Csomád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csomád
Csomadsetany.jpg
A sétány, mely az óvodához és az iskolához vezet
Csomád címere
Csomád címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Dunakeszi
Kistérség Veresegyházi
Jogállás község
Polgármester Klement János[1]
Irányítószám 2161
Körzethívószám 28
Népesség
Teljes népesség 1578 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 120,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,39 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csomád (Magyarország)
Csomád
Csomád
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 39′ 14″, k. h. 19° 14′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 14″, k. h. 19° 14′ 12″
Csomád (Pest megye)
Csomád
Csomád
Pozíció Pest megye térképén
Csomád weboldala

Csomád (szlovákul: Čomad) község Pest megyében, a Dunakeszi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesttől Fóton át az Őrbottyán felé vezető úton érhető el.

Tömegközlekedéssel Újpest-Városkaputól a Volánbusz 313-as, 314-es, 315-ös, 316-os, 318-as és 319-es járataival közelíthető meg. Vasútállomása is van, ám az a községet több mint 2 kilométerre elkerüli. Gépkocsival Fót, Veresegyház és Őrbottyán irányából érhető el.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi Csomád, Akácos Lakóliget, Napsugár utcai lakópark, Levente utcai lakópark

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csomádot története során két falura tudjuk tagolni. Az első település már Fajsz nagyfejedelem idején is létezett; északnyugatra feküdt a mai falutól, a novje vinice (újhegyi szőlők) és a podstávka (erdőalja) nevű területeken.

A régi falu részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lestyina
  • Temető
  • Rét-dűlő
  • Hosszú-völgy
  • Kukoricások
  • Új-hegy
  • Dores
  • Juhász-halom
  • Hátulsó-hegy
  • Jahodárna (epreskert)
  • Staré humná (régi szérűskertek)

A dőlt betűkkel írtak a faluszélét képezték.

Erdő Csomádon
Az új Esztergály Mihály Általános Iskola
A csomádi evangélikus templom
Az új Csomádi Napköziotthonos Óvoda
Kossuth Lajos utca éjjel
Csomád határában...
Csomádi kertek

A faluról már Anonymus is írt a Gesta Hungarorumban, Chunad néven. Ő a falu nevét Csanád vezér nevéből származtatja. Egy másik feltevés szerint azonban lehetséges, hogy a település neve a szlovák Čo máš? (Mi van neked?) kérdésből ered, mely a bő terményre utalhat.

Csomád nevének alakulása az idők során a következő: 1219: Sunad vagy Chunad; 1430: Chanad; 1432: Chamat; 1466: Chamad; 1527: Chonad; 1559: Csanád; 1676: Csomad; 1702: Csanád; 1724: Csomád; 1773: Cschomád; és az 1800-as évek elejétől már mindig a Csomád névalak szerepel.

A német reformáció hamar elérkezett ebbe a térségbe, már az 1520-as években. A falu lakossága hamar evangélikus hitre tért át, viszont a környék települései a református egyház tanait vették fel.
Az 1526-os mohácsi csatavesztés után a törökök benyomultak az országba. Ekkor kezdődött a falu hanyatlása: Pest vármegye 43 települése teljesen elpusztul, köztük Csomád is. Csanády Márton leánya, Orsolya eladja itteni birtokait az egyre szaporodó fosztogatások miatt, s 1546-ban a település már nem is szerepel a török adóösszeírásban.

1559-ben a területet már puszta, elhagyatott helyként emlegetik. Ezzel véget ért az első falu története.
A terület több, mint 200 évig lakatlan, csak az 1711-es szatmári béke után kezdenek betelepülni az emberek, egészen pontosan 1729-től. 1730-ban még csupán 11 család él itt, azonban 1744-ben már 19, s 1760-ban már 34. Ekkor már 553 fő lakja Csomádot. A betelepítés 1784-ben fejeződött be.

1742-ben indult meg az oktatás szlovák nyelven. Ezek után érkezett meg (1835-ben) a szlovákajkú településre Esztergály Mihály (1788-1860) evangélikus lelkész, kinek munkája révén megindul a magyar nyelvű oktatás is Csomádon. 1860-tól Zvarinyi Lajos evangélikus lelkész folytatja a munkát. Haláláig, 1874-ig járja a Csomádhoz tartozó településeket, Fótot és Mogyoródot is. Zvarinyi Lajos édesanyja Kernuch Zsuzsánna egyben Petőfi Sándor szárazdajkája volt, akihez a Szülőföldemen című verset írta, ennek okán járhatott Petőfi Csomádon. Őt követte legkisebb tesvére Zvarinyi János ev. lelkész, aki 1897-ig szolgálta faluját, majd Szarvason választották lelkésszé.

