III. Frigyes Ágost szász király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Frigyes Ágost
Friedrich August III van Saksen.jpg
III. Frigyes Ágost (Fénykép, 1902.)

Szászország királya
Uralkodási ideje
1904. október 15. – 1918. november 13.
Elődje I. György király
Utódja – (Weimari Köztársaság)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wettin-ház, Albert-ág
Teljes neve Friedrich August Johann Ludwig Karl Gustav Gregor Philipp von Sachsen
Született 1865. május 25.
Drezda
Elhunyt 1932. február 18. (66 évesen)
Sybillenort (Alsó-Szilézia)
Nyughelye Drezdai székesegyház, Wettin-kripta
1932. február 23.
Házastársa Lujza Antonietta osztrák főhercegnő
Gyermekei Frigyes Ágost György
Frigyes Keresztély
Ernő Henrik
Maria Alix Carola
Margit Karola Vilma
Mária Aliz Luitpolda
Anna Mónika Pia
Édesapja I. György szász király
Édesanyja Mária Anna portugál infánsnő
Ez a szócikk Szászország utolsó királyáról szól. III. Frigyes Ágost szász választófejedelmet (1750–1827) lásd itt.

Frigyes Ágost szász királyi herceg, teljes nevén Frigyes Ágost János Lajos Károly Gusztáv Gergely Fülöp (németül) Friedrich August Johann Ludwig Karl Gustav Gregor Philipp von Sachsen (Drezda, 1865. május 25.Sybillenort, Alsó-Szilézia, ma: Szczodre, Lengyelország, 1932. február 18.); a Wettin-ház Albert-ágából származó szász királyi herceg, 1902-től a Szász Királyság trónörököse, 1904–1918 között III. Frigyes Ágost néven Szászország utolsó királya, I. (IV.) Károly császár és király anyai nagybátyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of Wettin House Albert Line.png

Édesapja a Wettin-házból származó Frigyes Vilmos György szász királyi herceg, a későbbi I. György szász király (1832–1904) volt, I. János szász király (1801–1873) és Amália Auguszta bajor királyi hercegnő (1801–1877) fia, apai ágon Miksa szász királyi herceg (1759–1838), anyai ágon I. Miksa bajor király (1756–1825) unokája. A legősibb német uralkodó családból, a szász Wettin dinasztiából származott, amely a mai Szászország, Szász-Anhalt és Türingia területét uralta.

Édesanyja a Mária Anna portugál infánsnő (1843–1884) volt, az utolsó Bragança-házi portugál uralkodónak, II. Mária (da Gloria) királynőnek (1819–1853) és férjének, a Szász–Coburg–Gothai-házból II. Ferdinánd portugál királynak (1816–1885) legidősebb leánya.

Szülei házasságából 8 gyermek született, hatan érték meg a felnőttkort:

  • Mária Johanna Amália (1860–1861), kisgyermekként meghalt.
  • Erzsébet Albertina Karolina (1862–1863), kisgyermekként meghalt.
  • Matilda Mária Auguszta (1863–1933), akit több osztrák főherceg is visszautasított, végül nem is ment férjhez.
  • Frigyes Ágost János herceg, trónörökös (1865–1932), 1904-től III. Frigyes Vilmos néven Szászország királya lett.
  • Mária Jozefa Lujza hercegnő (1867–1944), aki 1886-ban Ottó Ferenc osztrák főherceghez ment feleségül, az ő fiuk I. (IV.) Károly császár és király.
  • János György Piusz herceg, Szászország hercege (Prinz von Sachsen, Herzog zu Sachsen) (1869–1938), Szászország trónjának utolsó várományosa, aki kétszer nősült, de gyermektelenül halt meg.
  • Miksa Vilmos Ágost herceg (Prinz von Sachsen, 1870–1951), akit katolikus pappá szenteltek és lemondott trónigényéről.
  • Albert Károly Antal herceg (Prinz von Sachsen, 1875–1900), aki fiatalon, autóbalesetben halt meg, gyermektelenül.

