Tóalmás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóalmás
Tóalmás címere
Tóalmás címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Nagykátai
Kistérség Nagykátai
Jogállás község
Polgármester Kovács Magdolna[1]
Irányítószám 2252
Körzethívószám 29
Népesség
Teljes népesség 3223 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 85,49 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 39,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tóalmás (Magyarország)
Tóalmás
Tóalmás
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 40′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 40′ 04″
Tóalmás (Pest megye)
Tóalmás
Tóalmás
Pozíció Pest megye térképén
Tóalmás weboldala

Tóalmás község Pest megyében, a Nagykátai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tóalmás Pest megye északkeleti határán, Budapesttől 55 km-re fekszik. Megközelíthető a főváros felől a 31-es főúton Tápiószecsőn át, ahonnan tábla jelzi; Jászberényből ugyancsak a 31-es úton, Nagykátán és Szentmártonkátán keresztül, valamint az M3-as sztrádán Gödöllőnél vagy Aszódnál letérve a ValkóVácszentlászlóZsámbok ill. Tura–Zsámbok útvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első okleveles említése 1406-ból való, Almásként. Az Árpádok alatt a jánoshidai premontrei apátság birtoka. Mint település, már a XI–XII. században létezett. Erre utalnak a régi templom maradványai: a várfalszerű széles talapzat – melyre a jelenlegi templom épült – és a körülötte fellelt emberi maradványok. Bizonyítékul szolgál még, hogy a Poklos-dombon (Várhegy) földvár nyomai tűnnek elő, körülötte cserépedény-törmelékekkel. A régi település vélhetően a tatárjárás alatt pusztult el. Utána a község újratelepült. 1406-ig Kókai-Kachi János volt birtokosa. Keleti-délkeleti határrészét a Káthay család a XII. században kapta királyi adományként. Miután a Kókaiaknak magvaszakadt, Zsigmond király részüket javadalmazásra a királyi kápolna ispánjának adta, ki egyben a királyi levéltár őre volt. 1409-ben a Tétényi-Kapi család kapja adományba a királytól, de már a következő évben meg is fosztja őket tőle. Ezek után királyi birtok volt, amíg 1424-ben Zsigmond nejének, Borbála királynénak adományozta, mint Szanda és Buják várának tartozékát. 1439-ben Albert király az előbbit megfosztván birtokaitól, feleségének, Erzsébet királynénak adta tovább. Ezt követően gyakran cserél gazdát: olyan urai vannak, mint a Rozgonyiak, Lábatlanok, Báthoriak. 1511-ben Kókai Német Kakas Truczy Bernát nevében tiltakozik Almás és Kóka eladományozása ellen.

Almás keleti részén, a Káthay család birtokán 1473-ban önálló település jön létre Boldog-Asszony Kathaya néven, melynek temploma is volt (jelenlegi Török-domb). A hódoltság idején Almás elpusztul. A török defter szerint Almás-puszta néven maradt fenn, s területét Sámbok, valamint Szecső rájáik művelték. Boldogasszonykáta, mint önálló település szintén megszűnt, templomát széthordták. Puszta Boldog-káta néven jegyezték a későbbiek folyamán. Valójában Almás mégsem néptelenedett el teljesen: 1691-ben egy negyed, 1695-ben kettő portával rótták meg. A török kivonulása után az elbujdosottak közül sokan visszatelepültek és újabb családok is letelepedtek. A császári seregek fenntartása címén óriási gazdasági tehertétel – elvonás – hárult a lakosságra. Az elégedetlenség folytán a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor az 1703. szeptember 13-án kelt felhívásra 48 órán belül 43 fő csatlakozott Nagy Gergely hadnagy zászlaja alá. Az újabb háború következtében a lakosság létszáma csökkent: az 1701-ben még 88 adózó családból 1715-re 58 maradt. Az 1728-as összeírás szerint a kecskeméti járáshoz tartozóan 73, 1744-ben 102, 1760-ban 152 adózó jobbágy család élt itt. 1728-ban földesurai a császárhoz hű Koháry István, Pláthy, Aszály, Vajda és Pétery. A község létszáma jelentősem megnövekedett, a felvidéken keresztül részben erdélyiekkel, de zömmel Nógrád és Gömör megyékből Heves megyén át magyar anyanyelvű betelepülőkkel. Római katolikus vallásúak voltak; a szláv eredetű nevek elenyészők.

