Stuart-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Jakab, a Stuart-ház első brit uralkodójának címere

A Stuart- avagy Stewart-ház a Skót Királyság, később az Angol Királyság, végül Nagy-Britannia Királyságának uralkodóháza volt. VI. Jakab skót király vette át a francia Stuart helyesírást, miután apja, Henrik címzetes skót király, I. Mária skót királynő második férje is ebben a formában használta a családnevét. Maga a név egy ősi skót udvari címből származik: High Stewards of Scotland (Skócia főudvarmesterei).

A Stuart-ház 336 évig uralkodott a Skót Királyságban, 1371 és 1707 között. I. Erzsébet, Anglia királynőjének legközelebbi örököse VI. Jakab skót király (Angliában I. Jakab néven) volt, aki Erzsébet nagyapjának, VII. Henriknek – a Tudor-ház alapítójának – ükunokája volt, mivel VII. Henrik lánya, Tudor Margit IV. Jakab skót királyhoz ment feleségül, s ő szülte V. Jakab skót királyt, akinek a lánya, Stuart Mária volt VI. Jakab édesanyja. Stuart Jakab megörökölte az Angol Királyság és az Ír Királyság trónját, így mindhárom szigeti nép feje lett, ráadásul 1603 és 1625 között a francia trónért is küzdhetett. Ez utóbbi időszak alatt a Stuartok Nagy-Britannia uralkodóinak hívatták magukat, bár parlamentáris unió a Stuart-ház utolsó királynőjének, Annának uralkodásáig nem létezett. A Stuartokat a Hannover-ház követte, az ő dinasztiájuk protestáns szemszögből volt fontos, elsősorban Írország londoni kormányzat alá vonásának ügyében. Az eredeti Stuart klán még mindig létezik, a családnak különféle kadét és illegitim ágai maradtak fenn.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stuart-ház első ismert tagja I. Flaald (Seneschal Flaald), Dol-de-Bretagne és Combourg urának 11. századi breton követője. Flaald és közvetlen leszármazottai birtokolták Dol urának háznépében a Dapifer (étekhordó) örökölhető és tiszteletbeli tisztségét. Unokája, II. Flaald I. Henrik angol királyt támogatta, és sorsdöntő lépést tett azzal, hogy Bretagne -ból Britanniába ment, amely a Stewartok későbbi szerencséjének bölcsője (beleértve azt a lassan kialakuló, hosszantartó hagyományt, miszerint a normandiai (de) Ferrer nemesi családból házasodnak). Walter a Steward (meghalt 1177-ben), II. Flaald unokája, a Shropshire –beli Oswestry-ben született. Testvérével, Vilmossal együtt, aki a Fitzalan család leszármazottja volt (Arundel grófja), Matilda császárnőt támogatta az Anarchiának nevezett időszakban. Matildát nagybátyja, I. Dávid skót király segítette, Walter pedig követte Dávidot északra 1141-ben, miután Matildát István angol király fogságba ejtette. Walter földbirtokot kapott Renfrewshire-ben és a Lord High Steward címet is neki adták. IV. Malcolm skót király örökölhetővé nyilvánította ezt a tisztséget, mely így Walter fiára szállt, aki felvette a Stewart előnevet. A hatodik High Steward of Scotland, Walter Stewart (1293-1326), feleségül vette Marjorie Bruce-t, Robert the Bruce lányát, és fontos szerepet játszott a Bannockburn-nél vívott csatában, így kapcsolatai révén szerzett hírnevet. Fiuk, II. Róbert skót király a Bruce-ház örököse volt; végül a skót trónra került, amikor nagybátyja, II. Dávid utód nélkül hunyt el 1371-ben.

1503-ban, IV. Jakab skót király megpróbálta megerősíteni a békét Angliával, ezért elvette VII. Henrik lányát, Tudor Margitot. Fiuk, a későbbi V. Jakab születése tette a Stewart-házat a Tudor-ház követőjévé, és az angol trón várományosává. Tudor Margit később Archibald Douglas, Angus 6. grófjának felesége lett, lányuk, Margaret Douglas, Henry Stuart, Lord Darnley anyja. 1565-ben, Darnley elvette fél-unokatestvérét Máriát (I. Mária skót királynő), aki V. Jakab lánya volt. Darnley apja Matthew Stewart, Lennox 4. grófja, a Stewart-ház Darnley ágának tagja. Lennox közvetlen felmenője Alexander Stewart, 4. High Steward of Scotland, másik őse II. Jakab skót király, így Mária után a trón várományosa. Darnley tehát apai részről Mária rokona, és házasságuk idején sorban a második a skót trónért. E kapcsolat miatt Mária örökösei a Stewart-ház tagjai maradtak. Mivel hosszú ideig éltek a francia Aubigny-sur-Nère-ben, ami a Darnley-ág birtokában állt, előnevüket Stuart-ra változtatták. Feudális és dinasztikus szempontból a skótok újra francia segítségre támaszkodtak, II. Károly angol király uralkodása alatt, akinek törvénytelen fia született Louise de Kérouaille, Portsmouth bárónőjétől. Ez az ág kapta meg a fő Stuart-apanázst (Lennox és Aubigny), valamint a fő Tudor-apanázst (Richmond). Ilyen módon az Örök Béke Szerződés és az Auld Alliance (Ősi Szövetség) szimbolikusan jelen lehetett a nemesség előtt, mint maga a Brit Királyi Család.

