962-ben avatták fel.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferenczy Károly volt a magyarországi impresszionizmus legjobb mestere. Festészete több szakaszra bontható. Az első korszaka inkább „finom naturalistának” mondható, műveire a leíró ábrázolásmód jellemző. Eleinte zsánertémákat dolgoz fel, dekoratív stíluselemekkel kombinálva. Müncheni korszakában megjelentek a szimbolizmussal és szecesszióval érintkező panteista elemek. Nagybányai éveinek kezdetén monumentális bibliai kompozíciókat festett, képein ekkor már egyre inkább megjelent az impresszionistákra jellemző színgazdagság. A napfény festése kötötte le érdeklődését, ugyanakkor lényeges maradt számára az emberalak és arc kifejezése is. Késői korszakában a posztimpresszionizmus formaproblémái foglalkoztatták.

Műveit már-már beteges önkritikával vizsgálta, egy időben rendszeresen átfestette őket (előfordulnak másfél centis festékréteget magukon hordó vásznai), később egyszerre több példányban, párhuzamosan dolgozott ugyanazon a témán, apró eltérésekkel, hogy módja legyen utólag a legmegfelelőbb verziót kiválasztani. Elégedetlenségének így is több műve áldozatul esett, megsemmisítette őket, illetve gyakran szétszabdalta, így a ma ismert képei gyakran korábbi, nagyobb kompozíciók részletei.

Ferenczy Károly a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője. Művészete rendkívül nagy hatással volt, a kortárs és az utána következő festőnemzedékre. Képeit a szentendrei Ferenczy Múzeumban csodálhatjuk meg eredetiben.

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izvora ősszel (1909)
Vörös fal (1910)
  • Emlékkiállítás, (1922)
  • Gyűjteményes kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria (2011-12)

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Leányok virágokat gondoznak (1889)
  • Esti hangulat lovakkal (1889)
  • Kertészek (1891)
  • Önarckép (1893)
  • Madárdal (1893)
  • Orfeusz (1894)
  • Királyok hódolása (1895)
  • Hegyi beszéd (1896)
  • A háromkirályok (1898)
  • Hazatérő favágók (1899)
  • Józsefet eladják testvérei (1900)
  • Gesztenyefák (1900)
  • Dombtetőn (1901)
  • Nyári reggel (1902)
  • Márciusi est (1902)
  • Fürdőző fiúk (1902)
  • Önarckép (1903)
  • Festőnő (1903)
  • Keresztlevétel (1903)
  • Templom (1903)
  • Október ([903)
  • Napos délelőtt (1905)
  • Gyermekek ponnykon (1905)
  • Nyári nap (1906)
  • A tékozló fiú (1907)
  • Kettős arckép (Noémi és Béni) (1908)
  • Önarckép (1910)
  • A vörös fal IV. (1910)
  • Akt zöld háttérrel (1911)
  • Hármas arckép (1911)
  • Artisták (1913)
  • Női akt vörös háttérrel (1913)
  • Pieta (1913)
  • Női akt korállal (1914)
  • Alvó cigányleány (1915)
  • Cigánylány (1916)
Ferenczy Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-15. Ferenczy Béni alkotása.

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményes kiállításának ismertetője
  • [1]

Egyéb információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenczy Károly (festő) témájú médiaállományokat.