Herceghalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herceghalom
Herceghalom címere
Herceghalom címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Budakeszi
Kistérség budaörsi
Jogállás község
Polgármester Erdősi László András (FIDESZ)[1]
Irányítószám 2053
Körzethívószám 23
Népesség
Teljes népesség 2234 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 269,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 7,34 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Herceghalom  (Magyarország)
Herceghalom
Herceghalom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 50″, k. h. 18° 44′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 50″, k. h. 18° 44′ 43″
Herceghalom  (Pest megye)
Herceghalom
Herceghalom
Pozíció Pest megye térképén
Herceghalom weboldala

Herceghalom község Pest megyében, a Budakeszi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Herceghalom község Pest megye legnyugatibb szegletében, az M1-es autópálya és az 1-es út ölelésében fekszik, Budapesttől 26 km-re, a Zsámbéki-medenceben, amit gyakran neveznek "Budapest zöld kapujának". A településnek 1800 lakosa van. A község 350 házában 430 lakás található. A mintegy 6 km hosszúságú úthálózata ma már teljesen pormentes.

Herceghalom alapvetően mezőgazdasági irányultságú település, miközben a községet határoló erdők gazdag vadállománnyal rendelkeznek. Az önkormányzat intenzív lakóterület-fejlesztési programjának a következtében az elmúlt években a lakosság száma növekedett, demográfiai értelemben fiatalodott, hasonlóan a Zsámbéki-medence több hasonló településéhez.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régészeti bejárások, ásatások során Herceghalom külterületén bronzkori leletek is felszínre kerültek, melyekből az őskor emberének életére következtethetünk, és amelyek a bronzkori mesterembereknek nagy szaktudását bizonyítják.

A Békás patakot nyugat felől kísérő dombvonulat patakra néző lejtőjén, a gyümölcsösben, néhány jellegtelen őskori cserép került elő, köztük egy kicsiny bütyökkel díszített válltöredék, amely a késői bronzkorra datálható.

De már 1894-ben kapott a Magyar Nemzeti Múzeum bronz raktárleletet Metternich Richárdnétól. A bronzokat a herceghalmi uradalom területén földmunkálatoknál együttesen a puszta földben lelték. A 197 darabból álló lelet tokosbaltákat, kardpengéket, lándzsavégeket, sarlókat, bronzkorongot, tűtöredéket, nyakperceket, karikákat, lemezeket és öntőgörgőket, csapokat tartalmazott. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy már az őskor embere is megjelent, jó életlehetőséget talált a mai község területén.

Ettől az időtől, bizonyítottan a 2. századtól lakott Herceghalom területe is.

A mai község területén a különböző korokban végzett földmunkák során: szántás, útépítés, házépítés, régi korokra utaló, megmunkált cserépdarabok, illetve fém eszközök maradványai kerültek felszínre, például 1883-ban, amikor a vasutat építették, az Üres Tarisznya csárda mellett (ma Simon-tanya néven ismert, és lakóház van benne), egy feliratos oltárkő került elő, mely 211-re keltezhető." Ezek közül több bekerült a Magyar Nemzeti Múzeumba, illetve a Pest Megyei Múzeumba. Az értékesebbek hatására régészeti bejárásra is sor került.

Amikor azonban az M1-es autópálya új nyomvonalának építése – több Pest megyei lelőhellyel együtt – veszélyeztette a herceghalmi lelőhelyet is, mozgásba lendült az értékmentés. A leletmentő ásatások 1981-84 között két római telep egy-egy részletét tárták fel községünk határában. A települések teljes feltárására, szerkezetük megállapítására azonban egyik esetben sem volt lehetőség, csak egy-egy nagyobb épületet, földbe mélyített objektumot, gödröket ástak ki a régészek.

A két lelőhely (37. és 39. sz.) majdnem egy vonalban van, az Aquincum (Óbuda) – Savaria (Szombathely) út Floriana (Csákvár) Aquincum szakasza mellett fekszik.

Csonkatebe-Herceghalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országleírásokban egy ideig Herceghalom és Csonkatebe együtt jelenik meg, majd Csonkatebe eltűnik és Herceghalom, mint jelentős mezőgazdasági terület szerepel.

