Luxemburg nagyhercegeinek listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Luxemburg története ugyan több évszázadra tekint vissza, hiszen igen tekintélyes területnek számított a középkor Európájában. Először grófok uralták, majd hercegek és végül nagyhercegek, akik mind a mai napig az ország trónján ülnek. A középkorban kialakult hercegség területe más birtokokat is magába foglalt, és 1441-ben végleg feledésbe merült a luxemburgi hercegi cím. A francia forradalom után Napóleon elfoglalta a hercegség területét, és amikor összeült a francia háborúkat lezáró bécsi kongresszus, 1815-ben, a koronás fők nem tudtak megegyezni Luxemburg hovatartozását illetően, ezért ideiglenesen elismerték annak autonómiáját, de úgy döntöttek, hogy a holland uralkodó hatalma alá helyezik. A teljes beolvasztást megakadályozta az ott állomásozó porosz haderő.

Évek múltán kitört a belga forradalom a holland elnyomás ellen, amelyhez csatlakozott Luxemburg is. 1830-ban a függetlenedő Belgium egyik tartományává vált, de a német ajkú keleti országrész nem vette jó néven a francia befolyású belga kormányzatot. Ezért 1839-ben, a londoni szerződésben kettészakadt Luxemburg, és annak keleti fele nagyhercegségként, továbbra is a holland uralkodó fennhatósága alatt kivált Belgiumból.

Az 1866-os porosz-osztrák háború szétrobbantotta a Német Szövetséget – amelynek Luxemburg is a része volt –, és III. Napóleon császár megpróbált területekre szert tenni, amivel ellensúlyozhatta volna, hogy Poroszország területe megnagyobbodott. Mivel a császár nem avatkozott bele a konfliktusba, Luxemburg jogos „borravalónak” tűnt a szemében, és odáig ment, hogy 5 millió holland forintot kínált III. Vilmos nagyhercegnek érte. A herceg, akinek pénzre volt szüksége, kénytelen volt belemenni az üzletbe, és Poroszország felhatalmazását kérte az eladáshoz, mivel Poroszország még fenntartott egy helyőrséget Luxemburgban. Bismarck kancellárnak azonban sikerült megbuktatnia a tervet, mivel Luxembourg (a város) stratégiailag fontos helyen van, és Észak-Európa legjobb erődítményének számít. A második londoni szerződés 1867-ben garantálta Luxemburg örökös függetlenségét és semlegességét. Az erődítményt azonban lerombolták, a porosz helyőrség elhagyta a várost, és III. Napóleont becsapták...[1]

A luxemburgi nagyhercegek időrendben:

Ház Uralkodó Hatalmon volt Megjegyzések
Az Orange-Nassau-ház nagyhercegei
Orániai–Nassau I. Vilmos 1815-1840 Hollandia királya is egyben.
Orániai–Nassau II. Vilmos 1840-1849 Hollandia uralkodója is
Orániai–Nassau III. Vilmos 1849-1890
A Nassau-Weilburg-ház nagyhercegei
Nassau-Weilburg Adolf 1890-1905
Nassau-Weilburg IV. Vilmos 1905-1912
Nassau-Weilburg Mária Adelaida 1912-1919 lemondott
Nassau-Weilburg Sarolta 1919-1964 lemondott
Nassau-Weilburg János 1964-2000 lemondott
Nassau-Weilburg Henrik 2000- napjainkban is ő ül Luxemburg trónján

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Isabelle Bricard: Európai uralkodócsaládok, Gabo, 2001, ISBN 963-9237-86-8