Tóalmás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóalmás
Tóalmás címere
Tóalmás címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség Nagykátai
Jogállás község
Polgármester Kovács Magdolna[1]
Irányítószám 2252
Körzethívószám 29
Népesség
Teljes népesség 3219 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 85,49 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 39,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tóalmás  (Magyarország)
Tóalmás
Tóalmás
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 40′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 40′ 04″
Tóalmás  (Pest megye)
Tóalmás
Tóalmás
Pozíció Pest megye térképén
Tóalmás weboldala

Tóalmás község Pest megyében, a Nagykátai kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tóalmás Pest megye északkeleti határán, Budapesttől 55 km-re fekszik. Megközelíthető Budapest felől a 31-es főúton Tápiószecsőn át, ahonnan tábla jelzi Tóalmást. Jászberényből a 31-es úton, Nagykátán és Szentmártonkátán keresztül, valamint Gödöllőről az M3-as autópályán keresztül Valkó-Vácszentlászló-Zsámbok útvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első okleveles előfordulása 1406-ból való, Almásként. Az Árpádok alatt a jánoshidai premontrei apátság birtokai közé tartozott. Mint település, már a 11-12. században létezett. Erre utal a régi templom maradványa (várfalszerű széles talapzat) és a körülötte fellelhető emberi csontvázak. Vélhetően a tatárjárás alatt pusztult el. Jelenlegi temploma e régi erős várfalszerű alapra épült. Bizonyítékul szolgál még, hogy a Poklos dombon (Várhegyen) a földvár maradványai még most is fellelhetők, s körülötte cserépedény törmelékek találhatóak. A tatárjárás után a község újra települ. 1406-ig a Kókai-Kachi János volt birtokosa. Keleti-délkeleti határrészét a Kátay-család a 12. században kapta királyi adományként. Miután a Kókai-család magvaszakadt, Zsigmond király részüket javadalmazásra a királyi kápolna ispánjának odaadta, aki egyben a királyi levéltár őre volt. 1409-ben a Tétényi-Kapi-családnak adományozta, 1410-ben azonban elvette tőlük. Ezek után királyi birtok volt, míg 1424-ben mint Szanda és Buják várak tartozékát Zsigmond király nejének, Borbála királynénak adományozta. 1439-ben Albert király az előbbit megfosztván birtokaitól, feleségének, Erzsébet királynénak adta tovább. Ezt követően gyakran cserélt gazdát: Rozgonyiak, Lábatlanok, Báthoriak voltak urai. 1511-ben Kókai Német Kakas Truczy Bernát nevében tiltakozik Almás és Kóka eladományozása ellen.

Almás keleti részén, a Káthay-család birtokán 1473-ban önálló település jön létre Boldog-Asszony Kathaya néven, melynek temploma is volt (jelenlegi Török-domb). A török világban Almás elpusztul. A török defter szerint Almás-puszta néven maradt fenn és területét Sámbok, valamint Szecső rájáik művelték. Boldogasszonykáta, mint önálló település szintén megszűnt, templomát széthordták. Puszta Boldog-kátaként jegyezték a későbbiek folyamán. Valójában Almás mégsem néptelenedett el teljesen: 1691-ben egy negyed, 1695-ben kettő portával rótták meg. A török kivonulása után az elbujdosottak közül sokan visszatelepültek és újabb családok telepedtek le. A császári seregek fenntartása címén óriási gazdasági tehertétel - elvonás - hárult a lakosságra. Az elégedetlenség folytán a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor az 1703. szeptember 13-án történt felhívásra 48 órán belül 43 fő csatlakozott Nagy Gergely hadnagy zászlaja alá. Az újabb háború következtében a lakosság létszáma csökkent. Az 1701-ben még 88 adózó családból 1715-re 58 család marad. Az 1728-as összeírás szerint a kecskeméti járáshoz tartozóan 73, 1744-ben 102, 1760-ban 152 adózó jobbágy család él. 1728-ban földesurai a császárhoz hű Koháry István, Pláthy, Aszály, Vajda és Pétery. A község létszáma erősen megnövekedett a felvidéken keresztül részben erdélyiekkel, de zömmel Nógrád és Gömör megyékből Heves megyén át magyar anyanyelvű betelepülőkkel. Római katolikus vallásúak voltak, elenyészőek a tót, szláv, horvát eredetű nevek.

