Szentendre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentendre
Szentendre címere
Szentendre címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Szentendrei
Kistérség Szentendrei
Jogállás város
Polgármester Verseghi-Nagy Miklós (FIDESZ)[1]
Irányítószám 2000 (lakossági) és 2001 (közületi)
Körzethívószám 26
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 25 324 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 587,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 43,82 km²
Földrajzi nagytáj Dunántúli-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Dunazug-hegyvidék[3]
Földrajzi kistáj Pilisi medencék[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentendre (Magyarország)
Szentendre
Szentendre
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 03″, k. h. 19° 04′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 03″, k. h. 19° 04′ 35″
Szentendre (Pest megye)
Szentendre
Szentendre
Pozíció Pest megye térképén
Szentendre weboldala

Szentendre (szerbül: Сентандреја, horvátul Senandrija) város Pest megyében a Szentendrei járás székhelye. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.

Szentendre a Dunakanyar kapujában, a (Visegrádi-hegység) és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval, HÉV-, autóbusz- és sétahajó járatokkal. Kedvelt kirándulóhely.

A város az 1870-es évekig kisváros volt, alig érte a négyezer fős lakosságot. Az ekkori város lakóterülete ma mindössze két városrészt foglal magában, a Belvárost és a Szamárhegyet, bár ez utóbbi is csak a 20. század elején lett lakóterület. E két városrészt Szentendre összes többi területéről elkülöníti az ezek határán haladó 11. számú főút.

Szentendréhez néhány kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei, így például Izbég és Derecske. A korábban a szentendrei mezőgazdasági területekhez tartozó részek legnagyobb része már beépített belterület, mint a Pannóniatelep, Püspökmajor, Pismány, Szarvashegy. A '70-es évek végének nagyarányú, egylépéses belterületbe csatolása a lakóterületet többszörösére növelte, a 21. század elejére ezek nagyrészt beépültek, így a korábbi kisváros 2010-ben elérte a 25 000 fős lakosságot. A lakóövezet terjeszkedése a Szentendrén hagyományos gyümölcstermesztésnek és kertművelésnek gyakorlatilag véget vetett.

Földrajzi környezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentendre a Visegrádi-hegység keleti részén helyezkedik el. Északról Leányfalu követi, a Duna túlsó oldalán a Szentendrei-sziget helyezkedik el, délről a főváros határolja, nyugatról pedig a Visegrádi-hegység vulkanikus tömbje magasodik fölé, melynek legközelebbi csúcsa a kettős kúpú Nyerges-hegy, illetve annak nyúlványaként Szentendre "üdülőtelepe", a Pismány.

Megközelítés, közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városba a H5-ös HÉV közlekedik, Budapestről, a Batthyány térről. A végállomásról Volánbusz Zrt. helyközi járataival egyéb városokba, községekbe lehet eljutni (pl.: Budapest, Esztergom, Visegrád, Surány (Pócsmegyer), Leányfalu, Tahitótfalu, stb.). Szentendre helyi autóbusz-közlekedésének egy részét 2012. december 1. és 2014. november 30 között a HOMM Kft., a Volánbusz Zrt. alvállalkozója látta el (Pismányba, Izbégre, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz, és néhány Püspökmajori lakótelepen közlekedő járat). 2014. december 1-jétől ideiglenesen ismét a Volánbusz Zrt. látja el a helyi autóbusz-közlekedést.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincialimes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt (lásd még: Ripa Pannonica Hungary). Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben II. Valentinianus császár. Áprily Lajos így eleveníti meg ezeket az éveket:

„Zuhog a fény a ház-sorok falára, / megtündököltet minden ablakot. / A római Castra Ulcisiára / valamikor itt így ragyoghatott. / Lábak dobbantak, had vonult kevélyen, / belerezzent minden útmenti ház, / íjak villantak, s ragyogott a fényben / ezer feketebőrű szír íjász…”

Szentendre városa az 1806–1869 között készített 1:28 800 méretarányú katonai topográfiai térképen
Szentendre városa az 1872–1884 között készített 1:25 000 méretarányú katonai topográfiai térképen

A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.