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1877-ben belépett a szász királyi hadseregbe. Családi háttére miatt természetesen gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1898-ban altábornaggyá léptettk elő, és kinevezték a 23. hadosztály parancsnokává, amelyet ezután Királyi 1. Szász Hadosztállyá kereszteltek át (1. Königlich-Sächsische Division). 1902-ben kinevezték a Királyi I. Szász Hadtest (I. Königlich-Sächsisches Armee-Korps) parancsnokává.

III. Frigyes Ágost szenvedélyes hegymászó volt, az Alpok számos csúcsát, köztük a Großglocknert is megmászta.

Felesége, Lujza Antonietta főhercegnő
Frigyes Ágost gyermekeivel

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1891. november 21-én Frigyes Ágost herceg Bécsben feleségül vette a Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai ágából származó Lujza Antonietta osztrák főhercegnőt (1870–1947), IV. Ferdinánd címzetes toszkánai nagyherceg (1835–1908) és Aliz Bourbon–pármai hercegnő (1849–1935) legidősebb leányát. A vőlegény 20 000 aranymárka jegyajándékot adott. A házasságból 7 gyermekük született, hatan megérték a felnőttkort:

  • Frigyes Ágost György koronaherceg (Friedrich August Georg von Sachsen, 1893–1943), jezsuita pap.
  • Frigyes Keresztély herceg (Friedrich Christian von Sachsen, 1893–1968), 1932-től haláláig a Wettin-ház Albert-ágának feje.
  • Ernő Henrik herceg (Ernst Heinrich von Sachsen, 1896–1971), 1923–1945-ig az Albert-ág vagyonának kezelője, 1921-ben Sophie von Luxemburg hercegnőt (1902–1941), majd 1947-ben Gina Dulon színésznőt (1910–2002) vette feleségül.
  • Maria Alix Carola hercegnő (*/† 1898), születésekor meghalt.
  • Margit Karola Vilma (Wilhelmina) hercegnő (1900–1962), aki 1920-ban Friedrich von Hohenzollern porosz herceghez (1891–1965) ment feleségül.
  • Mária Aliz (Alix) Luitpolda (1901–1990), aki 1921-ben Franz Joseph von Hohenzollern porosz herceg felesége lett.
  • Anna Mónika Pia (1903-1976), 1924-től József Ferenc főherceg felesége.

Frigyes Ágost felesége, Lujza Antonietta könnyed, olaszos környezetből származott, természetes életvidámsága, a körülötte nyüzsgő gyermeksereg igen népszerűvé tette őt az alattvalók körében. Nehezen tűrte azonban a szász udvari szigorú etikettjét. Rossz viszonyba került mogorva sógornőjével, a több férjhez-adási kísérlet ellenére pártában maradt Matilda királyi hercegnővel, Frigyes Ágost legidősebb nővérével.

Házasságának felbomlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1902. június 19-én az öreg Albert király utód nélkül elhunyt. Öccse, a 70 éves I. György király, Frigyes Ágost apja örökölte a trónt. Frigyes Ágost a Szász Királyság trónörökösévé, felesége koronahercegnévé (Kronprinzessin von Sachsen) lépett elő. Az idős György királyt tanácsadói és családtagjai igyekeztek meggyőzni, adja át helyét legidősebb fiának, Frigyes Ágost trónörökösnek, de ő makacsul ragaszkodott trónjához.