Az 1730-as évek elején Prónay (I) Gábor Károly királytól az egész helységet Puszta-Boldogkáta és Szentmártonkáta egy részével adományba kapja, és ettől kezdve a Prónay-család bárói ágának birtoka, és az maradt 1848-ban is földesura. A község területe 1897-ben már több birtokos család között oszlott meg. Bíró Zsigmondnak 229 kh., Wahrmann Renének 670 kh-ja volt. Ezen gazdacímtár nem tartalmazza a közben Gömör-Kishont vármegyéből idetelepült Katona-családot akik 900-900 m. hold terjedelemmel lettek birtokosok. Az utóbbi Boldogkátán 1909-ben építtetett urilakot. Az 1910-es adatok alapján báró Prónay Sz. Gábornak 2154 m. holdja, özv. Beretvás Endrénének (sz.: Wahrmann R.) 1200, Katona Ferencnek 900, Katona Lajosnak 900, Bíró Zsigmondnak 305 m. holdja van. Az első világháború előtt Beretvás Endréné birtokát gr. Andrássy Gézáné vette meg a régi és új kastéllyal, s a körülötte lévő parkkal (Bócz-kert).

A község életében erősödött az állami igazgatás, a földesúri egyeduralom megszűnt, számba vették a lakosokat. 1900-ban már 2495 lakosa volt, a házak száma 413. Az 1930-i népszámlálás szerint 3385 a lakosok száma, és 702 háza volt. Területe ekkor 6836 kh. Megoszlás szerint: szántó: 3977, rét: 825, legelő: 763, erdő: 93, szőlő: 302, kertészet: 8, nádas: 72, terméketlen szikes terület, utak, hidak, vizek, stb.: 379, belterületi lakóporták: 399 kh. A termelésbe bevont területek - főleg a jó minőségű földek több, mint kétharmada - a nagybirtokosok tulajdonában voltak. Egy negyed - a gyengébb minőségű földek - a kisparaszti gazdálkodásban oszlottak meg.

A község településszerkezete is kialakult. A felvégen a vezető réteg bírt tulajdonjoggal: a templom s körülötte a plébánia, a kántorlakás és a hozzá tartozó egyházi birtok, az akkor még egyedüli földbirtokos kastélya és tisztségviselői laktak, ezt követték az állami tisztség vezetői. Az alvégen a földműves paraszti réteg. A falu a századforduló után kettő nagy uraság vonzáskörletébe került, így azok cselédházai a falu településébe beépültek. A felvégen a "felső-uradalom", az alvégen az "alsó-uradalom" részéről. A középbirtokosok esetében azok tanyaközpontjai körül voltak a cselédek házai, illetve lakásai.

Az első világháború után 230 kh. földterület került kiosztásra a lakosságnak a földdel nem rendelkezők, a háborúban károsultak és hadiözvegyek részére. Ezen a parcellázott részen új településrész alakult ki (Újtelep). Itt alakult ki a kézműiparos réteg. Ezt már nem a fésűs beépítésű szerkezet, hanem a kiskertes település jellemezte. A világháborúban a szerb és olasz frontokon, Galíciában 110 katona esett el, a hadiözvegyek száma 38, a hadiárvák száma 16 fő volt. Tóalmás 1708-ban még Tót-Almás néven szerepel és ilyen pecsétet használ a XIX. század elejéig. Később Tó-Almás-ként szerepel, majd 1898-ban a királyi belügyminiszter törzskönyvezteti Tóalmás névre.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrássy kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Andrássy kastély a WOL Élet Szava Magyarország AlapÍtvány[3] tulajdonában van, látogatható. A ma is álló, egykor nyaralásra és vadászatokra fönntartott kastélyt a háború után államosították, berendezése eltűnt. A szakszervezeti és gyermeküdülőként használt épületet 1989-től az Élet Szava vallási alapítvány bérelte több éven át. Ma az épület és a park az alapítvány tulajdonában van. Az alapítvány nyaranta nyári táborokat[4] tart, szeptembertől májusig pedig kétéves, bentlakásos bibliaiskolát [5]. A hatalmas kastélypark természetvédelmi oltalom alatt áll, a park és a kastély a nyári táborok idején kívül látogatható.