A francia kapcsolatok mindvégig népszerűtlenek maradtak, ez pedig a Stuart-ház bukásához vezetett, akik kölcsönösen ellenségnek tekintették egymást az előretörő protestáns germanista nacionalistákkal és urbánus merkantilistákkal, ami szemben állt a katolikus feudalizmussal és vidéli manioralizmussal. A Három királyság háborúja és a Nagy egység háborúja végül arra késztették a családot, hogy titokban a Brit szigetek szívébe menjen, így váltak a konzervatív radikalizmus és romantika ironikus jelképévé. Prominens Stuart-leszármazottak (Jakobiták) továbbra is szembenálltak az új renddel, de csak addig jártak sikerrel, amíg ezt az új vezetőség, azaz a Hannoverek szabályai szerint tették, és nem volt esélyük a trónra. Charles Lennox, Richmond 3. grófja és Charles James Fox ellenszegült az uralkodó III. György akaratának az amerikai patrióta whigek kedvéért. Ily módon az egykori Stuart torik liberálisok lettek, és a tolerancia szellemét helyezték előnybe, melyet szociális és vallási értelemben II. Jakab király javasolt. Amiatt, hogy a római katolikus egyházat a Stuartokkal azonosították, a katolikus emancipációt nem fogadták el, amíg a Jakobiták tevékenységét (egyenes ági Stuart-leszármazottak képviseletében) semlegesítették és IV. György biztosította ennek törvényességét dinasztiájának egész nagy-britanniai sikere érdekében. Bár a whig pártnak szándékában állt a toleranciát Írországra is kiterjeszteni, ez nem állt a György-párti, németbarát torik érdekében. A tény, hogy képtelenek voltak megegyezést kötni, később szerepet játszott Írország jelenlegi megosztottságában. Az ulsteri Stuart-ültetvény idejére visszavezethető északír problémákban benne rejlett a kevésbé teuton Windsor-ház trónra kerülésének lehetősége VIII. Eduárd lemondásának krízisével, és jelentősnek bizonyult egy dekolonizált Nemzetközösség imperiális föderációjának elutasításában.

A Stuart-ház fejei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dapifers of Dol[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Flaithri I (meghalt kb.1080)
  • Alan I (meghalt ?)
  • Alan II (meghalt 1095)
  • Flaithri II (meghalt kb.1101-1102)
  • Alan III (meghalt kb.1121)

Skócia magas rangú Stuartjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Walter the Steward, 1. High Steward of Scotland (meghalt 1177)
  • Alan Stewart, 2. High Steward of Scotland (meghalt 1204)
  • Walter Stewart, 3. High Steward of Scotland (meghalt 1246)
  • Alexander Stewart, 4. High Steward of Scotland (meghalt 1283)
  • James Stewart, 5. High Steward of Scotland (meghalt 1309)
  • Walter Stewart, 6. High Steward of Scotland (meghalt 1326)
  • Robert Stewart, 7. High Steward of Scotland (II. Róbert skót király lett)

Skót uralkodók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy-Britannia, Franciaország és Írország uralkodói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jakabi trónkövetelők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jakab Eduárd; ellenfelei „idősebb trónkövetelő”-nek (Old Pretender), támogatói „a vízen túli királynak (the King Across the Water) nevezték, VIII. Jakab skót és III. Jakab angol királyként nyújtotta be a trón iránti igényét (1701-1766)
  • Károly Eduárd; akit az angolok csak „fiatal trónkövetelő”-nek (Young Pretender) hívtak), III. Károlyként szeretett volna trónra kerülni. A skótoknak ő a „csinos Károly herceg” (Bonnie Prince Charlie) (1766-1788)
  • Henrik Benedek, IX. Henrikként követelte a trónt (1788-1807)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Addington, Arthur C. The Royal House of Stuart: The Descendants of King James VI of Scotland (James I of England). 3v. Charles Skilton, 1969-76.
  • Cassavetti, Eileen. The Lion & the Lilies: The Stuarts and France. Macdonald & Jane’s, 1977.

Ez a szócikk részben vagy egészben a The House of Stuart című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]