Azt is tudjuk ezekből a leírásokból, hogy Bia, Torbágy és Herceghalom Metternichné Sándor Paula hercegné uradalmai, és az is ismert, hogy Herceghalom először mint puszta, majd mint külterület, közigazgatásilag Biához tartozott. A Pest-Pilis-Solt vármegye 1728. évi regionális összeírásban olvashatjuk Biánál: Pusztájuk nincs, a szomszédos Csonka Tebe nevűt teljesen a Hochbart (= Hochwart) földesurak és leszármazottaik használják.

Hochwart Mihály perceptort 1701-ben meggyilkolták. Számadásaiban tartozás található. Özvegye a tartozást részben kifizette, részben pedig, a nádor javaslatára, árváira való tekintettel, elengedték. Hochwart Mihály halála után a birtok lányaival szétaprózódott. Ő utánuk szerezték meg a Sándor família tagjai. A Sándor család birtoka a jobbágyfelszabadítást követően országos jelentőségű mintagazdaság lett.

Sándor Slavniczai nemes, bajnai gróf. A grófi ágat I. László fia, II. László alapította, aki 1622-ben régi nemességében megerősítette, 1625-ben Slaviczán lévő kúriájára és részbirtokára új király adományt vitt. Nejétől (Nebojszai Balogh Erzsébettől egy lánya, két fia maradt: Ádám unokáiban kihalt, Mihály Kerekes Évát vette nőül, ettől két fia maradt: László, ki fiaiban kihalt és Menyhért, kinek első nejétől, Gubasóczy Borbálától több gyermeke közül való Mihály, ki 1743-ban a Farkas és Lipthai családtól Komárom megyei kömlődi birtokot szerzé. Első neje Borsónyi Julia, a második Bajthay Teréz volt, ettől született a többi közt fia, Anti, ki 1788. augusztus 27-én grófságra emelkedett. Feleségétől, gr. Viczay Esztertől egy fia maradt: Vince, a bajnai, biai, bothi és rárói uradalmak örökös ura, cs. k. kamarás, ki 1770. augusztus 16-án vette nőül Szagári M. Annát, ettől születtek gyermekei: Vilma gr. Festeticsné és Móricz, hazánk egyik legkitűnőbb és nevezetesebb lovarja, kinek nejétől, herceg Metternich Leonitától csak leánya született: Paulina, aki Metternich Richárdné, ő az egyetlen örököse az uradalomnak. 1877-ben már kiemelkedőnek minősítik gróf Sándor Móric uradalmi gazdaságát, az ország legkorszerűbben vezetett gazdaságai közé sorolják.

Második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945. január tizedike körül kapták a cselédek a felszólítást, hogy hagyják el a majort, mert itt komoly harcok várhatók. Vinni szerették volna kis holmijukat, de nem volt miben. Hátizsákja, bőröndje nem volt a szegény embernek, de az emberi leleményesség határtalan. Zsák volt a majorban, annak a négy sarkára madzagot kötöttek, és ami belefért, azt tudták magukkal vinni. Három hónapig voltak kitelepítve, Bián laktak idegeneknél, vagy akinek rokona volt ott, azoknál. A bátrabbak hetente feljöttek megnézni, hogy mi van a majorban, de a gesztenyés út végén őr állt, és az visszazavarta őket.

Jelentős a járás történetében február 15-e, mivel a német parancsnokság ekkor rendelte el, hogy körülzárt csapatai törjenek ki és Telkin, Budajenőn át, Zsámbék irányában jussanak el az ott lévő német állásokhoz. A kitörést tízezer katona hajtotta végre, de támadásuk hamar összeomlott.

Amikor az emberek visszajöttek a majorba, a világon semmit nem találtak. Volt olyan szoba, amiben csak trágya volt például. Az emberek kétségbeesve nézték a kiürített majort, elképzelni sem tudták, hogy hol kezdjék, hogy kezdjék. De boldogok voltak, hogy túlélték. Bíztak magukban, egymásban, egymás segítésében. Ez a majori emberre korábban is jellemző volt, mert az uradalomban nagyon egymásra voltak utalva. Mindenki visszatért a saját lakásába, és kezdték helyreállítani. Az ablakok üvegek nélkül, az üveget palával helyettesítették. Az istálló tetejét a harcok során levitte egy láncos bomba, onnan szedték a palát, az ablakokba üveg helyett azt tették. Fa volt, tüzelni lehetett, de ennivaló nem volt. Ismét jött az emberi leleményesség. A szérűskertben elvermelt krumpli maradványait kikapirgálták a sárból, s ez lett a fő étel. A cukrot pedig egy Háromrózsán túli cukorrépa táblán lévő cukorrépával pótolták (a répát a front közeledte miatt már nem tudták elszállítani 1944-ben). Nem volt más. Se kenyér, semmi. Szinte érthetetlen, hogy tudtak újból talpra állni.

