Lancaster-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Lancaster-ház a Plantagenet-ház egyik oldalága volt Angliában. Anglia trónján három lancaster-házi uralkodó ült: IV. Henrik, V. Henrik és VI. Henrik. A dinasztia uralma a Rózsák háborúja néven elhíresült polgárháború idején szűnt meg, amikor vereséget szenvedtek a York-háztól.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lancaster-ház jelképe.

A család III. Eduárd angol király fiától, Genti Jánostól származott. Genti János apja halála után nem jutott nagy örökséghez, ezért feleségül vette Blanche of Lancastert, akinek révén megszerezte Leicester és Lancaster grófi címét, így ő lett a király után a leggazdagabb ember. 1362-ben unokaöccse, II. Richárd az ő kívánságára létrehozta a Lancasteri Hercegséget, amelynek ő lett a hercege. Genti János hátralevő életében végig nagy politikai befolyással bírt, 1399-ben, halála után azonban hercegségét elkobozták.

Ebben az évben azonban Genti János száműzött fia, IV. Henrik hazatért és serege élén meghódoltatta Angliát, II. Richárdot pedig elfogta és lemondatta a trónról, majd magát kiáltotta ki királynak. IV. Henriket fia, V. Henrik követte az angol trónon, 1413-ban.

Igény a francia trónra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V. Henrik felújította III. Eduárd király követelését a francia trónra, ezzel újra fellángolt a százéves háború. Henrik serege számos csatában győzött, ezek közül a legnagyobb gyűzelmet az Azincourt-i csatában aratta és szövetkezett Burgundia uralkodójával. 1420-ban a burgund herceg közreműködésével Henrik békét kötött VI. Károly francia királyal, melynek értelmében Henrik feleségül vette Károly lányát, Katalint és elfogadta a „Franciaország kormányzója” címet, valamint megegyeztek, hogy Károly halála után Henrik veszi fel a francia királyi címet. Ez a szerződés azonban kizárta örökségéből VI. Károly fiát, a későbbi VII. Károlyt.

VI. Károly halála után azonban a szerződést csak Franciaországnak az angolok és szövetségeseik által ellenörzött területén sikerült betartatni, a Loire-tól délre eső területeken Károlyt ismerték el VII. Károly néven francia királynak. Újra kiújult a háború, ezúttal azonban Károly oldalán volt a szerencse, aki Jeanne d’Arc segítségével hamar elfoglalta az angolok által ellenörzött országrészeket és 1429-ben Reims-ben hivatalosan is királlyá koronáztatta magát. V. Henrik még 1422-ben meghalt, fiát VI. Henriket pedig 1431-ben Párizsban francia királlyá koronázták, de ez már nem tudta megállítani a franciaországi angol uralom hanyatlását: 1453-ra Calais kivételével az angolok teljesen kiszorultak Franciaország területéről.

A rózsák háborúja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VI. Henrik gyenge kezű uralkodó volt, emellett még elmebetegségben is szenvedett. 1461-ben a York családból származó IV. Eduárd elfogta és saját magát kiáltotta ki királynak. 1470-ben azonban Henrik kiszabadult és helyreállította uralmát, de 1471-ben Westminster-i Edward, Henrik egyetlen fia elesett a Tewkesbury-i csatában, majd nemsokára Henrik újra Edward fogságába került, ahol meghalt. Vele kihalt a Lancaster-ház is.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a House of Lancaster című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.