A 9–12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. Egyes források alapján e környékre lokalizálható egy Apurig nevű település, aminek névetimológiája alapján egy Apor patak (Apor ügy) nevű vízfolyás melletti lakott hely képzelhető el. A környéken azonban négy jelentős patak is található, a Dera-, Bükkös (korábban Bela-voda), Öregvíz (vagy Sztaravoda) és a Sztelin (régebben Pismány-patak), ezenkívül az 18721884-es harmadik katonai felmérés térképe alapján egy ma már jobbára kiszáradt vízfolyás is jelentős volt, a Dömörkapui patak. Nem eldönthető, hogy az Apor patak melyikkel lenne azonosítható.

A 12. században már a veszprémi püspökség oklevél-kiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először. A pannóniai Ulcisia Castra és a honfoglalás kori település, valamint Apurig és Szent András városa között nem kimutatható településkontinuitás. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán települt a ma is meglévő Szent András-templom köré. (Ma Keresztelő Szent János-plébániatemplom.)

A török korban a város elnéptelenedett, egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot.

A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott.

A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamárhegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek. Ma már szétszóródtak a város területén.

Szentendre 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város jellegét. A városi rang visszavonására sosem került sor, de a török időkben elnéptelenedő terület természetszerűleg nem szerepelt a városok listájában. Az 1690-es évektől a néhány száz fős lakosság lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi jelleg helyett ismét a városias jelleg dominált, és mind a közigazgatás, mind a település infrastruktúrája lehetővé tette a városi formával járó előjogok gyakorlását.

A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

Szentendre városa 1979-ig Magyarország egyik legkisebb városa volt, általában 3–4000 fős állandó lakossággal. 1979-ben azonban a teljes Pismány-hegy, a Kada-csúcs és környéke, a Tyúkosdűlő, Boldogtanya (korábban Leányfalu része), a Sztaravoda, a Szentendre és Izbég közötti részek, a Püspöki major és környéke, valamint a Pannónia-telep belterületbe csatolásával a lakás és üdülés céljaira igénybevehető területek ugrásszerűen megnövekedtek. A város azóta is terjeszkedik a környező hegyek felé (például Szarvashegy), és már túllépte a 25 000 fő állandó lakosságot, amihez nem számolják hozzá az üdülőövezetekben be nem jelentetten állandóan Szentendrén élőket. A város infrastruktúrája azonban az 1979-es 4000 lakosú kistelepüléshez képest alig változott.

A vegyes etnikumú Szentendre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, a szlovák, német és görög telepesek népesítették be. Sajátos összetételét a mintaszerű független kisebbségi önkormányzati rendszere is jelzi, országosan ismert volt és jelenlegi képviselőkkel:

  • Horvát Kisebbségi Önkormányzat (Benkovits György író)
  • Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (Halper Dávid esztéta, Kecskésné Pastinszky Krisztina antikvárius)
  • Német Kisebbségi Önkormányzat (dr. Bindorffer Györgyi kulturális antropológus, dr. Virághalmy Lea tudományos szakíró)
  • Szerb Nemzeti Kisebbségi Önkormányzat (Vukovits Koszta művészettörténész, Brczán Miroszláv a Vujicsics együttes tagja)

A horvát kisebbség jelentős része saját magát dalmátnak nevezi. Ez a népesség Dalmáciából érkezett a 17. század legvégén. A város szerkezetét meghatározzák a fent említett nemzetiségek negyedei, "mehalái", illetve az azok központjában elhelyezkedő templomok.

A város fő részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város szerkezetét meghatározzák a fent említett nemzetiségek negyedei, "mehalái", illetve az azok központjában elhelyezkedő templomok.

Az Állomás tér környéke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HÉV-végállomás területét (Állomás tér) a '70-es években modernizálták. A buszpályaudvart 1977-ben adták át. A tértől nem messze emelték a Rózsakert lakótelepet.

Nyugat felé Püspökmajor városrész, illetve a lakótelep található, a Pismány (ill. Pilisszentlászló) felé halad a 11-es út, illetve a belváros felé indul a Kossuth Lajos utca.

A történelmi déli városrész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dunakorzó

A Kossuth Lajos utcán haladva a XVIII. századi pestisjárvány áldozatainak emelt Flórián kápolna mögött terül el az egykori római város. A tábor emlékeit mutatja fel a Római kőtár, korabeli faragott mérföldkövekkel, sírkövekkel, kőládákkal.

