I. Ferdinánd bolgár cár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Ferdinánd
Ferdinand of Bulgaria.jpg
I. Ferdinánd bolgár cár 1915-ben

Ragadványneve a Balkán rókája
Bolgár Fejedelemség fejedelme (hercege)
Фердинанд I
Uralkodási ideje
1887. július 7. – 1908. október 5.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. Sándor
Utódja önmaga mint cár
Bolgár Cárság (Királyság) cárja (királya)
Фердинанд I
Uralkodási ideje
1908. október 5. – 1918. október 3.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje önmaga mint fejedelem
Utódja III. Borisz
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wettin-ház (Szász-Coburg-Gothai-ág)
Teljes neve Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd
Született
1861. február 26.
Bécs
Elhunyt
1948. szeptember 10. (87 évesen)
Coburg, (Nyugat-)Németország
Házastársa 1. Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnő (1870–1899)
Házastársa 2. Eleonóra reussi és köstritzi hercegnő (1860–1917)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Borisz (1894–1943)
2. Cirill (1895–1945)
3. Eudoxia (1898–1985)
4. Nadezsda (1899–1958)
Édesapja Ágost szász-coburg-gothai herceg (1818–1881)
Édesanyja Orléans-i Klementina francia királyi hercegnő (1817–1907)

I. Ferdinánd (Bécs, 1861. február 26.Coburg, 1948. szeptember 10.), ragadványneve: a Balkán rókája, bolgárul: Фердинанд I Сакскобургготски, németül: Ferdinand I. von Sachsen-Coburg und Gotha, Bulgária hercege (fejedelme), majd királya (cárja). II. Simeon bolgár cár nagyapja és II. Ferdinánd portugál király unokaöccse, Koháry Antónia hercegnő unokája. A Wettin-dinasztia Szász–Coburg–Gothai ágából származott, és a Szász-Coburg-Gotha-ház bolgár ágának megalapítója.[1] A római katolikus vallást követte a születésétől 1896-ig, és gyermekeit is országa hagyományának megfelelően ortodox vallásúnak kereszteltette meg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferdinánd herceg édesapja Ágost szász-coburg-gothai herceg (18181881) volt, Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd hercegnek (17851851) és Koháry Antónia magyar hercegnőnek (17971862) a fia. Édesanyja Orléans-i Klementina francia királyi hercegnő (18171907) volt, I. Lajos Fülöp francia király (17731850) és Mária Amália Terézia nápoly–szicíliai királyi hercegnő (17821866) leánya. Ferdinánd herceg 1861-ben született Bécsben, szüleinek ötödik, legifjabb gyermekeként, még magyar nagyanyjának, Koháry Antónia életében. Egy éves volt, amikor apai nagyanyja meghalt.

Nagybátyja, II. Ferdinánd portugál király 1836-ban lemondott a Koháry-örökségről, mikor feleségül vette II. Mária portugál királynőt, így a hatalmas Koháry-vagyon az ifjabb Ferdinánd apjára, Ágost hercegre szállt, ezért a család viselte a Szász-Coburg-Koháry nevet is.

Ferdinánd herceg, aki 92 magyarországi birtokkal rendelkezett, a honvéd haderő huszártisztje is volt. Ezrede 1908-ban Ferdinánd nevét vette fel.[2] Bátyja, Lajos Ágost herceg (18451907) brazil császári tengernagy lett, miután feleségül vette II. Péter brazil császár másodszülött lányát, Leopoldina Terézia császári hercegnőt (18471871), Izabella (18461921) brazil császári hercegnőnek, Brazília régensének a húgát.

Bulgária fejedelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferdinánd, Bulgária ifjú fejedelme

1887. július 7-én választották meg a névlegesen az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó Bulgária uralkodójává, miután az első bolgár fejedelem, Battenberg Sándor konfliktusba került elsőfokú unokafivérével, III. Sándor orosz cárral, emiatt távoznia kellett országából. Az orosz kormányzat éppen megszakította minden kapcsolatát Bulgáriával, így Ferdinánd nagy kockázatot vállalt, amikor elfogadta a bolgár parlamenti küldöttség ajánlatát. A bolgár–orosz kapcsolatok csak II. Miklós orosz cár trónra lépésekor normalizálódtak.

„A korabeli és a későbbi magyar sajtó mindig nagy rokonszenvvel írt Ferdinándról, aki egyébként természetesen jól beszélt magyarul. Az új bolgár állam vasútrendszerének kiépítésében magyar mérnökök is szerepet játszottak. Az első bolgár külképviseletet 1889-ben éppen Bécsben nyitották meg, másutt csak később. Ezek még nem követségek voltak, mert Bulgária csak 1908-ban kiáltotta ki függetlenségét, akkor vette fel Ferdinánd a »cár« címet, mert ez volt a középkori bolgár uralkodók címe a X. század óta, de ugyanakkor bejelentették, hogy ez a cím egyéb nyelveken a »király« címnek felel meg. A magyar sajtóban és szakirodalomban ezért nevezték őt és fiát hol cárnak, hol királynak.”[2]

Házasságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1893. április 20-án az olaszországi Lucca városában, a Bourbon–pármai-ház Villa Pianore nevű családi birtokán katolikus szertartással feleségül vette Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnőt (18701899), I. Róbert pármai herceg és Mária Pia nápoly–szicíliai királyi hercegnő legidősebb leányát, Zita császárné és királyné mostohanővérét. Gyermekeit a bolgár alkotmány értelmében már ortodoxokként kereszteltette, ezért XIII. Leó pápa ki is átkozta őt. Az egyházi átok alól csak évtizedekkel később oldozták fel. Négy gyermekük született.

