Szentendre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentendre
Szentendre címere
Szentendre címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Szentendrei
Kistérség Szentendrei
Jogállás város
Polgármester Dr. Dietz Ferenc (FIDESZ)[1]
Irányítószám 2000 (lakossági) és 2001 (közületi)
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 25 274 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 587,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 43,82 km²
Földrajzi nagytáj Dunántúli-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Dunazug-hegyvidék[3]
Földrajzi kistáj Pilisi medencék[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentendre  (Magyarország)
Szentendre
Szentendre
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 03″, k. h. 19° 04′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 03″, k. h. 19° 04′ 35″
Szentendre  (Pest megye)
Szentendre
Szentendre
Pozíció Pest megye térképén
Szentendre weboldala

Szentendre (szerbül: Сентандреја, horvátul Senandrija) város Pest megyében a Szentendrei járás székhelye. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.

Szentendre a Dunakanyar kapujában, a Kőhegy (Visegrádi-hegység) és a Duna találkozásánál, a Szentendrei-szigettel szemben, gyönyörű természeti környezetben található. Budapest irányából könnyen megközelíthető autóval, HÉV-, autóbusz- és sétahajó járatokkal. Kedvelt kirándulóhely.

A város az 1870-es évekig kisváros volt, alig érte a négyezer fős lakosságot. Az ekkori város lakóterülete ma mindössze két városrészt foglal magában, a Belvárost és a Szamárhegyet, bár ez utóbbi is csak a 20. század elején lett lakóterület. E két városrészt Szentendre összes többi területéről elkülöníti az ezek határán haladó 11. számú főút.

Szentendréhez néhány kisebb település csatlakozott az évszázadok során, ezek ma Szentendre különböző, hagyományos elnevezéssel bíró városrészei, így például Izbég és Derecske. A korábban a szentendrei mezőgazdasági területekhez tartozó részek legnagyobb része már beépített belterület, mint a Pannóniatelep, Püspökmajor, Pismány, Szarvashegy. A '70-es évek végének nagyarányú, egylépéses belterületbe csatolása a lakóterületet többszörösére növelte, a 21. század elejére ezek nagyrészt beépültek, így a korábbi kisváros 2010-ben elérte a 25 000 fős lakosságot. A lakóövezet terjeszkedése a Szentendrén hagyományos gyümölcstermesztésnek és kertművelésnek gyakorlatilag véget vetett.

Földrajzi környezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentendre a Visegrádi-hegység keleti részén helyezkedik el. Északról Leányfalu követi, a Duna túlsó oldalán a Szentendrei-sziget helyezkedik el, délről a főváros határolja, nyugatról pedig a Visegrádi-hegység vulkanikus tömbje magasodik fölé, melynek legközelebbi csúcsa a kettős kúpú Nyerges-hegy, illetve annak nyúlványaként Szentendre "üdülőtelepe", a Pismány.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt (lásd még: Ripa Pannonica Hungary). Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben II. Valentinianus császár. Áprily Lajos így eleveníti meg ezeket az éveket: „Zuhog a fény a ház-sorok falára, / megtündököltet minden ablakot. / A római Castra Ulcisiára / valamikor itt így ragyoghatott. / Lábak dobbantak, had vonult kevélyen, / belerezzent minden útmenti ház, / íjak villantak, s ragyogott a fényben / ezer feketebőrű szír íjász…”

Szentendre városa az 1806–1869 között készített 1:28 800 méretarányú katonai topográfiai térképen
Szentendre városa az 1872–1884 között készített 1:25 000 méretarányú katonai topográfiai térképen

A népvándorlás korában a környék nem volt lakott hely. A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.

A 9–12. század között a város története gyakorlatilag ismeretlen. Egyes források alapján e környékre lokalizálható egy Apurig nevű település, aminek névetimológiája alapján egy Apor patak (Apor ügy) nevű vízfolyás melletti lakott hely képzelhető el. A környéken azonban négy jelentős patak is található, a Dera, Bükkös (korábban Bela-voda), Öregvíz (vagy Sztaravoda) és a Sztelin (régebben Pismány patak), ezenkívül az 18721884-es harmadik katonai felmérés térképe alapján egy ma már jobbára kiszáradt vízfolyás is jelentős volt, a Dömörkapui patak. Nem eldönthető, hogy az Apor patak melyikkel lenne azonosítható.

A 12. században már a veszprémi püspökség oklevél-kiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először. A pannóniai Ulcisia Castra és a honfoglalás kori település, valamint Apurig és Szent András városa között nem kimutatható településkontinuitás. A 12. századi városmag a korábbi római őrtoronyhoz képest a Bükkös patak másik oldalán települt a ma is meglévő Szent András-templom köré. (Ma Keresztelő Szent János-plébániatemplom.)