Lujza hercegné életvidámsága ellenszenvet ébresztett az idős György királyban és belügyminiszterében, Metzsch-Reichenbach grófban is. A koronahercegnének gonosz intrikákkal kellett küzdenie. Férjére sem számíthatott, mert Frigyes Ágost alávetette magát apja akaratának. A magára maradt koronahercegné, öt (élő) gyermek anyja, viszonyt kezdett gyermekeinek nyelvtanárával, a belga André Gironnal. Az őt megfigyelés alatt tartó titkosrendőrség rájött erre, és tájékoztatta a királyt.[1]

1902 végén Lujza Antonietta hercegné, aki már hetedik gyermekével volt várandós, Drezdából a Genfbe szökött szeretőjéhez, André Gironhoz, akit születendő gyermeke apjának tartott. (Későbbi emlékirataiban szökését azzal indokolta, hogy apósa elmegyógyintézetbe akarta őt záratni). Tervét segítette saját bátyja, Lipót Ferdinánd Szalvátor főherceg, a család fekete báránya, aki hamarosan maga is kilépett a Habsburg-házból, polgári nevet vett fel (Leopod Wölfling). A genfi rendőrség és sajtó felfedezte őket, nyilvános botrány robbant ki.[2]

A német arisztokrácia első modern kori nagy erkölcsbotránya éppen a szigorúan katolikus szász uralkodócsaládot érintette. A konzervatív sajtó és az arisztokrata szalonok egyöntetűen elítélték az öt (élő) gyermekét és királyi férjét hátrahagyó, közrendű személlyel összeálló hercegné viselkedését. [3]

Frigyes Ágost apja, a király azonnal, 1902. december 31-én különleges bíróság felállítását rendelte el, amely igen gyorsan, már 1903. február 11-én kimondta a koronaherceg házasságának felbontását. A közvetlenül érintett családapát, Frigyes Ágostot meg sem hallgatták. A válás kimondásáig Lujza Antonietta Genfben élt szeretőjével, Gironnal, nyilvánosan is mutatkoztak együtt, a válás kimondása előtt azonban kapcsolatuk ismeretlen okból megszakadt, Giron elutazott Genfből.

1903. május 4-én Lindauban megszületett Lujza Antonietta hetedik gyermeke, Anna Mónika Pia. A György király által Genfbe küldött szülészprofesszor, Dr. Leopold megvizsgálta az újszülöttet, annak testi jegyeiből Frigyes Ágost koronaherceg apaságát vélelmezte, így Frigyes Ágost a gyermeket saját leányának, a királyi udvar pedig szász királyi vérből született hercegnőnek ismerte el. [4]

A kínos helyzetet mielőbb rendezni kellett. Frigyes Ágost apja, György király ex-menyének a „Montignoso grófnő” címet adta, és nagyvonalú kegydíjat (apanázst) folyósított számára. Ennek feltételeként azonban azt követelte, hogy a hetedikként született kisleánynak is a drezdai királyi udvarban kell maradnia, idősebb testvéreivel együtt. Ebbe Lujza Antonietta semmiképpen nem akart beleegyezni, gyermeke átadását minden eszközzel akadályozni igyekezett. [5]

I. Ferenc József császár, a Habsburg–Lotaringiai-ház feje súlyosan elítélte rokonának, Lujza főhercegnőnek viselkedését, de a házasság felbontását a szigorúan katolikus császár sohasem ismerte el érvényesnek. Ez tovább rontotta a két uralkodócsalád amúgy sem felhőtlen viszonyát. György király 1904. október 15-én meghalt, de még halálos ágyán megígértette fiával, Frigyes Ágosttal, hogy az ex-koronahercegnét, aki szégyent hozott a dinasztiára, nem engedi visszatérni a drezdai királyi udvarba és gyermekeit is távol tartja tőle.

Szászország királya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koronaherceg 1904. október 15-én III. Frigyes Ágost néven örökölte elhunyt apja trónját. Trónra lépésekor letette hadtest-parancsnoki beosztását. Ennek ellenére 1912-ben azért még előléptették vezértábornaggyá (Generalfeldmarschall).

1905. április 23-án megalapította a szász királyi Frigyes Ágost-érdemérmet (Friedrich-August-Medaille), olyan, őrmesternél alacsonyabb rangú és velük egyenlő rangot elért polgári személyek szolgálat közben háborús és békeidőben tanúsított kiemelkedő érdemeinek elismerésére. („zur Anerkennung verdienstlicher Leistungen bei Mannschaften vom Feldwebel abwärts und diesen im Range gleichstehenden Zivilpersonen im Kriege und Frieden).”