A csodálatos állatállományt, ami a majorban volt, még a kitelepítés előtt, a front közeledtének hírére elhajtották az oroszok Sóskút felé. Nem maradt még egy macska sem. Teljesen kiürítették az istállókat.

Nehezen, de megindult az élet. A nagy magtár háta mögött az ősszel állva maradt a kukorica, az is jó élelemforrásnak bizonyult. Az őszi búza el volt vetve, az 1945-ben már kenyeret biztosított.

Közigazgatási irányítás ekkor még a községekben sincs, hát még a majorra ki figyelne oda? Az intéző elmenekülése után nem tért vissza Herceghalomba. A termelő munka indításának szervezése, az irányítás legelemibb szükségletei, a major öntevékeny aktivitását követelték meg. Talán a majorokban ez még könnyebben is ment, mint a községekben, mert a majori élet mindig nagyon szervezett volt.

Ahogy a községek életében új erőként jelentek meg a munkások, parasztok soraiból kiemelkedő, vezetésre alkalmas egyének, így a majorban is létrejött egy bizottság, amely a munkák szervezésével, a javak igazságos elosztásával biztosította az élet újra …

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új, földhöz jutottaknak Herceghalomban is nagy gondjuk volt, mert nem tudták mivel megművelni a földet. Nem volt jószág, mert a háborúban elpusztult, vagy elhajtották, a szerszámok megsemmisültek.

Ekkor jelentkezett a Magyar Posta, felajánlotta, hogy feles termelésbe átvennék Herceghalmot. Nekik voltak jószágaik, szerszámaik. Így lett a Postával egy szövetség, szövetkezés. Ők adták az eszközöket, amivel a helyiek megművelhették földjeiket, és elvitték a termés felét.' ~.lelentkezett a Weiss Manfréd Konzervgyár üzemi bizottsága is, hogy Móricz-majort teljes egészében igénybe szeretné venni, 1945 nyarán ugyanis annak egy részén bérleti alapon bérleti gazdálkodást folytatott".

A nemzeti bizottság az 1945. július 14-i ülésén ezzel kapcsolatban a következő határozatot hozta: Metternich-Sándor Klementina hercegnő tulajdonát képezett és földbirtokreform céljára igénybe vett Herceghalom pusztához tartozó összes mezőgazdasági ingatlan kiigénylése megtörtént, és ott folyó évben közös gazdálkodás folyik. Ennél fogva Weiss Manfred Konzervgyár üzemi bizottságának a kérdéses földterületre vonatkozó igénylése tárfialás alá nem vonható. Abban az esetben, ha az új juttatottak a kérdéses területeiket saját kezelésükre birtokba vették, ezeknek hozzájárulásával üzemi gazdálkodásra egyezség jöhet létre. Indoklás: Weiss Manfred Konzervgyár üzemi bizottságának kérelmét teljesíthetőnek nem találtuk, mert a kérdéses terület a földigénylők részére kiigényeltetett. Nem látjuk azonban akadályát annak, hogy a tervezett üzemi gazdálkodás ne lenne esetleg megvalósítható az új földhöz juttatottakkal kötendő szerződés útján.

Feltehetőleg együttműködés nem jött létre ezután az új földtulajdonosok és a gyár között, mert sem írásos nyomát nem találtuk, sem a visszaemlékezők nem említették.

Újra indult tehát az élet ebben a kis majorban is. És amikor az alapvető megélhetési lehetőségek biztosítva voltak, és a gazdálkodás is beindult, kezdtek foglalkozni a közösség két fontos épületével, a kápolnával és az iskolával is.