A török korban a város elnéptelenedett, egy 17. századi összeírás alapján a városban egyetlen családfő volt, vagyis legfeljebb egy családnyi állandó lakos, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet jelentette a teljes létszámot.

A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. Ezek azonban nem azonosak az eredeti szerb bevándorlók által épített házakkal, a városközpont a 19. század végi térképek alapján még más épületeket tartalmazott.

A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamárhegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek. Ma már szétszóródtak a város területén.

Szentendre 1872-ben kapta meg a rendezett tanácsú város jellegét. A városi rang visszavonására sosem került sor, de a török időkben elnéptelenedő terület természetszerűleg nem szerepelt a városok listájában. Az 1690-es évektől a néhány száz fős lakosság lassan gyarapodni kezdett, és 1872-ben érte el azt a szintet, amikor a falusi jelleg helyett ismét a városias jelleg dominált, és mind a közigazgatás, mind a település infrastruktúrája lehetővé tette a várossággal járó előjogok gyakorlását.

A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

Szentendre városa 1979-ig Magyarország egyik legkisebb városa volt, általában 3–4000 fős állandó lakossággal. 1979-ben azonban a teljes Pismány-hegy, a Kada-csúcs és környéke, a Tyúkosdűlő, Boldogtanya (korábban Leányfalu része), a Sztaravoda, a Szentendre és Izbég közötti részek, a Püspöki major és környéke, valamint a Pannónia-telep belterületbe csatolásával a lakás és üdülés céljaira igénybevehető területek ugrásszerűen megnövekedtek. A város azóta is terjeszkedik a környező hegyek felé (például Szarvashegy), és már túllépte a 25 000 fő állandó lakosságot, amihez nem számolják hozzá az üdülőövezetekben be nem jelentetten állandóan Szentendrén élőket. A város infrastruktúrája azonban az 1979-es 4000 lakosú kistelepüléshez képest alig változott.

A vegyes etnikumú Szentendre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fő tér

A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, a szlovák, német és görög telepesek népesítették be. Sajátos összetételét a mintaszerű független kisebbségi önkormányzati rendszere is jelzi, országosan ismert volt és jelenlegi képviselőkkel:

  • Horvát Kisebbségi Önkormányzat (Benkovits György író)
  • Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (Halper Dávid esztéta, Kecskésné Pastinszky Krisztina antikvárius)
  • Német Kisebbségi Önkormányzat (dr. Bindorffer Györgyi kulturális antropológus, dr. Virághalmy Lea tudományos szakíró)
  • Szerb Nemzeti Kisebbségi Önkormányzat (Vukovits Koszta művészettörténész, Brczán Miroszláv a Vujicsics együttes tagja)

A horvát kisebbség jelentős része saját magát dalmátnak nevezi. Ez a népesség Dalmáciából érkezett a 17. század legvégén.

A Szentendrei Teátrum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma: SzFE) hallgatói – élükön az akkor még ugyancsak főiskolás, mára országos és európai hírű rendező Zsámbéki Gáborral –, hogy Szentendre főterén színházi előadásokat kellene tartani. A város zárt főtere, a térbe futó utcák torkolatai, a XVIII. századi polgárházak, mint természetes díszletek, és a hely "szelleme" adottak voltak, csak meg kellett találni a hozzáillő színházat, az igazán jól csak itt érvényesülő darabokat és az értő rendezőket és színészeket. A kezdeményezést több neves színházi szakember is támogatta és Békés András a Magyar Állami Operaház kiváló rendezője, és a főiskola tanára az új színházi létesítmény megvalósítási programjának élére állt. A szabadtéri játékok végleges neve is megszületett: Szentendrei Teátrum.

1969 nyarán mutatták be az emlékezetessé lett Comico-tragoedia és a még híresebb Pikko Hertzeg és Jutka Perzsi című darabokat Békés András rendezésében. A legendás hírű előadások zenei vezetője Oberfrank Géza karmester, az Operaház későbbi főzeneigazgatója volt. A Pikko hertzeghez és a Szüzesség aczél tüköréhez Vujicsics Tihamér komponált zenét. A főszerepeket Sztankay István, Szabó Gyula, Mádi-Szabó Gábor, Konrád Antal, Psota Irén, Básti Lajos játszotta; de az epizodisták és statiszták is olyan kiváló színészek voltak, mint Cserhalmi György, Maros Gábor, Hámori Ildikó, Székhelyi József, Szacsvay László, Valló Péter, Ascher Tamás, később Hegedűs D. Géza. Ezután egymást követték a további nagy sikerű előadások, a Botcsinálta bölcsek, a Vízkereszt, vagy amit akartok, a Tévedések vígjátéka, a La Mancha lovagja, a Dundo Maroje. Majd következtek az operák: A szerelmi bájital, a Hamupipőke, a Don Pasquale, a Figaró házassága, kiváló és közismert-közkedvelt énekművészekkel, mint Gregor József, Zempléni Mária, Sudlik Mária , s folytathatnák a sort a teljesség igénye nélkül.