Első feleségének halála után (1899) Ferdinánd fejedelem kilenc éven át özvegységben élt, majd 1908. február 28-án Coburgban katolikus szertartással feleségül vette a nála egy évvel idősebb, 48 éves Eleonóra reussi és köstritzi hercegnőt (18601917), IV. Henrik reuss–köstritzi herceg (18211894) és Lujza Karolina reuss–greizi hercegnő (18221875) lányát. Március 1-jén Ostersteinben evangélikus rítus szerint is egybekeltek. Eleonórának ez volt az első házassága, utódokat már nem reméltek, csak a királynéi és nevelőanyai szerepet szánták neki. Az új asszony már a házasságkötés előtt tisztában volt férje homoszexuális hajlamával.[3] Férje a királynéi címmel kárpótolta új aráját a névleges házasságért.

I. Ferdinánd bolgár fejedelem, 1902.

Bulgária cárja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1908. október 5-én Ferdinánd fejedelem felvette a bolgárok cárja (királya) címet, Eleonóra pedig a bolgárok cárnéja (királynéja) lett. Koronázásra nem került sor, Bulgáriában nem újították fel a középkori bolgár cárok koronázási szertartását.

Ferdinánd uralkodása alatt vett részt Bulgária az első Balkán-háborúban, ennek során szerb, görög, montenegrói szövetségeseivel együtt jelentős területeket szerzett, de ezek nagy része a második Balkán-háborúban el is veszett, mert Macedónia megszerzése érdekében Ferdinánd háborút indított korábbi szövetségesei ellen.

A revans igénye késztette arra, hogy az első világháborúba a központi hatalmak oldalán lépjen be. 1916. december 30-án részt vett Budapesten a szövetséges IV. Károly magyar király és Zita magyar királyné koronázásán. A szertartás alatt a kis, négyéves Ottó trónörökösre vigyázott, és vallási kérdésekről tartott neki előadást, de a kis trónörököst a szertartás látványossága jobban érdekelte, mint a vallásmagyarázat, melyről Habsburg Ottó egyik televíziós interjújában számolt be.[4]

Lemondása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elvesztett világháború után a győztes antant-hatalmak ragaszkodtak Ferdinánd cár lemondásához, amelyre 1918. október 3-án került sor. Felesége ezt már nem érte meg, aki 1917. szeptember 17-én elhunyt.

Ferdinándot elsőszülött fia, III. Borisz (18941943) követte a trónon. A lemondott uralkodó a már csehszlovák fennhatóság alatt álló Murányba vonult vissza,[5] de időnként megjelent a pozsonyi Operában, és Budapestre is ellátogatott. A Magyar Tudományos Akadémia 1918-ban tiszteletbeli tagjai közé választotta a bolgár uralkodót.[6]

Lemondásával sikerült megmentenie Bulgária monarchikus államformáját, de családja végzetét két évtized múlva végig kellett néznie: két fiának tragikus halálát: III. Borisz 1943-ban váratlanul halt meg, korabeli pletykák szerint Adolf Hitler mérgeztette meg. Másik fiát, Cirill bolgár herceget (18951945), Bulgária régensét 1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg bevonulása után kommunista puccsisták megbuktatták, halálra ítélték és kivégezték. Unokáját, II. Simeont, az utolsó, gyermekkorú cárt (* 1937) lemondatták és száműzték anyjával, Savoyai Johanna cárnéval (19072000) együtt. 1946. november 23-án Bulgáriában, az emigrációból hazatérő kommunista Georgi Dimitrov vezetésével trónfosztottá nyilvánították a dinasztiát, kikiáltották a köztársaságot, majd 1947-ben a népköztársaságot.

Ferdinánd 1948. szeptember 10-én családjának ősi birtokán, Coburgban hunyt el.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Szász–Coburg–Gothai-háznak négy ága alakult ki: 1. belga ág, 1831-től Lipót herceg trónra léptétől uralkodik napjainkig Belgiumban, 2. portugál ág: 1836-ban beházasodott Ferdinánd herceg révén a portugál királyi családba, a család uralkodott: 18531910 Portugáliában, 1932-ben kihalt, 3. brit ág, 1840-ben Albert szász–coburg–gothai herceg révén beházasodott a brit királyi családba, és fiától, VII. Edwardtól uralkodott: 1901-től napjainkig Nagy-Britanniában és a Brit Nemzetközösség tagállamaiban, 1917-től Windsor-ház néven, 4. a bolgár ág, uralkodott: 18871946 Bulgáriában, élő ág.
  2. ^ a b Lásd Gjurov (2005).
  3. Lásd „A valódi Kaiser” szerzője (1916).
  4. Bokor Péter és Hanák Gábor: Egy polgárkirályfi vallomásai/Portré dr. Habsburg Ottóval/2004 – 2011. február 6.
  5. Murányalja (szlovákul) Muráň ma Szlovákia területén van. Itt található az empire stílusú Koháry–Coburg-kastély, amely 1793-ban épült.
  6. L. (2003: 339).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alekszander Gjurov: Nincs két igazság. Az utolsó bolgár cári család – magyar források és rokonság, Niederhauser Emil szemléje, Klió 14, 2005, 100–105. URL: Lásd További információk
  • "A valódi Kaiser" szerzője: Ferdinand of Bulgaria. The Amazing Carreer of A Shoddy Czar, , London, Andrew Melrose, 1916. URL: Lásd További információk
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 339. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferdinánd bolgár cár témájú médiaállományokat.


Előző
I. Sándor
Bolgár fejedelem
Coat of arms of Bulgaria (1881-1927).svg

1887 – 1908
Következő
önmaga mint cár
Előző
önmaga mint fejedelem
Bolgár cár
Coat of arms of Bulgaria (1927-1946).svg

1908 – 1918
Következő
III. Borisz