Ugyanis nemcsak az istállók, lakások, de a kápolna és az iskola is jelentős sérülésekkel került ki a második világháborúból. A kápolnát 1948-ban maguk a pusztaiak hozták rendbe 6747 forint költséggel, amelybe beleszámították az iparosok ingyen munkájának s az ingyen fuvaroknak az értékét is. A restauráció lelke Szapóry István tanító volt, akinek buzgólkodására, az elpusztult oltár mintájára, a Herceghalmon lakók és a biai mesterek új oltárt készítettek. A példás gonddal restaurált kápolnát 1948-ban Andresz János biai festő dekorálta, majd ugyanezen év november 1-jén Shvoy Lajos megyés püspök szentelte fel. …

Herceghalom Kísérleti Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állami gazdaságok a korábbi nagybirtokokból megmaradt területen a termelőszövetkezeti szervezés során elhagyott földeken és néhány korábbi ménesbirtokból alakultak. Szinte az időszak végéig tartó területnövekedés, az ezzel együttjáró és sokszor felesleges átszervezések állandó mozgásban tartották az egyes gazdaságok területét is, a gazdaságok számát is, és az egész szektort. A sok átszervezés, főhatóság-változás Herceghalomban is nyomon követhető. Az állami gazdaságok és üzemegységeik 1949. november 1. jei listáján a 8. sorszámú a herceghalomi. Herceghalom, Nándorpuszta, Dávid-major, Ida-major, Júlia-major, Sátorkő, Esztergom, Somodorpuszta, Budajenő, Budakalász, Mária-major, Sóskút. Az állami Mezőgazdasági Központi Felügyelet alá tartozik.

1952. március 31-én készült kimutatásban pedig a Földművelésügyi Minisztérium Kísérleti Gazdaságok Igazgatóságához tartozik, mint Herceghalmi Kísérleti Gazdaság. 1961 decemberében a Pest-Nógrád Megyei Állami Gazdaságok igazgatóságához tartozva az Állattenyésztési Kutató Intézet Gazdasága Herceghalom. 1970. október 31-én az Állami Gazdaságok Országos Központjához tartozik, mint Herceghalmi Kísérleti Gazdaság. 1992-től Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt. és az ÁPV ZRt. a tulajdonos.

Ezek a változások nemcsak névbeli és területi változást, hanem változó feladatokat is jelentenek, de olyan is van, amikor a név marad, de az elvárás egészen más. A tény azonban az, hogy ez a gazdaság évről évre szebb eredményt elérve az ország legeredményesebb állami gazdaságai közé küzdi magát. Az 1970-es évek közepétől a 120 állami gazdaság között az első tíz között van. Fennállása idején 18-szor kapta meg a kiváló vállalat cím kitüntetést. 1982-ben Termelési Nagydíjat kapott.

A gazdaság által működtetett Hungahib Sertéstermelési Rendszer pedig Nemzetközi Minőségi Díjat kapott Párizsban, 1988-ban. Ezt a díjat hazánkban még kevesen ismerik, pedig külföldön igen rangos elismerésnek számít. Bizonyítja ezt az is, hogy a világ összes országából 12 ezer vállalat mérettetett meg, melyből végül 135 kapta meg a kitüntetést. Jelentőségét növeli, hogy Magyarországon a Hungahib Sertéshús-termelési Rendszer elsőként kapta meg ezt az elismerést a mezőgazdasági vállalatok közül.

Állattenyésztési Kutató Intézet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ÁKI-t 1949-ben több kutatóhely és kísérleti állomás összevonásával alapították. Feladatává tették: az állattenyésztés és hasznosítás tudományos vizsgálatát; az állatnemesítés feltételeinek elméleti és gyakorlati tanulmányozását; az ivadékvizsgálat módszereinek kidolgozását és ellenőrzését; a korszerű állattörzskönyvezés irányelveinek megállapítását és ellenőrzését; a szaporodásbiológiai kutatást és a mesterséges termékenyítés gyakorlati feltételeinek kidolgozását; az állatok táplálásával, elhelyezésével és gondozásával összefüggő kérdések vizsgálatát, s más hasonló feladatok végzését.

Az intézet első igazgatójának Rimler Károlyt nevezték ki. Az intézet létszáma 1950-ben 71 kutató, összlétszáma pedig 112 fő volt.

Az alapító rendelet kijelölte a kutatóintézet munkáját segítő kísérleti gazdaságokat is. Ezek voltak: a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság, az Alsótencelici Kísérleti Gazdaság, a Szentegáti Kísérleti Gazdaság és a Böszénfai Gazdaság.