Andrássy kastély légifotón
Andrássy kastély, Tóalmás

Szent András Templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Váci egyházmegye 1317-1328 között készült térképén szilárd anyagból állított templommal tüntették fel Tóalmást, Almasiensis néven. A régi falazat elárulja, hogy talán a XI-XII. században állt már itt templom. A mai templomot erre az erős, 1 m vastag falú, várszerű romtemplomra építették. A sokszögű gótikus szentélyhez a XVIII. században építették a barokk hajót. A templom építéséről a középkorból nem maradt fel adat. A török alóli felszabadulás után 1687-ben, vagy néhány évvel később megjavították a gótikus templomot, így 1697-ben már palánkkal körülvett, jól fedett, eléggé felszerelt templomról tesz említést a Canonica Visitatio. (A Canonica Visitatio rendszerét, vagyis a plébániák rendszeres látogatását Berkes András váci nagyprépost [1666-1729] tette általánossá.) Tornya 1746-ban torony épül fel, ezt 1760-ban javítják. Az ősi szentély támpilléres, falában három - bizonytalan rendeltetésű - szegmentíves fülke van. A barokk hajó 12×8,5 méteres. A templom utolsó renoválása 2006 előtt, 1979-81 között volt. Titulusa: Szent András. Plébánosait 1675-ig lehet visszavezetni. Historia Domusa 1846-ban kezdődik, 1869-től magyar nyelvű. Canonica visistatioja 1697, 1716, 1725, 1746, 1777 és 1852-ben volt. Régebben az egyházközség elemi iskolát is fenntartott, 1943-ban a tanerők száma 7 fő. 1858-ban a tető és a lapos mennyezet rossz állapotban volt. Cacciaritól fennmaradt egy terv a javításra (a színes tervet megtaláltuk a Váci Egyházmegyei Levéltárban, Alois Cacciari Zimmermeister in Waitzen domborpecsét van rajta. A templom Orgonája 1860-tól, keresztelőkútja 1871-ből való. A toronysisakot 1932-ben lebontották, bővítése 1941-43-ban volt napirenden, melyre a háború miatt nem került sor. Tehát az ősi gótikus magot 1710-15-ben bővítették, majd 1746-ban épült a torony és a mellette lévő helyiségek: Szent Sír kápolna, feljárat a kórusra és a toronyba. A sekrestye a hajóbővítéssel együtt készülhetett.

Szent András Templom, Tóalmás

A Historia Domusból származó fontosabb, építésre vonatkozó adatok időrendben:

  • 1869 - Plébánia zsindelyezése
  • 1871 - Keresztelőkút készítése
  • 1875 - Jubileumi év! Május 13-án délután 4 órakor villám csapott a toronyba és a tetőbe, tűz nem volt, de károsodott a torony zsindelyezése, valamint a tető és a födémszerkezetek.
  • 1896 - November utolsó hetében új főoltárt helyeztek el, és advent első vasárnapján szentelték fel. A hívek adakozásából új Monstranciát vásároltak. Ebben az évben létesült az "Úr koporsójának kápolnája".
  • 1934 - Egyházközségek megalakulása.
  • 1941 - Templom építési ügy. Felmerült, hogy a torony meghagyásával a templomot lebontanák és új nagyobb templom épülne, a terv különböző problémák miatt meghiúsult.
  • 1965 - Áprilisban megkezdődtek a templomhajó festési munkálatai dr. Dénes Jenő festőművész munkája.
  • 1987 - Tervek a támfal készítésére, mely 1990-ben műkő lezárással elkészült.
  • 2005 - A templom külső megvilágításának elkészítése, Szent László szobor vásárlása és megszentelése, a villámhárító felszerelése.

Szent András Gyógyvizes Strand és Kemping[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógy-, strandfürdő és kemping a község északkeleti részén, a Hajta patak mellett található.

Szénhidrogén kutatás során egy meddő fúrásból termálvíz tört fel 1969-ben. A vízadó réteg 870 m mélyen található. A víz jellegzetessége- eltérően az alföldi termálvizek nagy részétől- kis keménységű, alkáli-hidrogénkarbonátos. A kútfejnél a víz hőmérséklete 47,5 C. A víz 2002-ben ásványvízzé, 2004-ben gyógyvízzé lett nyilvánítva. Szent András gyógyvíz néven került lajstromozásra.

A gyógyfürdő előtti tágas parkoló mintegy két hektáron terül el. A strand területe több mint 1,6 hektár, füves, részben fásított park, három medencét tartalmaz.

  • 12x25 m-es vízvisszaforgatóval ellátott fürdőmedence, - vízhőfoka 28 C
  • 6x10 m-es ülőpados gyógymedence, - vízhőfoka 36 C
  • 6x10 m-es gyerekmedence, - vízhőfoka 32 C

A füves terület egy részén kispályás focipályák illetve röplabda pálya találhatók. A vendégek ellátásáról öt vendéglátó egység, illetve üzlet gondoskodik.

A kemping közvetlenül a strand mellett található 2,3 hektáros területen. Talaja füves, részben fásított. A kemping területén 65 lakókocsi számára van kialakítva víz és elektromos csatlakozás. A fennmaradó területen további lakókocsik és sátrak elhelyezésére van lehetőség. A terület centrumában elhelyezett szociális építményben WC, zuhanyzó, mosdó és mosogató található. A kempingből közvetlen átjárás van a strandra.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tóalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. WOL Élet Szava Magyarország Alapítvány -. eletszava.org. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  4. Nyári táborok
  5. bibliaiskola

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]