Az előadások helyszínei:

Városháza udvara: Városház tér 1–3. (szabad tér, férőhely: 350 fő)
A Fő téri játéklehetőség megszűntével a Szentendrei Teátrum a barokk Városháza belső udvarán talált otthonra. A klasszikus színjátszás legjobb hagyományait idéző darabok és a vasárnap délelőtti gyerekelőadások ma is itt kerülnek színre.
Művészet Malom: Bogdányi u. 32. (fedett tér, férőhely: 100 fő)
1999-ben Szentendre új kulturális intézménnyel gazdagodott. A régi fűrészmalom felújításával létrehozott Művészet Malom képzőművészeti kiállítások mellett a társművészetek rendezvényeit, köztük a Szentendrei Teátrum előadásait is befogadja. A malom félkész épületének izgalmas belső terében új játszóhely született, amely ideális helyszíne a kísérletező, a hagyományos színjátszás keretein túllépő stúdió előadásoknak.
Dunaparti Művelődési Ház: Dunakorzó 11/a (szabad tér, férőhely: 100 fő)
A Szentendrei Teátrum harmadik játszóhelye a Dunaparti Művelődési Ház udvara, ahol a kis színpadot körülölelő tornyos polgárház természetes díszletként szolgál a vidám, kamarajellegű előadásokhoz.

A Szentendrei Teátrum a Szentendrei Nyár című rendezvény keretei között várja a közönséget a három helyszínen, évente két-három új bemutatóval, zenés, prózai és táncszínházi előadásokkal, vendégelőadásokkal, vasárnap délelőttönként pedig gyerekműsorokkal június végétől augusztus végéig.

Múzeumok, kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentendrén az egyéni múzeumokban neves helybeli művészek egyéni gyűjteményes tárlatait tekinthetik meg a látogatók, a MűvészetMalom Képzőművészeti és Kulturális centrumban pedig időszaki kiállításokat.

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1967-ben alapított Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mutatja be hagyományos településtípusok keretében a 18. század végétől a 20. század közepéig.

Napjainkra elkészült a Felső-Tiszavidék (1974), A Kisalföld (1987), a Nyugat-Dunántúl tájegység (1993), a Bakony, Balaton-Felvidék tájegység (2000) a Dél-Dunántúl tájegység (2005), és a Tokaj-hegyalját és Gyöngyös környékét bemutató Felföldi mezőváros (2006). 2003 óta látogatható a Néprajzi Látványtár a Múzeum új igazgatási épületében, ahol egy beltéri időszaki kiállítóterem, a Skanzen Galéria is található.

A Szentendrei Skanzenben 2009-ben Európa leghosszabb múzeumi vasútvonala épült meg. A több mint két kilométeres sínpályán a kifejezetten erre a célra felújított, ipari műemléknek számító, Ganz–Jendrassik-féle motorvonat szállítja az utasokat. A 2,2 kilométer hosszú skanzenvasút utoljára az 1930-as években gyártott sínrendszeren tette meg első útját április 8-án. Korhű jegy- és információs rendszerrel működik, s a motorvonat személyzete is autentikus öltözetben fogadja a napi 100-120 utast. A vonalon öt megállót alakítottak ki, így az akadálymentessé tett műemlékvonattal kényelmesen megközelíthetők a skanzen tájházai. A végállomás – egyben a skanzen új bejárati épülete – a monarchia hangulatát idéző mezőhegyesi vasútállomást mintázza.[4][5][6]

Dunapart

Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000 Szentendre, Bogdányi utca 12.
  • Állandó kiállítás anyaga: Ámos Imre és Anna Margit festőművész házaspár képei

Barcsay Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000 Szentendre, Dumtsa Jenő u. 10.
  • Állandó kiállítás. Barcsay Jenő festőművész munkáit mutatja be.
  • Nyitva tartás: október 1. – március 14. hétfő, kedd kivételével naponta 13.00–17.00

Czóbel Béla Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000 Szentendre, Templom tér 1.
  • Állandó kiállítás
  • Nyitva tartás: október 1. – március 14. hétfő, kedd kivételével naponta 9.00–17.00

Ferenczy Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000 Szentendre, Fő tér 6.
  • Állandó kiállítás

A múzeumban a Ferenczy család gyűjteményes kiállítása látható. Ferenczy Károly festőművész, felesége, Fialka Olga grafikus- és festőművész, valamint gyermekeik: a festőművész Ferenczy Valér, a szobrászművész Ferenczy Béni és a gobelinművész Ferenczy Noémi alkotásai szerepelnek az állandó kiállításon.

Nagy Posta

Kmetty Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000 Szentendre, Fő tér 21.
  • Állandó kiállítás

Kmetty János alkotásai alkotják az állandó kiállítás anyagát.