Az 1730-as évek elején Prónay (I) Gábor Károly királytól az egész helységet Puszta-Boldogkáta és Szentmártonkáta egy részével adományba kapja, és ettől kezdve a Prónay család bárói ágának birtoka, és az maradt 1848-ban is földesura. A község területe 1897-ben már több birtokos család között oszlott meg: Bíró Zsigmondnak 229 kh, Wahrmann Renének 670 kh-ja volt. Ezen gazdacímtár nem tartalmazza a közben Gömör–Kishont vármegyéből idetelepült Katona családot, akik 900–900 magyar hold terjedelemmel lettek birtokosok. Az utóbbi Boldogkátán 1909-ben építtetett úrilakot. Az 1910-es adatok alapján báró Prónay Sz. Gábornak 2154 holdja, özv. Beretvás Endrénének (sz.: Wahrmann R.) 1200, Katona Ferencnek 900, Katona Lajosnak 900, Bíró Zsigmondnak 305 holdja van. Az I. világháború előtt Beretvás Endréné birtokát gr. Andrássy Gézáné vette meg a régi és új kastéllyal s a körülötte lévő parkkal (Bócz-kert).

A község életében erősödött az állami igazgatás, a földesúri egyeduralom megszűnt, számba vették a lakosokat. 1900-ban már 2495 lakosa volt, a házak száma 413. Az 1930-i cenzus szerint 3385 a lakosok száma, a házaké 702. Területe ekkor 6836 kh, megoszlás szerint: szántó 3977, rét 825, legelő 763, erdő 93, szőlő 302, kertség 8, nádas 72, terméketlen szik, utak, hidak, vizek stb. 379, belterületi lakóporták 399 kh. A termelésbe vont terület – főleg a jó minőségű földállomány – bő kétharmada a nagybirtokosok tulajdonában volt, míg kb. negyedrész – a soványabb termőföld – a kisparaszti gazdálkodásban oszlott meg.

Kialakult a község településszerkezete is. A Felvégen – a templom körül (plébánia, kántorlakás, egyházi telkek) – a vezető réteg bírt tulajdonjoggal, itt volt az akkor még egyedüli földbirtokos kastélya, s e településrész körül laktak a vezető tisztségviselők is. Az Alvég a földművelő parasztság lakóhelye volt. A falu a századforduló után két nagy urasági vonzáskörletbe került, így azok cselédházai a falu településébe beépültek, a Felvégen mint Felső-uradalom, az Alvégen mint Alsó-uradalom. A középbirtokosok esetében azok tanyaközpontjai körül voltak a cselédek lakásai.

Az I. világháború után 230 katasztrális holdat osztottak ki a földnélküliek, a háborúban károsultak és a hadiözvegyek részére. Ezen a parcellázott részen jött létre az Újtelep. Itt alakult ki a kézműiparos réteg is. Ezt már nem a fésűs beépítésű szerkezet, hanem a kiskertes településforma jellemezte. A világháborúban a szerb és olasz frontokon, Galíciában 110 tóalmási katona esett el, a hadiözvegyek száma 38, a hadiárváké 16 fő volt. Tóalmás 1708-ban még Tót-Almás néven szerepel és ilyen pecsétet használ a XIX. század elejéig. Később Tó-Almás, majd 1898-ban a királyi belügyminiszter törzskönyvezteti Tóalmás névre.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrássy-kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykor nyaralásra és vadászatokra fönntartott Andrássy-kastélyt a II. világháború után államosították, berendezése eltűnt. A SZOT-gyermeküdülőként és alkotóházként használt ingatlant 1989-től a WOL Élet Szava Magyarország AlapÍtvány[3] bérelte több éven át, ma pedig parkjával együtt a tulajdonában van; ma is jó állapotú és látogatható. Az alapítvány nyári táborokat[4], szeptembertől májusig pedig kétéves, bentlakásos bibliaiskolát[5] szervez. A hatalmas kastélypark természetvédelmi oltalom alatt áll, s a nyári táborok idején kívül a nagyközönség számára is látogatható. 1969 nyarán itt forgatták A nagy kék jelzés című filmet, Nádasy László rendezésében[6].

