V. Henrik angol király
| V. Henrik | |
| Dei Gracia Rex Anglie et Francie Dominus Hibernie | |
 | |
| Anglia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1413. március 21. – 1422. augusztus 31. | |
| Koronázása | 1413. április 9. |
| Elődje | IV. Henrik angol király |
| Utódja | VI. Henrik angol király |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Lancaster-ház |
| Született | 1387. augusztus 19. Monmouth, Wales |
| Elhunyt | 1422. augusztus 31. (35 évesen) Vincennes-i vár |
| Nyughelye | Westminsteri apátság, London |
| Édesapja | IV. Henrik angol király |
| Édesanyja | Mary de Bohun |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Valois Katalin |
| Gyermekei | VI. Henrik angol király |
 | |
| V. Henrik aláírása | |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz V. Henrik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
V. Henrik angol király (Monmouth, Wales, 1387. augusztus 19. – Vincennes, 1422. augusztus 31.) IV. Henrik és Mary de Bohun fia. Walesi hercegként híresen bohém életet élt, de trónra lépésekor szakított korábbi életmódjával. A középkori Anglia egyik legkiemelkedőbb hadvezére, igazi katonakirály volt.
Élete[szerkesztés]
Királyként közbocsánatot hirdetett. A papság jóindulatát azzal iparkodott kiérdemelni, hogy John Wycliffe híveit (és a velük rokonszenvező lollardokat) hevesen üldözte. Henrik fő törekvése a francia trón elnyerése, az egykori franciaországi angol birtokok visszafoglalása volt.
1415. augusztus 13-án nagyjából tizenkétezer katonával partra szállt Normandiában. Négy nappal később megkezdte Harfleur ostromát, amely csak szeptember 22-én kapitulált előtte. Október 25-én az azincourt-i csatában súlyos vereséget mért a francia lovasseregre.[1]
1417 augusztusában újra átvitorlázott Normandiába, amikor az orléans-i párt a dauphinnel egyetértve, a burgundi herceget meggyilkoltatta, mire fia, Jó Fülöp még szorosabban kötődött Angliához. Az elszigetelt francia udvar kénytelen volt tehát békét kötni, mely 1420. május 21-én Troyes-ban létrejött. Ennek értelmében Henrik VI. Károly francia király leányát, Katalint feleségül vette, apósának halála után pedig a francia koronát is megörökölte volna, mely Katalintól származó gyermekeire is átszállt volna.
Természetesen a dauphin tiltakozott a szerződés ellen s a fellázított skótok támogatására számítva újra megindította a háborút. 1421. március 23-án Baugé (ma Baugé-en-Anjou része) mellett megverte ugyan az angolokat, de ennek hírére Henrik újabb sereggel hajózott át Franciaországba, ahol megint győztesen előnyomult; tervei keresztülvitelében azonban korai halála megakadályozta.
Felesége, Valois Katalin egy gyermeket szült Henriknek, a későbbi VI. Henriket.
Mint uralkodó, igazságszerető és törvénytisztelő volt. A középkor egyik kiemelkedő hadvezére, Angliában nemzeti hősként tekintenek rá. Özvegye, Katalin utóbb Owen Tudorhoz ment feleségül, kinek utódai VII. Henrikkel jutottak Anglia trónjára. V. Henrik a hőse William Shakespeare azonos című királydrámájának.
Halála[szerkesztés]
Hirtelen halt meg 1422. augusztus 31.-én a Vincennes-i kastélyban. Feltehetőleg vérhasban halt meg, Meaux ostroma alatt.[2] Azonban a betegség halála előtt már jóval korábban cselekvőképtelenné tehette. Halálának másik lehetséges oka a hőguta, halálát megelőző nap teljes testpáncélban lovagolt. 35 éves volt és 9 évig uralkodott.
Röviddel a halála előtt, fivérét János bedfordi herceget Franciaország régensévé, a trónörökös oltalmazójává nevezte ki, VI. Henrik, ekkor még csak néhány hónapos volt. Henrik nem élt azzal a lehetőséggel, hogy Franciaország királyává koronázzák, amire magabiztosan számíthatott a troyes-i megállapodás révén.
Henrik bajtársai, Lord Steward és John Sutton, Dudley bárója visszavitték Henrik testét Angliába, hogy királyi temetést kapjon. 1422. november 7-én temették el a Westminsteri apátságban. 1953-ban exhumálták a sírját és kiderült, hogy Henrik mellé temették Richard Courtenay-t, ez spekulációhoz vezetett, hogy Henrik és Courtenay talán szerelmesek voltak. Henrik utolsó akarata, hogy miként temessék el és erre konkrét utasításokat adott, azonban nem említette a mással való együtt temetést.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ John Keegan: A csata arca, 94-102. oldal ISBN 978-963-05-9371-7
- ↑ Henry V (c. 1387–1422). BBC
- ↑ Strong & Strong (1981. január 1.). „Last Will and Codicils of Henry V”. The English Historical Review XCVI, 79–89. o. DOI:10.1093/ehr/XCVI.CCCLXXVIII.79.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Henrik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
- Mártonffy András: Agyműtét a középkorban, érzéstelenítés nélkül (= az 1403-as shrewsburyi csatában Henrik koponyájába fúródott nyílvessző eltávolítása). Képmás.hu. (Hozzáférés: 2022. január 23.)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Előző uralkodó: IV. Henrik |
|
Következő uralkodó: VI. Henrik |
.svg)
