Báthori-család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A Báthory-család történelmi nevezetességű család volt, amely a sváb származású Gutkeled nemzetségből eredt. A család három ágra vált, a somlyai, ecsedi és szaniszlófi ágra. A somlyai ág adta az erdélyi fejedelmeket, az ecsedi ágból is országos főméltóságok származtak, a szaniszlófi ág nem játszott politikai szerepet. [1]

A család kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A láp egyik szigetére a Báthoriak által felépített vár rajza a Vasárnapi újságból

Bereck IV. László (Kun László) királytól – egy évszám nélküli oklevél szerint – „hű szolgálataiért” kapta adományba Abram, Bátur és Kis-Bakta helységeket. Bereck ekkor elhagyta régi (de Rakomaz) előnevét és Bátorról (Batur), birtokai központjáról kezdte nevezni magát, ebből alakult ki a Bátori családnév. Bátori Bereck gyermekei közül I. János és Lökös lettek az ősei a két fő ágra szakadt Báthory családnak.

1325-ben Bereck fiait Károly Róbert király megerősítette az apjuk által nyert javakban, és még ebben az évben megkapták Ecsedet is. 1325-ből származik a Báthory-család címere.

1330-ban Bereck fiai és utódai abban – a később úriszéknek nevezett – kiváltságban részesültek, hogy a birtokaikon élő népek felett a megyés ispán helyett ők bíráskodhattak, és akár halálos ítéletet is hozhattak. [2] 1332-ben névadójuk, Bátor városa árumegállító jogot kapott, mégsem ez, hanem a mocsarakkal körülvett, jobban védhető Ecsed lett később a család központi birtoka. [3] 1334-ben Károly Róbert engedélyt adott a két testvérnek, hogy Ecseden várat építsenek, és ezt Hűségnek nevezzék. Az Ecseden felépült vár köré rövid időn belül hatalmas uradalom alakult ki. [4] 1335-ben a Gutkeled nemzetség Farkas-ágától megszerzik a sárvármonostori kegyuraságot, mellyel együtt járt Szentmárton, Vállaj és Kálmánd helységek haszonélvezeti joga is. 1338-ban csere útján megszerzik Szaniszlót, 1341-ben Fábiánházát, 1348-ban elnyerik a királytól Mérket is.

A család a 14. század első évtizedeiben két ágra szakadt. Az egyik Szilágysomlyót kapta birtokul és ettől kezdve somlyai Báthorynak nevezte magát. A másik ágból származó, Itáliában tanult Péter a szabolcsi Ecsedet szerezte meg, leszármazottai nyíri vagy ecsedi Báthoriaknak hívták magukat. [5]

A somlyói ág megmaradt katolikusnak, az ecsedi ág viszont a 16. század közepén áttért protestáns hitre.

A családnév helyesírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van olyan könyv, amelyben mindegyik Báthori i-vel szerepel. [6] Vannak olyan könyvek, amelyek a somlyaiakat y-nal, az ecsedieket pedig i-vel adják meg. [7] [8] [9] Van olyan könyv, amelyik mindegyik Báthoryt y-nal írja. [10]

A történelmi tulajdonnevek helyesírásáról a magyar helyesírás szabályai itt találhatók. Eszerint (157.a) elsősorban a saját vagy a család írásmódját kell használni, méghozzá a hozzánk legközelebbi korból (157.b). Úgy tűnik, ebben a család nem egységes a 16. és 17. század fordulóján (Aláírások: István Kristóf Gábor Boldizsár Zsigmond), ami a hozzánk legközelebb eső kor. A következő a már kialakult szokás (157.c), ebben a szakirodalomban úgy tűnik, hogy az ecsedieket és a koraiakat inkább i-vel, a somlyaiakat inkább y-nal írják. Legutoljára a kialakulatlan írásmódnál (157.d) minimálisan hagyományos, mai szemmel sem zavaró alakot kell használni.

A szakirodalom zömével összhangban a korai Bátoriakat teljesen fonetikusan, i-vel és h nélkül, az ecsedi Báthoriakat h-val és i-vel, a somlyói Báthoryakat h-val és y-nal írjuk. De ettől is lehetséges eltérés, amikor bizonyítható, hogy az újkorban, magyar nyelvű levélben ő másképpen írt

Korai Báthoriak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamelyik György 1412-ben somlyói jobbágyaival levelez.[4]

