Wettin-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Wettin-ház Albert-ágának címere

A Wettin-ház szász hercegi és királyi család, mely nevét Wettin váráról kapta. A dinasztia alapítója Burchard szorb őrgróf (†908). A dinasztia hatalmát I. Konrád alapozta meg.

A család hatalmának megalapozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konrád 1123-ban meghódította Meissent, és Alsó-Lausitzot a család egy másik ágától. További építkezéseikkel, például Drezdában a család tovább növelte hatalmát.

A birodalom elsők közötti báróiként számos középkori dinasztiával kapcsolatokat építettek ki, például a Piastokkal és a Přemysl-házzal.

1249-ben a család megszerezte Türingiát is.

A család hatalma jelentősen megnövekedett, amikor 1423-ban Zsigmond császár I. (IV. Harcias) Frigyesnek adományozta a szász választófejedelmi címet.

A család két ágra szakadása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1485-ös lipcsei egyezséggel a család két ágra szakadt.

Az Ernő-ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ernő-ág (németül Ernst) egyik jelentős uralkodója III. (Bölcs) Frigyes, akinek wartburgi udvarában Luther elkészítette a német Biblia-fordítást.

A schmalkaldeni háborút követően V. Károly megfosztotta tisztségeitől az Ernő-ágat, s azt az Albert-ági Móricnak adományozta

Az Albert-ág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatalom megszerzésével az Albert-ági Móric (1521-1553) megszerezte az Ernő-ág birtokait is.

I. János György, az ág egyik fontos uralkodója a Protestáns Unió hadvezére volt a harmincéves háború folyamán. Uralkodása alatt a család birtokai tovább növekedtek.

Egy másik fontos Albert-ági uralkodó volt Erős Ágost, aki a szász uralkodói címen kívül a lengyel királyi címet is viselte.

A napóleoni háborúk során III. Frigyes Ágost választófejedelem belépett Napóleon oldalára állt, a császár ezért elismerte őt a Szászország királyának (I. Frigyes Ágost néven). 1806-ban a király csatlakozott a Napóleon által létrehozott Rajnai Szövetségbe, 1807-ben megkapta a Napóleon által kreált Varsói Hercegség uralkodói címét is (Varsó hercege). A szövetségért azonban az uralkodócsalád és az ország Napóleon bukása után súlyos árat fizetett, Szászország jelentős területeit Poroszországhoz és Bajorországhoz csatolták.

Az utolsó uralkodót, III. Frigyes Ágostot az 1918-as forradalom vihara söpörte el.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 247-248. old.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]