A számításba jöhető lehetőségek közül a Schandl József igazgató vezetésével szemléző bizottság az intézet leendő telephelyéül Herceghalmot választotta. A főváros közelsége első helyen szerepelt a szempontok sorában. A területet kiválasztották, de azon semmi nem volt, csak a gazdasági major, ezért először építkezni kellett. Az iroda építése 1954-ben elkezdődött, de 1956-ban – a pénzügyi eszközök más célra történő átcsoportosítása miatt – leállt. A befejezése és a kiköltözés csak több év múlva, 1970-71-ben valósult meg. Addig volt itt sóraktártól kezdve minden, mígnem 1967-ben Keserű János, az intézethez kerülve kézbe vette az építkezést, 1970-re befejezte azt, és megkezdődhetett a kiköltözés.

A település fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állami gazdaság szervezése, de főleg kísérleti gazdasággá válása, a kutató intézet kiköltözésének előkészületei gyökeres fordulatot hoztak a csendes major életében. A gazdaságba szakemberek kellettek, a szakembereknek lakások, ezért megkezdődtek az építkezések. Az első 5 szolgálati lakás 1950-51-ben épült a Gesztenyés úton. A belső, a Liget utcai és a Kozáromi útiak 1953-54-ben készültek el.

A közellátásban is lényeges változás következett be. 1952-ig helyben semmi nem volt. Posta, orvos, betegellátás, vásárlási lehetőség csak a szomszéd falvakban. Maradt az uradalmi hagyomány: egy lovaskocsi ment mindennap Biára, ezzel lehetett menni ügyeket intézni, illetve a kocsis elintézte a beszerzést.

A községgé alakulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Herceghalom életében jelentős változást hozott, hogy 1984. január 1-jével önálló községgé alakult. Ez jelentős esemény volt nem csak a helyiek, de az ország életében is, mivel községalakításra akkor már 15 éve nem volt példa. Tanácsa továbbra is Biatorbággyal közös volt egészen 1990-ig, de 1985-től a település tanácstagjai részleges önállósággal rendelkező előljáróságot alkottak a közös tanácson belül.

Az igazi fordulatot Herceghalom életében az 1990-es választás hozta, amikor önállósodott, s megkezdte önálló életét. Az Önkormányzatot Előkészítő Bizottság tagjai első ülésükön, 1990. május 27-én a múlt feltárásának fontosságáról, továbbá a létrehozandó önkormányzat működési feltételeinek biztosításáról tanácskoztak.

A feltételek közül első és legfontosabb kérdésben, a helyiség megválasztásában sikerült megállapodniuk. Úgy tervezték, hogy a két óvoda összevonásával felszabaduló épületben lehet elhelyezni az Önkormányzati Hivatalt. A második ülés 1990. június 7-én volt, ahol többek között arról is tanácskoztak, hogy önálló jegyzője legyen-e a községnek vagy éljenek a körjegyzőség lehetőségével. A többségnek az volt a véleménye, hogy nem szabad közösködni. A saját jegyző, ha anyagilag többe is kerül, jobban magáénak érzi a falut. Ezen a megbeszélésen elhatározták, hogy a következőkben nyílttá teszik üléseiket. Ennek szellemében, 1990. augusztus 23-án, a harmadik ülés már nyilvános. Itt első napirendi pontként a bizottság létrejöttének, megalakulásának történetét ismertették, 2. napirendi pontként a helyhatósági választásokkal kapcsolatos időszerű teendők megbeszélésére került sor. Ennek a napirendi pontnak a tárgyalásakor megszüntették az eddigi Előkészítő Bizottságot és kezdeményezték a Választási Bizottság megalakítását. Megállapították, hogy a képviselő-testület héttagú lesz. Közvélemény-kutatás céljából ládákat tettek ki a falu forgalmas pontjain.

Az első önkormányzat választása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szavazólapokra a megfelelő számú ajánlás birtokában 3 polgármester- és 16 képviselőjelölt került fel. Szavazóköri eredmény: Választásra jogosult 813 fő Szavazott 361 fő Ebből érvénytelen 8.

A lakosság a község első polgármesterének Schnaider Lászlót választotta, aki azóta is, kétszeri újraválasztás után a község polgármestere.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Herceghalom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]