A Pozsarevacska-templomot elhagyva a Bükkös-patak hídján keresztül (Szabadság tér) érhetjük el a város "főutcáját", a Dumtsa Jenő utcát. Az utca Dumtsa Jenőről, a város első polgármesteréről kapta nevét. Műemlék - többnyire XVIII. sz. végi - épületek között ér be az utca a városközpontba.

A híd közelében áll a modern evangélikus istentiszteleti ház.

Az utcától keletre, a Duna-parton látható a Dunakorzó (egykori Somogyi-Bacsó part). Árvízvédelmi okokból építették át, ma sétálóutca.

Az utca bal oldalán áll a Péter-Pál római katolikus templom (az egykori Csiprovacska).

A Fő tér előtt találhatjuk a Pajor-kúriát, a Barcsay Múzeumot, ill. a híres Szamos Marcipán Kiállítás és Látványműhelyt.

A Fő tér

A történelmi városmag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fő tér (korábban Marx tér) a görög negyedtől (mehala) nyugatra helyezkedik el. A negyed központja a Görög utca, szép műemlék barokk épületekkel.

A tér volt a szerb negyed (mehala) központja. Műemlék barokk, ill. copf stílusú házak szegélyezik. Ezek egykor többnyire a szerb kereskedők otthonai voltak. A tér közepén áll a Szerb Kereskedő Társaság keresztje, amit 1763-ban emeltek hálából, hogy a pestisjárvány elkerülte a várost.

Jellegzetes barokk épületek

A téren található a Szentendrei képtár, sarkán a Blagovesztenszka templom, mellette a Ferenczy Múzeum.

Kilátás a Várdombról

A tér felett magasodik a Várdomb, melyre hangulatos sikátorokon-lépcsőkön lehet feljutni. A domb teteje a Templom tér, középpontjában a római katolikus plébániatemplommal. Szép kilátás nyílik innen a városra. A templom mögött található a Czóbel Béla Múzeum.

A Városháza a Várdomb mellett, a Városháza téren áll. A XVIII. sz. elején kezdték építeni, többször bővítették.

A Várdomb másik oldalán van az opovaciak mehalájának temploma, a XVIII.sz-ban épült Opovacska, amely ma a város református temploma.

Ettől nem messze emelkedik a város egyik legfontosabb műemléke, a XX. sz. elején eklektikus stílusban emelt görögkeleti püspöki palota és a hozzá tartozó szerb egyházművészeti gyűjtemény.

Az északi városrész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bogdányi utca (korábban Vörös hadsereg útja) a város főutcája, a Dumtsa Jenő utca folytatása. Bevásárlóutcának is tekinthető, itt sétál a legtöbb (külföldi) turista. A végénél áll a Lázár cár keresztje.

Fölötte helyezkedik el a Rab Ráby tér, a dalmát betelepülők főtere. A teret meghatározza az az épület, amely a hagyomány szerint Ráby Mátyás tulajdonában volt. Lejjebb áll a Preobrazsenszka szerb ortodox templom.

Ekörül leginkább a szőlőművelésre emlékeztető utcák vannak, hiszen a Szamár hegy környékén lakó katolikus dalmátok részben szőlőműveléssel foglalkoztak. Sok háznak volt itt borospincéje.

A bőrkészítők emelték a Tobakosok keresztjét, ahonnan pompás kilátás nyílik a Dunakanyarra.

Ettől északra találhatjuk meg a Szentendre Régi Művésztelepet, az egykori Szentendre Művésztelep központját, ill. az 1978-ban létesült Kerényi Jenő Múzeum pavilonját az azt körülvevő szoborparkkal.

A Bükkös-patak partja és Izbég[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bükkös-patak útjának vége keresztülfut a városon. A meder ma már kövezett, híd is átvezet rajta.

A városból kifelé menet, a patak partja felett magasodik a katolikus kálvária. Ezt követően a "Felszabadulás" lakótelep közelében Izbég felé fut a patak.

