I. Konstantin görög király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Konstantin

A hellének királya[1]
Uralkodási ideje
1913. március 18. 1917. június 11.
1920. december 19.1922. szeptember 27.
Elődje I. György
Utódja Sándor
II. György
Életrajzi adatok
Uralkodóház Glücksburg-ház
Született 1868. augusztus 2.
Athén, Görögország
Elhunyt 1923. január 11. (54 évesen)
Palermo, Olaszország
Nyughelye

Édesapja I. György görög király
Édesanyja Olga Konsztantyinovna orosz nagyhercegnő
Testvére(i)
Házastársa Zsófia porosz királyi hercegnő
Gyermekei György
Sándor
Ilona
Pál
Irén
Katalin
I. Konstantin aláírása
I. Konstantin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Konstantin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

I. Konstantin (görögül: Κωνσταντῖνος A', Βασιλεὺς τῶν Ἑλλήνων; Athén, 1868. augusztus 2.Palermo, 1923. január 11.) görög király 1913-tól 1917-ig, majd 1920 és 1922 között.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

I. György és felesége, Olga Konsztantyinovna Romanova orosz nagyhercegnő fia, aki trónörökösként születésétől trónra lépéséig a spártai hercegi címet viselte. Katonai és tudományos kiképzésben részesült. 1888-tól a lipcsei egyetem jog- és államtudományi karának lett a hallgatója. 1896-ban mint trónörökös részt vett az 1896. évi nyári olimpiai játékok szervezésében.

Ifjúkora[szerkesztés]

A doktori cím megszerzése után, kapitányként belépett a görög hadseregbe, az 1897-es görög–török háborúban pedig a sereg főparancsnokaként vett részt. A szerencsétlenül alakuló thesszáliai hadműveletekért őt tették felelőssé. Önmaga igazolására 1899 januárjában terjedelmes jelentést írt, melyben a görög sereg hiányos felszereltségét és néhány tiszt tehetetlenségét hozta fel mentségül. 1900. október 1-jén a görög hadsereg legfőbb parancsnokává nevezték ki és hozzáfogott a hadsereg reformálásához, de ekkor a titkos katonai párt izgatásai következtében a dinasztia helyzete is megrendült. 1909 augusztusában a királyi hercegeknek ki kellett lépniük a hadseregből, így Konstantin főparancsnoki állását is megszüntették.

Az uralkodó családjával.

Elefthériosz Venizélosz kormányra jutásakor (1910. szeptember) ismét visszaszerezte népszerűségét a nép körében, amit még 1897-ben vesztett el. 1911-ben a hadsereg főfelügyelőjévé nevezték ki. 1912. október 8-án kitört az első Balkán-háború, és Konstantin – ismét – főparancsnokként vett részt a csatákban. Szaloniki (1912. november 8.) és Jannitsza elfoglalása után büszke lehetett az 1897-es háborúban őt ért szégyenek után.

Uralkodása[szerkesztés]

Apja meggyilkolása után, 1913. március 18-án lépett trónra, és ő fejezhette be a második Balkán-háborút Bulgária ellen. 1914 áprilisától a tábornoki rangot birtokolta. 1917 júniusában Charles Jonnart francia szenátor ultimátummal követelte Konstantin lemondását a trónról. A király fiát, Sándort tette meg a görögök királyává és maga Svájcba költözött. Három évvel később fia meghalt, egy népszavazást követően Konstantint visszahívták külföldről, és ismét trónra léphetett. 1922 szeptemberében a török Kemal pasa megverte a görög sereget, mire forradalom tört ki az országban. Ekkor Venizelosz hívei végleg lemondatták I. Konstantint, aki olasz emigrációba kényszerült. Ott is halt meg, a szicíliai Palermóban.

Házassága, gyermekei[szerkesztés]

I. Konstantin 1889. október 27-én kötött házasságot Zsófia porosz királyi hercegnővel (1870-1932), II. Vilmos császár húgával. E hosszan tartó házasságból a következő utódok származnak:

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. György
Görög király
19131917
A Görög Királyság nagycímere
Következő uralkodó:
Sándor
Előző uralkodó:
Sándor
Görög király
19201922
A Görög Királyság nagycímere
Következő uralkodó:
II. György