A Mária Anna-rend

Édesanyjának, az elhunyt Mária Anna infánsnőnek emlékezetére Frigyes Ágost 1906. május 15-én megalapította a Mária Anna-rendet (Maria-Anna-Orden), amelynek három osztálya volt, az udvar vagy a közjó érdekében kiemelkedő munkát végzett nők kitüntetésére. 1913. január 21-én a király e mellé megalapította még a Mária Anna-kereszt Alapítványt (Stiftung des Maria-Anna-Kreuzes) is.

Ex-felesége, Lujza Antonietta főhercegnő 1907-ben feleségül ment Enrico Toselli zeneszerzőhöz, ekkor Frigyes Ágost elvette tőle legifjabb leányát, Anna Mónika Pia hercegnőt is (1907. október 26-án). Ekkor már Ferenc József is elismerte Lujza Antonietta első házasságának felbomlását, kitagadta őt a Habsburg-családból, megfosztva főhercegnői címétől és előjogaitól.

1908-ban Lujza második házassága is felbomlott, ekkor előbb különc nagybátyjához, Lajos Szalvátor főherceghez költözött Mallorcára, aztán visszatért Brüsszelbe. 1911-ben kiadta emlékiratait, amelyben sorsáért apósát, az elhunyt György királyt és udvaroncait vádolta.

Sybillenort kastély, Breslau mellett

Lemondása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1918-i novemberi német polgári forradalom eseményeinek hatására III. Frigyes Ágost király 1918. november 13-án a ruhlandi Guteborn kastélyban lemondott. Az aláírt okmányt állítólag a következő – erős szász dialektusban kiejtett – drasztikus szavak kíséretében nyújtotta át a forradalmi kormány küldötteinek: „Machd doch eiern Drägg alleene!”,[6] amelynek (finomított) értelme mai nyelven kb.: „Vigyétek el a balhétokat ti magatok!”. Történészek nem látják kellően bizonyítottnak, hogy ez a kijelentés valóban nyilvánosan elhangzott-e, de a történet széleskörűen elterjedt, és sok helyen idézik.

A forradalmi kormány úgy döntött, nem utasítja ki őt Németországból (ellentétben a Hohenzollernekkel és más német uralkodókkal). A lemondott király önkéntes száműzetésbe vonult sziléziai birtokára, a Breslau közelében fekvő Sibyllenort kastélyba, amelyet a 17. században angol Tudor-stílusban építettek,[7] és a 19. század közepén jelentősen kibővítettek (mintegy 400 szobája volt). III. Frigyes Vilmos lemondása a Wettin-ház uralmának végét jelentette. Ez volt a leghosszabb időig hatalmon lévő német uralkodóház, 829 éven át uralta Szászországot.

Jelentős magánvagyonának köszönhetően Frigyes Ágost életének hátralévő éveiben úgy élt, mint egy gazdag vidéki földbirtokos nemesember. Birtokait igazgatta, és beutazta a világot. Ausztrálián kívül minden földrészre eljutott.

Két leánya, az 1900-ben született Margit Karolina és és az 1901-ben született Mária Aliz királyi hercegnők 1920-ban és 1921-ben két ikerfiúhoz, a Hohenzollern-Sigmaringen-ház két hercegéhez mentek feleségül.

III. Frigyes Ágost temetési menete Drezdában.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lemondott Frigyes Ágost király 1932. február 18-án hunyt el a Sibyllenort kastélyban. Földi maradványait a Német Birodalmi Vasút (Deutsche Reichsbahn) különvonatán Drezdába szállították. 1932. február 23-án ünnepélyes tiszteletadás mellett temették el a drezdai katolikus székesegyházban (Katholische Hofkirche), a Wettin család kriptájában (Wettinergruft). A Szász Királyság utolsó uralkodóját a lakosság hatalmas tömegei kísérték utolsó útján. Temetésével lezárult egy korszak. Alig egy évvel később, 1933. január 28-án Adolf Hitler lett a Német Birodalom kancellárja.