Szaniszlófi Báthoryak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Báthory János, Báthory Szaniszló fia [12]
  • Báthory László, Báthory Szaniszló fia [12]
  • Báthory István (1427-ben említik), [15] Báthory Szaniszló fia [12]
  • Báthory László, István fia[12]
  • Báthory György, István fia[12]
  • Báthory Péter, István fia[12]
  • Báthory Mátyás, István fia[12]
  • Báthory Miklós (1462-1500), István fia[12]somlyói Báthoriak
  • Báthory Dominik, István fia[12]
  • Báthory Pelbárt, István fia[12]
  • Báthory János, István fia[12]
  • Báthory István, István fia[12]
  • Báthory Anna, István lánya[12]
  • Báthory Veronika, István lánya[12]
  • Báthory Potencia, István lánya[12]
  • Báthory Jadviga, István lánya[12]
  • Báthory Margit, István lánya[12]
  • Báthory Borbála, István lánya[12]
  • Báthory Péter, János fia [16]
  • Báthory Imre, János fia [17]

Somlyói Báthoryak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bereck fia János fia László Somlyót kapta hozományul, utódai pedig felvették a somlyói előnevet.

Ecsedi Báthoriak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bereck gyermekei közül a birtokaikon való megosztozásukkor Ecsed Lökös fia Péter-nek jutott, ez alkotta később az ecsedi ágat. Birtokközpontjuk a mai Nagyecsed volt. Egy részük bátori előnévvel szerepel, mert ők birtokolták a névadó Bátort.[1] A 14. század végén egy Báthori lány házassága és a Marczali családdal kötött örökösödési szerződés révén megszerzik a Marczaliak somogyi birtokait is.[5]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b http://www.nyirbim.hu/bkora.htm
  2. http://hbml.archivportal.hu/data/files/145128083.pdf
  3. A szatmári kistérség története
  4. ^ a b c Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437. [Budapest]: Gondolat. 1984 ISBN 9632814142  
  5. ^ a b c d e f http://epa.niif.hu/01600/01614/00007/pdf/nyjame_10_1967_103-107.pdf
  6. Erdély rövid története. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963 05 5543 3
  7. Szabó, Péter. Az erdélyi fejedelemség. Vince Kiadó. ISBN 963 9069 183 (1989) 
  8. Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. ISBN 963-547-085-1 (2000) 
  9. Fallenbüchl, Zoltán. Magyarország főméltóságai. Maecenas. ISBN 963-02-5536-7 (1988) 
  10. Nagy, László. Báthory Istvám emlékezete. Zrínyi Kiadó, Budapest 
  11. ^ a b http://genealogy.vanyi.org/hu/index.php/Vasv%C3%A1ri
  12. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w http://de.wikipedia.org/wiki/Haus_B%C3%A1thory
  13. ^ a b http://www.szatmarikisterseg.hu/kisterseg/torten.htm
  14. http://5mp.eu/web.php?a=tegnap&o=K0hiohkAEE
  15. C. Tóth: Ecsedi ág 276. o.
  16. C. Tóth: Szapolyai és Bátori 460. o.
  17. C. Tóth: Szapolyai és Bátori 460. o.
  18. http://www.kantorjanosi.hu
  19. ^ a b c d http://www.kislexikon.hu/bathory.html
  20. C. Tóth: Ecsedi ág 277. o.
  21. C. Tóth: Ecsedi ág 271. o.
  22. C. Tóth: Ecsedi ág 278. o.
  23. Horváth: Ecsedi várbirtokok 311. o.
  24. Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, 209. o. ISBN 963-14-0582-6 (2000) 
  25. ^ a b c d http://www.nyirbator.hu/a_nyirbatori_stallumok
  26. ^ a b Fallenbüchl, Zoltán. Magyarország főméltóságai. Maecenas Könyvkiadó, 118. o. ISBN 963-02-5536-7 (1988) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • C. Tóth: Szapolyai és Bátori: C. Tóth Norbert. „Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt”. Századok – A Magyar Történelmi Társulat folyóirata 2012, 146. évfolyam (2. szám), 441-463. o.  
  • C. Tóth: Ecsedi ág: C. Tóth Norbert. „A Bátori család ecsedi ága az 1440-es években”. Szabolcs–Szatmár-Beregi Szemle (2006/3.).  
  • Horváth: Ecsedi várbirtokok: Horváth Richárd. „Az ecsedi Bátoriak várbirtokai a kései középkorban”. Szabolcs–Szatmár-Beregi Szemle (2006/3.).  
  • Documenta ad historiam familiae Bátori de Ecsed spectantia I. Diplomata 1393-1540. Ad edendum praeparaverunt Richardus Horváth, Tiburtius Neumann, Norbertus C. Tóth. Szerk. C. Tóth Norbert. Nyíregyháza, 2011 (könyvismertetés Szaszkó Elek 2011, Turul 84/3, 105-107).
  • Báthori várkastély A Báthori család története
  • Nagy Iván Magyarország családai.
  • Borovszky Samu Szatmár vármegye.
  • Gyulafehérvári káptalan levéltára (1357).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]