A 18. században először a Beniczky család birtokolja a területet, majd gróf Fekete György országbíró birtokává lett. 1808-ban azonban a Fóti Uradalommal együtt a falu a Károlyi családhoz került.

A falu töretlenül fejlődik, azonban 1810. június 9-én, a pünkösd előtti szombat délutánon a paplakhoz közel tűz ütött ki egy házban. Az oka valószínűleg az akkor átvonuló császári katonák vigyázatlansága. Két óra leforgása alatt hat ház és az iskola kivételével az egész település porrá égett: 67 ház és a templom lett a tűz martaléka.

A fóti tiszttartó, Wittich Antal jelentést küld özv. gróf Károlyi Józsefnének, aki ekkortájt Tótmegyeren tartózkodott. Meglepően hamar, június 17-én válasz is érkezett tőle:

A tűz által megkárosodott szerencsétlen csomádi esedezőknek felsegélésére ezen mostan folyó 1810. esztendőre kétezer rénes forintból álló szerződéses árendájukat egészen elengedem, s őket egyszersmind ugyanezen folyó esztendő kivévén a szőlőműveltetést és a pesti udvaron szükségére megállapított fahordást, minden egyéb urbariális szolgálat alul felszabadítom. Ezen kívül ami kaszálni való fű vagyon a csomádi erdőben, másik előtt nekik adassék oda, minthogy pedig ezen elengedés az egész helységének leszen javára, azért tűzveszélytől megoltalmazott hat lakosok tartoznak a többi szerencsétleneket segíteni.

– özv. gróf Károlyi Józsefné

A tűzvész után lassan folyt az újjáépítés, az 1848-as forradalmak idején mindössze 18 fő lakja a kicsiny települést. 1865 környékén felüti a fejét a fekete himlő, majd a kolera szedi áldozatait.

A falut sem kímélték a világháborúk; az elsőben 30 ember, míg a másodikban 16 ember esett el. Utóbbi idején nem csak emberveszteséget élt át Csomád; 5 ízben bombatámadások is érték.

A szocializmus ideje alatt csak részben fejlődött, 1990-ben azonban, a rendszerváltás után önálló önkormányzatot kapott, s elindult a rohamos fejlődés útján. Három lakópark is épült azóta: az Akácos lakóliget, a Napsugár utcai, valamint a Levente utcai lakópark. Ez bizonyítja azt, hogy a jelenkorban történő szuburbanizáció egyik fő központja Csomád lett. Az evangélikus ótemető a falu látványosságai közé tartozott, itt nyugodott a falu első két lelkésze. A temetőt napjainkban, értékeivel együtt felszámolták.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török hódoltság utáni betelepítés eredményeként a falu népessége a Hont vármegyei evangélikus szlovákokból állt össze. Mára azonban a szuburbanizáció következtében újabb betelepülési hullám figyelhető meg.

A község népessége a következőképpen alakult a rendszerváltás után:[3]

Időpont Népesség Lakások száma
1991. 01. 01. 715 242
1993. 01. 01. 720 244
1995. 01. 01. 731 244
1997. 01. 01. 751 248
1999. 01. 01. 798 256
2001. 02. 01.* 813 288
2003. 01. 01. 866 297
2005. 01. 01. 1042 380
2007. 01. 01. 1193 424
2009. 01. 01. 1405 506

(A *-gal jelölt dátum népszámlálás.)

Megfigyelhető, hogy a népesség majdnem duplájára, a lakások száma több, mint duplájára nőtt a húsz év alatt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csomád nevezetességének számított az Ó-temetőben lévő Esztergály Mihály sírja, azonban a temetőt felszámolták.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településen egy óvoda (Csomádi Napköziotthonos Óvoda) és egy általános iskola (Esztergály Mihály Általános Iskola) működik. Az új óvodát 2008 október 3-án, az iskolát 2010. március 13-án adták át, felváltva a régi, korszerűtlen épületeket.

  • Az óvoda címe: 2161 Csomád, Kossuth Lajos utca 71.
  • Az iskola címe: 2161 Csomád, Irtvány utca 46.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csomád települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Boros Györgyné – Sinkó Mihályné: Szülőföldünk - lakóhelyünk: Csomád (2006)

Szarvas és vidéke 8. évfolyam 21. szám (1897. május 22.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csomád témájú médiaállományokat.

Fót - evangélikus templom története