Szentendre
| Szentendre | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Megye | Pest | ||
| Kistérség | Szentendrei | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Dr. Dietz Ferenc (FIDESZ)[1] | ||
| Irányítószám | 2000 és 2001 | ||
| Körzethívószám | 26 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 25 963 fő (2011. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 587,04 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 43,82 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Szentendre weboldala | |||
Szentendre (szerbül Сентандреја, horvátul Senandrija) város Pest megyében a Szentendrei kistérségben. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.
Szentendre a Dunakanyar kapujában, a pilisi Kőhegy és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval, HÉV-, autóbusz- és sétahajó járatokkal. Kedvelt kirándulóhely.
A város az 1970-es évekig kisváros volt, alig érte a négyezer fős lakosságot. Az ekkori város lakóterülete ma mindössze két városrészt foglal magában, a Belvárost és a Szamárhegyet, bár ez utóbbi is csak a 20. század elején lett lakóterület. E két városrészt Szentendre összes többi területéről elkülöníti az ezek határán haladó 11. számú főút.
Szentendre ősi városához néhány kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei, így például Izbég és Derecske. A korábban a szentendrei mezőgazdasági területekhez tartozó részek legnagyobb része már beépített belterület, mint a Pannóniatelep, Püspökmajor, Pismány, Szarvashegy. A '70-es évek végének nagyarányú, egylépéses belterületbe csatolása a lakóterületet többszörösére növelte, a 21. század elejére ezek nagyrészt beépültek, így a korábbi kisváros 2010-ben elérte a 25 000 fős lakosságot. A lakóövezet terjeszkedése a Szentendrén hagyományos gyümölcstermesztésnek és kertművelésnek gyakorlatilag véget vetett.
[szerkesztés] Története
Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt (lásd még: Ripa Pannonica Hungary). Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben II. Valentinianus császár. Áprily Lajos így eleveníti meg ezeket az éveket: „Zuhog a fény a ház-sorok falára, / megtündököltet minden ablakot. / A római Castra Ulcisiára / valamikor itt így ragyoghatott. / Lábak dobbantak, had vonult kevélyen, / belerezzent minden útmenti ház, / íjak villantak, s ragyogott a fényben / ezer feketebőrű szír íjász…”
A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.
A 9-12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. Egyes források alapján e környékre lokalizálható egy Apurig nevű település, aminek névetimológiája alapján egy Apor patak (Apor ügy) nevű vízfolyás melletti lakott hely képzelhető el. A környéken azonban négy jelentős patak is található, a Dera, Bükkös (korábban Bela-voda), Öregvíz (vagy Sztaravoda) és a Sztelin (régebben Pismány patak), ezenkívül az 1872-1884-es harmadik katonai felmérés térképe alapján egy ma már jobbára kiszáradt vízfolyás is jelentős volt, a Dömörkapui patak. Nem eldönthető, hogy az Apor patak melyikkel lenne azonosítható.
A 12. században már a veszprémi püspökség oklevél-kiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először. A pannoniai Ulcisia Castra és a honfoglalás kori település, valamint Apurig és Szent András városa között nem kimutatható településkontinuitás. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán települt a ma is meglévő Szent András-templom köré. (Ma Keresztelő Szent János-plébániatemplom.)
A török korban a város elnéptelenedett, egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot.
A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott.
A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamárhegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek. Ma már szétszóródtak a város területén.
Szentendre 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város jellegét. A városi rang visszavonására sosem került sor, de a török időkben elnéptelenedő terület természetszerűleg nem szerepelt a városok listájában. Az 1690-es évektől a néhány száz fős lakosság lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi jelleg helyett ismét a városias jelleg dominált, és mind a közigazgatás, mind a település infrastruktúrája lehetővé tette a várossággal járó előjogok gyakorlását.
A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.
Szentendre városa 1979-ig Magyarország egyik legkisebb városa volt, általában 3-4000 fős állandó lakossággal. 1979-ben azonban a teljes Pismány-hegy, a Kada-csúcs és környéke, a Tyúkosdűlő, Boldogtanya (korábban Leányfalu része), a Sztaravoda, a Szentendre és Izbég közötti részek, a Püspöki major és környéke, valamint a Pannónia-telep belterületbe csatolásával a lakás és üdülés céljaira igénybevehető területek ugrásszerűen megnövekedtek. A város azóta is terjeszkedik a környező hegyek felé (például Szarvashegy), és már túllépte a 25 000 fő állandó lakosságot, amihez nem számolják hozzá az üdülőövezetekben be nem jelentetten állandóan Szentendrén élőket. A város infrastruktúrája azonban az 1979-es 4000 lakosú kistelepüléshez képest alig változott.