Kerényi Jenő Emlékmúzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000 Szentendre, Ady Endre utca 5.
  • Állandó kiállítás

Korenchy Gábor zenélő gyűjteménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mechanikus zenélő szerkezeteket (kintorna stb.) bemutató állandó kiállítás.

  • 2000, Szentendre, Fő tér 1.
Művészet Malom

Kovács Margit Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városnak adományozta életművének jelentős részét. Kovács Margit keramikusművész (19021977). Az egykori sóház, majd kereskedőház átalakított épületében 1973-ban nyílt meg kiállítása. A mélyen humanista alkotások egyben naiv bájukkal is megragadják a nézőt. Az épület galériáján lakásának egy részletét rekonstruálták.

Szerb Egyházi Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hazai ortodox egyházművészet legszebb tárgyi emlékeit, ikonokat, imádságos- és evangéliumos könyveket, ötvös- és textiltárgyakat, művészi fafaragványokat látunk itt, legtöbb 18. századi, de akad 16. századi emlék is.

Szentendrei Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szentendrei Képtár (Fő tér 2-5.) a Ferenczy Múzeum kiállító helye, a múzeum gazdag gyűjteményéből folyamatosan időszakos kiállításokat rendeznek.

Tömegközlekedési Múzeum

Vajda Lajos Emlékmúzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000 Szentendre, Hunyadi János utca 1.
  • Állandó kiállítás

Az állandó kiállítás anyaga Vajda Lajos életművét tartalmazza.

Városi Tömegközlekedési Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti tömegközlekedés múltját és járműveit bemutató kiállítás.

  • 2000 Szentendre, Dózsa Gy. út, HÉV-állomás ( A Volán pályaudvar előtt balra )
  • Állandó kiállítás

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szentendrei templomok közül négy. Balról jobbra: Péter–Pál-templom, Szent András-templom (ma Keresztelő Szent János-templom), Püspöki templom, Blagovesztenszka

Általános iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
  • Izbégi Általános Iskola
  • Szent András Általános Iskola
  • Templomdombi Általános Iskola
  • II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
  • "AGY Tanoda" Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola

Középiskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szentendrei Református Gimnázium
  • Móricz Zsigmond Gimnázium
  • Ferences Gimnázium
  • II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
  • Petzelt József Szakközépiskola és Szakiskola

Szentendre képekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban papírgyár és cementárugyár képviselte korábban a nagyipart, a környező ipari területeken kisüzemek létesültek, mint a Szentendrei Ipari Szövetkezet (SzISz), vagy a PEFÉM izbégi telepe. A rendszerváltozás után a papírgyár görög tulajdonba került és termelése, foglalkoztatása visszaesett. Ezen kívül izraeli tulajdonú gyémántcsiszoló-üzem létesült. A kisüzemek gyakorlatilag eltűntek a korábbi ipari területről, helyettük szolgáltató tevékenységek települtek. Az úgynevezett „Kocsigyár”, ahol a II. világháborúban munkaszolgálatosok dolgoztak, már nem működik. Az üzemet lebontották, a területet jelentősen átalakították, egy részének helyén ma lakópark áll, a további részein most tervezik a lakásberuházásokat.

Szentendrén a munkahelyek száma folyamatosan csökken, így területének nagy része alvóváros jellegű.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városnak korábban két futballpályája volt, a Kossuth FC és a Petőfi SK tulajdonában. Ma már egyik sem üzemel. Az utóbbi még sportcélokat szolgál a helyi baseballcsapat számára. A városban inkább a teremsportok működnek, mint a kézilabda.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentendre tömegközlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban a BKK Zrt. H5-ös HÉV-et közlekedteti ,amely Budapestre, a Batthyány téri végállomásig közlekedik. A Volánbusz Zrt. helyközi járataival egyéb városokba, közszégekbe lehet eljutni (pl.: Budapest, Esztergom, Visegrád, Surány, Leányfalu, Tahitótfalu, stb.). Szentendre helyi autóbuszközlekedését 2012. december 1. óta a HOMM Kft., a Volánbusz Zrt. alvállalkozója látja el (Pismányba, Izbégre, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz, és néhány Püspökmajori lakótelepen közlekedő járat).

Tájékoztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

TV Szentendre: http://www.tvszentendre.hu
Rádió Szentendre: http://www.radioszentendre.hu

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentendre témájú médiaállományokat.
  1. Szentendre települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  4. Európában egyedülálló látnivaló Magyarországon (Inforádió, 2009. március 8.)
  5. Bő két hét múlva már vasúton utazhatunk a szentendrei skanzenben (vagy -ban, de sajnos nem -be vagy -ba!) (Kötött pálya, 2009. március 22.)
  6. Múzeumi vasutat, ezeret (Index, 2009. április 8.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]