Volt felesége, Lujza Antonietta főhercegné Belgiumban vészelte át a második világháborút. A német megszállás (1940) után jövedelmei elmaradtak, nagy nyomorba jutott. 1947. március 23-án halt meg brüsszeli lakásában. 1953-ban a Hohenzollern-család hantoltatta ki a köztemetőből, és szállíttatta át a Hohenzollernek családi kriptájába.

Birtokainak későbbi sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A guteborni kastélyt 1949 után az NDK kormánya lebontatta. Gazdasági épületeit és az istállókat egy állami mezőgazdasági kombinát vette használatba. A Sybillenort kastély a második világháború harcaiban megsérült, a bevonuló szovjet és lengyel csapatok teljesen kifosztották és földig rombolták. Sybillenortot Breslau városával és egész Alsó-Sziléziával együtt Lengyelországhoz csatolták (1945–1948-ig Sybilin néven, azóta mai nevén: Szczodre [ˈʃʧɔdrɛ]). A kastély egyetlen megmaradt, romos épületszárnyát 1991-ben helyreállították és diákotthonná alakították.[8]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Robert Seydel: Die Seitensprünge der Habsburger (A Habsburgok félrelépései), pp.144-145, Ueberreuterverlag, Wien.
  2. Robert Seydel: Die Seitensprünge der Habsburger, S.145-146, Ueberreuterverlag Wien
  3. Lásd Hildegard von Spitzemberg bárónő naplójának bejegyzéseit 1902. december 27-én, és a környező napokban. (Tagebuch, kiadta Rudolf Vierhaus, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1960, pp.424.
  4. Anna Mónika Pia szász királyi hercegnő 1924-ben a Habsburg–Lotaringiai-ház magyar ágából való József Ferenc főherceghez, József Ágost főherceg fiához ment feleségül.
  5. Robert Seydel: Die Seitensprünge der Habsburger, S.149-152, Ueberreuterverlag Wien
  6. Más átírásban: „Macht doch euern Dreck alleene!”
  7. Magyarországon ugyanilyen stílusban épült a nádasdladányi Nádasdy-kastély.
  8. http://home.arcor.de/mr1rbl/bauwerke/waldpark/friedrich_august_III.htm

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Frank-Lothar Kroll: Die Herrscher Sachsens, Markgrafen, Kurfürsten, Könige 1089–1918, C.H. Beck-Verlag, 2004, ISBN 3-406-52206-8
  • Walter Fellmann: Sachsens letzter König, Friedrich August III., Berlin 1992.
  • Die Albertinischen Wettiner, Geschichte des sächsischen Königshauses 1763/1932, Albert Prinz von Sachsen/ Herzog zu Sachsen, Gräfelfing 1995
  • Albert Herzog zu Sachsen: Die Wettiner in Lebensbildern. Styria-Verlag Graz/Wien/Köln 1995, ISBN 3-222-12301-2
  • Hans Reimann: Der Geenich", Anekdoten über den letzten König der Sachsen, ISBN 978-3-937146-42-3 Lehmstedt, Leipzig 2007
  • Louisa of Tuscany, Ex-Crown Princess of Saxony: My own Story, London 1911
  • Erika Bestenreiner: Luise von Toskana. Skandal am Königshof, Piper, München 2000, ISBN 3-492-23194-2
  • Rainer Kubatzki/Hans Eggert: Ein König auf gut Sächsisch. Friedrich August III., Briefe, Bilder. Testamente. Ein Lesebuch, Redaktions- und Verlagsgesellschaft Elbland, Meißen 2007
  • Dresdner Geschichtsverein e.V. (Hrg.): Das "Rote Königreich" und sein Monarch, Dresdner Hefte, 22. Jahrgang, Heft 80
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes Ágost szász király témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. György
Szászország királya
1904–1918
Wettin-ház
A Szász Királyság lobogója
Következő uralkodó:

(Weimari Köztársaság)