[szerkesztés] A vegyes etnikumú Szentendre
A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, a szlovák, német és görög telepesek népesítették be. Sajátos összetételét a mintaszerű független kisebbségi önkormányzati rendszere is jelzi, országosan ismert volt és jelenlegi képviselőkkel:
- Horvát Kisebbségi Önkormányzat (Benkovits György író)
- Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (Halper Dávid esztéta, Kecskésné Pastinszky Krisztina antikvárius)
- Német Kisebbségi Önkormányzat (dr. Bindorffer Györgyi kulturális antropológus, dr. Virághalmy Lea tudományos szakíró)
- Szerb Nemzeti Kisebbségi Önkormányzat (Vukovits Koszta művészettörténész, Brczán Miroszláv a Vujicsics együttes tagja)
A horvát kisebbség jelentős része saját magát dalmátnak nevezi. Ez a népesség Dalmáciából érkezett a 17. század legvégén.
[szerkesztés] Múzeumok, kiállítások
Szentendrén az egyéni múzeumokban neves helybeli művészek egyéni gyűjteményes tárlatait tekinthetik meg a látogatók, a MűvészetMalom Képzőművészeti és Kulturális centrumban pedig időszaki kiállításokat.
[szerkesztés] A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Az 1967-ben alapított Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be hagyományos településtípusok keretében a 18. század végétől a 20. század közepéig.
Napjainkra elkészült a Felső-Tiszavidék (1974), A Kisalföld (1987), a Nyugat-Dunántúl tájegység (1993), a Bakony, Balaton-Felvidék tájegység (2000) a Dél-Dunántúl tájegység (2005), és a Tokaj-hegyalját és Gyöngyös környékét bemutató Felföldi mezőváros (2006). 2003 óta látogatható a Néprajzi Látványtár a Múzeum új igazgatási épületében, ahol egy beltéri időszaki kiállítóterem, a Skanzen Galéria is található.
A Szentendrei Skanzenben 2009-ben Európa leghosszabb múzeumi vasútvonala épült meg. A több mint két kilométeres sínpályán a kifejezetten erre a célra felújított, ipari műemléknek számító, Ganz–Jendrassik-féle motorvonat szállítja az utasokat. A 2,2 kilométer hosszú skanzenvasút utoljára az 1930-as években gyártott sínrendszeren tette meg első útját április 8-án. Korhű jegy- és információs rendszerrel működik, s a motorvonat személyzete is autentikus öltözetben fogadja a napi 100-120 utast. A vonalon öt megállót alakítottak ki, így az akadálymentessé tett műemlékvonattal kényelmesen megközelíthetők a skanzen tájházai. A végállomás – egyben a skanzen új bejárati épülete – a monarchia hangulatát idéző mezőhegyesi vasútállomást mintázza.[3][4][5]
[szerkesztés] Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum
- 2000 Szentendre, Bogdányi utca 12.
- Állandó kiállítás anyaga: Ámos Imre és Anna Margit festőművész házaspár képei
[szerkesztés] Barcsay Múzeum
- 2000 Szentendre, Dumtsa Jenő u. 10.
- Állandó kiállítás. Barcsay Jenő festőművész munkáit mutatja be.
- Nyitva tartás: október 1-március 14. hétfő, kedd kivételével naponta 13.00-17.00
[szerkesztés] Czóbel Béla Múzeum
- 2000 Szentendre, Templom tér 1.
- Állandó kiállítás
- Nyitva tartás: október 1-március 14. hétfő, kedd kivételével naponta 9.00-17.00
[szerkesztés] Ferenczy Múzeum
- 2000 Szentendre, Fő tér 6.
- Állandó kiállítás
A múzeumban a Ferenczy család gyűjteményes kiállítása látható. Ferenczy Károly festőművész, felesége, Fialka Olga grafikus- és festőművész, valamint gyermekeik: a festőművész Ferenczy Valér, a szobrászművész Ferenczy Béni és a gobelinművész Ferenczy Noémi alkotásai szerepelnek az állandó kiállításon.
[szerkesztés] Kmetty Múzeum
- 2000 Szentendre, Fő tér 21.
- Állandó kiállítás
Kmetty János alkotásai alkotják az állandó kiállítás anyagát.
[szerkesztés] Kerényi Jenő Emlékmúzeum
- 2000 Szentendre, Ady Endre utca 5.
- Állandó kiállítás
[szerkesztés] Korenchy Gábor zenélő gyűjteménye
Mechanikus zenélő szerkezeteket (kintorna, stb.) bemutató állandó kiállítás.
- 2000, Szentendre, Fő tér 1.