A város nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kőtár

Templomok, keresztek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Templomok
    • Belgrád székesegyház (Szentendre)|Belgrád székesegyház (szerbül: Саборна)
    • Blagovesztenszka ortodox templom (Szentendre)|Blagovesztenszka szerb ortodox templom (szerbül: Благовештенска)
    • Pozsarevacska szerb ortodox templom (szerbül: Пожаревачка)
    • Preobrazsenszka szerb ortodox templom (szerbül: Преображенска)
    • Keresztelő Szent János Plébániatemplom (Szentendre)|Keresztelő Szent János római

katolikus plébániatemplom]] (eredetileg Szent Andrásnak szentelve, a város névadó építménye)

    • Péter-Pál római katolikus templom (szerbül: Ђипровачка)
    • Szent András római katolikus templom (szerbül: Збешка)
    • Református templom (szerbül: Оповачка)
    • Evangélikus templom
    • Baptista imaház


A szentendrei templomok közül négy. Balról jobbra: Péter–Pál-templom, Szent András-templom (ma Keresztelő Szent János-templom), Püspöki templom, Blagovesztenszka
  • Keresztek
    • Szerb Kereskedő Társaság emlékkeresztje
    • Tobakosok keresztje
    • Szőlősgazdák keresztje
    • Lázár cár keresztje

A város kulturális intézményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeumok, kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képzőművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ámos Emlékmúzeum
Az állandó kiállítás anyaga: Ámos Imre és Anna Margit festőművész házaspár képei.
Az állandó kiállítás Barcsay Jenő festőművész munkáit mutatja be. Cím: Dumtsa Jenő u. 10. Nyitva: október 1. – március 14. hétfő, kedd kivételével naponta 13.00–17.00
Czóbel Múzeum
Cím: Templom tér 1. Nyitva: október 1. – március 14. hétfő, kedd kivételével naponta 9.00–17.00
Az állandó kiállításon a Ferenczy-család gyűjteményes kiállítása látható.
Kmetty János festőművész alkotásai alkotják az állandó kiállítás anyagát.
Az állandó kiállítás Kerényi Jenő festőművész munkáit mutatja be.
A Szentendrei Képtár a Ferenczy Múzeum kiállító helye, a múzeum gazdag gyűjteményéből folyamatosan időszakos kiállításokat rendeznek.
Az állandó kiállítás anyaga Vajda Lajos életműve.

Egyházi kiállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hazai ortodox egyházművészet legszebb tárgyi emlékeit, ikonokat, imádságos- és evangéliumos könyveket, ötvös- és textiltárgyakat, művészi fafaragványokat látunk itt, legtöbb 18. századi, de akad 16. századi emlék is.

Egyéb kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tömegközlekedési Múzeum
  • Korenchy Gábor zenélő gyűjteménye
Korenchy Gábor mechanikus zenélő szerkezeteket (kintorna stb.) bemutató állandó kiállítása.
A budapesti tömegközlekedés múltját és járműveit bemutató állandó kiállítás.

Színházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma: SzFE) hallgatói – élükön az akkor még ugyancsak főiskolás, mára országos és európai hírű rendező Zsámbéki Gáborral –, hogy Szentendre főterén színházi előadásokat kellene tartani. A város zárt főtere, a térbe futó utcák torkolatai, a XVIII. századi polgárházak, mint természetes díszletek, és a hely "szelleme" adottak voltak, csak meg kellett találni a hozzáillő színházat, az igazán jól csak itt érvényesülő darabokat és az értő rendezőket és színészeket. A kezdeményezést több neves színházi szakember is támogatta és Békés András a Magyar Állami Operaház kiváló rendezője, és a főiskola tanára az új színházi létesítmény megvalósítási programjának élére állt. A szabadtéri játékok végleges neve is megszületett: Szentendrei Teátrum.
1969 nyarán mutatták be az emlékezetessé lett Comico-tragoedia és a még híresebb Pikko Hertzeg és Jutka Perzsi című darabokat Békés András rendezésében. A legendás hírű előadások zenei vezetője Oberfrank Géza karmester, az Operaház későbbi főzeneigazgatója volt. A Pikko hertzeghez és a Szüzesség aczél tüköréhez Vujicsics Tihamér komponált zenét. A főszerepeket Sztankay István, Szabó Gyula, Mádi-Szabó Gábor, Konrád Antal, Psota Irén, Básti Lajos játszotta; de az epizodisták és statiszták is olyan kiváló színészek voltak, mint Cserhalmi György, Maros Gábor, Hámori Ildikó, Székhelyi József, Szacsvay László, Valló Péter, Ascher Tamás, később Hegedűs D. Géza. Ezután egymást követték a további nagy sikerű előadások, a Botcsinálta bölcsek, a Vízkereszt, vagy amit akartok, a Tévedések vígjátéka, a La Mancha lovagja, a Dundo Maroje. Majd következtek az operák: A szerelmi bájital, a Hamupipőke, a Don Pasquale, a Figaró házassága, kiváló és közismert-közkedvelt énekművészekkel, mint Gregor József, Zempléni Mária, Sudlik Mária , s folytathatnák a sort a teljesség igénye nélkül.
A Szentendrei Teátrum a Szentendrei Nyár című rendezvény keretei között várja a közönséget a három helyszínen, évente két-három új bemutatóval, zenés, prózai és táncszínházi előadásokkal, vendégelőadásokkal, vasárnap délelőttönként pedig gyerekműsorokkal június végétől augusztus végéig.
  • Művészet Malom
Művészet Malom
1999-ben Szentendre új kulturális intézménnyel gazdagodott. A régi fűrészmalom felújításával létrehozott Művészet Malom képzőművészeti kiállítások mellett a társművészetek rendezvényeit, köztük a Szentendrei Teátrum előadásait is befogadja. A malom félkész épületének izgalmas belső terében új játszóhely született, amely ideális helyszíne a kísérletező, a hagyományos színjátszás keretein túllépő stúdió előadásoknak. Fedett, férőhely: 100 fő.
  • Dunaparti Művelődési Ház
A Szentendrei Teátrum harmadik játszóhelye a Dunaparti Művelődési Ház udvara, ahol a kis színpadot körülölelő tornyos polgárház természetes díszletként szolgál a vidám, kamarajellegű előadásokhoz. Szabadtér, férőhely: 100 fő. Cím: Dunakorzó 11/a.

Oktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános iskolák:

  • Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
  • Izbégi Általános Iskola
  • Szent András Általános Iskola
  • Templomdombi Általános Iskola
  • II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
  • "AGY Tanoda" Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola

Középiskolák:

  • Szentendrei Református Gimnázium
  • Móricz Zsigmond Gimnázium
  • Ferences Gimnázium
  • II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
  • Petzelt József Szakközépiskola és Szakiskola

Sportlétesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városnak korábban két futballpályája volt, a Kossuth FC és a Petőfi SK tulajdonában. Ma már egyik sem üzemel. Az utóbbi még sportcélokat szolgál a helyi baseballcsapat számára. A teremsportok közül jelentősebb a kézilabda.

Híres vendéglátóhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szentendre Múzeum Cukrászda
  • Régimódi vendéglő
  • Művész Étterem
  • Lola Fagyizó
  • "Lángosozó"

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban papírgyár és cementárugyár képviselte korábban a nagyipart, a környező ipari területeken kisüzemek létesültek, mint a Szentendrei Ipari Szövetkezet (SzISz), vagy a PEFÉM izbégi telepe. A rendszerváltozás után a papírgyár görög tulajdonba került és termelése, foglalkoztatása visszaesett. Ezen kívül izraeli tulajdonú gyémántcsiszoló-üzem létesült. A kisüzemek gyakorlatilag eltűntek a korábbi ipari területről, helyettük szolgáltató tevékenységek települtek. Az úgynevezett „Kocsigyár”, ahol a II. világháborúban munkaszolgálatosok dolgoztak, már nem működik. Az üzemet lebontották, a területet jelentősen átalakították, egy részének helyén ma lakópark áll, a további részein most tervezik a lakásberuházásokat.

Szentendrén a munkahelyek száma folyamatosan csökken, így területének nagy része alvóváros jellegű.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájékoztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

TV Szentendre: http://www.tvszentendre.hu
Rádió Szentendre: http://www.radioszentendre.hu

Szentendre képekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szentendre. Panoráma magyar városok. Panoráma, 1985.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentendre témájú médiaállományokat.
  1. Szentendre települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2014. október 31.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]