Welf-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Welf-dinasztia német és részben burgund területeken uralkodó, eredetileg frank nemesi család volt, melyet az alábbi fő ágakra oszthatunk fel:

  • Rudolfing-ág, Burgundia királyai
  • délnémet Welf-ág
  • idősebb Welf-ág
  • fiatal sváb ág
  • fiatal szász ág

Eredetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család eredetét homály fedi, annyi azonban bizonyosan állítható, hogy a korabeli forrásokban feltűnik egy Welf nevű gróf, aki Nagy Károly császársága ideje alatt élt. A gróf lányát, Judithot 819-ben Jámbor Lajoshoz adták feleségül, mellyel a család jelentős befolyásra tett szert. Ezt később tovább erősítették a több császárhoz is fűződő rokoni kapcsolatok.

A család eredetére vonatkozóan eltérőek a vélekedések. A két legnépszerűbb elmélet szerint a család frank, vagy sváb eredetű, más források bajor eredetet is említenek. A délnémet eredet viszont kétségkívül állítható.

A család már a 9. században a nemesség legelőkelőbb rétegeinek pozícióját töltötte be, azonban a családra "Welfekként" való utalással először csak a 12. században találkozunk. Egyedülálló módon a család története végigkíséri az egész középkort. (Bár a férfi-ág a 11. században kihalt, házasság révén az Este-i II. Azzo [†1097] utódai is ide számítanak.)

A dinasztia császárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Ottó

Rokoni kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Staufen dynasty.JPG

Forrásmunka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]