Az Andrássy-kastély a parkkal
A kastély madártávlatból

Szent András-templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Váci egyházmegye 1317–28 között készült térképe Almasiensis néven templomos helyként tünteti fel Tóalmást, amelynek egyháza a térkép szerint szilárd anyagból épült. A régi falazat elárulja, hogy talán a XI–XII. században is állt már itt templom. A mai egyházat erre az erős, 1 m vastag falú, várszerű romtemplomra építették. A templom építéséről a középkorból nem maradt fenn adat. A hódoltság után 1687-ben (vagy pár évvel később) kijavították a gótikus épületet, így a Canonica Visitatio 1697-ben már palánkkal körülvett, jól fedett és jól felszerelt templomról tesz említést [a Canonica Visitatiót, vagyis a plébániák rendszeres látogatását Berkes András váci nagyprépost (1666–1729) tette általánossá]. A sokszögű gótikus szentélyhez a XVIII. században toldották a barokk hajót; az ősi gótikus magot 1710-15-ben bővítették, majd 1746-ban épült a torony és a mellette lévő helyiségek: Szent Sír-kápolna, feljárat a kórusra és a toronyba. A sekrestye a hajóbővítéssel együtt készülhetett. A templom tornya 1746-ban épült, 1760-ban pedig javításon esett át. Az ősi szentély támpilléres falában három – bizonytalan rendeltetésű – szegmentíves fülke van. A barokk hajó 12×8,5 méteres. Titulusa: Szent András. Plébánosait 1675-ig lehet visszavezetni. Historia Domusa 1846-ban kezdődik, 1869-től magyar nyelvű. A Canonica visistatiók évei: 1697, 1716, 1725, 1746, 1777 , 1852. Régebben az egyházközség elemi iskolát is fenntartott; 1943-ban a tanerők száma 7 fő. 1858-ban a feljegyzések szerint a tető és a lapos mennyezet rossz állapotban volt; Cacciaritól fennmaradt egy terv a javításra (a színes eredeti a Váci Egyházmegyei Levéltárban, Alois Cacciari Zimmermeister in Waitzen domborpecséttel. A templom orgonája 1860-ból, keresztelőkútja 1871-ből való. A toronysisakot 1932-ben lebontották. Bővítése 1941–43-ban volt napirenden, de a háború miatt elmaradt. A templom legutóbbi renoválására 1979–81 között került sor.

Szent András-templom

Fontosabb dátumok a helyi egyházra vonatkozóan, időrendben (részben Historia Domusból):

  • 1869: a plébánia zsindelyezése
  • 1871: keresztelőkút létesítése
  • 1875: a jubileumi év május havának 13. napján, délután 4 órakor villám csapott a toronyba és a tetőbe; tűz nem volt, de károsodott a torony zsindelyezése, a tető és a födémszerkezet
  • 1896: november utolsó hetében új főoltárt helyeztek el, melyet advent első vasárnapján szenteltek föl; a hívek adakozásából új Monstranciát vásároltak; ebben az évben létesült az Úr koporsójának kápolnája
  • 1934: egyházközségek megalakulása
  • 1941: templomépítési ügy: felmerült, hogy a torony meghagyásával a templomot lebontanák és a heléybe új, nagyobb egyház épülne, ám a terv meghiúsult
  • 1965: áprilisban megkezdődtek a templomhajó festési munkálatai – dr. Dénes Jenő festőművész munkája
  • 1979–81: renoválás
  • 1987: tervek a támfal készítésére
  • 1990: a támfal műkőlezárással elkészült
  • 2005: a templomot kivilágítják; Szent László-szobor vásárlása és szentelése; az épületre villámhárítót szerelnek

Szent András Gyógyvizes Strand és Kemping[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógy- és strandfürdő a kempinggel a község északkeleti részén, a Hajta-patak mellett található.

1969-ben, az itteni szénhidrogén-kutatás során egy meddő fúrásból termálvíz tört fel. A vízadó réteg 870 m mélyen található. A tóalmási gyógyvíz – az alföldi termálvizektől eltérően – kis keménységű, alkáli-hidrogénkarbonátos. Hőmérséklete a kútfejnél 47,5°C. A tóalmási vizet 2002-ben ásványvízzé, 2004-ben gyógyvízzé minősítették, és Szent András gyógyvíz néven került lajstromozásra.

A gyógyfürdő előtti tágas parkoló területe mintegy két hektár; a strandé több mint 1,6 hektárnyi füves, részben fásított park, három medencével:

  • 12×25 m-es fürdőmedence, vízvisszaforgatóval; vízhőfoka 28°C
  • 6×10 m-es ülőpados gyógymedence; vízhőfoka 36°C
  • 6×10 m-es gyerekmedence; vízhőfoka 32°C

A füves terület egy részén röplabdázásra és kispályás futballozásra is lehetőség van. A vendégek ellátásáról több szolgáltató egység és üzlet gondoskodik.

A kemping közvetlenül a strand mellett található, 2,3 hektáros, füvesített, részben fásított területen. 65 lakókocsi számára van víz- és elektromos csatlakozás, de további lakókocsikat is tudnak fogadni, és természetesen sátrazni is lehet. A terület központi szociális építményében WC, zuhanyzó, mosdó és mosogató kapott helyet. A kempingből közvetlen átjárás van a strandra.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tóalmás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. WOL Élet Szava Magyarország Alapítvány -. eletszava.org. (Hozzáférés: 2011. március 10.)
  4. Nyári táborok
  5. bibliaiskola
  6. Film-Színház-Muzsika 1969/34.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]