[szerkesztés] Kovács Margit Múzeum
A városnak adományozta életművének jelentős részét. Kovács Margit keramikusművész (1902–1977). Az egykori sóház, majd kereskedőház átalakított épületében 1973-ban nyílt meg kiállítása. A mélyen humanista alkotások egyben naiv bájukkal is megragadják a nézőt.Az épület galériáján lakásának egy részletét rekonstruálták.
[szerkesztés] Szerb Egyházi Múzeum
A hazai ortodox egyházművészet legszebb tárgyi emlékeit, ikonokat, imádságos- és evangéliumos könyveket, ötvös- és textiltárgyakat, művészi fafaragványokat látunk itt, legtöbb 18. századi, de akad 16. századi emlék is.
[szerkesztés] Szentendrei Képtár
A Szentendrei Képtár (Fő tér 2-5.) a Ferenczy Múzeum kiállító helye, a múzeum gazdag gyűjteményéből folyamatosan időszakos kiállításokat rendeznek.
[szerkesztés] Vajda Lajos Emlékmúzeum
- 2000 Szentendre, Hunyadi János utca 1.
- Állandó kiállítás
Az állandó kiállítás anyaga Vajda Lajos életművét tartalmazza.
[szerkesztés] Városi Tömegközlekedési Múzeum
A budapesti tömegközlekedés múltját és járműveit bemutató kiállítás.
- 2000 Szentendre, Dózsa Gy. út,
HÉV-állomás ( A Volán pályaudvar előtt balra )
- Állandó kiállítás
[szerkesztés] Templomok
- Belgrád székesegyház (szerbül: Саборна)
- Blagovesztenszka szerb görögkeleti templom (szerbül: Благовештенска)
- Pozsarevacska szerb ortodox templom (szerbül: Пожаревачка)
- Preobrazsenszka szerb ortodox templom (szerbül: Преображенска)
- Keresztelő Szent János római katolikus plébániatemplom (eredetileg Szent Andrásnak szentelve, a város névadó építménye)
- Péter-Pál római katolikus templom (szerbül: Ђипровачка)
- Szent András római katolikus templom (szerbül: Збешка)
- Református templom (szerbül: Оповачка)
- Evangélikus templom
- Baptista imaház
[szerkesztés] Általános iskolák
- Barcsay Jenő Általános Iskola
- Izbégi Általános Iskola
- Szent András Általános Iskola
- Templomdombi Általános Iskola
- II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
- "AGY Tanoda" Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
[szerkesztés] Középiskolák
- Szentendrei Református Gimnázium
- Móricz Zsigmond Gimnázium
- Szentendrei Ferences Gimnázium
- II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
- Petzelt József Szakközépiskola és Szakiskola
[szerkesztés] Szentendre képekben
-
Szentendre, régi városrész a Duna partján
Rimanóczy Jenő fotója (2008) -
Szentendrei ortodox templom
[szerkesztés] Gazdaság
A városban papírgyár és cementárugyár képviselte korábban a nagyipart, a környező ipari területeken kisüzemek létesültek, mint a Szentendrei Ipari Szövetkezet (SzISz), vagy a PEFÉM izbégi telepe. A rendszerváltozás után a papírgyár görög tulajdonba került és termelése, foglalkoztatása visszaesett. Ezen kívül izraeli tulajdonú gyémántcsiszoló-üzem létesült. A kisüzemek gyakorlatilag eltűntek a korábbi ipari területről, helyettük szolgáltató tevékenységek települtek. Az úgynevezett „Kocsigyár”, ahol a II. világháborúban munkaszolgálatosok dolgoztak, már nem működik. Az üzemet lebontották, a területet jelentősen átalakították, egy részének helyén ma lakópark áll, a további részein most tervezik a lakásberuházásokat.
Szentendrén a munkahelyek száma folyamatosan csökken, így területének nagy része alvóváros jellegű.
[szerkesztés] Sport
A városnak korábban két futballpályája volt, a Kossuth FC és a Petőfi SK tulajdonában. Ma már egyik sem üzemel. Az utóbbi még sportcélokat szolgál a helyi baseballcsapat számára. A városban inkább a teremsportok működnek, mint a kézilabda.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- ↑
- ↑
- ↑ Európában egyedülálló látnivaló Magyarországon (Inforádió, 2009. március 8.)
- ↑ Bő két hét múlva már vasúton utazhatunk a szentendrei skanzenben (vagy -ban, de sajnos nem -be vagy -ba!) (Kötött pálya, 2009. március 22.)
- ↑ Múzeumi vasutat, ezeret (Index, 2009. április 8.)
- A város hivatalos honlapja
- Légifotók Szentendréről
- Szentendre linkgyűjtemény és rendezvényajánló
- Szentendre esszenciája - a Fő tér házai - cikk
|
|||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||

