Nikaiai Császárság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nikaiai Császárság
Βασιλεία τῶν Ῥωμαίων
1204. április 13. – 1261. december 25.
Nikaiai Császárság zászlaja
Nikaiai Császárság zászlaja
Angol nyelvű térkép. Az államalakulatot az "Empire of Nicaea" jelöli.
Angol nyelvű térkép. Az államalakulatot az "Empire of Nicaea" jelöli.
Általános adatok
Fővárosa Nikaia
Hivatalos nyelvek görög
Vallás ortodox kereszténység
Kormányzat
Államforma monarchiacsászárság
Dinasztia Laszkarisz-dinasztia
Elődállam
Utódállam
 Bizánci Birodalom
Bizánci Birodalom 

A Nikaiai Császárság a Bizánci Birodalom legnagyobb görögök által alapított utódállama volt a IV. keresztes hadjárat után. 1204-1261 között állt fenn, amikor is Konstantinápoly visszafoglalásával újra létrejött a Bizánci Birodalom. A mai Törökország ázsiai, anatóliai részén terült el.

Alapítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1204-ben a keresztes hadak elfoglalták Konstantinápolyt. V. Alexiosz császár elmenekült, és így tett III. Alexiosz veje, a kitartóan védekező Theodor Laszkarisz is. Székhelyét Nikaiában rendezte be, ahol 1206-ban az elmenekült pátriárka áldásával a nép császárrá kiáltotta ki.

A keresztesek által alapított Latin Császárság meglehetősen gyenge ellenőrzést gyakorolt a volt bizánci területek felett, ahol épp ezért görög utódállamok jöhettek létre (Nikaia mellett az Epiruszi Despotátus és a Trapezunti Császárság), melyek közül azonban Theodor és utódainak birodalma volt a legerősebb és a legjobb pozícióban ahhoz, hogy visszaszerezze a fővárost. Theodor nem azonnal arathatott sikert: 1204-ben Poemanenum és Bursa mellett vereséget szenvedett a latinoktól, ám kezére játszott a bolgárok megerősödése – Kaloján cár támadásai miatt I. Balduin seregét átvezényelték a Balkánra. A trapezunti támadókkal már sikeresen megbirkózott a nikaiai hadsereg.

Az elkövetkező években több szövetség és fegyverszünet köttetett és töretett meg mindegyik résztvevő részéről a latinok, görögök, szeldzsukok és bolgárok küzdelmében. Theodor a trónigényét többféleképpen is próbálta megerősíteni: új konstantinápolyi pátriárkát nevezett ki, és 1219-ben elvette Flandriai Jolánta lányát, ám 1222-ben elhunyt, és veje, Dukász János lett a császár.

Terjeszkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1224-ben a latin Thesszalonikéi Királyságot elfoglalta I. Theodor epiruszi despota, ám 1230-ban megsemmisítő vereséget szenvedett a bolgároktól. Trapezunt sohasem képviselt jelentős katonai erőt, így Nikaia maradt az egyetlen valamirevaló bizánci utódállam. III. János terjeszkedett az Égei-tenger térségében, és 1235-ben lepaktált II. Iván bolgár cárral, és beleegyezett, hogy az kiterjessze hatalmát Thesszaloníkire és Epiruszra. 1242-ben mongol támadás érte a Nikaiai Császárság nyugati szomszédját, az Ikóniumi Szultánságot, mely nekik köszönhetően megszűnt fenyegetésnek lenni az eredetileg szintén betöréstől tartó III. János birodalmára nézve.

1245-ben János szövetkezett a Német-Római Birodalommal, és elvette II. Frigyes császár leányát, Konstancia Annát. Közben birodalma egyre erősödött: 1248-ra leszámolt a bolgárokkal, és körbevette a Latin Császárságot, melytől élete végéig (1254) mind több területet hódított el.

II. Theodor idején a bolgárok fellázadtak Thrákiában, ám a császár leverte őket. Az Epiruszi Despotátus is szövetkezett az Akháj Fejedelemséggel illetve a Szicíliai Királysággal, immár nyíltan nikaiai-ellenes éllel. Az összecsapásra azonban már az ifjú IV. János uralkodása (és Palaiologosz Mihály régenssége) alatt került sor. Az 1259-es pelagóniai csatában legyőzték az ellenük küldött szövetséges erőket.

Konstantinápoly visszafoglalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1260-ban Mihály megkezdte Konstantinápoly ostromát, mellyel már III. János is hiába próbálkozott. A velenceiek által támogatott Latin Császárság ellen szövetkezett Genovával. Tábornoka, Alexiosz Sztratégopoulosz hónapokon keresztül tanulmányozta a várost az ostromra készülve, majd 1261 júliusában, mikor a latin haderő jelentős része a városon kívül harcolt, meggyőzte az őrséget, hogy nyissa meg a kapukat a görögök előtt. A városba érve porig égették a velencei negyedet.

VIII. Mihályt hamarosan elismerték császárnak, ezzel ismét létrejött a Bizánci Birodalom. A lakosság mindvégig a Nikaiai Császárságot tekintette a jogfolytonosságot garantáló államnak, noha a Trapezunti Császárságban szintén az Angelosz-császárok rokonai uralkodtak. Az új bizánci uralkodók a végig fennmaradó keresztes és görög utódállamokkal, illetve a hamarosan jelentkező oszmán török fenyegetéssel is kénytelenek voltak szembenézni.

Nikaiai császárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]