Pallavicini család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pallavicini család
OrszágStato Pallavicino(wd)
Castrói Hercegség(wd)
Zibellói Őrgrofság(wd)
Genovai Köztársaság
Pápai állam
Osztrák–Magyar Monarchia
Olasz Királyság
Rangőrgrófi
A Wikimédia Commons tartalmaz Pallavicini család témájú médiaállományokat.
A Pallavicini család címere (Hofburg, 2011)

A Pallavicini család első írásos említése 960-ból származik. A família 1360. június 2-án kapott őrgrófi (marchese=márki) rangot, amelynek magyarországi és ausztriai használatát 1868-ban erősítette meg az uralkodó. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen főúri család, amely az idegen eredetű őrgrófi címmel élt huzamosabb ideig Magyarországon.

A család története[szerkesztés]

Pallavicini Sforza (1519–1585), magyarországi és erdélyi zsoldosvezér, a Velencei Köztársaság tábornoka
Agostino Pallavicini(wd) (1577–1649), 103. genovai dózse (1637–1639), Korzika királya
Opizio Pallavicini(wd) bíboros (1632–1700), spoletói érsek
Őrgróf Pallavicini János-Lukács(wd) (16971773)

A Pallavicinieknek négy főága volt – a lombardiai, a varanói, a genovai és a rospigliosei. A família talán legismertebb tagja Sforza Pallavicini bíboros volt, aki megírta a tridenti zsinat történetét. A család első tagja, aki kapcsolatba került Magyarországgal, szintén a Pallavicini Sforza nevet viselte – ő a család lombardiai ágából származott, és az 1540-es erdélyi hadjárat egyik vezetője volt. Közreműködött Fráter György meggyilkolásában. 1552. augusztus 11-én a palásti csatában török fogságba került és csak négyévnyi fogság után szabadult. 1585-ben halt meg.

Pallavicini János-Lukács őrgróf (Gianluca Pallavicini)[szerkesztés]

A hazánkban jelentős birtokossá váló Pallaviciniek a család genovai ágából származtak. Pallavicini János-Lukács (*Genova, 1697. szeptember 23. –† Bologna, 1773. szeptember 27.) őrgróf 1731-ben a Genovai Köztársaság követeként került Bécsbe, ahol III. Károly király szolgálatába lépett, és az 173839-es török elleni hadjárat idején már a dunai hajóhad parancsnoka volt. 1746-ban Parma ostrománál megsebesült. Ezután a visszafoglalt észak-itáliai tartományok helytartójává nevezték ki, a posztot 1753-ig töltötte be. Pallavicini János-Lukács őrgróf unokaöccsének, Pallavicini János-Károly (17391788) őrgrófnak a fia, Pallavicini Edvard (17871839) őrgróf 1803. szeptember 29-én I. Ferenc magyar királytól magyar indigenátust (nemesség honosságot) nyert.

Pallavicini János-Károly (Giovanni Carlo Pallavicini) és felmenői[szerkesztés]

Pallavicini Edvard: A magyar nemesi honossággal rendelkező Pallavicini család megalapítója[szerkesztés]

Pallavicini Antal őrgróf[szerkesztés]

Pálinkás Antal (szül. Pallavicini Antal őrgróf) (Budapest, 1922. július 30.Budapest, 1957. december 10.), honvéd őrnagy, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja. Az 1989-es rendszerváltás után rehabilitálták és posztumusz ezredessé léptették elő.

Kastélyaik[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dr. Virág Zsolt tanulmánya
  • országgyűlési almanachok
  • Révai nagy lexikona, a Pallas nagy lexikona
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Vasárnapi Ujság, 44. évfolyam, 42. szám
  • Pallavicini genealógia
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 450. o. ISBN 963-9257-11-7  
  • Constantin von Wurzbach: Pallavicini, die Grafen und Markgrafen, Genealogie. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 21. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1870, S. 231 (Digitalisat).
  • Luigi Chini: I Pallavicino - la storia di una famiglia longobarda. L.I.R. edizioni, Piacenza 2014.
  • Barbara Bernabò: I Pallavicini di Genova tra XIV e XVI secolo, in „Quaderni Obertenghi“, III, 2011, 69–150. oldal
  • Martha Riess: Die Familiengeschichte des Hauses Pallavicini in Österreich-Ungarn PDF auf www.palais-pallavicini.at
  • Heinrich von Kadich, Konrad Blažek: Der mährische Adel (= J. Siebmacher’s grosses und allgemeines Wappenbuch. Vierten Bandes zehnte Abtheilung). Bauer & Raspe, Nürnberg 1899, S. 95, 96; Tafel 75.
  • Gustavo Mola di Nomaglio: Geografia feudale dei Pallavicino in Piemonte tra medioevo ed età moderna, in “Quaderni Obertenghi”, 4, Secc. XVI-XIX, Roma, Associazione Culturale Obertenga, pp. 181–248, 2014 [1]
  • Genealogisches Taschenbuch der deutschen gräflichen Häuser auf das Jahr, 1868, 600ff o., Historischer Abriss Digitalisat).